Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-11 / 12. szám
részt a múltban követett irányban ; másrészt a választmány határozatához képest gondoskodtunk a közönség által igénybe nem vett és igy holt tőkét képviselő központi könyvtár gyarapítása helyett népkönyvtárak, olvasókörök szervezéséről. Továbbá, hogy az ovoda, iskola és esti tanfolyam lánozolatába a hiányzó szenet is beillesszük, a. törvény értelmében kizáróleg magyar tannyelvű, községi jellegű gazdasági ismétlő iskolák segélyezéséről azon vegyes ajkú közsé gekben, a melyekben ezen iskolát az állam fedezet hiányában kellően nem segélyezheti s a községek szegénysége miatt ezen iskola fent- maradása — a mely pedig a J 2 — 15 éves korban levő gyermekeknek a magyar beszédben, hazafias érzelemben tovább nevelésére szolgál a gyakorlati irányú gazdasági tanításon kívül hatalmas eszközül, — kétségessé válnék. Szóval oda törekszünk, hogy mindazon köz ségekben, hol lábunkat megvethetjük, anélkül, hogy bárkinek is vallása vagy nemzetisége ellen törnénk, a hazafias nevelésnek egy-egy kis vá- racsát építsük meg. Hogy az óvoda, mindennapi és ismétlő iskola, felnőttek esti tanfolyama, olvasókör és népkönyvtárak segélyével a hazafias nevelésre, a hazafias érzület kifejtésére, ápolására befolyásunkat az emberi élet minden korában biztosítsuk. Hogy minél több községben a végpontokon pedig, hol a hullámok összeütköznek, mindenütt ott lengjen e váraosokon a zászló, Társulatunk eme jelmondatával „E község minden egyes tagja a magyar állameszmének hive és tud is, beszél is magyarul!“ Természetesen mindezek megvalósításában társulatunk anyagi erejéhez kell alkalmazkodnunk. És itten hálával emlékezem meg vármegyénk hazafias közönségéről, a mely az 1% közmivelődési pótadóból az elmúlt évben is 15200 koronát bocsátót rendelkezésünkre. Jóleső örömmel jelezhetem, hogy társulatunk működése a magas kormány pártoló figyelmét is magára vonta. Bizonyítékát nyújtja ennek az, hogy a társulat segélyezése czóljából fent járt küldöttséget a Miniszterelnök ur Nagy méltósága a legnagyobb előzékenységgel fogadta, rokonszenvéről biztosította ; továbbá, hogy a nm. vallás és közokt. Miniszter ur társulatunknak 1010 kor. segélyt engedélyezett s kilátásba helyezte, hogy ha csak teheti, a jövő évben e segélyt emelni fogja; végre, hogy a nm. Pénzügyminiszter ur a jótekonyczélu áliamsorsjáték jövedelmében leendő részesítésre társulatunkat előjegyzésbe vette. Ez örvendetes tényeji vázolása után fájó kötelességet teljesítek, midőn azon nagy veszteségről emlékezem meg, mely Társulatunkat két ügybuzgó! lelkes alapítójának, Tabajdi Lajos és Jandrisics Jánosnak a múlt évben történt elhuny tával érte. Fáradhatlan tevékenységükkel társulatunk történelmében ők maguknak éreméi maradandóbb emléket állítottak. Mi pedig, a kik az ő lelkes ügy buzgalmuknak még élő tanúi voltunk, emléküket szivünkben őrizzük mindhalálig. Nagy veszteség érte továbbá társulatunkat azon — különben egész városunkat s társulatunkat is megtisztelő — tény által, hogy Dr Steinberger Ferenczet, ki választmányunk egyik legbuzgóbb és leglelkesebb tagja, óvoda-ügyeinknek szak-tanácsadója volt, 0 felsége a király a nagyváradi káptalan egyik díszes kauonoki székébe hívta el. E veszteség érzetét azonban enyhíti azon tudat, hogy e tény által egy valóban kiváló érdem nyerte el jutalmát és hogy távozó tagtár- sunk a távolban, előkelő állásában is megőrzi társulatunk iránt eddig tanúsított meleg érdeklődését és rokonszenvét. Végre megemlítem, hogy irodánk, mely az elmúlt évben is a kir. tanfelügyelőség hivatalos helyiségében talált, tagtársunk Kováts Béla kir. tanfelügyelő szívességéből elhelyezést, a be nem iktatott, hanem ccoportoukint külön közeiteken kívül 31S ügydarabot dolgozott fel s hogy pénztári számadásunk 11032 frt 6172 kr. bevétellel, 10911 frt 77 kr. kiadással és 120 frt 84’/2 kr. pénztári maradványig al zárult. Ezek után — még csak annak jelzésével, hogy társulatunk Petőfi Sándor halálának fél- százados évfordulója alkalmából a Petőfi Társaság által Nagy-Károlyban és Erdődön tartott Petőfi-ünnepélyen továbbá az Orsz. Nemz. Szövetség Szatmáron és Felső-Bányán tartott alakuló gyűlésén képviseltette