Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)
1900-03-01 / 17. szám
AXXli. éfíoiyam Szatmár. 1900. csütörtök, márczius hó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnan és csütörtökön. 'ty A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre 1 írt,. Egyes példány ára 10 kr. SZERK .-SZTŐSÉÖ : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M ndeunemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöitetnek. Minden beiktatás után *50 kr. bélyegilleték fizetendő. Myilttér sora 10 kr. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület márcz. hó 7-én (szerdán) d. e. 11 órakor Szat- máron a városháza tanácstermében tartandó igazgató választmányi ülésére a" ig. választmány tagjait meghivom. Tárgyak: 1. Miniszteri leiratok. 2. Pénztár vizsgáló bizottság jelentése. 3. Lóverseny bizottság jelentése. 4. Az egylet f. évi működési programmjának megállapitása. 5. Eolyó évi költség előirányzat megállapitása. 6. Tavaszi rendes közgyűlés határidejének megállapitása. 7. Eolyó ügyek. Sárköz, 1900. feb. 28. Br. Vécsey József elnök. keztek érvényesíteni úgy manapság a párbaj, a lovagiaskodás nyújtja a műveltség, a becsület különböző tokait. És ez igy van, mondhatni egész Európában; de különösen nálunk, hol minden diák gyerek, - ki alig cseperedett ki a hátulról gomboló nadrágból kész becsületéért klálla n, ütni, vágni, lőni. De hiszen Uram Isten! mit is tegyünk, ha nem tudjuk másképen becsületünket kikorrigálni ; mindannyian csak ezt az eszközt gondoljuk jónak, üdvösnek! Hej pedig ez csak bevett rósz szokás, valóságos betegség ! Ne elégedjünk meg csupán azzal, hogy ráfogjuk miszerint ez csakis bevett rósz szokás, hanem keressük, kutassuk az indító okokat, a rnovens motort, mely előidézte emez általános áramlatot. Vessünk egy pillantást a múlt század első telére, 1867-ig, midőn ember emberre úgy tekintett, mint testvérre, mikor testvér buzdította testvérét; ;harát barátját; a szegény a gazdagot és megfordítva, szóval mikor a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszó teljes diadalát ülte, vájjon lehetett-e egyáltalában szó lovagiasságról, vagy legalább is oly nagy mértékben, mint ma ? Nem! Az akkori demokrata társadalom ezt meg nem tűrte volna, a vezető politikusok a demokrá- cziát, a teljes polgári egyenlőséget csepegtették az emberek szivébe. Párbajról, lovagiasságról csak ritkán hallott az ember. Ma azonban, — eme materialisztikus korban — midőn minden eszményit az önző célért való küzdelem, elfogult versengés fer- tőzteteit meg — megváltozott minden. Sző sincs testvéri szeretetről, igazi szabadságról, egyszerűségről, munkakedvről, kitartásról, mely az előretörő ifjúnak nyújtja ama biztos eszközt, hogy az élet nehéz küzdelmeiben megálljon a talpán, szó sincs lelkesedésről mindenért, a mi szép, a mi nemes és üdvös! Ezek helyét a czim, kitüntetés, érem, fényűzés, munkától való visszariadás, már az if jaknál is tapasztalható több-kevesebb jellemgyengeség, a material'zmus foglalták el. Nem csodálhatjuk tehát, hogy ily körülmények között kerestek és találtak egy ol / eszközt, melylyel kalandor módra kitüntetést, helyet, de még inkább nevet lehetett s lehet elérni. Erre a czélra szolgált s szolgál a XX-ik század egyik legvadabb eszköze: a párbaj. 1867-től mostanáig minden fennakadás nélkül haladt útjában. És nem akadt idáig egy sem, ki életedéiül tűzte volna ki magának az ez elleni harezot. — Sőt mi több, épen azok, t. i. a képviselők, kik hivatva volnának erre, ők párbajoznak legtöbbet. Nyugodt mindenki, higgadtan fogad minden lefolyt párviadalt, csakis akkor áll meg az emberi ész gondolkozni, midőn egy-egy párbajban elesett hős figyelmeztet: „Halt! eddig s nem tovább!