Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-21 / 6. szám
XXXIi. évtoiyam Szatmár. 1900. vasárnap, jaruár tio 21, 6-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. x Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉGI : Rákficzy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL'- Rákóczy-utcza 9. sz. M'ndennemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában tizeiendók. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés inellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. A magyar föld problémája. Azoknak a kik messziről nézik: csak probléma; előttünk, a kik egy vizmosásos homoksziget porló talaján szántunk-vetünk: a lassú, de folytonos sorvadást jelenti ez a három szó. Nem lamentálunk. Nem az érzelmekre való hatás a czélunk. Komoly, számitó és nem fáradó nagy nemzeti akczióra, minden eddigit ielülmuló áldozatokra van szükségünk, ha megakarjuk tartani nemzetünk kezében, birtokában a talajt, a földet, mely karddal szereztetett egykoron s melyet az elszánt, kitartó ellenséges akarat ma ■— rendszeres terv szerint — pénzzel foglal vissza tőlünk. Az „Erdélyi Gazda“ ez évi első számában irta egy jeles szakírónk a kővetkezőket : / „Erdélyben egy vértelen, de annál ádázabb harcz folyik a magyar faj ellen, a mely táplálékot a predeali bérezek mögül nyer, s a román pénzintézetek által occupált birtokok a magyar nemzetre nézve teljesen el vannak veszve. Itt kell az ellenakcziónak megindulni haladéktalanul, erélyesen és a legszívósabb kitartással, a haza összes erői nek felhasználásával; mert különben előbb utóbb elvesztjük Erdélyt, a mely századokon át a magyar államiasságnak fentár- tója volt.“ Félszáznál több román nyelvű és lelkű erős pénzintézetnek másfél évtized óta be nem vallott-, de szigorú következetességgel szolgált czélja: a magyar löldbirtokok fokozatos összevásárlása és egy nagy, erős román középbirtokos osztály megteremtése. És ezek az intézetek, melyeknek jórészét a mi „Emké “nkkel egy időtájt hozta létre a nagy magyar szalmalángtól tüzet fogott román ellenakczió — nem állottak meg az első milliónál. Nem doboltak, nem feneked- tek, de hallgattak, számítottak és cselekedtek. Cselekedtek azon a téren, a melyen ma cselekedni egyedül lehet és kell: a gazdasági téren. Ma már sok milliójuk van és sok milliót ér az a föld, melyen tevékenységük eredményekép: egy uj és folyton gyarapodó inteligens román középbirtokos osztály szán- togat és veteget . . . Az „Emke“ pedig az ő másfél milliójával még ma is „Emke dalosköröket“ szervez, nemzeti zászlókat osztogat és — az állam köteles terheiből bölcsen részt kérve — iskolákat meg óvókat segélyez. Nevetséges bombasztnak látszik, de szomorúan komoly kilátás az, hogy a — mai állapotok és tespedés tovább tűrése esetén — nem messze van az idő, mikor azok a daloskörök fekete zászlók alatt zenghetik el az erdélyi magyar földbirtoknak és ezzel együtt Erdély magyarságának — halotti indulóját. Az a rög, mely itt minálunk román kézbe kerül — ránk nézve örökre elveszett Egy kompakt, soha be nem olvadó nemzetiség halálos fanatizmusa tartja azt féltő karmai között. Mi pedig még a birtokunkban levők megmentésével is késlekedünk! Persze, ott fönn, hazánk szép magyar fővárosában bolondság ilyen rémlátományok- kal valaki előtt előhozakodni. Egyszerűen a szemébe nevetnek annak, aki ilyen mesékkel áll elé. Nem hiszik el, hogy minálunk komoly baj volna. Jól esik nekünk, hogy ezen állításunk alól az első kivétsl épen az, a kinek hivatalból is kötelessége a tisztán látás, az állapotok szanálása: a magyar töld- mivelésügyi miniszter Darányi Ignácz. Ennek a tisztánlátásnak a folyománya az a tervbe vett telepítési ánkét, mely közelebbről nagy és bölcs eszméknek, komoly és czéltudatos cselekedetnek eredő forrásává kell, hogy váljék. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy az ezen ánkétra meghívottakhoz tanulmányozás j végett szétküldött kérdőpontok a felölelt tárgynak csak részleteit tárják elénk s nem ! körvonalozzák eléggé egy korszakalkotó tö- 1 rekvés teljes képét. Szó van ugyanis e kérdőpontokban arról, hogy a magántelepilésnél és parczellázásnál felmerülő hitel igények miképen volnának kielégithetők és hogy az állami telepítés minő alapból eszközöltessék. Egyszóval: honnan vegyük a pénzt, a minden sikerek első feltételét. Szerintünk e kérdések, illetve azok helyes megoldása — képezi az egész akczió fundamentomát, A czél, melynek érdekében e kezdeményezés megindult, oly nagy és oly gyors és intenzív munkálkodást kiván, hogy itta „miIbolykának. Te gyönyörű álom, Te magasztos jóság, A te kicsi szived Az egész menyország. Ha bús napjaimban Néha-néha látlak Egy mosolyodért is Százszorosán áldlak. Ha szavadat hallom, Messze száll a bánat; áhítattal nézem Piczi piros szádat. Minden szavad gyöngyként Pereg a szivembe ; Szegényen, de gazdag Vagyok közeledbe. Egy kis házról. Ha mosolyog azt is látom ; Ha az este ül a tájon S a kis kázban lámpa fénylik, Látom én öt, látom mindig. Kis kacsóját összezárja, Ajka reszket, az imába A nevem is belefüzi, Fehér lelkén égbe küldi. S azon veszem magam észre, Én is nézek a nagy égre ; Azaz néznék, ha a könnyem Nem takarná el előlem. Fliesz Henrik. Utolsó kérés. Tilt a végzet, el kell mennem; Isten veled, szép szerelmem ! Elhagylak, mint fát a levél, Ha lefújja az őszi szél. Innen éppen odalátok, Ha ablakom mellé állok. Gondolatom oda szárnyal, Sötét búval, néma vágygyal. De azért, ha órám kondul, Patakparti kis lakodbul, Ugy-e édes, búcsuzóra Eljössz hozzám egy-két szóra ? Nem is szóra, dehogy szóra ; Csak szótalan elválóra. Miért szivünk esdve vágyott, Letenni a boldogságot. Isten kezek, ha tiltanak, Nem esdeklek, hogy bírjalak. Nem óhajtom ölelésed, Nem egyetlen tekintésed. Nem szomjazom ajkad csókját, Nem kívánom búcsú-szóját, Hogy kezet nyújts azt se kérem ; Kevesebbel is beérem. Csak egy hulló könyűd lássam S vigaszom lesz a válásban, Hogy nem válunk, csak elmegyünk, Hogy a búban egygyé legyünk. Szilva István. m Néhai Junk Károlyné emlékezete. Felolvasta a szatmári ref. egyháztanáes 1899. decz. 17-iki ülésén Rácz István ref. lelkész. T. Egyháztanács! Szenteljünk egy pár perczet a kegyeletnek, gyújtsuk meg az emlékezet fáklyályát a néhai Junk Károlyné szül. Ni.dányi Róza asszony rég HANGVERSENY! A Honvéd Sörcsarnokban vasárnap f. hó 21-én és minden vasárnap este a Honvéd-zenekar hangversenyezik. y- űr
