Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)

1900-11-22 / 94. szám

XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök november hó 22. 94-ik szám. SZAMOS Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár:' Egész évre 8 kor. — Félívre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ? zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Legjobb, legüditőbb és legolcsóbb ásványvizek Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatna,k : köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható fiiszerüzletekben és az uradalmi ásványvizbérlőségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve. Az utolsó felvonás. Annak a borzalmas drámának, melyet a végzet a Papp Béla és társai nevéhez fűzve az emberi lélek egyik legkivételesebb aber- rácziójáról oly kíméletlen zordon vonások­ban alkotott meg, — utolsó felvonása is el­következett. A morális embernek a büntetés azon eszközéhez kellett hozzányúlnia, melynek alkalmazása látszólag a tételes morál ellen­téte. Mert az igazságszolgáltatásnak azt kel­lett kioltania, amit semmiféle emberi hatalom nem adhat meg senkinek. Vitathatják bár a jogtudósok kötetekre menő gyönyörű elméletekben a halálbünte­tés jogát és czélját; szólhatnak nagyon is számbaveendő érvekkel ellene : úgy látszik mégis, hogy az igazságszolgáltatás e legsa­játosabb es legrendkivülibb neme mégis az emberi örök törvény forrásából van merítve, mert minden kétséget kizáró esete iben s a leg­sötétebb bűntett oiy karakterisztikus nyilvánu-1 lása alkalmából, mint a jelenlegi volt, egye­dül alkalmas arra, hogy az emberi felhábo­rodást az igazságszolgáltatás mérlegén a meg­nyugtatás irányában kiegyenlítse. A közvélemény erős és határozott kör­vonalokban stilizálta meg a jelenlegi eset minden borzadalmát s mivel finom detailiokba bocsátkozni nem szokott, kezdettől fogva a halálbüntetés iszonyú nemét szánta az előre megfontolt szándékkal végbevitt testvérgyil­kosság bünszerzőjére. S e véleménye mellől nem tágított, bármily erőteljesen nyilatkozott is meg a védelem. A bűntett lélektani motí­vumait a közvélemény nem mint mentőkö­rülményt, csak mint kifejtett magyarázatot fogadta el s azokat nem a bűncselekmény enyhítése javára, hanem megalkotott véle­ményének támogatására fordította, Ha ehhez vesszük még azt a körülményt, hogy a közvélemény mindjárt a tett elköve téseutánis figyelmét a valódi bünszerző fele helyesen irányozta s nyugtalanul ebben az irányban figyelt, kutatott, mig az eset nap­fényre nem került: elmondhatjuk, hogy úgy az esküdtszéki ítélet, mint a további fejle­mények teljesen egybeeső nyomokon halad­tak a közvélemény sejtelmével és ez alapon megerősödött álláspontjával. Ebből pedig az a tanulság, mit alkalmi­lag levonhatunk, hogy bármily suggestive fejlődik is olykor a közvélemény, nagy jelen­tősége megnyilatkozik abban, hogy az ügy minden legkisebbnek látszó részletét is ellen-' őrzi s ezzel mintegy önkéntelenül is az igaz­ság fóruma elé állítja azokat. Ennek a következetes közvéleménynek a magatrtását tapasztaltuk a halálos Ítélet ki­hirdetése alkalmával is. A szánalom érzelmét nem a bűnösre, hanem a szülök felé irá­nyozta, kiket a végzet oly borzasztó kegyct- Menséggel tett a mérhetetlen fájdalom ré- |szeseivé. A rettenetes gyásznak sűrű fátyolán, mely szívókét borítja, alighatolhat át annak a keserű igazságnak sugárfénye, hogy meg­ölt fiuknak bosszúért kiáltó vére megtalálta az igazságszolgáltatás révén méltó bünhö- dését. A közvélemény lelkiismerete igazságo­san, igen helyes érzékkel és tiszteletre méltó tárgyilagossággal nyilatkozott a bűnös em­ber hátrahagyott családja felől. Mély rész­véttel s ugyanakkor fölemelő tapintatosság­gal óvja meg tiszteletét és becsülését mind azok iránt, kik Papp Zoltán kivételével a rokoni kötelék valamelyes szálaival a sze­rencsétlen bűnöshöz lüződve voltak. Ezr a vonást, bárha igen természetes­nek s önkénytelenül megnyilatkozónak talál­juk is, — emelkedett lélekkel konstatáljuk, mert azt a meggyőződést merítjük belőle, hogy a közvéleményt kezdettől fogva nem csupán a szenzáczió keresése foglalkoztatta, hanem