Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)
1900-11-18 / 93. szám
Szatmár, 1900, vasárnap november hó 18, 93-ik szám. XXXII. évfolyam, M***' S Z A M 0 S. Mr !)■ oA <3’/ I \i V-' X, ^Vegyes tartdimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hl L"' E I ö l"i i*e t é s i ár:] Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor |Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak fzatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Á protekczió. (P.) Ha vizsgáljuk azon erőket és rugókat, melyek az embeii ténykedéseket, úgy a múltban, mint a jelenben mozgatták és mozgatják, úgy azt tapasztaljuk, hogy a leghatalmasabb motor szerepét mindenkor a protekczió játszotta és játsza napjainkban is. A társadalom e rákfenéjének, mely mindig a korrupczió előmozdítója volt, mindezideig nem találták meg a gyógy- szérumát, azaz nem sikerült a társadalmi konvenczió e fattyúhajtását gyökeresen kiirtani. Próbálkoztak vele oagytehetségü államférfiak megküzdeni, nagy hatalmú miniszterek halomszámra adlak ki rendeleteket a protekczió minden fajtája ellen, de azt megszüntetni, csirájában elfojtani nem sike rült egyiknek sem és nem is fog sikerülni mindaddig, amig csak egyetlen egy ur is akad, akinek befolyásának érvényesítéséért esdeklő protegéeje lesz. A protekczió nyomasztó terhét legjobban a hivatalt és állást kereső emberek érzik. Legyen bár a legjobb kvalifikácziója, tanakodjanak mellette bizonyítványai a legjobb elméleti és gyakorlati képzettségről, a hivatalt vagy állást nem ő nyeri el, hanem más valaki, aki valamely befolyásos férfiúnak rokona, vagy pártiogoltja. De megérzi a protekczió hátráltató erejét maga a hivatalban, állásban levő is. A tehetséges, feladatának minden tekintetben eleget tevő hivatalnok, akárhányszor látja, hogy hasztalan minden fáradozása, szorgalma, tevékenysége, fiatal pelyhes állu iíjonczok, akik azonban kellő protekczióval bírnak, megelőzik őt a rangsorban. Ilyenkor azután nem kell csodálkoznunk azon, ha a mellőzött elveszti hitét, bizalmát nemcsak a [társadalomban, hanem az isteni gondviselés ben is. Az ilyen esetek nevelik azokat a fásult kedélyű, mindennel meghasonlott mo- ! górva hivatalnoké) cat, akikkel oly gyakran [ találkozunk ügyes-bajos dolgaink végzése j közben. És ez az elkedvetlenedés érthető, mert nincs keservesebb érzés annál, mint midőn az ember tudja, érzi, hogy önhibáján kívül méltatlanul mellőzték olyanok kedvéért, kiknek tudása, tehetsége meg sem ko. éti az övét, hanem minden kvalitikácziojuk abban kulminál, hogy rokoni kötelék fűzi őket valamely miniszterhez, államtitkárhoz, avagy udvarolnak a tanácsos ur leányának. A legszomorubb pedig a dologban az, hogy a mellőztetés ellen nincs remedium. Azt nem lehet sem megfelebbezni, sem pedig érte bárkit is felelősségre vonni A protekczió zavartalanul űzi továbbra is kisded játékait, nem törődve a tengernyi könynyel, mit a mellőzöttek néma éjszakákon párnáikba sírnak és ama nagy fájdalommal, melyet azok igazságtalanul szenvednek. Annál vigabb a beprotezsált uracs. Ő nyugodtan dorbézolja át az éjjelt, hiszen í ráér hivatalba menni! Úgy'sem meri felelősségre vonni senki a hivatalos ói a be nem tartásáért. Ugyan ki is gáncsoskodhat- ! nék ? Talán hivatali felebbvalója ? Dehogy. Hiszen megígérte a pártfogója, hogy apró hibáiért elnéző lesz Aztán meg belát- I hatja, ha van esze hogy az embernek, ha egész éjszaka lent volt, hát aludnia is kell. De elvégre is ott van a szorgalmas nagy- családu mellőzött kolléga, pár olcsó szóért majd elvégzi az az ő dolgát is. Ez az állapot aztán azt eredményezi, j hogy mindenki protektort keres és a helyett, hogy emberi méltóságuk tudatára ébrednének, csusznak-másznak, hogy megnyerjék felebbvalójuk kegyét, protekezióját. Ha pedig néha találkozik közöttük olyan, ki nem abban találja élete hivatását, hogy mások talpnyalása által minél nagyobb konezot szerezzen, hanem saját erejeből, tehetségéből és szorgalmából igyekszik előre jutni hivatalos pályáján, csak az érzi ám igazán meg a protekczió átkos rabbilincsét, melyet széttörni nehezebb még Sysiphus emberfeletti munkájánál is. Annak kétszeres erőre, kétszeres kitartásra van szüksége, hogy lépést