magát — bezárom jelentésemet s magamat és igazgató társaimat továbbra is a tek Vá asztmány nagybecsű támogatásába ajánlva, annak kijelentése mellett, hogy a társulat ügyeit és czéljait legjobb erőnk és tehetségünk szerint igyekszünk a jövőben is szolgálni, kiváló tisztelettel maradtam Szatmár 1900. február 7. Szuhányi Ödön, igazgató. Színház. Szerdán : Schiller 5 felvonásos szomorú já téka „A Haramiáku adatott szép számú közönség előtt. Valóban élvezetes estét nyújtott Bakó a közönségnek. Remekelt a kettős szerepben. Mintha két különböző lélek laknék benne, mintha nem is egy személy' lett volna, oly éh s volt az ellentét. A testi fogyatkozás folytán a sors ellen elkeseredett Ferencz pokoli gondolkodás módját, boszutervét a családja ellen, oly igazi realitással kreálja, hogy ily romlottságot látva kétségbe esik az ember s borzad és iszonyodik embertársától. Igazán művészi volt azou jelenése, a midőn halottnak vélt atya felett, ördögi leikébe még örömet érez müve felett, s nevetéséből a szolgák bejöttére, a mély fájdalmat kifejező zokogásba csap át. — Egykedvűségével s sziutelen előadásával sokat rontott Maximiliau gróf szerepében Rakodczay. Csütörtökön rXI. Lajos“ került színre fél ház előtt. Kár volt Bakónak ezen nehéz, mindamellett azonban hálátlan szerepben fellépnie. Nagy munkája s tanulmánya e szerepben nem ért fel az elért sikerrel. Az egyeduralomra vágyó erőszakos, ellenmondást nemtürő, esküszegö, uralmát féltő, beteges, mindamellett nagyon is élni vágyó király szerepét kifogástalanul alakította. A többi szerepek semmiségüknél fogva nagyon unalmassá tették az estét. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy' a női szereplők miért ragaszkodnak úgy' a haramiákban, mint XI. Lajosban a nagyon is nem óda való, nem korhű fejdiszhez. Pénteken a vendégművész búcsú fellépte alkalmából rA becstelenek“ s utána itt először Brauo R: „Don Pietro Caruso“ 1 felvonásos színmüve adatott. A becstelenekben már bemutatkozott Bakó, de ha párhuzamot vonunk a két szereplés között, óriási a külömbség. E 1 fellépésben a megállapodott, a nehéz feladatával , teljesen tisztában levő művész zajos sikert ért el, s erre derekasan rí is szolgált. A becsületében mélyen sértett férj, nagy gyalázatátát is I merve, nem hirtelenkedi el a dolgát, nem engedi nevét a világ szájára, hanem uralkodik magán Is igyekszik a külvilág előtt igy' maradni, mint ja kinek lelkiiletét nem is a marczangoló fájdalom, az utálat önmaga iránt, hanem az életöröm tölti el. — Arday méltó partnere volt Bakónak, Eliza szerepében. Idb. Gróf Zedwitz Kurt, a ..Fremdenblatt 1900. január 15-iki számában a biztosítás államosításáról: Miután a biztosítás államosítását a törvény- hozó testületekben ismételten megpendítették, j mindenesetre jogosult aunak nyilvános szóváté- j tele, a minek az a legjobb módja, ha a mi magyar viszonyainkat olyan más állambeliekkel j hasonlítjuk össze, amely' államokban az államo- ! sitás már régebben megtörtént. Ilyen a tűzbiztosítás tekintetében Szászország. Ennek biztositási rendszere a kölcsönösségen alapszik s ezért ott meghatározott (fix) dijak nincsenek. Egész sora van ott a koczká- zati osztályoknak, a melyek egyikébe vagy másikába való beosztás szerint, a biztosítandó tár gyakra építkezésükhöz és helyzetükhöz képest, az érték .után számított több vagy kevesebb biztositási egységet kizárják, úgy, hogy a rosszabb és veszedelmesebb helyzetű- épületet ugyazon értékért több, a szilárdabb, kevesebb veszedelemének itetté pületetpedig kevesebb egység terheli. Miután a biztosított a kárnak egy mérsékelt hányadát maga tartozik viselni,, az igazgatás pedig lelkiismeretes, takarékos és jó ellenőrzés alatt áll, azt hinnők, hogy a díjnak lényegesen j alacsonyabbnak kell lenni, mint Magyarország- ^ ban. És még sincs igy, legalább a tisztességes, ! lelkiismeretes, becsületes biztosított felekre nézve . nincs, mert az állam igenis, osztályozhatja a tárgyakat, de nem osztályozhatja azok birtokosait. Szolgáljon bizonyságul a következő összehasonlítás: Oschatz, egy Szászországban igen vagyonos vidéken fekvő földbirtok, melynek : több tanyáján az épületek egyáltalán szilárd i ópitkezésüek és cserópfedelüek s értékük 216300 í márkára, eléghető íészeik értéke pedig 127800 [ márkára van becsülve, 12134 egységgel rovatván meg, az utóbbi években 242 és 464 márka közt fizetett évi dijat, átlagban pedig évi 303 márkát. tehát minden 1000 márka érték után 19 és 2 85 közt, átlagban pedig 2-245 márkát. Egy teljesen hasonló földbirtok Magyarországon a Vágvölgyben 1000 frt érték után a cserépfedél és eléghető részek biztosításáért 11/2 frt évi meghatározott (fix) dijat fizetett; egy másik pedig Csehország német vidékén Karlsbadban l*/2 Htot. tehát kevesebbet, mint a szásv birtok a legolcsóbb esztendőben. Kiviláglik ebből, hogy a mi megbizható biztositó társaságaink üzletversenye elég nagy arra, hogy a dijat illendő mértékre nyomja le. Ha e mellett meggondoljuk, hogy a károk megbecslésénél a biztositó társaságok kiküldötte többnyire méltányosan jár el, mert a biztosítottat a jövőben is meg kívánja társasága részére tartani, mig a kötelező állami biztosítónak kiküldöttét ez a tekintet nem köti; továbbá, hogy Szászországban a nagy, szilárdan épült s jó tűzoltói intézményekkel ellátott városok folyton panaszkodnak a magas dijak ellen, melyekkel, daczára kedvező osztályozásuknak, megrovatnak s melyek nincsenek arányban a kártérítésekkel, melyeket kapnak ; s ha még azt is meggondoljuk, hogy' különösen az államosítás első éveiben a kis, rosszul épült helységek merőben aránytalanul nagy és sok tűzkárát a jobb biztosítottak költségére kellett megtéríteni: akkor a tűzbiztosítás államosításának haszna igen kétségessé válik. Az egyetlen a mi mellette szólna, az a körülmény' lenne, hogy igy majd a kis, gondatlan birtokosok is kötelesek lesznek biztosítani. A mennyire azonban a viszonyokat én ismerem, ma már a kicsiny-eskedők közt is csak vajmi kevés akad, a ki házát ne biztosítaná, s nekem az nem tetszenék méltányosnak, hogy egy-két hanyag, gondatlan birtokos miatt a tisztességes, jó biztositó felek nagy tömegét egy nekik hátrányos kényszerhelyzetbe szorítsák. HÍRROVAT. * Személyi hir. Hármán Mihály polgár- mester betségében örvendetes javulás állott be. A veszélyen teljesen túl van s legközelebb valamelyik délvidéki fürdőben keres üdülést , és e végett a közgyűléstől két havi szabadságot kért. * Közgyűlési tárgysorozat. A f. évi február 11-én tartandó közgyűlésen a .következő ügyök kerülnek tárgyalásra: Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és id ej ó: nek meghatározása. — Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és törvény'hatóság állapotáról. — Közjogi ügyek és kormányrendeletek : ! M. kir. belügyminiszteri leirat a város házi pénztáráról szerkesztett 1900. évi költségelőirányzat jóváhagyása tárgyában. — Polgármester előterjesztése a róm. kath. plébánosi állás betöltésére vonatkozólag. — Választás: Kiadói, esetleg megüresedő Lső illetve II od oszt. irnoki állás betöltése. — Tanácsi előterjesztések: A néhai gróf Majláth Antal hasouszenvi korházi alapítványi ügyében. — Közigazgatási bizottság ■; a szatmári kir. folyammérnöki hivatalnak a vá- j ros árvízvédelmi munkálatainak létesítési körül j nyújtott támogatásárt köszönő átiratát átteszi, i — ü gazdasági munkásközvetités szervezése ! ügyében előterjesztés. — Az ezredévi országos I kiállításra felküldött levéltári iratok elveszésére vonatkozólag. — A városi közpénztár véletlen vizsgálata tárgy'ában. — A bűnvádi eljárás életbeléptetése folytán megszaporodott teendők végzésére a kapitányi hivatalhoz egy dijnok engedélyezése ügyében. — A központi vámhivatal megvizsgálásáról felvett jegj'zőköny'V beterjesztése tárgyában. — Gazdasági szakbizottság előterjesztései : Mátray Lajos bizottsági tag indítványára az újonnan telepített szőlők fogyasztási adó kedvezménye tárgyában. — A Szatmár vár- megyei gazdasági egyesület által a folyó évben rendezendő lóversenyre kért 800 korona utalása tárgyában. — A méntelephez kért tűzoltói szerek beszerzése iránt. — Az Egyesült villamos- sági rt.-nak 30.000 koiona kiutalása iránt beadott kérelmére. — A városi rendőrök és hivatalszolgák korpótlékának folyósítása tárgyában. — Az 1899. évi italmérési számadásra vonatkozólag. — A közpénztári kiadások fedezésére az erdővételárból és az igazságügyi palotára adott