“ De ez is csak pereznyi hatás szüleménye. Nem, nem, — igy gondolkoznak oda lent az urak — nem lehet megszüntetnünk Régi foltok. Városunk társadalmában a legközelebbi néhány hónap alatt szokatlanul sűrűn merültek fel olyan jelenségek, melyek a középkori állapotoknak egyik legpraegnansabb képviselőjére : a párbajra., s ennek jelentőségére irányítják a közfigyelmet. Vessünk mi is egy pillantást a középkor e darabjára, mely mint régi folt a legújabb korban is megmaradt a társadalom testén. Miként a középkorban a társadalmi rendi előkelőséget a földesúri, hűbéri hatalom adta meg, melyet magánharczczal igyeLevél a szerkesztőhöz. Mutatvány az „Ezres és Vidéké“-bői. Előadta: Bakó Ignáczné urnó'. Kedves szerkesztő ur ! Megvallom, hogy lapba eddig soha egy sort sem Írtam ; azt tartom, hogy ez teljesen fölösleges dolog is, mert hiszen mi, asszonyok, amúgy is valóságos élő újság vagyunk: Mi adjuk elő élő szóval a családi életet irányító vezérczikkeket, mi értünk a tárcza helyes kezeléséhez, a tőzsdei árfolyamokról szerdán szoktunk közvetlen meggyőződést szerezni s a napi hírekről is azt tartjuk, hogy a nyomtatásban már veszitenek üdeségükböl, azért azokat frissen kapjuk és — adjuk. — Hogy most e levelet intéztem Önhöz, annak oka az, mert szeretett férjein, a kit becsületes polgári nevén Kontra Bélának, bizalmas családi körben Náczinak hívnak, ezt mint határozott kívánságát. fejezte ki. O most egy nem rég kiállott veszedelmes kaland izgalmaitól betegen fekszik a külföldön az én gyöngéd ápolásom alatt. Képzelheti, Szerkesztő Ur, mekkora volt az ijedelmem, mikor távirati felszólítást kaptam, hogy azonnal utazzam a férjemhez, mert jelenlétemre nagy szükség van. Gyötrelmes egy utazás volt, azt mondhatom ! Egész utón ezer kétség kínozott. El nem tud tam képzelni, hogy mi baja eshetett szegény kis uramnak. — Talán beteg lett ? ez aggodalommal töltött el. Véletlen szerencsétlenségre is gondoltam s ez levert. De hátha párbaj s talán éppen nő van a dologban ! e gondolatra a méreg forrt fel benem. Ügy kell neked nyomorult, gondolám. Végre mégis csak megérkezt m s részvéttel győződtem meg szánandó állapotáról s örömmel — — ártatlanságáról. Töredezve be- szélte el, hogy milyen veszedelmes rablótámadásnak lett csaknem áldozatává. A dolog érdekes voltánál fogva talán érdemes arra, hogy becses lapja hasábjain napvilágot lásson, azért kissé kiegyengetve az ő szaggatott előadását, im itt közlöm Önnel a megesett kalandot. A közvetlenség kedvéért — kiv telesen — férjemnek engedem át a szót : Monte-Öhriwöból, mindennapi tartózkodási hegemről ki-kirándultam Calabriának alsós parti vidékeire, a hol szelíden izgat a szélben him- bálódzó makk, dusau tenyészik az örök-zöld, sárgállik a dinnye s a Cabanus hegy tövéről áradó illattal terhes levegőtől a jszbekben gyorsabban kering a piros yér. Úgy vettem észre, hogy az ilyen kirándulás mindannyiszor érezhető , megkónyebbülést okozott. — Igaz, hogy te minden leveledben óvtál az ilyen kirándulásoktól, a miért ez a környék kissé rossz hirben van: hogy a vagyonbiztonság nem a legjobb lábon áll, hogy időnként bandák, kozák ok bukkannak fel, a kik a jámbor utasokat kizsebelik ; hogy az ember bemegy ugyan az ilyen lawápartieha, de nem nem tudhatja, hogyan jón ki belőle. Bár fogadtam volna szót neked: de én csak afféle rémképeknek tartottam ezeket, mig végre saját szomorú tapasztalásomból kellett meggyőződnöm, hogy most is tieked volt igazad mint mindig. Egy ilyen kiránduláson véve a felsőmet épen egy makkos ligetbe mentem be, de egyszerre csak rémülettel vettem é'szre, hogy félelmetes mar- ezona alakok, olyan munkás öltözetű egyének, mint nálunk a hetesek, vannak velem szemben s ellenzik az ón békés játékomé a makkos ölén. Eli hivatkozva még Béla királytól nyert mene- déklevelómre, ellent mondtam, de ők egymásnak kontrázva, tovább is leveréssel fenyegettek s jogos kasszámat magok számára követelték Szerencsére, a mint tudod, elég gyakorlott, vivő vagyok s egy felső kvarttal igyekeztem ellenök védekezni, de ők abban bízva, hogy vannak olyan erősek, mint én, nem tágítottak. Most heves ágyú zást indítottam ellenök : minden lövésem úgy talált, akár a buroké. Azt is tudnod kell, hogy e vidéken ágyú nélkül egy lépést sem lehet tenni: nekem pedig kitűnő és erős ágyúim voltak. Eközben egy jól irányzott lövéssel sikerült leteritenem -az ellenfél kilenczes számú főtisztjét, a kiben legnagyobb bizalmuk volt. Hosszú, heves volt ez a küzdelem, úgy, hogy még e vidéken sűrűén fószkelódő elég kellemetlen madarak a kibiczek is ijedten vijjogtak körülettünk. Kilencz összecsapás után a
