Szamos, 1900. augusztus (32. évfolyam, 62-70. szám)
1900-08-19 / 67. szám
Yul.tam. A minap ezen kijelölt hely után tudakozódtam, de ezt már nékem senki megmutatni nem tudta. — Ez furcsa, de igen szomorú dolog. A millenium alkalmával és ennek emlékéül el lett határozva, hogy impozáns főterünk par- kirozva lesz, miáltal városunk nemcsak szépészeti de egészség tekintetében is sokat nyerne. Igaz, hogy ezen indítványhoz egy kivihetetlen kolonczot akasztottak : v csatornázást ! Én azt hiszem, hogy, ha a város a miniszternek megmagyarázza, hogy a csatornázás a jelenlegi viszonyok között ki nem vihető, de egészségi tekintetben a parkírozás okvetlen szükséges, a miniszter ur ezt belátja és erre az engedélyt megadja. Nem kell ehez egyéb, mint egy kis jóakarat a város részéről. Hogy mi van minden ezen a Deák-téren, különösen most, arról mindenki naponta meggyőződhetik, ügy látszik, a magán érdek itt is a város érdeke felé helyeztetik. Ez is furcsa, de igen szomorú dolog. Schulek kir. tanácsos ur, mint országos szaktekintély a régi törvényszéki épületről akkép nyilatkozott, hogy ezt mielőbb le kell bontani, mert ez épületnek alapfala a legrosz- szabb állapotban van, ezért az egész épület közveszélyes, a mint a számos és gyanús repe dései mutatják. Az igaz, ha ez épület összeomlik, megtakarítjuk a bontás költségeit, de mit mondanak majd ehez a szomszéd háztulajdonosok és lakók ? Ez is egy igen furcsa dolog. A Kossuth-kertben fel lettek állítva a figyelmeztető táblák, és pedig nem a bejáratoknál, hanem beljebb a fák között. Azóta nemcsak többen tapossák a gyepet, és keresztül járnak azon, hanem a vasúttól gyalog bejövő közönség valóságos illemhelynek tekinti a kertet ; különösen ennek az Atilla-utcza felé eső részét; és itten olyan dolgok történnek, melyek a közszemérmet sértik, de ezen a tájon soha rendőrt látni nem lehet; különben ezen szép kert egészen felügyelet nélkül van. Én szükségesnek tartanám e kert felügyeletével olyan v. képviselőt megbizni, a kinek ehez egy kis szakértelme és ideje van. Erre pedig tudomásommal többen önként ajánlkoznának. Ha a hatóság elhanyagolja ezen igazán szép kertet, akkor ne csodálkozzunk, La a közönség inkább a, járdákon sétál, a mi elég furcsa dolog. Sokan a kertnek elhanyagolását a mostoha pénzviszo nyainkra háritják ; szeretném tadni, miért kerülne ez pénzbe, ha az ember á kertben sétál ? — Idegen emberek el vannak ragadtatva ezen szép hely által, és nem tudják felfogni, miért nem látogatja ezt a városi közönség. Megjegy7- zéseike t nem akarom ide irni, mert ezek igen furcsák) és nem épen hízelgők. Ha valami vendéglőben egy vendég kissé zajosabban mulat, mindjárt ott van a rendőrség. A Vái’domb, Zrínyi ésmellék utczákban időnként olyan jajgatás, lárma és ordítás van, mely valóságos csendháboritás, és az ott levő lakóknak nyugalma nincsen és ezt eltűri a rendőrség ! Ez is turcsa dolog! Az idegen ny'elvü czégtáblák tehát meg- türetuek, ezeket majd követik az utczákon fel- | állítandó póznák a madzagokkal, ha az előbbit j megtűrjük, az utóbbit is el kell tűrni. Szépen haladunk Galiczia felé ! Ez furcsa, igen furcsa dolog. Heti vásárkor a környéken lakó czigányok reggel teljes számban bevonulnak a városba és ezt aztán ellepik. Délben az egész karaván holt részegen haza felé indul és pedig lármázva, orditozva és verekedve, mint p. o. a múlt heti vásárkor egy vén czigány asszonyról a ruhát is letépték. Az Atilla-utczai lakók azt hitték, hogy tűz van, és kirohantak az utczára. Jobbra- balra néztünk egy rendőr után, de ilyen nem volt található ; pedig éppen vásár napon több rendőrre lenne szükség ezen az utczán, a hol a forgalom a legnagyobb ! Furcsa, hogy éppen vasárnapokon azt az egy szál rendőrt is elvi szik innét. Ez aztán igazán furcsa dolog ! Kovács Leó. HÍRROVAT. * Őfelsége a király 70-ik születésnapját városunk közönsége szokatlan fénynyel ülte meg. zí középületek és házak lobogódiszt öltöttek. Honvédzenekarunk a nap estéjén lámpion-menet- ben disztakarodót, reggel pedig diszébresztH tartott. A szatmári ref. templomban B i k i Károly esperes lelkész reggel 8 órakor emelkedett szellemű imát mondott A hivatalos ünnep a róm. kath. székesegyházban folyt le, hol fényes segédlettel Hámon József prépostkanonok szolgált nagy misét. Az egyház homlokzata előtt tölgylevelekkel ékített szolgálati díszben zászlóaljban egyesítve az egész honvéd helyőrség megjelent s adta a szokásos disztüzeket és zenét. Az ünnepi misét a városunkban levő összes katonai és polgári tisztikarok végig hallgatták. \ Az ünnepet a kivonult helyőrség diszmenete fejezte be. * A honvéd-laktanyában tegnap délben Őfelsége 70-ik születésnapja alkalmából diszebéd volt, melyre csupán katonai vendégek voltak hivatalosak. — A legfőbb hadurát hadusfalvi L u d m a n n Gyula m. kir. honvédezredes, ezredparancsnok moníőtt igen szép pohárköszöntőt. * Szt. István királynak holnapi ünnepét városunkban a szokásos katonai s egyházi pompával főgják megülni. * Személyi llir. Hérmán Mihály polgár- mester szabadságidejét Szatmárhegyen tölti. Távolléte idején hivatalos teendőit Pap Géza főjegyző fogja intézni. * Őfelsége 70-ik születése napja alkalmá- ; mából a status quo ante izr. hitközség isteni ! tiszteletet tartott. * Előléptetés. A péuzügyminiszt erium Kemény Alajos kir. pénzügy igazgatót magasabb fizetési osztályba léptette elő. * Főispáni kinevezés. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja, ináncsi Papp Kálmán kir. törvényszéki nyug. bírót vármegyei tiszteletbeli főügyészszó nevezte ki. * A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésében az előadóknak szakjelentéseit tudomásul véve, leginkább egészségügyi kérdésekkel foglalkozott, milymnek a szatmárhegyi husvá- gás ügye, a nagy mértékben elterjedt fejkosz korlátozása, stb. * A városi villamos közúti vasút sinei az államvasuti pályaház és az igazságügyi palota közúti utczákon már le yannak fektetve. Ha a munkálat ily szépen halad, úgy október 1-én a vasút átadható lesz a közforgalomnak. * Élelmes városi hatóság. N.-Szöllős városáról zeng az ének, melynek hatósága a város jövő fejlődését valóban szivén látszik viselni, midőn a legközelebbi időkben olyan tartalma értesítést bocsátott közzé a lapokbao, melyben köztudomásra hozza hogy N. Szöllős város képviselőtestülete határozatilag kimondotta, hogy olyan vállalkozónak, aki hajlandó a város területén nagyobb számú munkást foglalkoztató ipar vállalatot létesíteni, hajlandó ingyen területet e czélra rendelkezésére bocsátani s tőle függő egyrób legmesszebb menő kedvezményekben is részesíteni. Nem valószínűtlen az értesítés szerint, hogy a kormány is - a ruthón nép anyagi segélyezése szempontjából — a legmesszebb menő kedvezményekben részesítene egy ilyen komoly vállalatot. Ugocsa székhelyén különben a felhívás értelmében következő gyáralapi tusoknak vannak meg a kedvező feltételei: vászon-, posztó- és pokrócz szövő iparok, bőr, sör, botgyártás, pipa, kályha, keramit, terrakotta és majolika edények, gyártása stb. E mellett olcsó munkaerő és kedvező megélhetési viszonyok is ajánlkoznak N.-Szöllősön. — E szép irányú és közhasznú mozgalom megindításából példát vehetne váiosunk is, hogy miként kell egy város jövő fejlesztésének munkáját is czélszerü intézkedések által előkészíteni. Hiszen városunk területe is oly sok iparvállalatnak nyújtana kedvező talajt és mi ezen természet adta előnyöket még sem akarják kiaknázni is felhasználni i * Az Eötvös alap és a „Tanítók Háza“ i orsz. tanító egyesülete f. hó 17-én tartotta Budapesten évi rendes közgyűlését. Ezen gyü- j lésen több, mint 7 ezer korona osztatott ki ösztöndíjakra és segélyezésekre. — Ugynnezen gyűlésen jelölték ki azon egyetemi hallgatókat, I akik az Eötvös alap jótéteményei folytán a Ferencz József Tanítók Házába igyenes, fél- és egész fizetéses helyre felvétettek — összesen 49 546 kor. az amit ilyenformán a tanítóság önsegélyezési alapon kiosztott tanulóknak, özvegyeknek és árváknak. Ez a szám meglepően kardját, vendéglátását és oltalmát ajánlotta, j Hanem ingyen nem adta csak a vendéglátást.) Az oltalomnak megigértette az árát. 0 vissza vívja Füzért a töröktől; holtáig bírja zavartalan Füzéry Pál, örökségül a Szalánczy ízráé legyen. Kéz kézbe csap, kard után kard csörren, j s kész az alku. — Másnap hajnalban már kürtszó riad s Füzért megvívni megy Szalánczy7 Péter s fegyveres népe. Bükkfák s tölgyfák lombja csaknem összeborult a hegykatlau északi és déli oldaláról. A A köztük bujdosó szellő enyelegve lengetó a, Szalánczy Izra fürtéit, amint atyja és serege I után lopózva üldögélt a fűben s hallgatta : nem zendül-é az erdők visszhangja az ostromló sereg ] Füzér alatt harsanó kürtjének szavától? Nem; messze van Füzér, nem egészen egy óra járás i nvira ; bizonyosan elhozza idáig az erdők szivé- j nek dobbanása a csatajel visszhangját! . . És amig mélázott jelre várva, neszt fi | gyelve, átellenében véle, erdő sűrűjéből fegyvertelen török ifjú lépett elő. Öltözete, sugár termete, ifjú erejének teljessége, arczának nemes vonásai láttatni engedek, hogy nem közönséges török harczos, de úri osztályból való. A nem várt találkozás az ifjút is meglepte. A magyar leány igéző szépsége pedig elbűvölte. ■ — Erdő tündére! — szólalt meg nagysokára az ifjú; — bocsásd meg, ha zavartalak. Nem akarva tettem. S hogy tudd meg, bocsánatodat ki kérte: nevem Harun. Bocsánatod jeléül nyújtsd felém jobbodat. Tisztelettel, szent , áhítattal illetem s aztán Isten veled ! — Ifjú ! — felelt Izra. — Török ifjú ajkáról jövő magyar beszédedért, ha lenne mit megbocsátanom, kész lenne a megbocsátás.; Most, ha megzavartál is, vétek számba nem mehet. Barátságom jeléül ime illesd jobbomat.! De váltságáraul megmondod — és ez akaratom j — ki vagy ? Mert a török viselet alatt is ma-! gyár ifjúnak kell lenned ! — Igazad van. Magyar lehettem gyermek- koromban, legalább abból következtethetem, hogy szép hazátokban — mit tudhattam egykoron — édes zengésű beszédetek ajkamon nagyon könnyen meg fogant. De törökké lettem, j Hogyan? Végzetem e titkát nem tudom. Most Füzér ura lettem ; magyar lehetek, ha Isten úgy j akarja, s ha lesz magyar hölgy, ki szive láng- j hevével megváltja e honnak életem. — Nagy árt szabsz, ifjú Harun; de nem- j zetéért megadni azt az árt, nem tartandja nagy áldozatnak, ki igaz leánya honának. — Szavaid boldogsághoz adnak szép re ményt. E kézcsókomban fogad érte hódolatom [ s köszönetem. Szalánczy Izra hagyta volna, hogy az a! kézcsók végtelen legyen. De Füzér felől harczi kürt harsant. — Isten veled ! — szólott Harun. = Váram aligha nem veszélyben van ! — Ne menj, ne menj, nemes ifjú! Atyám j vijja váradat. Aczélján, ah, úgy félek, folyni ] fogna piros véred ! — Hálás leszek méltó aggódásodért, de az aczéltól félni nem tudok. El kell mennem. — ügy hát Isten legyen vezéred ! Harczod szerencsés kimenetele után e helyen vár találkozóra Szalánczy Izra. Harun eltűnt az erdő fái között. A leány lelkében kettős aggodalom fogant meg : atyját féltse-é, vagy-a titkos múltú ifjú életét? Melvi- kért imádkozzék? Mind a kettőért volna* fohásza, de nem foganhat meg mind a két fohász ! Félve, reménykedve várt a találkozóra. * * % Alkonyra sem hajolt még a nap, midőn Füzér elesett. Szalánczy7 Péter diadallal tért vissza, újra gazdagabban. Győzelmes útja arra vitt, hol Izra várta Harunt találkozóra. S Harun, szegény7 Harun testén-lelkén égető sebekkel rabszijra fűzve jött. Erőtelen lábai csak addig bírták, mig odáig eljutott, hol Izra várta. Egy-kót megtört szempillantás a Izra nevével ajkán, összerogy7ott, végsőt lehelt. Szalánczy7 Izra félt mutatni, hogy megrendült benne a szív, melyen átnyilallott a fájdalom. Egy könycsepp mégis leperdült arczárói, s hol a föld porába hullott le, nyomán forrás fakadt. A forrás tovább buzgott, bő vívóból gyöngyörü tó lett, melynek partjain még ma is szomorúan bólingatna k bükkfák tölgyfák, a tó vize felett szálló szellő suttogásából kihallszik még ma is Harun ajkának utolsó só- hajtozása : Izra ! Izra ! Füzért többé meg nem építették : ma is omladozik vára. Rombadőltónek szomorú emléke, fenséges emléke keletre tőle, Pusztafalutól északra, Szaláncztól délre a teremtő erő egyik leggy7önyörübb munkája, az Izra tava. Szilva István.
