Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-17 / 75. szám
angyal nem tulvilági ideálok többé. Arra kell törekednünk, hogy hitvesünk lelkében lehetőleg tisztán tartsuk meg azt a képet, amelyet rólunk a házasság előtt alkotott. Ez pedig az emberi gyarlóságokat tekintve — egy kis szinlelés nélkül éppenséggel lehetetlen. De az éremnek ez csak egyik oldala. Mig ugyanis önmagunkat mindig a legjobb fényben mutatjuk hitvesünk előtt, addig vele szemben a legmesszebbre menően elnézők- nek kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy családi boldogságunkat misem zavarja. Ehhez pedig önmegtagadás, sok és feltétlen önmegtagadás kell. Ezért kell házasság előtt a költői érzés mellett a saját és jövendőbelink jellemét alaposan megösmernünk. Meg kell tudni, vájjon képesek lesznek e erre a nagy önmegtagadásra, amely nélkül családi boldogság sohasem érhető el. Szóval: nem árt, ha a házasulandók a költemények közé egy kis komoly prózát is vegyítenek. F. M. harcz zajában eltűnt urát kereste, elfogták az ostromlók katonái s a halványképü szőkehaju fiatal vezér elé vitték. Nem ragyogott fényesebb csillag az égen mint a te szemed, nem nyílik szebb rózsa széles körteimben, mint a te arczodon: kár volna még neked a hideg sírba feküdni, felejtsd el pogány népedet s légy enyém !“ szólt hozzá a frankok vezére. „Feledni nem lehet!“ suttogta Bokolavra „S a rósz Szellem verje meg vészthozó karjával azt a hegyet, mert nem birt ellentállni, s verjen meg titeket is, mert megöltétek népemet s népem legvitézebb fiát Csarnót. * * * * Ha leszáll az éj s titokzatos homályba burkolja az erdős hegyeket, a várromot s a Kőrös zugó vizét, a hold is a felhő mögé rejtőzik, a karámok mellet kialszik a pásztoriüzek lángja: fehér leples magas alak jelenik meg a kopár (Jsarnótetőn és sietve futkos rajta szerteszét, betekint a romok zugaiba, a mély kútba, sokáig áll e mellett lehorgasztott fejjel, a baglyok rémes huhogása, s a denevérek vijjogása űzi a csendet, a tovalebbenő alak pedig fájdalmasan nyög, sóhajt: „nem lelem“ „nem lelem.“ S midőn a csillagok útja a hajnal pirka- dását jelzi, messze kelet felé világos sáv borul az ég aljára: hirtelen eltűnik a kisértet s haragos forgószél támad nyomában a romok között, lerohan a hegyről, be az erdőbe, felrebbenti a vijjogó vad madarakat elszáguld a karám mellett, fölriasztja az alvó pásztorokat s a vén mócz juhász felül s mialatt újra lángra szítja a hamvadó parázst, elgondolkozva mondja: Megint Csarnót kereste Bokolavra. Nagymóltóságu Minister Ur ! Kegyelmes Uram! Megczáfolhatatlan tapasztalati tény az, hogy így testileg, mint szellemileg tönkre megyünk, iá a munka idejét egy nyugalmi nap által miniig újra meg nem szakítjuk. Szüksége van a pihenés napjára az egyéni életnek, de szüksége i társadalmi életnek is. A testi és a szellemi srők idő előtt felemésztődnek, ha a természet emez isteni rendjét figyelmen kívül hagyjuk ; le kárt vall azzal a családi és társadalmi élet is, még pedig annyival inkább, mert korunkban mindinkább fokozódik a munka, mind nagyobb mértékben veszi igénybe erőinket és a családtagokat mindjobban elvonja a háztól. A szellem elhal, a kedély üres és sivár lesz, önzés és anyagias irányzat jut ott uralomra, ihol nincs meg a nyugalomnak és a csöndnek aapja. Angolország, Skótország és Amerika nagyon helyesen cselekesznek, amikor a vasárnapi lyugalraat oly szigorúan megtartják. Tudják, rogy attól függ jólétük és boldogulások. Népeik már régóta fölemésztettek volna, ha a modern ipar zugó gépezetét a hatalom szava időnként sl nem hallgattatná. Az újabb német törvényhozás elve szintén íz, hogy államilag kell megvédeni a rendelkező ís alkalmazott munkaerőket a vasárnapi dolgoztatás ellen. Örömmel veszi észre tehát minden magyar nazafi, hogy nálunk is mind több és több intézkedés követeli a vasárnap megszentelését, mert hiszen népünk jövője jó részt ettől függ. Nem tagadható el azonban, hogy a magyarországi intézkedések ez irányban fogyatékosak különösen a kereskedők és a kereskedelmi alkalmazottak szempontjából, amely tényt a következő körülményekkel szabadjon igazolnom: Kereskedőink a mai randezetlen állapotok miatt reggel 5 és 7 óra között kezdik meg napi munkájukat, a mely a sebtében való megebéde- lós idejét leszámítván, szakadatlanul tart esti 9—10 óra utánig. Hat napi erőltetett és értelmileg is végzett munka után jön a vasárnap, amikor ismét csak déli 12 órakor szűnik a terhes munka. A kereskedőknek és a kereskedelmi alkalmazottaknak tehát egyéb szabad idejük nincsen, mint a vasárnap délután, amely sem testi pihenésre, sem lelki üdülésre, sem erkölcsi épülésre nem elégséges, nem alkalmas. Ameny- nyiben pedig a kereskedelmi alkalmazottak csak nehány osztály elvégezése után lépnek a kereskedői pályára, hézagos képzettségüknek pótlására a vasárnap délután keretén belül nem is gondolhatnak. Mindezen bajok gyökeres orvoslása egyedül és kizárólag a teljes vasárnapi munkaszünet kötelezővé tétele által lehetséges ugyan, de a kereskedők kérése ennél kevesebbre szorítkozik. A kereskedők óhajtása ugyanis az, hogy az üzletek hétköznapokon esti 8 órakor, vasárnapokon és Szt.-István napján pedig déli 12 óra helyett d. e. 10 órakor záródjanak. Felmerül azonban az a kérdés, vájjon nem szenved-e a kereskedelem és a közönség a vasárnapi munkaszünet kibővítése és a hétköznapi záróra szabályozása által ? A kereskedők nyugodtan felelik, — hogy nem, mert hiszen mindek jólelkü és nemesebben gondolkodó háziasz- szony és egyéb vevő a szükséges háztartási és egyébb czikkek beszérzéséről figyelmesebb körültekintéssel, a jelzett üzleti órák keretén belül könnyen gondoskodhatok. Nem tagadható azonban, hogy a fogyasztó közönségnek van egy számottevő része, amely fáradságos heti munkája után való keresményét csak szombaton este, avagy épen vasárnap délig kapja meg, és jobb alkalom hiányában a jelen körülmények között kényszerítve van, szombat este késő óráiban szükségleteit a legközelebb eső külvárosi kis üzletekből felemelt árakon, más élelmiszereket meg a vasárnapi, általánosan drágának ismert piaczon beszerezni. E nyomasztó helyzetből azonban könnyű a kibontakozás, a melyre nézve külön is beadott kérelmem röviden azt óhajtja, hogy az állami és magán vállalatoknál az eddig szokásban levő szombati bér, illetve napszám kifizetéseket magas miniszteri rendelet, illetve országgyűlési határozat utján beszüntetni, és azokat a szegény nép jól felfogott érdekében a hét derekára, illetve csütörtökre, (szóval hetivásár előtti napra) átteni kegyeskedjék. Ezenkívül az ügy teljes rendezésére még az is kívánatos lenne, hogy a munkaadók mint- ; egy önként, a most szombat estén szokásban i levő korábban való munka beszüntetése helyett, inkább a hetivásárok délelőttjén 1—2 órával később kezdessék meg a munkát, aminek kieszközlésére szintén Nagyméltó ságod nagybecsű támogatását kérem. Amennyiben pedig a magas kincstár jó példával előljárni hivatott, kegyeskedjék odahatni, hogy a dohányelárusitással mellékesen foglalkozó üzletek is köteleztessenek a jelzett zárórák betartására, mert hiszen azon üzletekben a dohányelárusitás úgyis csak mellékes czikk; s a dohányelárusitási engedély is csak kivételesen adatott. Tény az, hogy kereskedőinknek nagy többsége, az izraeliták tetemes íészóvel, jelenleg is minden kényszer, nélkül szívesen eltérne a most uralkodó rossz szokásoktól, de az elfajult versenytől való féltében, károsodástól tartva, nem teheti; elkerülhetlenül szükséges tehát az egyöntetű eljárás elérhetésére, hogy az intézkedés felsőbb helyről származzék. Az iparosok megnyerték a hétköznapi munka korlátozását és a vasárnapi egész munka szünetet. Ha az ő helyzetük helyesen és indokoltan a magas ministerium közreműködése mellett, ily tetemes javulásban részesült, ugyanezen alapon feltétlenül kívánatos lenne a kereskedőkre és alkalmazottjaikra nézve is elrendelni, hogy az üzletek országszerte hétköznapokon esti nyolcz órakor, vasárnapokon és Szt.-István napján pedig déli 12 óra helyett d e. 10 órakor záródjanak. Ha valamely országnak, úgy a mi édes hazánknak van égető szüksége a kereskedelmi osztály nagyfokú emelésére, annál is inkább, mert az eddig figyelemre nem méltatott közgazdasági mulasztásokat a kereskedők segítsége mellett lehetséges pótolni, pedig a mai munka- viszonyok következtében nem várható Hiszen a kereskedelmi alkalmazottak az eddigi szokások mellett testi és lelki erejüket túlfeszítvén időnek előtte kidőlnek a hasznos munkások sorából, s aki közülök életben marad is, testi és lelki erőiben rokkanté lesz. E szomorú körülménynek róható fel az is, hogy a gyakorlatilag működő kereskedelem szolgálatába kevesen, az intelligensebb családokból pedig csak elvétve állanak. Szépen mondja Elliott angol költő : Légy üdvöz vasárnap! nyugodalom napja ! Városok lármáját csenddé varázsolod, Megáll a kerék, és ha te akarod Szünetel a pöröly, s a boltok ajtajára Szelíd csendnek terjeszkedik szárnya. — Óh vajha, a magyar kereskedőhöz is be- j köszöntene a vasárnap, hozván néki mindazt a | boldogságot, ami a kalmár aranynál felette drágább : testi pinenést, lelki üdülést, erkölcsi épülést! Nagyméltóságod kezébe tettem le sok hazafi kórósét. Hazafiakét, akik hűséggel iparkodnak édes honunk javát szolgálni a maguk, hol nagyobb, hol szerényebb körében. Hogy sáfárkodásuk magukra boldogitóbb, a közjóra, a hazára a jövőben eredményesebb lehessen, nagyrészt az itt előadott kérelem meghallgatásától függ. Bízva Nagymóltóságu Miniszter Úr kegyelmes voltában, maradtam legmélyebb tisztelettel alázatos szolgája Török-Kanizsai Schulpe György mint a pozsonyi „Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének“ Elnöke. Kereskedők mozgalma a vasárnapi munkaszünet kibővitése és a hétköznapi záróra szabályozása tárgyában. A szellemi és testi pihenés szüksége, illetve ennek a munkaidő egyöntetű megállapításával való eszközlése régi közóhajtását képezi kereskedőinknek. Tétettek ugyan e tárgyban különböző kísérletek s jöttek létre bizonyos megállapodások városunkban is ; e megállapodások azonban a különböző városokban jobbára csak ötlet- szerüek voltak s országos rendeletén nem alapulván a kötelezettség föltétien erejével nem bírnak. Elismerésre méltó kezdeményezéssel és helyes nyomon indított mozgalmat a pozsonyi keresk. alkalmazottak egyesülete, midőn e tárgyban a; keresk. és belügyminisztériumokhoz memorandu- j mókát terjeszt fel az ügy országos rendezése í érdekében. Itt közöljük az egyik memorandumot, mely bizonyára a mi kereskedőink részéről is helyesléssel fog találkozni s csatlakozásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a jó ügy mielőbb országos elintézést nyerjen. A memorandum szövege a következő. HÍRROVAT. * Czimadományozás. A király a vallásos közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Jordán Károly szaniszlói plébánosnak az apori czimzetes apátságot adományozta. * Áthelyezés. Verebólyi Marssi Béla főhadnagy f. hó 20-val Szatmárról a Nagykárolyban állomásozó zászlóaljhoz helyeztetett át. * A „Szatmármegyei Széchenyi-Társulat“ ig. választmánya 1899. szept. 20-án Szatmáron d. u. 4 órakor a városház kis tanácstermében gyűlést tart, melyre a választmány tagjait meghívja az igazgatóság. Tárgy: a „N.-Károlyi Köl- csey-Egyesülef.“ által rendezendő Petőfi-ünnepó- lyen a társulat képviseltetóse, a gyermek men- helyek állapotáról jelentés és egyéb folyó ügyek. * Petőfi-ünnepély Nagy-Káról yban. Nagy ! László, alispán, a Petőfi-Társaság és a N.-Károlyi Kölcsey-Egyesület nevében, mint az utóbbi egylet elnöke a következő meghívást tette közzé: „A Petőfi-társáság a Nagykárolyi Kölcsey-Egye* polgári-, papi- és egyenruha üzletében Szatmár, Deák-tér (városház épület.) Tartalékos tiSZtßk. egyéves önkéntesek elegánsan és előnyösen felszereltetnek. — Elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását. — — Polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. — Papi öltönyök előnyös árban. — Inglik József