tarthasson a többiekkel, akiknek háta mögött ott áll a befolyásos pártfogó, ki szekerök előretolásában fáradhatatlanul működik. És ha megvan benne mindazon tényező, A virág sorsa. Még bimbó vagy szép, kicsiny virágszál : A nap sugáriban sütkérezel, Játszi szellő dalt suttog körötted — Oly édes érzés az, mit erezel ! Rózsás ábránd kél kicsiny szivedben, S örök boldogságról álmodol, Afhatatos, igaz szerelemről, Ragyogó csillag sugáriról . . . Igaz szívről, mely csupán teérted, Kívüled másért sohsem hévül — Álmaid még mind véget sem értek, Nap hevétől szirmod szétterül. Arra téved egy ficsur — divatból Keblére tűz, s kérkedik veled, — Te meg boldogan hervadsz, szegényke, Boldog vagy, mert azt hiszed — szeret ! Ifj. Tóth Béla. A kinevezés. Irta: Tímár Balázs. Az nap, hogy Horváth Ákos megkapta já- rásbirói kinevezését, alig várta, hogy vége legyen a hivatalos órának, sietett haza az örömhírt megvinni a feleségének. A csinos fiatal asszony együtt örült az urával, s a világért sem akarta elismerni, hogy neki a legcsekélyebb r'sze is lenne ebben az örvendetes actusban. Pedig az ura váltig erősitgette, hogy de bizony úgy van, ahogy ő mondja. — Emlékezzél csak vissza édesem, milyen kitüntető udvariassággal foglalkozott veled Géza bácsi a Szilházyék múltkori tánczestélyén. Szavamra majd, hogy félteni nem kezdtelek! — Ha csak annjúra becsüli a felesége Ízlését, meg az asszonyi önérzetét, hogy egy olyan kikent-fent vén ember is jó neki, hát sajnálom, hogy nem szolgáltattam okot a féltékenykedésre. — Na, na, kis gerliczém azért ne hara- I gudjon, nem akartam én megsérteni magácskát. I De már késő volt minden, mert az asszony durczásan hátat fordított neki és odakönyöknlt az ablak párkányra, mint aki engesztelhetetlen , a haragjában. Ákos megkérlelte egy kis ideig, [ de mikor látta, hogy az asszony ügyet sem vet rá, hát beleül az egyik karos székbe, s mint akit minden jobban érdekel, mint a felesége, mohó kíváncsisággal lapozni kezdte az újságokat. Ismerte már jól az asszoi^át, -kár volt arra minden szó, ha egyszer megkötötte magát. Az asszony még egyszer duzzogott. Bántotta szörnyen, hogy az ura még azzal a vén szoknyahőssel hozza kapcsolatba az ő nevét. Bizonyosan, pletykázott rá valamelyik kedves barátja. Tudta bogy sokan irigykednek reá, igy hát ellensége is volt elég, aki nyelvére vetette. Vagy talán észre vett volna valamit az ura ? Ennél a gondolatnál hirtelen elsáppadt. Ijedten nézett arra felé, a hol az ura ült, de szerencsére az nem nézett most oda. Aztán szinte megkönnyebbülten bujt vissza a függöny mögé és gondolkozni kezdett. Hogy is volt csak ? Lázasan lüktető agyában egymást érték a gondolatok a röpke képzetek, de soká nem tudta rendezni azokat. Ilyen, már emlékszik. Ö éppen a szolgabirónéval beszélgetett, mikor Szilházyné, a kedves háziasszony Géza bácsi karján feléjük közeledett. A vén bűnös mindég kereste az alkalmat, hogy vele találkozzék, észrevette akárhányszor, hogy az utcza szögletén órahosszat elálldogált, mikor tudta, hogy neki arra visz az útja. Mikor Szilházyné bemutatta őket egymásnak, az öreg Don Jouan többé el sem mozdult az oldala mellől. Végig tánczolta vele az egész tánezrendet, de még a szünóra alatt egyre őt mulattatta. Es ezt meg kell adui, hogy kitünően érti az öreg az udvarlás mesterségét. Olyan bókokat mondott, hogy a legpajkosabb huszár főhadnagynak is dicsőségére vált volna akármelyik. De meg az igazat megvallva elég csinos ember is még az öreg, hát nem csoda, ha ő szívesen hallgatta. Hisz a férje egész éjszaka ott bent tanyázott a kártyaszobában s csak néha pillantott ki, de akkor is mindjárt vissza ment. Jól látta, hogy ki szórakoztatja, hát még se szól azóta róla, csak most, kinevezték járás- birónak. Horváth Ákos már kilenczedik éve, hogy albiró volt a helybeli járásbíróságnál. Szorgalmas, pontos és lelkiismeretes biró volt és még sem birt előbbre menni. Már vagy négy óv óta tízszer is folyamodott, hol törvényszéki, hol meg a melyet 25 óv óta nagy becsb en tartanak az egész világon. Az utol só kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják. — Kizárólagos raktár Lövinger Józsefnél. A ki egesszegére vigyáz, igy9k Ferencz József keserüvizet
