Szamos, 1900. október (32. évfolyam, 80-87. szám)

1900-10-28 / 87. szám

Házi iparunk. A mezei munkának immáron vége és a gabonatermelés, mezőgazdaságunk eme főténye- z\je biztos adatokkal szaporítja az 1900. évi gazdasági mérleget. Hogy e mérleg mily eredményt mutat fel, azt már több Ízben fejtegettük és ez alkalommal is utalhatunk arra, hogy az 1900-ik évi általá­nos terméssel summa-summárum meg lehetünk elégedve, bár jó esztendőről nem beszélhetünk. A tél, mint a beállott hidegek jelzik, ro­hamosan közelit és nem lesz hiábavaló a téli időben tétlenül veszteglő munkáskezek hasznos foglalkoztatásáról beszélni. E foglalkoztatás nem állhat másban, mint a házi ipar fejlesztésében, melynek áldást hozó eredménye leginkább Orosz­országban mutatkozik. Oroszország lakosságának 93 százaléka föld- miveléssel foglalkozik. Ha most tekintetbe vesz- szük az orosz nép enormis számbeli mennyiségét, ki sem tudnék talán fejezni azt az óriási kárt, mely a nagy munkaerőnek a hosszú téli időszak alatt parlagon hevertetéséből származnék. Ezt az orosz államférfiak belátták és minden ere­jükkel odahatottak, hogy megteremtsék az orosz háziipart, meiydyel a téli időszak alatt e rop­pant néptömeget hasznosan foglalkoztassák. És íme az eredmény. Oroszország mai házi ipara révén úgyszólván minden szükségletét a belföl­dön tudja előállítani és ez által száz és száz milliónak a külföldre való áramlását sikerült megakadályozni. Házi iparnak csak ott van nagyobb jelen­tősége, a hol még a gyári ipar nincs kifejlődve, mert a háziipar a gyári iparral nem versenyez­het. Ez okozza tehát, hogy a házi iparra csak a földmivelő államok vannak tekintettel. Ma­gyarország szintén földmivelő állam, mert la­kosságának 70 százaléka földmiveléssel foglal­kozik. Természetes tehát, hogy e 11 millió mun káskezet — télfolyamán is foglalkoztatni kell. Sajnos, nagyon keveset törődnek nálunk e fontos gazdasági tényezővel és a kalotaszegi varrottas és a felvidéki tótmunkás faragványain kivül csak alig beszélhetünk hazánkban házi iparról. Pedig mii}' óriási tevékenység nyílnék meg az ügyes, találékony magyarkéz számára, ha hathatós buz­dításban és helyes útmutatásban részesülne. Sok ipartermék vár megművelésre, melyet drága pén­zen külföldről kell beszereznünk. Észleltünk ugyan újabban némi mozgolódást hazai iparunk terén is, mindez azonban nem elégséges arra, hogy háziiparunk fellendüljön, de reméljük, hogy a közeljövő e téren is orvoslást nyújt majd. !>• jótétemények csökkenése, esetleg elvonása, vagy a jótétemények emelése tárgyában. g) Szükség esetén felhívja az alapítvány felett rendelkező egyesületeket és testületeket a I megüresedett alapítványi helyek betöltésére vo­natkozó ajánlat megtételére. h) Intézkedik a feliigyelő-bizoltságok és a gondnokok közt esetles felmerülő ügyekben. i) határoz a felügyelőbizottság indokolt ja­vaslatára a fölvett növendékek megtartása, eset­leg a másik házba való áthelyezése vagy az intézetből kizárása iránt. j) Minden intézkedéséről jelentést tesz az „Eötvös alap országos tanítói segélyegyesület“ gyűjtő és kezelő bizottságának. k) A felügyelő bizottság véleménye meg­hallgatása mellett megállapítja a házak tanul- j mányi és fegyelmi rendjét. V. A felügyelő bizottságok. 16. A felügyelőbizottságot, úgy a buda- , pesti, mint a kolozsvári, az intézetek székhelyén lakó és az igazgató tanács kebeléből választott 5 — 5 tag és a gondnokok alkotják. A felügyelő , bizottság a saját kebeléből választott elnök ve­zetése mellett havonkint tartandó üléseiben a Tanítók házai folyó ügyeinek vezetésével fog- i lalkozik. Nevezetesen : a) Ellenőrzi a gondnokokat az évi költség- vetés keretén belül az Eötvös alap elnöke által; | kiutalványozott összegek rendes fölhasználása ! és azok pontos elszámolása tekintetében. b) Tárgyalja a gondnok jelentéseit. c) megállapítja az igazgatótanács elé kerülő [jelentések tartamát és az igazgatótanács által tárgyalandó javaslatokat. d) javaslatot terjeszt az igazgatótanács elé a gondnokok véleményes jelentései alapján a j már felvett növendékek megtartása, esetleg a I másik házba való áthelyezése vagy az intézet- I bői való eltávolítása iránt. e) a bentlakó növendékek hazafias, erkölcsi és saját tudományos képzésükben elhaladásu­kat biztositó nevelését irányítja és ezekről éven- kint az igazgatótanácsnak jelentést tesz. f) A gondnokok gazdasági és pénztári ke­zelését időről-időre megvizsgálja és a gondnokok évi számadásaira nézve a fölmentvény megadása vág}1 megtagadása végett az Eötvösalap tanító egyesület közgyűlésének az igazgatótanács utján I javaslatot tesz. (Vége.) tativóit (melyet tavaly nem hallottunk) ugyan­csak perczekig taró tapssal honorálta és ujráz- tatta a közönség.. Gyönyörű, tiszta iskolázott hangja van a kisasszonynak és ezzel úgy bánik, ahogy csak akarja. Hanem bátrak vagyunk figyelmeztetni Réthy Lina kiasszonyt, hogy ne tánczoljon. A táncz tudománya egészen más. A koreográfia is más, a koloratura is más. Nem. kell mindkettőben kitűnőnek lennie. Az Aspasia táncz-betétjeit kihagyhatta volna, nem vettük volna zokon, mig igy az ének nagy hatásának rovására Íródott a nem sikerült táncz-produkczió. Dicsérettel említjük meg Szalkayt (Heliodorus), Keményt (Diomód). Szegedy Zelma (Antonia) szép volt, de vigyáznia kellene, hogy tisztábban énekeljen. A három tánczosné mutatványait za­josan tapsolták. (Henschel fuvarost) Hauptman drámáját mutatták be csütörtökön. A .Hannele“ és a „Ta­kácsok“ nagytehetségü Írójának e müvét igen szép előadásban, hatással játszotta a drámai sze­mélyzet. Henschel fuvaros története igazán az életből van merítve, oly igaz, megrázó. A mo­dern drámairodalom jellegzetes vonása: a veri- tas hatalmas formában nyer kifejezést. Nincs itt költői igazságszolgáltatás, hanem az élet kíméletlen anyagiassága tárul fői előttünk meg­fosztva minden póézistól. Henschel fuvaros — haldokló nejének adott szava ellenére — nőül veszi a házába fogadott rósz, becstelen leányt, akinek multj’n sok folt, jelenjén az a bűn vau, hogy gazdája nejét megöli; Henchsel mit sem sejt és mert a leány gyöny'örü, a házat jól vezeti, nőül veszi a démoni teremtést. A házasság után meghal Henschelnek első nejétől született gyer­meke is, — a gonosz asszony szeretőt tart, a világ már mindent tud, csak Henschel nem sejti a veszedelmet Egyszer aztán a szemébe mond­ják. Az indulat, a lelki furdalás gyötrelmeit azonban nem bírja sokáig, - felakasztja magát. Igj' pusztul el a nemes szivü ember, akinek csak az a bűne, hogy ember volt. És az asszony', oh nem bűnhődik, legalább a drámában nem, hiszen igazsága vau a költőnek, nem mindenki kapja meg bünhödését az életben sem és a roszaké a világ. Az előadást illietőleg megdi­csérjük Kalmárt, aki Henschelt kreálta, sok igyekezettel, tökéletesen eltalálván a jellem festést. A szerep azonban nagyon nehéz, rengeteg tudást igényel és nem is kívánhatunk tőle kifogástalan Henschelt. De annál hatalma­sabb volt Holéczy Ilona a bűnös asszony szere­pében. Oly' szép és oly gonosz volt, a nő undok jellemét és ideális szép külsejét oly hűen ábrá­zolta, hogy ezt az alakítását az ország bármely színpadán megcsodálnák. A .többi előadók is — ki hogy' tudta — elősegítették a precziz előadást. (Kurucz furfang) Bokor népszínműve, mely' pénteken este került szinre — természe­tesen kis közönség előtt — a legjobb népszínmű előadás volt ez idén. A tavaly előadott darab, mintha csak elváltozott volna. Tavaly oly üres, unalmas volt, most olyan jóizü, mulattató élve­zetes. Szalkay társulatának díszére válik az rényen De Bois, — csak a régi és hasonló új­ság, mit mondhatok. — Levelek, kedves titkár ur, nem érkeztek? — De igen, herczeg, a Folinni testvérek újból sürgetik a 80.000 frank megküldését a vadász-felszerelésért íme a levél. — Ah ! — válaszolá a herczeg — ez az unalmas, prózai beszéd megöl. Csak adósság fizetés folyton és folyton. Nincs időm titkár ur ennek az ügynek rendezése felett gondolkozni, bölcs belátására bízom. — íme, herczeg, értesítés, hogy a leg­újabb 400,000 frank kölcsön be lett táb­lázva az csehoi birtokra. Kegyeskedjék aláírni! — Persze, persze úgy van az, ha kölcsön- zünk, biztosítékot kívánunk, nem elég a név, a becsület. Rósz világot élünk! — íme, herczeg, egy levél Georgette kis­asszonytól, melyben csekély 20.000 frankot kór lakásának berendezésére, mert oly berendezés, mint a minővel most rendelkezik, nem méltó Dorier herczeg fogadására. — Ah kedves De Bois, adja, adja gyorsan, hadd olvassam el a kedves sorokat! Kérem önt, még ma küldje el a pénzt! Ah, ha tudná ked­ves titkár ur, mily aranyos, mily imádásra méltó az a Georgette: Tudja, enni való egy kis teremtés, kezdem szeretni, mert ez a leány oly különös, több benne a tűz, az elevenség, hamis, kaczér, szóval ördöngősebb, mint a többi. He-he-he. Ugy-e különös vagyok De Bois ur ? — Végül itt van egy másik levél, herezeg,' Durron tábornoktól. — Lehetséges e, — kiáltá Dorier herczeg olvasás közben — hogy Darron tábornok ilyet Írjon ? „ . . . Elintézetlen ügyeid . . . becsü­letbeli kompromittálás . . . lovagias ügyekben nem lehetsz szekundáns . . Ah a gazember! Megöllek, nyomorult, hitvány gaz. És veszettként rohant, ott hagyta De Bois urat dolgozó szobá­jában magába. — Fuss, fuss szegény őrült — mormogá magában a titkár — mert nemsokára meghúz­zák a vészharangot fejed felett, melyet ha százszor vágna le az ország hóhérja a guilotinon, akkor se volnának letörölve azok a könnyek, melyeket te, nyomorult, fakasztottál sok ártat* j lan szeméből. Dorier Kázmór herczeg, ki az ősi vagyonnak a végére jártál, csakhogy őrülésig menő passzióid kielégitsd, ki csaltál, hazudtál, kinek becsülete már értéktelen, mint a forga­lomból kiment pénz s kit csak neve tenget napról-napra, mint a haldoklót az orvosság, j vigyázz, de jól vigyázz, hogy legalább tisztessé­gesen halj meg ! Nem érdemelsz még tisztessé­ges halált sem! Jó tanácsaimat mig hallgattad, [boldogultál, de te többre becsülted a könyelmü életet folytató kedves barátnőid parancsait, mint vagyonod életed megmentését czélzó jó intése­met, tehát most már jákolj! Becsülettel, híven, odaadással szolgáltalak a mai napig, de ennyi igazságtalanságot elnézni már nem tudok. Ma már elválunk, istenhozzádot mondunk egymás­nak s majd talán még találkozunk. Mig igy morfondírozott az önérzetes titkár, a herczeg visszatért, de nem egyedül, hanem Georgette kisasszonynyal, kit a mellékszobába vezetett, maga pedig ismét betért De Bois tit­kárhoz a dolgozó szobába. A herczeg roppant fölvolt indulva. — Mondja kedves De Bois, képzelhet-e ön nagyobb inpertinencziát, mint Durron tábornok levelét ? — Herczeg, az élet, csak akkor élet, ha az a becsület mezején terül el, ellen esetben posvány, melyből mindenki félre vonul és kerüli. A tábornok hasonlókép cselekedett. — Nem érten kedves titkár, nem lenne szives világosabban beszélni ? — Ha herczegséged óhajtja, megérthet, de nem óhajtja. — Én önt, titkár ur, szívesen hallgattam mindig, megértettem s most is az az ó 'ajom, hogy megértsem. De az igazat megvallva az utóbbi időkben olyanokat tanácsolt, mit követni őrültség lett volna. — Azt tanácsoltam, herczeg, mit a becsü­letért meg kellett volna tennie. Fiatalkori kéj­Színészet. (A görög rabszolga) szerdai előadása egyike ívolt a szezon legélvezetesebb színházi estéinek. Szalóczy Irén remek tánczait a közönség eg}'- től-egyig megismételtette és egész estén át ün- ! nepelte az íris-ek legbájosabbikát. Réthy Lina Aspásia szerepét énekelte óriási hatással. A má­sodik felvonás perczekig tartó trilláit és reczi­Á tanítók háza. IV. Az igazgató-tanács. f.) Intézkedik a felügyelő-bizottság figye­lembe vételével a „Tanítók Házában“ élvezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom