Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)

1900-03-01 / 17. szám

AXXli. éfíoiyam Szatmár. 1900. csütörtök, márczius hó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnan és csütörtökön. 'ty A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre 1 írt,. Egyes példány ára 10 kr. SZERK .-SZTŐSÉÖ : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M ndeunemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöitetnek. Minden beiktatás után *50 kr. bélyegilleték fizetendő. Myilttér sora 10 kr. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület márcz. hó 7-én (szerdán) d. e. 11 órakor Szat- máron a városháza tanácstermében tartandó igazgató választmányi ülésére a" ig. választmány tagjait meghivom. Tárgyak: 1. Miniszteri leiratok. 2. Pénztár vizsgáló bizottság jelentése. 3. Lóverseny bizottság jelentése. 4. Az egylet f. évi működési programmjának megállapitása. 5. Eolyó évi költség előirányzat megálla­pitása. 6. Tavaszi rendes közgyűlés határidejének megállapitása. 7. Eolyó ügyek. Sárköz, 1900. feb. 28. Br. Vécsey József elnök. keztek érvényesíteni úgy manapság a pár­baj, a lovagiaskodás nyújtja a műveltség, a becsület különböző tokait. És ez igy van, mondhatni egész Európában; de különösen nálunk, hol minden diák gyerek, - ki alig cseperedett ki a hátulról gomboló nadrágból kész becsületéért klálla n, ütni, vágni, lőni. De hiszen Uram Isten! mit is tegyünk, ha nem tudjuk másképen becsületünket ki­korrigálni ; mindannyian csak ezt az eszközt gondoljuk jónak, üdvösnek! Hej pedig ez csak bevett rósz szokás, valóságos beteg­ség ! Ne elégedjünk meg csupán azzal, hogy ráfogjuk miszerint ez csakis bevett rósz szo­kás, hanem keressük, kutassuk az indító okokat, a rnovens motort, mely előidézte emez általános áramlatot. Vessünk egy pillantást a múlt század első telére, 1867-ig, midőn ember emberre úgy tekintett, mint testvérre, mikor testvér buzdította testvérét; ;harát barátját; a sze­gény a gazdagot és megfordítva, szóval mi­kor a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszó teljes diadalát ülte, vájjon lehetett-e egyálta­lában szó lovagiasságról, vagy legalább is oly nagy mértékben, mint ma ? Nem! Az akkori demokrata társadalom ezt meg nem tűrte volna, a vezető politikusok a demokrá- cziát, a teljes polgári egyenlőséget csepegtet­ték az emberek szivébe. Párbajról, lovagias­ságról csak ritkán hallott az ember. Ma azonban, — eme materialisztikus korban — midőn minden eszményit az önző célért való küzdelem, elfogult versengés fer- tőzteteit meg — megváltozott minden. Sző sincs testvéri szeretetről, igazi szabadságról, egyszerűségről, munkakedvről, kitartásról, mely az előretörő ifjúnak nyújtja ama biz­tos eszközt, hogy az élet nehéz küzdelmei­ben megálljon a talpán, szó sincs lelkese­désről mindenért, a mi szép, a mi nemes és üdvös! Ezek helyét a czim, kitüntetés, érem, fényűzés, munkától való visszariadás, már az if jaknál is tapasztalható több-kevesebb jellemgyengeség, a material'zmus foglalták el. Nem csodálhatjuk tehát, hogy ily körül­mények között kerestek és találtak egy ol / eszközt, melylyel kalandor módra kitüntetést, helyet, de még inkább nevet lehetett s lehet elérni. Erre a czélra szolgált s szolgál a XX-ik század egyik legvadabb eszköze: a párbaj. 1867-től mostanáig minden fennakadás nél­kül haladt útjában. És nem akadt idáig egy sem, ki életedéiül tűzte volna ki magának az ez elleni harezot. — Sőt mi több, épen azok, t. i. a képviselők, kik hivatva volná­nak erre, ők párbajoznak legtöbbet. Nyu­godt mindenki, higgadtan fogad minden le­folyt párviadalt, csakis akkor áll meg az emberi ész gondolkozni, midőn egy-egy pár­bajban elesett hős figyelmeztet: „Halt! eddig s nem tovább!“ De ez is csak pereznyi ha­tás szüleménye. Nem, nem, — igy gondolkoznak oda lent az urak — nem lehet megszüntetnünk Régi foltok. Városunk társadalmában a legközelebbi néhány hónap alatt szokatlanul sűrűn merül­tek fel olyan jelenségek, melyek a középkori állapotoknak egyik legpraegnansabb képvi­selőjére : a párbajra., s ennek jelentőségére irá­nyítják a közfigyelmet. Vessünk mi is egy pillantást a középkor e darabjára, mely mint régi folt a legújabb korban is megmaradt a társadalom testén. Miként a középkorban a társadalmi rendi előkelőséget a földesúri, hűbéri hata­lom adta meg, melyet magánharczczal igye­Levél a szerkesztőhöz. Mutatvány az „Ezres és Vidéké“-bői. Előadta: Bakó Ignáczné urnó'. Kedves szerkesztő ur ! Megvallom, hogy lapba eddig soha egy sort sem Írtam ; azt tartom, hogy ez teljesen fölösleges dolog is, mert hiszen mi, asszonyok, amúgy is valóságos élő újság vagyunk: Mi adjuk elő élő szóval a családi életet irányító vezérczikkeket, mi értünk a tárcza helyes kezelé­séhez, a tőzsdei árfolyamokról szerdán szoktunk közvetlen meggyőződést szerezni s a napi hírek­ről is azt tartjuk, hogy a nyomtatásban már veszitenek üdeségükböl, azért azokat frissen kapjuk és — adjuk. — Hogy most e levelet intéztem Önhöz, annak oka az, mert szeretett férjein, a kit becsületes polgári nevén Kontra Bélának, bizalmas családi körben Náczinak hív­nak, ezt mint határozott kívánságát. fejezte ki. O most egy nem rég kiállott veszedelmes kaland izgalmaitól betegen fekszik a külföldön az én gyöngéd ápolásom alatt. Képzelheti, Szerkesztő Ur, mekkora volt az ijedelmem, mikor távirati felszólítást kaptam, hogy azonnal utazzam a férjemhez, mert jelenlétemre nagy szükség van. Gyötrelmes egy utazás volt, azt mondhatom ! Egész utón ezer kétség kínozott. El nem tud tam képzelni, hogy mi baja eshetett szegény kis uramnak. — Talán beteg lett ? ez aggoda­lommal töltött el. Véletlen szerencsétlenségre is gondoltam s ez levert. De hátha párbaj s talán éppen nő van a dologban ! e gondolatra a méreg forrt fel benem. Ügy kell neked nyomorult, gondolám. Végre mégis csak megérkezt m s részvéttel győződtem meg szánandó állapotáról s örömmel — — ártatlanságáról. Töredezve be- szélte el, hogy milyen veszedelmes rablótáma­dásnak lett csaknem áldozatává. A dolog érde­kes voltánál fogva talán érdemes arra, hogy becses lapja hasábjain napvilágot lásson, azért kissé kiegyengetve az ő szaggatott előadását, im itt közlöm Önnel a megesett kalandot. A közvetlenség kedvéért — kiv telesen — férjem­nek engedem át a szót : Monte-Öhriwöból, mindennapi tartózkodási hegemről ki-kirándultam Calabriának alsós parti vidékeire, a hol szelíden izgat a szélben him- bálódzó makk, dusau tenyészik az örök-zöld, sárgállik a dinnye s a Cabanus hegy tövéről áradó illattal terhes levegőtől a jszbekben gyor­sabban kering a piros yér. Úgy vettem észre, hogy az ilyen kirándulás mindannyiszor érezhető , megkónyebbülést okozott. — Igaz, hogy te minden leveledben óvtál az ilyen kirándulásoktól, a miért ez a környék kissé rossz hirben van: hogy a vagyonbiztonság nem a legjobb lábon áll, hogy időnként bandák, kozák ok bukkannak fel, a kik a jámbor utasokat kizsebelik ; hogy az ember bemegy ugyan az ilyen lawápartieha, de nem nem tudhatja, hogyan jón ki belőle. Bár fogadtam volna szót neked: de én csak afféle rémképeknek tartottam ezeket, mig végre saját szomorú tapasztalásomból kellett meggyőződnöm, hogy most is tieked volt igazad mint mindig. Egy ilyen kiránduláson véve a felsőmet épen egy makkos ligetbe mentem be, de egyszerre csak rémülettel vettem é'szre, hogy félelmetes mar- ezona alakok, olyan munkás öltözetű egyének, mint nálunk a hetesek, vannak velem szemben s ellenzik az ón békés játékomé a makkos ölén. Eli hivatkozva még Béla királytól nyert mene- déklevelómre, ellent mondtam, de ők egymásnak kontrázva, tovább is leveréssel fenyegettek s jogos kasszámat magok számára követelték Szerencsére, a mint tudod, elég gyakorlott, vivő vagyok s egy felső kvarttal igyekeztem ellenök védekezni, de ők abban bízva, hogy vannak olyan erősek, mint én, nem tágítottak. Most heves ágyú zást indítottam ellenök : minden lö­vésem úgy talált, akár a buroké. Azt is tudnod kell, hogy e vidéken ágyú nélkül egy lépést sem lehet tenni: nekem pedig kitűnő és erős ágyúim voltak. Eközben egy jól irányzott lövés­sel sikerült leteritenem -az ellenfél kilenczes számú főtisztjét, a kiben legnagyobb bizalmuk volt. Hosszú, heves volt ez a küzdelem, úgy, hogy még e vidéken sűrűén fószkelódő elég kellemetlen madarak a kibiczek is ijedten vij­jogtak körülettünk. Kilencz összecsapás után a

Next

/
Oldalképek
Tartalom