Szamos, 1900. szeptember (32. évfolyam, 71-79. szám)
1900-09-02 / 71. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap szeptember tó 2. 71-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak i zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A „Mumus.“ Jaj, itt a Mumus! — Lezajlott az áldott szünidő. A tanuló sereg máskép mozog, a kis diák szive máskép dobban, mint a szünidő kezdetén. itt az uj tanév ! Sok tanuló előtt itt a a Mumus! Ami a siró gyermeknek az elijesztő kormos kéményseprő, a rósz durczás gyermek élőit a kiabáló drótos bácsi vagy a kéregető rongyos koldus tarisznyája : az a Mumus az {elkényeztetett rósz tanuló, vagy iskolás gyermek előtt az uj iskolai év ! — „Nézd kedves fiacskám, Józsi, ez itt az iskola s ott ni a tanító bácsi!“ Egy nagy sikoltás s a kis fin megrettenve egész lényében, borzasztó félelmek közt rejtegeti arczát édes anyja ruháinak redői közt. — „Mi a baja, miért sir a kis Józsi?“ — kérdezgetik a beiratásra összegyűlt szülök s nagyobb iskolás gyermekek. Megijedt szegényke, hogy az iskolát és tanító bácsit, a rettegett „Mumust“ meglátta. — „Megállj kölyök, majd iskolába adlak ; megtanít ott majd a tanító ; kitapossa a béledet, szétveri a fejedet! stb. Ily kedves és édes falatokkal kecsegteti egy-egy gondatlan szülő gyermekét az iskolába s igy mutatja be a nevelendő tanítóját a „Mumust.“ Jaj Istenem, láttam a tanár urat, a latin „Mumust.“ Mi lesz, ha nem enged át a javítón? Pedig mennyit tanultam! Na . . . vagy mit is mondtam? — tanulhattam volna a vakáczión. Na de csak átenged az a „Gj'Ogyó“! — Oly hamar múlt el az a vakáczió, barátom, hogy észre se vettem. Ilyenek s ezekhez hasonló számos eset adja elő magát az uj tanév beálltával. Sajnos, hogy ezen esetek csirái a szülei háznál találhatók fel, hol a gondatlan apa vagy anya siró durczás gyermekeit az iskolával, a tanítóval fenyegeti s hallgattatja el. „Hannibal ante portás !“ fenyegető kiáltásA szegtojigy. Országszerte^MrtTfíerül a szegény-ügy rendezésének sürgős szüksége. Égető szükség van erre. A szegénység oly arányokat ölt már, hogy bizony nemcsak mint közigazgatási akadály, de a népek s állam jövő boldogulását is legnagyobb mértékben gátolja. Mikép lehetne a szegény-ügyet rendezni? — ez a kérdés. Mindenesetre rendezni kell, mert a helyes rendezése a társadalmi bajokat előzné meg. A bajokat óbb megelőzni, mint velők szembeszállni. Úgy van! Előzzük meg mi is a nagymérvű szegénység terjedését. Egy nagy probléma előtt állunk. Lehetetlenné kell tenni az egyének nyomorát Ez vár megoldásra s mindenütt lázasan dolgoznak rajta. Nálunk a hatóságok annak teljes tudatában vannak, hogy e téren valamit tenni kell, de azért évtizedek teltek el, mig orvosolni igyekeztünk a bajt. S miért van ? Mert minden másra telik, csak arra nem, mi nemes, az országra hasznos volna. Sajnos, de igy van! És éppen azért, mert a szegény-ügy állami rendezése csak nagy sokára várható, kettős kötelesség hárul az egyes városokra, hogy legalább t maguk körében tegyenek eleget a rájuk háruló feladatnak. A városok évtizedek óta nem tettek semmit, vagy nagyon keveset, a szegény-ügy rendszeres kezelése tárgyában Pénzt költenek sokat, intézményeket létesítenek úgy a hatóságok, mint magányosok; ez is valami: de lévén ez csak ötletszerű s nem rendszer, igy elmarad a hatás s mindjobban terjed az egyéni nyomor. Budapest székes-főváros jótékonysági ügyosztálya végre életjelt adott magáról. Az utóbbi napokban egy szabály-rendeiet-terve- zetet dolgozott ki a szegény-ügy átalakítása czéljából. A javaslatban kétségtelenül van egy szemérnyi jó mag, amelyet ápolni és fejleszteni érdemes, de azért nincs meg benne az az általános körültekintés, az a széles alap és kiterjeszkedés az egyéni nyomorra, melyek föltétlenül szükségesek, hogy a szegény-ügy a hei es stádiumba jusson. De mindenesetre a kezdetnek elég jó. Csakhogy folytassák is, nemcsak a főváros hanem az egész ország illetékes hatóságai is. Bölcs tapintatossággal, mély körültekintéssel, hogy végre a nyomor enyhittessék. Az ország a társadalom sokat nyer majd ezzel s meg fog tisztulni attól a sártól a mely bemocskolja az egész társadalmat. A székes-főváros elkezdte a szegényügy rendezését, folytassuk mi is vidéki városok ezen a társadalomra humánus intézményt, mert ha az egész ország illetékes hatóságai karöltve dolgoznak rajta, úgy lehet majd a helyes útra térni s az á talános szegény-ügyet, beleértve a fő követelményt az egyéni nyomort enyhíteni s rendezni. A hullára. A messze tenger lágy ölében A hullám mélán szendereg S mig fenn vihar dühöng sötéten, Sző bűvös álomképeket. Boldogságában elmerülve Csodál rejtett kincsgarmadát, Mely, bár nem hat le nap derűje, Éjét büszkéu ragyogja át. S ha ébredez s kegyetlen szirtek Kőkeblén léte megszakad, Mit bánja ? hisz ezernyi kincsnek Volt birtokában ctt alant; Hisz fékeveszett gyors futása Ha egy világot lepne be, Mégsem lelhetne gyógyulásra Ébredtén támadt mély sebe. Bár nyughatnám én is szivedben, Mint hullám tenger lágy ölén S ragyogna, elbűvölve lelkem’ Szerelmed hajnalfényt körém! A lét viharzó tombolása Nem járná által menhelyem, Csak elringatna álmodásba, Mint altató dal, csendesen. Ott, szived mélyén szenderegve Feledném, sorsom mily szegény S elálmodnám: mi rejtve benne, A kincs, gazdagság mind enyém. Majd, elrabolván ébredésem Az álmodott dús kincseket, Boldogság volna elenj'észnem Szilaj tenger hulláma képen Az élet szirtei felett . . . Szabados Ede. Alom. Irta: Károlyi Lajos. Ha egyedül vagyok csöndes szobámban ; ha a bánat és megbánás könnye ragyog sze memben : ha az éj csöndjében beárnyékolt ablakomon belenézek a semmibe; ha álmodom egy boldogabb jövő felől, a melynek már a közelben kell lenni : látlak, téged látlak. Mert a te mosolyod, a mely talán nem is nekem volt szánva, de a mely' nekem olyan üdvöt adó volt, mindent feledtetett velem, boldoggá tett. A te arczod mélyen bevésődött a lelkembe, mintha volna jogom reád emlékezni. És most a midőn itt állasz előttem halvány arczczal, mosolylyal az ajkadon, gondolok reád, álmodom felőled, mint a ki az életemnek más irányt adtál. Édes emlékeim! Gyűljetek körülem, hogy lássam, milyen volt* az ifjúságom. A lelkem panaszkodik, hánykolódik, mintha fájna neki a mult^ a mi másnak szép. Némán, erőtlenül, fogom rendezni azokat az emlékeket. Sokaknak nem is más az, csak csupa öröm, nekem mérhetetlen fajdalom, szenvedés. Csak te vagy az a halváuj' ió;'.sjszinü sugár, a ki beletóvedtél a rengeteg sötétségbe, ez átkos világba. Olyan halváuy vagy és mégis fényt adsz ennek a vén sötétségnek. Neked köszönöm azt a kis világosságot, a mely előttem járt akkor, a mikor már majd eltévedtem. A te lelked, a te szép lelked vezetett ki a kétségbeesésből egy más világba, a hol aztán boldogabb lettem. Nem egészen boldog ! Nem ! Mert az a fény, a te lelked fénye, honnan elkerült talán boldoggá tenne egy másikat. Én pedig egyedül, sötétben maradtam. Nem egészen olyan zord már az a világ, e melyben járok, mint az a régi volt, mert az a parányi fény előttem halad s mutatja az utat, a merre mennem kell. És én emlékszem reád. Engedd meg, hogy olykor olykor gondoljak a veled eltöltött drága órákra. Mert azok az életemben mind olyanok, mint a világban a csöndesség. Ott nálatok megnyugodott a lelkem. Félve, gyönyörködve hallgattam édes beszédedet. Nevetésed áthatotta a Legjobb, legüditőbb és legolcsóbb ásványvizek Feltűnő gyógj hatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható fiiszeriizletekben és az uradalmi ásványvizbérlőtégnél Saolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és héjmentve.
