Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-04 / 1. szám
X(Xh. á/ioiyam Szakmar. 1900. csütörtök, jaruár tio 4. 1-sö szám. SZAMOS. Vegyes tártaim lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. évre Előfizetési árs SZERK -feZTŐSÉU : Rákóczy utcza U sz. 4 Irl. — Félévre 2 irt. — Negyedévre I irt. j K1AlJUH 1VATA 1.: Rákóczy-utuga 9. ez. £gyes példány ára 10 kr. M udeaneuiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivaialában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetői* /nellett a iegjutányosabb árban közöllctnek Minden beiktatás ulán 50 kr. bélyegilleték fizelf»>idő. Nyelttel- sora 10 kr. Gazdasági Előadások közelebbi programiba: A Szatmármegyei Gazd. Egyesület által a földm. miniszter ur támogatásával rendezett téli népies gazd. előadások közelebbi programmja a következő: Szatmárnémetiben a németii iskola tanácstermében minden szerdán és szombaton d. u. 5 — 6 óráig: Január 6. Rózsa Károly az emberi hulladék, miut trágya felhasználásáról. Január 10. 13. Bodnár Gáspár képezdei tanár a szövetkezetekről általában. N a g y-K árolyba u a városháza tauáos • termében d. u. 3 -4-ig : Január 7 Nagy Sándor gazd. ism. isk. igaz- gató-tanitó a czirok termelésről; gyakorlatban bemutatva annak feldolgozását. Szatmárhegyen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt: Január 6-áu és Január 7-én Jablonszky György kér. szőlészeti és bor. felügyelő a szőlőművelésről. Erdődöu d. u. 3 — 4 óra közt. Január 6. Majláth Eerencz urad. ispán Jótenyésztési irányelvekről. Ar.-Megyesen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt: Jan. 13 án Marosán Kornél áll. isk. igazg. Hol és milyen szarvasmarhát tenyészszünk ? Az előadások ingyenesek s azokon az ösz- szes érdeklődőket szivesen látja a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Vallomások. (77) A közvélemény, mely a Papp Elemér meggyilkoltatása ügyében oly elemi ' erővel és sajátos előérzetének majdnem ellenállhatatlan Ítéletével mutatott rá a gyilkosságelvetemült személyeire, - e közvélemény nehány nappal ezelőtt szomorú igazolását találta meg azokban a vallomásokban, melyre Papolczy vizsgálóbírónak végre sikerült a vizsgálati foglyokat rábírnia. S ezzel a tények kérlelhetlen logikája legyőzte azt a paradoxont is, mely a testvérgyilkosság föltevésében az erkölcsi ember lelke mélyén egyideig még kérdőjelként állott. A bünszerző Papp Béla saját vallomásával erősítette meg, hogy édestestvérének meggyilkolását saját maga, előre megfontolt szándékkal rendez e, s hogy tervét végrehajthassa, megfelelő apparátusról emberi lé- lekvásárra! önmaga gondoskodott. Egyik nyomorban tengődött unokatestvérét egy leendő birtok-ajándékozással s pénz Ígéretével szédítette meg; egy másik embert, Zsoldics Mihályt, ki a véres, munkát végezte, 200 torint ellenértékkel fizetett ki. Nem szándékunk, hogy az erkölcsi zülöttség ezen szédületes arányú tvpusával foglalkozzunk, melyhez foghatót, a cyniz- mus ily meztelenségébe burkolva csak igen keveset mutathat fel a bünkrónika. Az ilyen typus elemzése a psychologai tudomány feladatához tartozik. Nekünk azonban kötelességünk levonni azokat a szomorú társadalmi tanulságokat a háttér és azon társadalmi talaj feltüntetésével, melyből e hármas ágazatu sötét bűn íelsarjadozhatott. Egyetlen vigasztalan magyarázata, bár épen nem mentsége e szomorú bűnténynek, hogy dekadens társadalmunk talajában rejlenek azok a csirák, melyekből a bűnnek ily terebélyes iaja szemünk előtt megnövekedhetett. Mert jól jegyezzük meg, hogy nem a fékevesztett indulat vak ösztönének a müvéről van szó. E bűn nem két testvér egy más ellen szövődött hosszas intrikájának vagy ádáz tusájának tragikus kimenetele, a mire már több példát nyújt a bünkrónika. hanem a cynikus hideg számításé, melynek egyetlen rugója, egyetlen czélja, hogy az egyén holdjainak számát szaporítsa. Csak e cynizmus képes arra, hogy a testvér meggyilkoltatása után a testvér holt tetemét látszólag fö.fedezze; az igazságszolgáltatás faktorait mielőbb mozgásba hozza, a gaztett kiderítését sürgesse, s mi több a szeretet és kegyelet végső adóját önmaga vásárolta és szállította koszorúval lerójja; a temetésnél megindulást színleljen s a szenvedések alatt összeroskadt anyát fiúi vigasztalásával enyhitgesse. Ám mérje meg és számitsa ki ebből, a ki lufija, a cinikus elsülyedettség mélységeit: mi nem vállalkozunk rá. Az egyénnel nem Ha... Ha a világ feltámad ellened, S vigasztalást keressz, de nem leled Ha lelked szenvedés tüzében ég, S nincsen harmatcsepp, mivel enyhítenéd ; Térded leroskad s érve zsámolyod A vértanuk dalát imádkozod: Borulj le hü ifjad szivéhez S csókolj meg, édes ! Ha majd megosztjuk csendes otthonom, Hol most reményem szálait fonom ; S bubánat ér, mert érhet hirtelen, Hiszen a sors sokszor könyörtelen ! S kétség árja boritja hitedet, Veszendő jónak látva mindened: Borulj le hü férjed szivéhez, S ölelj meg, édes! S ha majd keblem, e tiszta, hü kebel Te érted lángolásban hamvad el ; S hol addig szeut szerelmed örizém, Örök tél lesz a férfi hő szivén: Bus özvegységed első alkonyán A temetőbe majd jöjj el hozzám ; Borulj le ott fejfám tövéhez S sirass meg, édes ! Künn valók. Künn valék a rónaságon Őszi napnak estvelón . . . Messziről az esti szellő Bus nótával jött felém. Valahol a nyája mellett Pásztoríiu sirdogált ; Kesergése megrikatta Kezében a furulyát. Azóta a pásztorlegény Ezerszer meghalhatott; Elvihette sírjába is Magával a bánatot. Lehet, hogy a furulyáját Hasitá el a nóta; Azért nem zeng, azért nem sir Estvelenként azóta! De én mégis emlékezem Olykor-olykor felőle, 14a eltebben fejem felett Az ősz siró szellője. Megtört szívnek úgy sincs egyéb Birtoka a sir felett, Minba néha meg-megnjul Róla az emlékezet Szilva István. Mariska beteg ... Nem engedték a betegágyhoz ott, állott a kis ház előtt, nézett maga elé avval a tekintettel, a miben az összeroncsolt szív vére is megcsillant. Eső csapkodta halvány arczác. Az pártját fogta. n.z esőcseppek összevegyültek a könnyekkel. Nem gondolta senki, hogy a finom cseppek- ben több van a szemből, mint az égről . . . És ő várt. Hiszen a világ nem lehet olyan kegyetlen, hogy eltiltsa attól a tiszta, rajongó vágytól, mi martjrrá avatta a lelkét. Hiszen nem kiván ő senkitől semmit, csak engedjék fel a betegágyhoz. A halálra Ítéltet se fosztják meg végső óhajától, pedig azok elvetemült gonosz emberek. Ö pedig nem bűnös. De az, mégis az. Minek lopta el annak a gyermeknek a szivét, hisz olyan édes, tiszta volt. Mikor először találkozott vele ; nem tudott az a lány semmit arról, mitől pirul az arcz, ha forró, i)3'ári estén a csalogány hymnusát elcsat- togja És ő megtanította azt a kis lányt, hogy két szív egyszerre dobbanjon össze, hogy az arcz elpirulni, az ajk susogni tudjon. De hát valóban bűnös ? Olyan szép, olyan üdvös volt az a gyermek és ö abból a szépségből, abból az üdvösségből lelkének akart egy parányit elcsenni. Nem kellett azt elcsenni sem.
