Szamos, 1899. október (31. évfolyam, 79-87. szám)

1899-10-22 / 85. szám

léka, a nemzeti érzés melengető tűzhelye, s nem az erkölcsi métely melegágya. Minden szezon elején szinte közönynyel olvastuk a színigazgatók ígéreteit és reklám­jait, kik rendszerint felsoroltá c, hány szen- zácziós darabot, hány párizsi újdonságot hányszor adnak elő; de mi e számok mö­gött volt: a művészi és erkölcsi mód ról, mélységesen hallgattak ők is, meg a kritikusok is. Az idei szezon is megnyílt, még pedig a Rakodczay igazgatása alatt; hisszük, hogy azon várakozások, melyeket hozzá, mint litterátus emberhez, mint ideális fölfogásu művészhez, a nagy Schakespeare lelkes mű­velőjéhez füzünk, teljesedésbe is fognak menni. Hisszük, hogy egy nemesebb irány fog a színpadra lépni, mely nemcsak az ízlést ja- vitandja meg, de a színház iránti lelkesedést is visszavarázsolja. Műsor, játék és rendezés: ez a három az, ami lesülyeszté színházun­kat, e három átal emelje föl azt az uj di­rektor. S ebben támogassa első sorban a kri­tika ; a közönség ugyanis hagyományosan alárendeli magát a vezetői befolyásnak. A kritikának feladata, elverni a rosszat, gán­csolni a hibásat, ennek kötelessége dicsérni a jót, követelni a szépet, tökéletest. A kriti­kának kell ledobni az erkölcstelenséget kie­rőszakolt piedesztáljáról. A kritikus legyen a publikum orvosa; gyógyítsa az izlésteiensé- get, vágja ki a cinismus és enerváltság fe­kélyét. Igazi ihlet, tisztult emelkedés, nemzeti és erkölcsi irány, jöjjön el a ti országotok szinmüvészetűnkben! Cató. Színház. Szerdán (okt. 18.) Vanlov és Letterier ked­ves’ operettóje „A Nap és Hold“ került színre a főszerepben Feledi Boriskával. Az est min­den tekintetben sikerült volt, s daczára a da­rab különben is hosszú voltának, az újrázások minduntalan megismétlődtek, ami a szereplők előnyére irható. Feledi Boriska, mint Manola eddigi sikereit egy újabbal az előzőkkel, teljesen egyenlővel gazdagította, s ügyes alakításával, temperamentumos játékával, de leginkább kor­rekt énekével sürü elismerésekre ragadja a kö­zönséget. Méltó partnere volt Erczkövy, ki kellő diskrétióval kreálta Don Brazerot. Fényessy miut Pikratesdt, eléggé ügyesen kreálta a kiélt i rouét, bár maszkirozása nem felet meg minden­hamar nyugalmat és békét kellene keresnem — a Dunában. A szülők ettől a nyugodt, de megváltoz­tathat, an elhatározásról tanúskodó nyilatkozat­tól egészen megzavarodtak s alig jutottak szó­hoz. Legkevésbé hozta ki a sodrából e nyilat­kozat Mr. John Smithet. Well, well, bolintgatott a fejével, mint ha most már a tényállást teljesen kiderítette volna. Lady Mariska mást választott; neki nem kell férjül egy John, hanem egy Tivadar. Ké­rem — s udvariasan meghajolt — szolgálhatok, van Tivadar is raktáromon ! Az üzlet ajtajához lépett s jelt adott. Ko­csiajtó heves kinyitása és becsapódása hallat­szott s következő pillanatban egy csinos fiatal ember rohant be. Arcza halvány volt, kezei reszkettek, a mikor a mester jobbja után nyúlt, aki nem vonta vissza. — Tivadar, nyögött az öreg, mit tettél velünk ! Ez szótlanul lehajolt az öreg mester keze fölé és hullatta könyeinek árját. Kevés vártatva fölemelte arczát és Mariska elé lépett, akit át- j szelleműit tekintettel szemlélt. Mariska, monda benső felindulástól re­megő hangon, ne irtózzál a kezem érintésétől, ben a szerep természetének. Az összbenyomás kellemességében nagyban közreműködött Nagy Gyulának (Miguel) és Szegedi Zelmának (Beatrix) sikerült játéka is. Eeledivel együtt nag37 elisme­rést arattak Szeut-Mihályhoz intézett triójukkal. Általában társulatunk újabb jelét adta ez estén annak, hogy operette személyzete teljesen kielé­gítő s a vidéki társulatok között igen előkelő helyen áll. Bérezik Árpád „H i m f y Dalai“ ez. tör­téneti vígjátékét láttuk csütörtökön. A mi a da­rabot illeti, tudjuk, hogy a Nemzeti Színházba első bevonulásakor milyen rokouszenvvei fogadta közönség és kritika egyaránt. A kritikusok bár kiemelték a darab cselekménybeli hiányait, de mindnyájan megegyeztek abban, hogy a darab­nak korrajzi képei, erős hazafias motívumai s a beleszőtt bájos epizódok, Írójának elsőrangú si­kert biztosítanak. Maga a meglehetős sovány cselekvény vázlata, melynek konczepcziójában az iró a történetben kevés támogatásra talált, a következő : Rosty Antalnál a badacsonyi szü­reten találkozunk Kisfaludy Sándorral, a testőr- hadnagygyal, a mint Rosty lányát Jolánt óhaj­taná megkérni. Midőn Jolán körül kevés sze­rencsével forgolódik, találkozik Szeged.}7 Rózá­val s egy régebbi szerelmi benyomása hathatós erővel felujul benne, de félreértések miatt re­ménytelenül távozik, s hányódó lelke az olasz- országi táborban keres feledést. De nem talál s költeményeit Szegedy Róza kezébe akarja jut­tatni. Özv. Biró Józsefné azonban, kire a lány nevelése és sorsa van bízva, e költeményeket elfogja s Szalókinak adja, kit a Szegedy Róza férjéül szeretett volna választani, — hogy e költeményekkel, mintha övéi volnának, nyerje meg a Róza szivét. Szalókinak sikerül is már a Róza szerelmét e költeményekkel maga felé hajlítani, a midőn egyszer csak váratlanul meg­jelenik Kisfaludy Sándor s tanúja lesz az ellene szőtt intrikának. A cselekmény többi részei mind e dalok szerzősége kérdéséből szövődnek s a félreértések ügyesen és érdekesen vannak szőve a Jolán és férje Bezerédy Kálmán vala­mint a Szalóky felsüléseinek mulatságos epizód­jaiból. Végre kipattan a titok s Kisfaludy Sán­dor és Szegedy Róza boldogok lesznek. A da­rabnak különösen az érdekes irodalomtörténeti vonatkozások nyújtanak belső értéket s e te­kintetben egy pillanatig sem téveszti ©1 hatásába közönségre. A darab főalakja Kisfaludy Sándor (Simon) megfelelő korhű alakítással és érzékkel jutott kifejezésre legfennebb azt jegyezzük meg, hogy a Kisfaludy jellemét a folytonos lyrai lágyság és bátortalanság külső kifejezésével kissé ©gy- oldalubban alakította, mint a menyire az iró iutenczióinak megfelelne. Arday Ida (Szegedy Róza) jó felfogással és helyes érzékkel aknázta ki a darab drámai elemét s egyhangú szerepébe meglehetős változatosságot tudott teremteni. No- vák Irén (Jolán) temperamentumos játékával ezúttal is dicséretesen emelte ki hálás szerepé­nek sokoldalú kedélyárnyalatait. Rakodczay a i szellemi hátramaradottságára ébredő badacsonyi földbirtokos szerepét gondos tanulmánynyal ol­dotta meg, Fényessy is jól eltalálta hangját és modorát a jószivü de korlátolt kurtanemesnek, ki a Bíró Józsefné intrikájának a hálójából se­hogy sem tud szabadulni. Latabárné (Bíró Jó- zefné) nagyon is megakarta játszani szerepét s túlzása nem vált szerepének előny'ére. Tóth Mariska (Bay Annuska) elismerésre méltó törekvésével tűnt ki, különösen a diófa alatti kedves epizód-jelenetében. Palugyai Vilma (Kis­faludy Károly) és Gulyás (Ágh Ferencz) kisebb szerepköreikben jól megállották helyüket. A jói összevágó gondos előadási, félháznál valamivel több közönség nézte végig. Pénteken (okt 20.) „A Gyurkovics lányok“ Herczegh F'erencznek e pompás ötletekben gaz­dag népszerű darabja került színre félhelyárak- kal telt ház előtt. A női szereplők közzül ki kell emelnünk H. Novak Irént (Miczi). Könnyed mozgása, a szerepében való otthonossága a kö­zönség tetszését teljesen kiérdemelte. Bravour- ral oldotta meg feladatát Arday Ida is (Kata- lin\ kinek kifejező és gondos- tanulmányon ala­puló játéka ezúttal is a hivatott tehetség jeleit árulta el. Jók voltak Palugyai V. (Sára) és Tóth Mariska (Ella) hálás szerepköreikben. Latabárné nagyon ideges és túlzásoktól nem ment Gyúr- kovits mama volt. Több mérséklettel és nyu- godtabb, kifejezőbb játékkal, nagyobb méltány­lásra tarthatna számot. Fényessy Horkay sze­repébe többet vegyitett a komikumból, mint a mennyi megengedhető lett volna. Maszkirozása sem volt komolyan számbavehető.. Morvay a Radványi szerepében jó felfogással s jó orgánu­mának teljes érvényesítésével játs ott. A felvo­násközök kissé hosszúra nyúltak. és ön anyám, fordult a meghatott mesternóhez, ne húzódjék előlem . Egy istentől elhagyott pil­lanatban sokat, mindent koezkára tettem és — elvesztettem. De bűnhődtem, szenvedtem és ke­restem az alkalmat, hogy életemet embertár­saimért feláldozhassam ! Kérdezzétek meg üzlet­társamat ! Mr. John Smith komoly fejbólíntással meg­erősítette ezt. — Isten megbocsátott nekem, folytatá, nem fogadta el áldozatomat és később munká­mat bő áldással halmozta el, úgy hogy bűnöm­nek legalább azt a részét, mely pénzzel pótol­ható, jóvá tehetem. Barátom kipuhatolt titeket, édeseim; tégedet is Mariskám, akinek képe so­hasem hagyott el és kétségbeeséstől meg öngyil kosságtól mentett meg, próbára tett. És most adjatok alkalmat, annak bebizonyítására, hogy megint ember lett belőlem, aki tisztességes em­berek közé mehet. Az elveszett fiúnak megbocsátottak. Fe- reuez mester házába és a szép halvány leány szivébe ismét bevonult a boldogság és a fővá­rosi élet egyik gyakran előforduló kis tragé­diáját legközelebb házasság fogja vidáman be­fejezni. hírrovat. * Személyi hir. Főispán ő méltósága, ne jével a grófnéval együtt pénteken, reggel váro­sunkba érkeztek s innen délelőtt Pettyénbe men­tek, ifj. Böszörményi Sándor látogatására, dél­után pedig Dobrács-Apátiban megtekintik a Ni- kolics Szeréna vezetése alatti szövöttes gyárat. Ma pedig 4 — 5) napi időzósre N.-Bányára fognak utazni., — * Kinevezés. Gróf Hugonnai «Béla fő­ispán Földvári Sándor- mátészalkai ügyvédet tiszteletbeli főszolgabírónak nevezte ki * Ili niszteri köszönet. Hegedűs Sándor keresk. ügyi miniszter okt. 15 iki kelettel a kö­vetkező levelet intézte dr. Kelemen Samu ügy­védhez : „Tisztelt uram ! Miután egy adhoc ta­nácskozás gyorsan szétoszlik, nem válaszolhattam a szatmári iparos tanácskozásról tegnap üdvöz­letemre küldött sürgönyre. De miután a lapok­ból arról értesültem, hogy ön indítványozta azt, fogadja kérem ért© köszönetemet és tolmácsolja azt azok előtt, kik támogatták. Maradok szives üdvözlettel Hegedűs Sándor.“ * Kinevezés. 0 császári és. apostoli királyi felsége tasnádi és király-daróczi Fekete Benő p. ü. tanácsos kolozsvári p. ü. igazgató helyet­test. kir. tanácsosi czim díjmentes adományozása mellett brassói kir. p. ü. igazgatóvá legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. — Városunk szülöttének ezen legfelsőbb kitüntetése a pénz­ügyi adminisztráczió egyik igen kiváló munka sát, a ritka vezetőképesség és rendithetlen igaz­ság szeretettel, a társadalmi érintkezésekben finom előzékeny modorral biró férfiút érte. Ki- neveztetése általános örömet okoz, a melyhez mi a magunk részéről a legszívesebben gratu­lálunk. * Nőegyleti vál. ülés. A szatmári jótékony nőegylet f. hó 19-én d. u. 4 órakor választmá­nyi ülést tartott, melyen több fontos dolog nyert elintézést. Hármán Mihálynó elnöknő megnyitván a tanácskozást, fájdalmas szavakkal emlékezett meg Jandrisics János volt egyleti titkár haláláról s felkérte dr. Fechtel János fő­titkárt, hogy elhunytnak az egylet jótékony munkásságában szerzett érdemeit méltassa. Dr. Fechtel János erre a választmány figyelmét na­gyon lekötő alább kö/.ölt szép beszédet mon­dotta : „Mély fájdalomba borul a lelkem, midőn e nevet, Jandrisics, kiejtem. Jandrisics közéle­tünknek egyik kiemelkedő alakja, vezérlő szel­leme, melegeu, emberségesen dobogó szive s volt idő, midőn fényesen tündöklő csillaga volt. Ez a hatalmas alak kidült, ez a szellem elborult, majd meszire elrepült, ez a dobogó szív kihűlt, ez a fényes csillag lehullott. — Sokau siratják, mindnyájan gyászolják, a kik ismerték, mert ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom