Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)
1900-03-11 / 20. szám
XXXIi. évfolyam Szatmár, 1900. vasárnap, márczius ha 11. 20-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarrap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG : Ráköczy -utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Ráköczy-utcza 9. sz. Mi ndennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Kéezpénzfízetéb mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után yo kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Általános drágulás. Már nem is csodálkozunk azon, hogy hétről-hétre valaminek az árát fölemelik. Ma a petróleum, holnap a czukor, majd a kalap, a szén, legújabban pedig a szövött- és kötött ruha drágulnak. A kartel dühöng minden vonalon. Mit bánják a szövetkezők, ha a szegénynépet tönk szélére juttatják. Ők egyesülnek és rövidesen kimondjak, hogy ennek vagy amannak az árunak az árát 10-, 20-, i30°/0 al emelték. Nem áll|a utukat senki, semmi, dolguk könnyű, hasznuk nagy. A szegény ember nem védkezik a törvény sem védi. így aztán élhetnek, boldogulhatnak oh a szegény gyárosok, szánandó vállalkozók. Megegyeznek egymás között; kikötik, hogy egyik se nyúljon át a másiknak részére, egyik se legyen kíméletesebb a másiknál. Ezt a kedélyes egyezkedést aztán kartelnek nevezik. Hiszen az nem bűn, nem vétek, nem kell azon megütköznünk, ha húsz huszonöt ember kizsebel ugyanannyi miliőt. Német és Francziaországban a büntető kódex hatalmával üldözik a mindenféle és fajta kartelt. Csak nálunk, hol annyi a gazdag ember, hogy csaknem éhen veszünk, szabad a vásár, kényök-kedvök szerint egyesülnek, szövetkeznek a gyárosok, vállalkozók és drágítják a mi már amugyis drága. Kiváltképpen nagyban űzik ezt a sportot az osztrák fabrikánsok, kik tudják azt, hogy — sajnos ; — ez időszerint még mennyire rá vannak utalva kereskedőink gyártmányaikra, egyet gondolnak és megvan a kartel. A szegény ember bőrére megy a játék. A tehetősek, a jómódúak villanyfény mellett mulatoznak, dáridóznak, mig a löldhöz ragadt árva lélek petróleum lámpa mellett dolgozik. Azért van bőre, hog nyúzzák, azért van néhány verejtékes, keserves munka árán szerzett fillére, hogy a kai tellovagok erszényét duzzaszszák. Nem szégyen, hanem tényleg szerencsétlenség szegény embernek lenni. Adózik ’az államnak, megyének, községnek, egyház , nak, papnak — és csomó kartelfinek. A kartelt megkötik egy bizonyos időre, s ha bevág — ami valószínű — úgy ' mindenesetre megújítják ezt a nem épen legrosszabb üzletet. Ismételjük, hogy legkiváltképpen ausztriai gyárosok űzik kiválóbb kedvteléssel a kartel kötését. Tartogatják a meglepetéseket részünkre s egyszerre, .csak megjelenik a nagy bomba. Kellőleg megindokolják mindenkor az árak gyors fölemelésének az okát. hivatkoznak a munkabér drágulására és szénhiányokra. Ha még a munkásaikat jobban fizetnék ! Elvégre a türelembül is kifogy az ember. Nem lehet tétlenül nézni a nyakra-főre történő árak emelkedését. Hova jutunk, mire megyünk ? Ausztria, mágnásnak néz bennünket, holott éppen, hogy megvan a betevő falatunk, csak külsőleg mutatunk jobb módra, holott megdolgozunk keservesen a mindennapi kenyérért. Talán mégis belátják az arra hivatott tényezők, hogy ily viszonyok mellett mivé íejlődünk, hová jutunk, mikor amúgy is ez ország számos részén éhinség van, a nép elkeseredett, jó része itt hagyja az anyaországot és idegenben keres boldogulást. Útját keli állani, akár mi módon is a kartelek elharapódzásának, mert akkor valóságos gomba módra szövetkeznek majd az osztrák gyárosok. A mi rovásunkra, kárunkra, kiszipolyozásunkra A Yárosi takarékpénztár kérdéséhez. Nyílt levél Dr. Nagy Elek válaszára. Tévedhet minden ember, még ha az illető doctor juris is, de ennyire, mint czikkiró, már csak olyan ember tévedhet, ki akaratával, eszméivel polgártársai főló akarja magát helyezni a nélkül, hogy ezt a közvéleménytől várná. „Mikor nem panaszkodott a nép!“ Ugyan, ugyan . . . legalább e városban, hol •ismerik őt, legalább itt ne hangoztatná a Caesar ajkán is rosszul hangzó eme szavakat, melyek az alsóbb nép osztály nyomott helyzete mellett annál élesebbé teszik az ellentétet az egyes osztályok között! Naivnak nevezi a czikkiró azon eszmét, hogy a városi takarékpénztár felállítása ipari és kereskedelmi lendülést fog hozni s naivnak annál is inkább, mivel ezen eszme valósulását Csomay Imre városi képviselő ur indítványától várjuk. Midőn mi polgárok Csomay Imre ügyed, városi képviselő úrtól vártuk ezen indítványt, nem voltunk naivak, mert ő már 1891-ben tett egy indítványt erre vonatkozólag, midőn a SzatTolvaj a bohémtanyán. Irta: Guy de Maupassant. — Mondom kérem, hogy senki sem hiszi el ezt a történetet. — Mindegy, csak mondja el nekem. — Legyen hát tetszése szerint, de előrebocsátom azt, hogy bármily hihetetlennek tetszik is történetem, mégis betűről-betűre igaz. Csak a festők, különösen a vénebbek, azok nem fognak csodálkozni rajta, mert úgyis ismerik a régi bolondos, jó időket. És az öreg művész szétterpeszkedett az étterem széles divánján, rágyújtott egy olcsófajta szivarra, majd rákezdett az eset elbeszélésére. — Azon a bizonyos estén Lóriéulnál étkeztünk, szegény megboldogult barátunknál. Szegény7 jó fiú, ő volt a legbolondabb közöttünk. Hárman voltunk : Lóriéul, Le Poittevin és ón. Ha azt mondom, hogy Lorieuluál étkeztünk ez azt jelenti, hogy alaposan bekaptunk a jó vörös borból, melylyei barátunk megkínált. Csak Le Poittevin maradt józan, rajta nem fogott ki az ital. Az ő agya is homályosan működött ugyan, de azért érthetően beszélt s egyenesen járt-kelt mindenfelé a házban. Fiatalok voltunk, tele ábránddal szerelemmel s a szőnyegen elterülve beszélgettünk kedveseinkről, a kiállításról és a képekről. Egyszerre csak Poittevin int a kezével, pilanatnyi csend áll be, majd fojtott hangon igy szól: — Azt hiszem valaki jár a műteremben. Lóriéul felállt s igy kiáltott: — Tolvaj lesz bizonyára: Mily szerencse! Aztán a marseillaiset kezdte énekelni : — Fel tehát honfiak ! Mindnyájunkat egyenruhába bujtatott s felfegyverezett. Én muskétirosnak öltöztem s egy régi rozsdás kardot fogtam a kezembe. Le Poittevin markában óriási puskát és szuronyt szorongatott. Lóriéul pisztolyt vett magához és egy tőrt. Azután lassan, óvatosan kinyitotta a műterem ajtaját és a kadsereg belépett p nagy bútorokkal, vásznakkal és ritka tárgyakkal teletömött terembe. Most megszólalt Lóriéul: — Én vagyok a generális, tartsunk hadi í tanácskozást. Te, mint az ulánus hadtest, elvágod az ellenség visszavonulásának útját, azaz becsukod az ajtót. Te mint a gránátosok ezrede, te képezed a hátvédet. Eleget tettem a parancsnak, azután a mindenfelé kutató központi hadsereghez akartam csatlakozni. Abban a pillanatban, midőn a spanyolfal mögé léptem, fülsiketítő kiáltások hallatszottak. Viaszgyertyával kezemben rohantam oda. Le Poittevin épen akkor szarta át a mintababát és Lóriéul agyba főbe verte a szőr és rongycsomót. Mikor rájöttek a tévedésre a generális igy szólott : — Legyünk okosak! És folytattuk hadi vállalkozásunkat Húsz perczen keresztül kutattuk át a mii terem minden zege zugát, de eredmény nélkül. Le Poittevin azt ajánlotta, hogy nézzünk körül a falikamrában. íz sötét és mély volt én a gyertyával bevilágítottam. Meglepetten léptem visz- sza; egy7 férfi voltott, egy ember, aki reám nézett. Azonnal becsuktam az ajtót és tanácskozni kezdtünk. Mindegyikünknek különböző véleménye volt. Lóriéul ki akarta füstölni a tolvajt. Le Poittevin azt tanácsolta, hogy kióheztefcés által kényszeresük a megadásra. Az én tervem az volt, hogy puskaporral röpítsük a levegőbe. Végre is Le Poittevin javaslatát fogadtak el és mialatt ö hosszú fegyverével őrködött, mi puncsot és pipát hoztunk, lefeküdtünk a becsukott ajtó elé és ittunk a fogoly egészségére. Egy fél óra múlva Lóriéul azt mondta: — Szeretném közelebbről megszemlélni az ipsét. Ha ellentáll, lefogjuk. Éu „Vivát'-ot kiáltottam. Mindegyik fegyvert fogott kezébe. Az ajtót kinyitottuk és ő Miklósi Kornél czipészraester Eötvös-utcza 2. s^. a Korona szálloda átéli nében Szatmáron. — A szatmárvidéki vásárló szövetkezet szállj - tója. — A tavaszi idény beálltával van szerencséin a n. é. közönség b. figyelmét üzletemre felhívni. Gonddal, csínnal és szakszerűséggel készítek mindennemű könnyű, finom, és tartós lábbelit, mérsékelten megszabott árak mellett , a hibás abnormális lábakra különös figyelmet fordítok. — Mindenféle fűzök, valamint cz'pó fényesítő kenőcsök üzletemben kaphatok.
