Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-04 / 10. szám
XXXli. évfolyam Szalmái, 1900. vasárnap, február hó 4, 10-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap es csütörtökön. A SZ ATM ARME G Y El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 trt. — Félévre 2 rrt. — Negyedévre I trt. Egyos példány ára 10 kr. SZERK ..SZTŐSÉH : Rákéezy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M'ndeanemii dijak Szatnaáron, a iap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás uián 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Myilttér sora 10 kr. Népiskoláink egészségügyéről. Tény az, hogy népünk semmitől sem irtózik annyira, mint a közegézségügy javítása czéljából tett intézkedésektől. Ezen a téren népünk oly n így mértékben konzervatív, hogy minden újítást a legmélyebb ellenszenvvel fogad s egyedül a kényszer eszközöknek engedve teszi azt sajátjává. És ha ezen elszomorító jelenség okait kutatjuk, az elsők között találjuk a népiskolának az egészségügy szolgálatában teljesített ki nem elégítő cselekvését. Pedig a népiskolának a népegészség kérdésével foglalkozni, az ember földi boldogsának alapját s legelső feltételét, az egészséget ápolni, védeni egyik legfőbb s legelengedhetetlcnebb kötelessége. Az általános műveltség terjesztésével tesz is némi szolgálatot a népiskola az egészségügynek; hanem ezen közvetett, úgyszólván öntudatlan munkásság, a kívánt czél megközelítéséhez is édes kevés. Kérdés, tehet-e ennél többet is a népiskola ? Bizony a jelenlegi népiskola alig tehet ennél többet. Úgy külső, mint belső életében jelentékeny változáson kellene a népiskolának átesni, hogy az általános közegézségügy intenzív fejlődését biztosító orgánummá lehessen Ennek bekövetkezése azonban a távol jövő zenéje Nem is szándékozunk a jelen alkalommal bővebben foglalkozni azon akadályokkal, a melyek a népiskolát egészségügyi tevékenységében gátolják, csupán a népiskola szomorú egészségügyi viszonyainak főbb okaira akarunk rámutatni. Népiskoláink egészségügyét elsősorban a tullömöltség veszélyezteti; iskoláink többnyire oly szükek, hogy egészségi ártalom nélkül jóval kevesebb gyermek befogadására sem elégségesek, mint a mennyit szükségből beleszontunk. Az iskolafentartó: állam, egyház és társadalom részéről újabban sok történt ezen a téren az iskolai egészségügy javítása tekintetében: a haladás azonban távolról sem olyan gyors s nem olyan intenzív, mint a minőt a csoportos nevelés ügye kívánatossá, sőt szükségessé tenne, — Népiskoláink egészségügyét azonban nemcsak az össze zsúfoltság veszélyezteti hanem a tisztátala nság is. Az állam egy egy elemi osztály termének tisztántartására 80-90 koronát fordít egy évre. A községi és felekezeti iskolák kévésénél szintén fordítanak ilyen összeget a tisztaságra: a leg'öbb iskolánál azonban 6—8 korona az évi tisztogatásra fordított kiadás. Minő tisztaságot lehet ilyen összeggel lentartani, azt mindenki elképzelheti. Legtöbb iskolatermet kimeszelik s felsurolják egyszer egy évben. Az évközben behordott sár csak azért nem képez vastagabb réteget a padlón, mert a gyermekek a tanítás előtti rakonczátlankodással azt porrá változtatják. Ehhez a porral telített levegőhöz hozzájárul aztán a gyermekek kilélegzése, szenyes és nedves ruhák, bevitt ételnemüek kigőzölgése, olykor-olykor a kellő napsugár hiánya. Ezek eredményezik aztán azt a specziális iskolai levegőt, amelyhez hasonlót kevés műhely képes produkálni. Iiyen levegőben nő a jövő reménye. A szellőztetés is nagyon fogyatékos, mert takarékoskodni kell a drága meleggel. Csoda-e ha ilyen körülmények között valamely epidémia lábra kap az iskolában, nem ismer határt pusztításaiban ? Minő logyatékos aztán a mindennapi tisztogatás! Végzik ezt legtöbb helyen maguk a gyermekek. Hogy miként, arról sem nehéz fogalmat alkotni, azért csak azt jegyezzük itt meg, hogy a gyermeknek ezen munkája az egészségi ártalomtól eltekintve, erkölcsi életének alakulására romboló hatású. A tisztogatni visszamaradt egy-két gyermek gyorsan végez a nem neki való munkával s az időt részint ott az iskolában, részint pedig az utczán elhaszontalankodja. Ha a szülők elmaradásukért felelősségre vonják őket, a mentség ez: iskolát takarítottam. Fentebb az elemi iskolák tisztántartására fordiiott összeg tekintetéből különbséget tettünk az állami el. iskolák és nem állami iskolák között. Vájjon tisztaság szempontjából tehető-e szintén különbség ? Sajnos de saját megfigyelésem alapján mondhatom, hogy csekély különbség tehető. Daczára annak, hogy az állam tisztességesen díjazott szolgákat tart, a kiknek az iskola tisztán tartása a főkötelességük, mégis nagyon szomorú állapotok uralkodnak tisztaság tekintetében itt is. Az állami iskolák többségénél az iskolaszolga minden, csak az nem, a Ezt a kis virágot... Ezt a kis virágot Őrzöm évek óta! Meg se ismerem már, Szegfű volt vagy rózsa! Meg se ismerem már, Csak azt tudom, érzem: Most is olyan kedves, Mint valaha — régen! m Csillag ragyog . .. Csillag rag37og fenn az égen, Itt egy szép asszony szemében, Az a csillag messze — távol, Ez itt közelembe’ láDgol ! . . . Annak — bármint ragyog — fénye, Mire leér kihűl s vége . . . De ez hogyha reám ragyog: Azt sem tudom hogyan vagyok ! (Csenger, 1899.) Baka Elek. A baba. Hátul, az alacsony kis szobában laktam, közel a kerthez. A szobám mellett voltak a többi lakók fehérre mázolt apró lakásai. Nem olyanok voltak, mint az enyim. Ott éltem benne egyedül s fáztam, ha ob'kor beesett az eső. Rozzant volt a tető, kopottak a bútorok és egyhangú az élet. Mert nem volt a ki zajával felverje a kertet, az udvart. Nem volt aki kitisztogassa a szobát. Mindenütt csak az a régi elavult fásultság, a mely belepte még a kertet is ; épen úgy, mint a lelkemet. Ott, az utczára néző szép nagy lakásban egy vén, sáppadt ur lakott, két fehér cziczával. Szürkülő hajával, beesett szemével úgy nézett ki, mint a téli idő. Mikor sétálni ment — keveset volt otthon — vastag, hosszú botjával kopogva haladt, lassan, kimérve. Nem ügyelt senkire, semmire és mindig morózus volt. Haragudott a czipőjére, mert nagyon fényes, a kalapjára, mert már ócska s a lakást nem szerette, mert sok volt az udvaron a lakó. Mindig csak azt mondta, hogy elmegy, mert nem szenvedheti a zajt. Pedig olyan csendes volt az az udvar, mint a téli éjszaka. Egyszer aztán csakugyan el akart menni. Sokáig nem láttuk az öreget. Valahova elutazott, mert az egyik utczai ablakába megjelent az az ismeretes papírlap, a melyre ezt szokták írni: „Ez a lakosztály bérbe adó!u Ö — az öreg — félt a zaklatástól, mert a házigazda megmu- togatta mindenkinek a három szobát, meg a kertben azt a csúnya kis lugast, meg a mi hozz i tartozott. Egy délután nem emlékszem már melyik napon — egy szőke teremtés jött az udvarra a babával. Mind a kettő, mint a virág. Mind a kettő olyan szép volt nekem. Az az csak az egyik. A szőke A babának a c/.ipöje is más. És szeplős volt. Igazán. A mama meg az apa úgy határozták el, hogy az öreg ur által lakott szobákat bérbe fogják venni. Ők most azért jöttek, hogy a hetyszini szemlét megtartsák. Vájjon hová fogják tenni a zongorát, a szőke kedvenezét ? . . . Én pedig úgy örvendtem. Magam sem tudtam miért. Csak úgy szerettem volna összecsókolni a szókét is, meg a babát is. Mar hallottam a kedves gyermekhangot az udvaron. Erez • tem azt a jóleső meleget, a mely majd onnan a felső lakásból felém fog áradni. Azt gondoltam, hogy ez a meleg az én lakásomat is kellemesebbé fogja tenni. Láttam, mint csevegnek bohó gyermekes kedvvel azok a kis lányok, a kik közül a szőke nem is volt már oiyan kicsiny s a baba meg olyan édes. Azt gondoltam, hogy már most nekem is kellemesebb lesz az egyedüllét; az udvar, a kert, mind meg fogják érezni, hogy itt a tavasz megérkezett ezekkel a
