Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-24 / 42. szám
sze sodorhatják utjának irányától, hogy hajótörötten vergődjék idegen partokon, vagy mély hullámsir boruljon feje fölött, nem hagyva maga után mást, csak a hátramaradottak gyászát és könyeit. Ha e könyekkel életre tudnám kelteni azt a szerencsétlen gyermeket, aki örök álomba borult, mielőtt jóformán ébren lett volna, nem tü nődnek e problémákon, hanem beállnék én is a siratok közzé. Nem kutatnám, jó gyermek volt-e vagy rosz-e. erényeknek vagy hazugságoknak szövedékéből állott e a lelke; ép volt-e a teste, vagy mint rothadó fa gjúimölcsóbe, agyának és szivének magvába befurta-e már magát az enyészetnek férge ? Lezárnám számadásomat! Ember volt, mint mi mindauyian ; oly fiatal, mint csak kevesen, gyönge és védtelen, tehát oltalomra szoruló, mint minden gyermek. Amha az érte ontott könyeknek patakja tengerré dagadna is, amit partra vet, az nem élő többé, hanem egy alaktalan roncs. Vissza nem hozza az életnek sem a szülőknek jajszava, sem a bünbánat mardosó gyötrelme, sem a kir. ügyész urnák bosszúra hivó szózata, mely a megtorlásnak legrettenetesebb fegyvereit küszörüli, hogy azokat az önök kezébe tegye le Esküdt uraim ! A halottról, aki kiszenvedett, fordítsuk hát tekintetünket az élő felé, aki küzd, szenved és vonaglik és az élet és halál hajszálnyi .nesgyé- jére állítva, vezekel a múltnak minden bűneiért. Olyan szörnyeteg-e, mint aminonek önök előtt festették, vagy elhatározásának véres függönye mögött, ott'lappang e a végzetnek árnya ? Igaz e hogy daczos akaratban, eltökélt szándékkal maga vágja sorsának ösvényeit, mint árokszéli csalánt irtva azt, aki útjába áll: vagy nem-e nálánál erősebb hatalom űzi és hajszolja, karmai közé ragadja, kiszívja akaratának velejét és diadalmasan rája térdelve, tépi ki belőle felelősségének életerét: akaratának szabadságát. A kir. ügyész ur nagyra teregette önök előtt, mit akart örökölni Papp Béla a szülei utáu. Ezennel meghívom a kir. ügyész urat: vizsgáljuk hát meg, azt a szomorú hagyatékot, amelyet Papp Béla valóban örökölt a szüleitől. * Az udvarii apai házban született Papp Béla. A ház olyan, mint a gazdája: mist mutat kívül, mint a milyen belül, kívül csupa derű, belül csupa zordonság. A ház telkét egy hozzátartozó kis birtokkal együtt nŐ3ülése alkalmából kapta Papp Gyula, Bélának atyja, édes apjától, Papp Györgytől. Ez a házasság ép olyan feltűnő volt, mint amilyen rend ki vü i minden, ami ennek a családnak történetéhez tartozik. A férfi tanuló éveiben; a nő még csak nem is nő, annyira gyermek. Előkelő, vagyonos családból való árva, akinek vagyonát kissé megtizedelte a gyámi kezelésnek gondatlansága. Ám a fiának kínálkozó nagy szerencsével szemben az öreg Papp György készséggel lemondott a megszámol tatás szigoráról és ez az üzleti kötés dobta egym íshoz a két gyermeket, akiknek talán jobb lett volna sohasem találkozniok. A férfi nyers és erőszakos, benne az oláhvér lobogó indulatával, mely nemes föllángolásra készt, ha megfékezi a tanultság és jó nevelés ; de brutális és vad ösztönök korbácsolják, ha szabadjára hagyva tombolhatja ki magát. Egyik bátyja delirium tremensben halt meg. a másik szintén iszákosságának rabja, soká gyógykezelteti magát, mig ismét visszaesik szenvedélyébe és annak ^áldozata lesz. A nő gyenge és árva, árvaságában kétszeresen gyönge. Auyja megőrült, anyjának bátyja szintén megtébolyodott; ő maga a legerősebb terheltség csiráit viszi a házasságba, melynek boldogtalanságában hisztériája teljesen kifejlődött. A házasság megkötésének napjától fogva egy kettős vértanuság kezdődik: a szüléké és a hitvesé. Az öreg Papp György a birtok átadásával egyidejűleg mérsékelt vitaliciumot kötött ki magának. És ez az életjáradék, melyet minden i ellenének nélkül is hálás szívvel kell adnunk, imádkozva a gyönyörűségért, hogy azt minél tovább adhassuk öreg szüléinknek, itt az irgalomnak koldus falatjává vált, melyet keserűvé tett az átok, amelylyel odadobták és még keserűbbé a könyek, amelyekkel fölszedték őket. Átakarck surrani ezeken az epizódokon. A [káromlás, mely fölverte az udvarii házat, amiért még mindig kell adni életjáradekot; a jeleneten ! amikor elkeseredett ellenségként állottak egymással szemben apa és fia, ütésre emelt ököllel amint később Papp Gyulával szemben állottak saját fiai és át a Learhoz hasonló tradédián, a mikor tornáczárói kergeti ki a fiú édes atyját, arról a portáról, ryelyet apjától kapott volt ajándékba. E martiromsággal p 'rhuzamosan sinylődött l a maga vértanuságában a hitves. Gyönge és beteges, szervezeténél és prae- j dispoziciojánál fogva ingerlékeny, szemben találta magát egy erőszakos temperamentummal, mindent leromboló féktelen kitöréseivel. Ami másutt nézeteltérés, az itt elkeseredett küzdel- mek gyújtó szikrája lett; ami szóváltás, az méregbe áztatott káromlás és bántalom. És e méreg nemcsak azt marta meg, aki felé a bántalom sújtott, hanem bőrének likacsain át a testbe, a testen át leikébe szivárgott a gyermeknek, aki e jelenetek akaratlan tanúja volt. Ott tipegett a kis Béla apja körül, mikor ez száttépte saját atyjával szembeu a vérség és szeretet kötelékeit és tágra nyitott szemekkel bámulta, mikor anyja elmerült a valódi és képzelt megaláztatások keservébe. Valószínű, hogy kiesinyke elméje nem értett meg mindent, a mi körülötte történt, de a mit föl nem fogott értelmével, azt megsejtette a gyermeknek éles össztöuóvel, a melyet öntudatossá tett a haladó kor fejlődése és hamar kioktatott a cselédszobának felsőbb nevelése. Mert családi viharok idején, mint megriadt bárányok a karámba menekül a mindenütt útban levő gyermek a cselédszoba bizalmas melegébe. Ahol mint kiterített holt tetemen avarjak, lak- mározik a cselédség a gazda erkölcsén, becsületén legféltettebb titkain. Mert csak eg3-etlen és igazi gyönyörűsége van a nyomorult és megalázott cselédnek, ha még nyomorultabbnak és meg- alázottabbnak tudja a gazdáját, mint a milyen ő maga. Ennek a légkörnek páráival telt meg a gyermek Béla lelke. És mialatt teste sudár karcsúságba szökkent, lelke visszahajiott önmagába, befelé, mintha gyönge szára nem bírná el saját terhét és elfordulva mindattól, ami környezi. Ennek a gyermeknek soha sem volt gyermekkora. Vidám kaczagása nem verte fel a szobák csendjét, Libegő hajjal, gyönyörtől kipirult arczczal nem kergetett szines pillét a réten, a mint később az ifjúkor fölpezsdülő vérével nem kergette az élet tarka ábrándjait sem Szótlan, komor és zárkózott lett és alig volt öt évesnél több, mikor minden érintkezése atyjával arra szorítkozott, hogy jó reggelt és jó éjt kívánt neki, ha ezt már éppenséggel nem kerülhette el. E szorosan zárt léleknek rekeszein csak két iker-érzés világa szűrődött be: a gőg és az uraskodás. Anyja, az élet száz sebéből vérezve, csak egyetlen ábrándnak élt, hogy fiát hatalmasnak, nagynak, mindenki által irigyelt urnák tudja. És ez volt törekvése az apának is, aki elvégre szerette gyermekét, csakhogy a maga módja szerint; nem keresve a kulcsot, mely e zárkózott szív nyitjához vezet és nem is találva azt meg soha. £• Az érzelmeknek e ridegségét nem olvaszthatta meg a testvéri szeretet melege sem. Két gyermek született még a Papp Gyula házasságából. E szépen földiszitett mesét alaposan megfosztotta czifraságaitól dr. Egry Károlynak vallomása. Hallották önök, hogy Árpádot, ezt az esze lösségig őrjöngő gyermeket, akit itthon már senkiéi vállalni nem akart Lőcsére küldték tanulmányai folytatása végett. Ott a felvidéken, ahol az emberek úgy beszélnek az Amerikába menetelről, mint nálunk a szomszédos községbe való kirándulásról, kiirthatatlanul meggyökerezett benne az Amerikába menetel kalandos eszméje. És miután Lőcséről úgy hozták haza, hogy búcsúzóul revolvert szegzett tanáraira, szinte tombolva követelte, hogy öt Amerikába küldjék. Tőrrel, gyilokkal, családjának elpusztításával fenyege- tődzőtt, ha kívánságának ellene szegülnek. így történt, hogy a család megbízásából dr. Egry Károly kisérte Hamburgba Árpádot, megváltotta a hajójegyét, ellátta a szükséges zsebpénzzel, melyhez igaz, Béla is hozzájárult, miután Papp Gyi:la ezen a ponton kissé szűk marku volt. És ugyanez a Papp Árpád az, aki amint Amerikából visszatért, jelentkezik a vizsgálóbírónál és bár a törvény fölmenti a tanúskodás alól, (a törvénynek néha jobb a szive, mint az embereknek) odaáll vádlóul bátyjával szemben. Öt nap és öt éjjel utazott Árpád szinte I mérthe'etlen tengeren, nem látva maga előtt mást, mint a végtelen vizet és eget az ő milliárd j csillagaivá), az Isteni költészet e ragyogó szózataival. És a természet fensége nem ihlette I meg lelkét. Rideg gyülölsóggel,, mint a családi vagyonnak most már egyedüli hagyományosa, lép oda bátyjához, hogy nem taszithatná-e ujjáuak egy mozdulatával még mélyebbre, mint amilyen mélyben fetreng az már is. Ő hozza be Bélának strichines üvegét, ő teszi le a vizsgáló biró i sztalára, mint bátyja gyilkos szándékának bizonyságát. Nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy ha vallomásra kényszerítenének is, inkább leharapná a n3'elvét bármelyikünk, semhogy ő maga vádolja gyilkossággal tulajdon bátyját. Az öcs, a ki oda áll a bitófa alá, hogy maga sodorja bátyjáuak a kötelet: gondolatnak borzasztó, látványnak undorító. Csak az agynak és léleknek beteges elfaju!ása az, a mi e tetteket megérthetővó teszi. A harmadik a testvérek közöt : Elemér. Gyönge szervezetű, gyönge elme tehetségű és gyönge lelkületű gyermek, a léleknek, akaratnak vagy jellemnek egy kóros elfajulásával: hazug, szinte a mauiakusság’k Egyébként szelíd gyermek, a kit ha megszidnak, a mi hazu dozásaiért és kártya szenvedélyéért gyakran megtörténik vele: kileli a hideg és ágyba fekszik. A testi és lelki degeneráltságnak szomorú képe. E családi könyezetnek behatásai mellett, a Papp Béla tragikumának betetőzéséhez tartozik a mód, melvlyel az önállóvá lett embert az élet útjára kivezették. Hajlamainál, neveltetésénél, a külső viszonyoknak rája való hatásánál és lelki világának e viszonyokhoz idomulásánál fogva gőgös és ur, az uraskodásnak csak külső czifra- ságaiba dobták, a hozzá való eszközök nélkül. Bármely Doroty'a-utczai bankárnak becsületére válik az a pénzügyi művelet, a melylyel Papp Béla önállósítását édes atyjafinanczirozta. Előttem feküsznek Papp Béla sajátkezű följegyzései. Kapta a szentmártoni birtokot, nem egészen 200 holdat persze nem tulajdonul, csak használatba; fizette érte az adót, ami rendén van : a bekebelezett kölcsönnek annuitását, ezen kiviil külön é 1 e t j á r a d é k o t. tartotta Papp Gyula sertés állományit, a mely fölette a szemes ter- i món3’ nagy részét bosszankodás volna végig fölsorolni. Élég az hozzá, hogy mikor esküvőjére ment, az első kiádásaira szükséges 200 forintot, szabójától kellett kölcsön kérnie. A hi utóról, melyet atyja meglepetésül küldött, hogy j abban vigye haza fiatal hitvesét, n neki mutat- | ták be a számlát. A háznak, mely nem is az övé j volt, tatarozási költségeit ő vele fizettették meg. Valóban, az önállósításnak ebben a módjában, már benne volt az anyagi romlásnak minden csirája. • Később házassága után, hogy szemrehányást ne tehessenek neki, a feleségével kapott hozományát birtokvásárlásba fektette ; de mert pénzzel nem érte fel a vétel árat, adósságokba bonyolódott, úgy7, hogy teljesen egyetértek a kir. ügyész úrral abban, hogy anyagi helyzete súlyos volt. Pénztelen lett a nélkül, hogy költött és tönkre jutóban volt, a nélkül, hogy pazarolt volna. Erősebb akarattal, mint a minő neki osztályrészül jutott, ellátva a tűrés és lemondás nak ezerjófüvével, melyet gyógyító szerül ad az életutra a goudos szülő, lehet, hogy könnyen végig vergődik a balsorson. De igy és oly környezetben növekedve fel: anyagi zavarai fokozták erkölcsi megzavarodását. Terhelt születése, gyermekkorának megmórgezett légköre, mely nagyra növelte kóros ösztöneit, magába zárkózott ifjúsága hajimaival és neveltetésével diametral ellenkező életviszonyok, amelyek közzé pák ája elején kidobták, anélkül, hogy lett volna valaki, aki őrködik első léptei fölött és támo gatja, mikor először néz farkas szemet egymás sál az eg37én és a világ. — íme a családi hagyaték, melyet Papp Béla szüleitől örökölt, it fekete kereszttel jegyzett úti podgyász, melymi életutjára magával vitt. Ezután védő alapos részletességgel czá- folja a vád alapját képező vallomásokat.