e mellett az igazság kiderítése iránti ellenállhatatlan erő, mely különös eseténél fogva önmagában hordozta a szenzácziót. És végzetül, ha híven tapintottuk meg a kőzérzület idegeit annál az utolsó aktus­nál, midőn egy javakorában levő élet tánto­rogva s lépteit ösztönszerüleg lassítva közelit a gyalázat fájához, hogy elrettentő példát nyuitson mindeneknek; midőn szeméből igaz, hogy csak ez egyszer és utolszor is, — a megbánásnak, a töredelmességnek emberi érzelme vetődött az emberek szemébe: ez utolsó pillanatban, ha a kegyelem joga a jelenlevőktől függött volna, talán meghagyta volna a bűnösnek életét, mely életnek már amúgy sem lett volna nevezhető. De csak talán . J . Mert ott lebegett e benyomásnak bor­zasztó ellenképe is . . . Most egy éve a szü­lők karjaiba boldogan siető ifjúnak a képe, midőn a testvér legundokabb fondorlatai kö­vetkeztében egy pár golyó a szülői karok­tól, az élettől örökre elválasztotta. S e két kép, melyeknek egyike a leg- emberlelenebb igazságtalanság, másik pedig a legjellemzetesebb igazságszolgáltatás: úgy éreztük, — teljesen kiegyenlítette egymást. Papp Béla kivégeztetése. Előkészületek. A szatmári kir. törvényszékhez szombaton I délelőtt érkezett meg az az iratcsomag, mely a j Papp Bélára vonatkozó halálos ítéletet, a Zsol- i dicsra vonatkozó életfogytiglani börtönt és a Papp Zoltánt illető 8 évi fegyházbüntetés megerősíté­sét tartalmazta. Az Ítélet, bár a legnagyobb ti­tokban akarták tartani, kiszivárgott és villám­gyorsan terjedt szét a városban, ismét felidézve azokat az izgalmakat, a minőket az ügy külön­böző fázisaiban már annyiszor okozott. Néme­lyek lehetőnek tartották még a királyi kegyel- J met, abból következtetve, hogy az Ítélet kihir­detését késleltetik, pedig ennek oka a közbejött vasárnap és Erzsébet királyné emléknapja volt. Még további kombinácziók jöttek forgalomba, midőn az Ítélet kihirdetése hétfőn reggel sem ! történt meg, de kevés idő múlva minden két­séget eloszlatott Báli Mihály hóhér megérke­zése, ki kedden reggel 6 óra 15 perczkor szállott ki a vasúti kocsiból. Báli Mihály két pribékjé­vel egyenesen az „Emke'1 kávéházba hajtatott, hol megreggelizvén nagy népcsődűlet kisóreté- .ben ment Dénes Lajos kir. ügyészhez, hol a következő tartalmú sürgönyét mutatta fel: „Báli Mihály állami hóhérnak Budapes­ten. Utasítom önt. hogy a halálbüntetésnek le­endő végrehajtása végett f. évi nov. 19-én (hétfőn) a Budapestről este 7 órakor induló személyvonattal Szatmár-Németibe utazzék és megérkeztével az ottani kir. ügyésznél hala­dék nélkül jelentkezzék. Budapest, 1900. nov. 19. — A budapesti m. kir. főügyész helyett: Vargha Ferencz, kir. főügyész helyettes. Báli Mihály a kir. főügyésztől kapott pon­tos utasításokat átvevőn pribékjeivel a Sörcsar­nokba ment, s majdnem az egész délelőtt folya­mán itt tartózkodott. Ezalatt a Sörcsarnokba nagyszámmal tódultak be a kiváncsiak s még- nagyobb tömegben csoportosultak a helység előtt, úgy hogy több ízben rendőri beavatkozás vált szükségessé a tömeg szétoszlatására. Báli Mihályt a Francz Pál akasztása óta már sokan ismerték s természetesen szakadatlan iutervivo- lásoknak volt kitéve. Pribékjei azonban megvál­toztak, mert az akkoriakat részegeskedő termé­szetük miatt el kellett bocsátania, A nap délu­tánján is a hóhér szenzácziója, meg a másnapi események idegfeszitő várakozása foglalta le a kedélyeket. Az ítélet kihirdetése. Szerdán reggel 6 órakor a mit sem sejtő foglyok reggelijöket nyugodtan költötték el. V27 órakor Márton Lázár fogházfelügyelő előbb Papp Bélánál jelent meg, kin az egyévi fogház rendkívül feltűnően meglátszik. Lesoványodott arczának szemgödreiben csak mélyen bennülő nagy szemei s ezeknek élénk fénye emlékeztet­nek még az egykori daliás hadnagjma. A fog­házfelügyelő, ki Papp Bélának a fogházban ta­núsított magatartásával teljesen meg volt elé­gedve, mi az iránta való mély részvétnek nem csekély benyomását ébresztette, — jelen alka­lommal is igyekezett bátorságra hangolni fog lyát, s midőn a czellába lépett, e szavakat in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom