Szamos, 1900. október (32. évfolyam, 80-87. szám)

1900-10-18 / 84. szám

kájukkal fölkeresni a vidéket. A fővárosi el­szigeteltség különben káros hatásokat is hoz-< hat létre, mert a művészek az országnak csak kis töredéke elé viszik lelkűk ideáljait, s igy teljesen annak az Ízlésére vannak utalva. Ellenben, ha a vidéki társadalomban is meg lesz a művészet iránti spontán lelkese­dés, s vérévé válik a müpártolás, úgy mű­vészetünk, — mely különben sem ment az idegen hatásoktól, — az uj életerőtől fel­frissül s mindinkább kifejlődnek majd benne a nemzeti vonások. Színészet. Vasárnap délután majdnem üres ház előtt sok kihagyással adatott II. Rákóczy Ferencz fogsága. A szereplők közül jók voltak : Krómer, mint Bercsényi. Molnár, mint Zrínyi Ilona, azonban a Rákóczy személyesitője Kalmár, egy­kedvűen bánt el szerepével. Nem állította elénk olyan szimpatikusán a Rákóczy alakját, mint a hogy a történelem feltünteti. Abból az egykedvii ifjúból nehezen válhatik a későbbi szabadság­hős, a történelem egyik legnagyobb, legideáli­sabb alakja. Jó volt még Lehman szerepében Molnár is. Vasárnap estve a „Tót leány“-! nézte a közönség. Főszerepét Hankát Szalkayné adta; a tót leány typusát jól eltalálta, játéka közvetlen, hangja érzelmes, kifejező volt. örzse szerepében Molnár Gizella játékán elismerésre méltó gondos felfogást tapasztaltunk, Julis gyámleányukat pe­dig Szegedy Zelma személyesítette, temperamen­tumához épen hozzáillő szerepébeu. Pálfi Ma­riska (Panka) játékán is meglátszott az igyeke­zet ; megjegyezzük azonban, hogy Szegeivel együtt többször a közönség szerepében is részt vesznek; a rögtönzéseken maguk is mosolyog­nak. Gyarmati Istvánt, a pipogya férjet Sze- pessy Gusztáv kifogástalanul adta, Kemény La­josnak (Bandi) több hév nyilatkozott meg éne­kében, mint játékában. A paraszt legény typu- sában nem érzi még teljesen otthon magát, hiányo­zott belőle az alakítás közvetlensége. Kospái baromorvost Cathry Ferencz mólyebbreható ko­mikummal is adhatta volna, bár a kisebb igé­nyeknek igy is megfelelt. Ki kell emelnünk Krémer Sándort (Brobolya); jó maskirozást nyúj­tott s a tót diaiaktust elismerésre méltó meg­figyeléssel használta. Misó tót legényt Hetényi E. közvetlen elevenséggel adta ; tehetségét azon­ban túlzása nélkül is érvényesíthette volna. Öt­vös Mari jósasszony szerepében Cathriné kifo­gástalan volt s a népóletből vett némely kitűnő megfigyeléséért s találó hanghordozásáért dicsé­ret illeti. Általában az előadás jó volt, a közön­ség, mely harmadrészét töltötte meg a színház­nak, látható megelégedéssel távozott. Okt 13-án Ohnet hatásos történelmi szin- j müve „A császár ezredese“ került színre itt J először gyér közönség mellett. A rengeteg ki- j hagyásokkal adott darab ügyes rendezésben, a i színészek helyes felfogással alakított, játékával elérte a kívánt hatást; kár, hogyo az újdonság több nézőt nem vonzott ezúttal sem, mint azt! az eddigi drámai előadásoknál tapasztaltuk, pe­dig társulatunk ép e tekintetben elég jó erők­kel rendelkezik. A nők közül Holéczi I. (Emili- enne), Marko vies M. (Teréz) dicséretes buzga­lommal működtek. A férfi szereplők élén Kal­márt (Roquebrune) említjük fel, aki mindvégig természetes, élénk játékával bilincselte le a hallga- | tóság figyelmét, csak maszkja megválogatásá- j ban nem volt szerencsés. Vonzóbb külső csak előnyére vált volna alakításának. Mellette dicsé-! retet érdemel Molnár (Verandias), ki rokonszen- j vés megjelenésével, közvetlen játékával ezúttal is jó erőnek bizonyult. Hetényi (Rimbert), Sze­pesi (Moinville), Cathry (Rongin), Krómer (Zsab- rák) s a mellékszereplők mind megfeleltek a kö­vetelményeknek. A felvonásközök a keleténél hosszabbak voltak. Okt. 16 án Rákosi J. és Szabados B „A bolond“ ez. dalmüve került színre itt először, Róthi Lina, újonnan szerződött tag fellépésével. A megható meséjü s elragadó zenójü mü töltet­len tetszéssel találkozott. A régi magyar dal- motimuvok mesteri módon illeszkednek a darab változatos hangulatokat kifejező cselekvényóhez s egyes számok maradandó hatással ragadják meg a lelket. A Malonyai Dezső bájos elbeszé­lése után készült libretto, amily egyszerű, ép oly vonzó és megható. Szóval, tőzsgyökeres magyar stilü zeneművet hallottunk, melynek művészi compositiója mindvégig gyönyörködtet, sehol- sem fáraszt. Róthi L., kit ezelőtt már négy esz­tendővel már volt alkalmunk ismerni, mod szé­pen kifejlődött tehetségével köszöntött be újra közönségünknél, mely a kedves megjelenésű, tiszta, csengő hangú énekesnőt nem győzött tet­szésnyilatkozataival kitüntetni. Minden egyes énekszáma frenetikus tapsvihart aratott és mél­tán. Őszinte örömünknek adunk kifejezést, hogy színtársulatunk ily szóptehetségü erővel gyara­podott. A többi szereplők is buzgalommal és : sikerrel működtek közre. Szálkái (Bimbó) ezut- I tál erős drámai szerepben mutatkozott be s ez irányban is tehetségéről tett bizonyságot. Ke­mény (Deli) kifogástalanul alakított és énekelt. Hetényi (Pimpó), Erdei B. (Piroska), Pálfi M. j(Kékike), Szegedi Z. (Fehérke) Jászay M. (Ellák), i Csőreg (Büngér), Cathry (Godamér), Krémer (Dirigó) egytől-egyig megfelelők voltak. Dicsó- ! rét illeti meg a kart is, mely a hatalmas szer- : kezetü ensemblékat lelkiismeretes készültséggel és szabatossággal juttatta érvényre. A rendezés is mintaszerű volt s igy joggal feltehetjük, hogy i az újdonság kedvelt repertoír-darabja marad az idei saisonnak. Á Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. Az oinbodi csikólegelőről előbbi ajánla­tunk f< lytán a jószág legnagyobb része el lett már távolitva. Az előhaladott idő-, illetve hű­vös időjárás , másrészt az idei aszály folytán elpusztult legelőre való tekintettel saját érde­kükben ismételten felkérjük a tulajdonosokat, hogy azokat a legelőről kiváltani és elhajtatni szíveskedjenek. Tagdíj nyugtázás. Előbbi 899 9C0 össz évekre. alapitó kor o n a Múlt szám összege 96 156 1104 1356 305 Szukányi Ödön Hirip 6 6 306 Horváth Béla Garbolcz 2 2 307 Kovásznay Zs. Szatmár 6 6 12 308 Ifj. Kádár M. Egri 2 2 309 Pallay András Vetés 2 2 310 Heinrich Gy. Fény 2 2 311 Ifj. Baumgartner J. Fény 2 2 312 Fisch Jakab Derzs 6 6 313 Kádár Menyhért Egri 2 2 2 6 314 Draveczky J. Batiz 6 6 315 Bónis József S.-Újlak 2 2 316 Jablonszky Gy. Sz.-Váralja 2 2 317 Mózes Mór N.-Gócz 4 4 318 Bangha Géza Tótmegyer 2 2 319 Vauyek F. Cseke 2 2 320 Dr. Márk G. N.-Somkut * 6 6 321 Madarassy Z. Udvari 6 6 322 Veres F. Domahida 6 6 323 ifj. Szalkay J. Garbolcz 2 2 324 Gönczy Béla Szatmár 6 6 325 Fodor J. S. M -Berkesz 2 9 326 Károly József Fülesd 2 2 327 S. Tóth K. Garbolcz 6 6 1328 Papp György Réztelek 6 6 329 Bodoky K. N.-Majtény 6 6 330 Mihályka József Simánd 6 6 331 Boros Zoltán Ar. Megyes 6 6 332 Varjú Beniámin Cseke 2 2 I 333 Isaák Elemér Rozsály 6 6 i 334 Horváth B. Hidvég 6 6 335 Molnár Ambrus Ombod 2 2 1336 Csoknyai Gy. Istvándi 6 6 1 387 Spiegel Adolf Szatmár 6 6 338 Ouczayo Bertalan Cseke 2 2 | 339 Kádár Gáspár Egri 2 2 340 Puskás András Hirip 2 2 341 Tóth József Mikola 2 2 ; 342 Szalkay Z. M.-Szalka 6 6 343 Szabó M. 0.-Apáti 2 2 344 Veisz Elemér Gacsály 2 2 | 345 Asztalos J Szatmár 2 2 346 Szalkay Gy. M.-Szalka 6 6 j 347 Serly Gusztáv N,-Károly 6 6 Összeg 98 164 1272 1534 Kozma Zsigmond, e. pénztárnok. alant hömpölygő sokaságot, mely lábainak zsá­molyát képezi. Mellette csábos nőalak, csoda- szépségű, a fejedelmek gonosz szelleme, a meg­testesült élvvágy. Előtte térdel, hajlong a hízel­gők serege. Az alatt hátulról közeledik a vész. Vetélytárs kúszott föl a magasba s le akarja dobni álnokul, a ki útját állja. És e csoport alatt a vergődő, kúszó, egymást marczangoló sokaság, melynek szemeiből egy gondolat ri ki: „föl a magasba !“. Legügyesebb az a csoport, mely a fejedelem kedvesének lenyujtott kezébe kapaszkodva, lánczot képezve akar följutni. Bizonyára a rokonság ! A tanulságot a bölcsész adja, a ki oldalt a földön heverve, nevet, ka- czag az emberek balgaságán. Igen szép szobor még Pauvet tői a Sirami Erzsébet olasz festőnőé, ki Guido Reni tanítvá­nyának Sirami Andrásnak, volt egyetlen tündér- szépsógü leánya, s ki ifjan alig húsz éves ko­rában halt meg mérgezés következtében, a mit egyik kikosarazott imádója adott be neki egy csésze theában. Telve vannak itt a szoborcsarnokok elegáns helyiségei a szobormű vészek remekeivel, melye­ket megbámulni folyton áradnak a közönség tarka sorai között, művészek, műkereskedők, birlapirók, mükritikusok a világnak minden tájáról. De a jeles szobrok érthetővé is teszik mestereik succó-jét; mert a művészetért hevülő szivek csak gyönyörködni tudnak itt. Jeles szobor a többek közt „A tél és ta­vasz“ is Leydejistől. A két alakból álló művön egy elaggot nagyapa tanítja járni egy éves j unokáját s kölcsönösen támogatva egymást, lép- i nek nagy nehezen, láboknak és tekintetöknek j bizonytalan iránya mesterien van reprodukálva; senki sem hagyja egy tekintre a jeles müvet, mely egyik legvonzóbb dolga a kiállításnak; a hau- j gúlát az igazság, melyet a mester e müvén, roppant tudással kifejt nagy mértékben hódí­tanak. Roppant sikert ért el egy „Gyászoló leányka“ szobor is, kinek szép szemeiben melancholikus fény ragyog s finom ujjai öntu­datlanul játszanak egy fehér rózsabimbóval. Vájjon mire gondol ? Kit gyászolhat e szép előkelő ifjú leány ? Onkénytelenül ébrednek bennünk e kérdések, oly sikerült hatásos e jeles szobormű kifejezése. E mellett áll egy „Narancsáruló“ fiatal fiú gyermek életnagyságu szobra a fenti mester­től. A fiú hosszú göndör haja lesimul homlokára, nagy szép szemei ártatlanul tekintenek körül, s a félig nyitott ajkak mintha mondanák; „Nézzé­tek, vegyétek“. Bámulatosan bevógzett művészi alkotás, dicséri e szobron is mesterét, ki eszmei tartalmat és költői szépséget tud önteni legegy­szerűbb műveibe is. Látható, hogy a frauezia müvek meglepő sokasággal és erővel vannak a kiállításon kép­viselve, s valamenyi megnyerte teljesen a mü- értő közönség osztatlan tetszését. Kimenve a szópmüvészetek csarnokából a gépcsarnokba léptem, hol olyan lárma van, mint Lucifer birodalmában lehet; olyan ott a népvándorlás, mint Atilla korában. Valamennyi gép .mind működésben van folyton. A zenei élet is igen élénk e kiállításon a Trocadero nagy hangverseny termében, mely­ben 45 ezer ember fór el. Mindennemű hang­szerekkel ellátott zenekar gyakorlati alkalma­zásban mutatta be a kiállításon levő összes hangszereket egy monstre-concertben; de a legszebb szabatos harmonóiát fölcsiklandozó hangokban mégis csak a mi kedves magyar zenekarjaink nyújtják vagy hat kioszkban huzva éjjeli 3 óráig csaknem szakadatlanul a világ összes nemzeteinek nagy gyönyörűségére nap nap után; még a komoly angolok vére is fel­pezsdül a tüzes játék hallatára és megujráztatnak egy-egy ropogós csárdást, vagy érzelmes kesergőt. A gyomor is megköveteli legitim jogait ; válogathatunk itt mindenféle nemzetiségeknek pazarul Kiállított és ellátott vendéglőiben, de minket csak a magyar csárda vonz leginkább a hol jó paprikás, tejfölös ponty és még fino­mabb töltött csibe mellett azt képzeljük egy | kevés időre, hogy hazánk édes levegőjét szívjuk a czigány nótái mellett. (Vége.) Buday Sándorné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom