Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)

1899-09-28 / 78. szám

„Nászutazás“ ez. költeményének leszavalá- sával ragyogtatta keblének azt az őszinteségtől igazán megható melegségét, mely Pósának minden költeményét annjüra jellemzi. r Bodnár Zsigmond vette át ezután a szót. Értekezést olvasott fel „Az ezüst és aranykor“ czimmel, mély lélektani megfigyeléssel vont párhuzamot a Kölcsey és Petőfi kora és költészete közt. Deák Kálmán a „Szatmári Kölcsey-kör“ tagja „Petőfi szerelmei“ czi- men tartott felolvasást, melyet különösen a Petőfire vonatkozó helyi epizódok tettek érdekessé. Felolvasását lapunk mai tárczarovatában közöljük.

A díszközgyűlést a n.-károlyi dalárda Szózata rekesztette be.

Ezután következett programra szerint a városházán elnelyezett emléktábla leleplezése. Dr. Fechtel János tartotta a leleplezési beszédet, mely tartalmas és magasszárnyalásu volt. A leleplezett emléktáblán a következő felirat áll:

„Itt állott az Arany-Szarvas vendéglő, a melynek báltermében először látta meg 1846. szeptember 8-án Petőfi az ő Júliáját. Emelte a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület 1899. szept. 24 “ A második emléktáblát a hajdani tiszttartói lak most polgári leányiskolánál Lanka Gusztáv leplezte le. A táblán a következő felirat vau:

„Itt láttam éa először

Kedves galambomat,

Itt láttam először

Ez ákáczfák alatt.“ Petőfi, 1848. okt. 24.

A régi Kaszinó uj épületének a vármegyei székház felé eső falában elhelyezett emléktábla melyet Baudisz Jenő leplezett le, a következő felírást viseli:

„Itt állott az Arany Csillag vendéglő, a hol védő barátságába vette a megyei liberális ifjúság Petőfit a Nagy-Károlyban szeptember 7. 1846 a költemény szerzőjét.

A d. u. 2 órakor megkezdődött diszebéd első szónoka gr. Hugonnai főispán volt, a királyra emelvén poharát. Domahidy István a kormányra ürített poharat, Baudisz Jenő szerkesztő a Petőfi társaság jelen levő tagjait, ifj. Böszörményi Sándor a megjelent törvényhatósági tagokat éltette. Bartók Lajos a szatmármegyei hölgyekért, Bodnár Zsigmond a n.-károlyi Kölcsey-Körért, Rákosi Viktor a „Szatmári Kölcsey-Körért“ ürítettek poharat.

Nagy Sándor várm. aljegyző Petőfi élőkortársait éltette, Debreczeni István, polgármester a vidéki vendégeket, M a j o s Károly a vidéki kulturális társulatokért, P ó s a Lajos hazafias beszédében Nagy-Károly város közönségéért ivott. Dr. Adler Adolf a főispánról és alispánról s dr. Prém József szintén az alispánról emlékezett meg. L a u k a Gusztáv után 11 o s v a y Aladár rekesztette be a felköszöntők sorát, ki a közreműködőket éltette.

A Kölcsey-szobor megkoszorúzása délutánra

maradt, melyet Nagy László és Bartók Lajos , vezetése alatt 6 tagból álló bizottság koszoru- zott meg.

Az ünnepélyt este a színházban díszelőadás követte.

Másnap az ünneplők nagy száma vonult ki Erdődre, hol az ünnepélyek szintén lélekemelő mozzanatokban folytak le.

Szatmári lóverseny.

Az október 1-ei lóverseny előkészületei a befejezés előtt állnak. A készülődés, a mozgalom impozáns napot igór. Az érdeklődés folyton élénkül, a lóverseny jegyeket veszik. Előre kaphatók: Páskuj Imre, Klein Vilmos és Frankó János kereskedésében.

A tiszteletdij tárgyak már tegnap a Klein Vilmos kirakatában voltak láthatók. Az Ízléses, teljes értéküket biró darabok kiválasztásáért csak gratulálhatunk a bizottságnak.

Az idő jóra fordult, reméljük, az a renge- tog fáradság és költség, mit a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület nem kiméit, méltó módon jutalmazva lesz a siker által.

Az esti színházi programm is valószínűleg cserélve lesz s a „Nebántsvirág“ czimii Operette lesz előadva. Este társas vacsora fogja a kedélyes napot berekeszteni a Koronában.

A totalizateur, mely a versenj't nagyban fogja élénkíteni, mint biztos forrásból értesü- < lünk, engedélyezve lett; a totalizateur legkisebb tété 50 kr.

A. mezőgazdák versenyére eddig jelentkeztek 8 an, kár, hogy a vidék érdeklődése e tekintetben nem elég élénk.

A íl-ik futamot képező legitim akadály- versenyre zárlatig 7 ló lett benevezve, melyek közül az eddigi papiros forma szerint valószínű nyerő Burchard Bélaváry Gigije; igen erős ellen fele lesz Liptaj^ B. Csalfája és Merhal százados 4 éves s. sz. kanczája ; meglepetést szerezhetne Brückner százados Gréteje, mely az erős Brucki versenyeken lett kipróbálva. Nem biztos azonban, hogy mely lovak indulnak, mert több ló 2 versenyben van nevezve és a tulajdonos tetszésétől függ, melyikben indítja A katonatisztek versenyében bevezetett 7 ló közül valószínű, hogy Schwendt őrnagy Calipsója nem fog indulni, mert talán az asszonyságok dijában indul. A lovak eddigi formája szerint Kovásznay százados Vándorja biztos nyerő, ha valami malheur nem éri, második helyre jöhetne Schwendt őrnagy Nemese, ha Kovásznay százados Bogara meglepetést nem szerez, — jó ló Horváth had- nagy Vilmája is, ha ugyan nincs túl trainirozva ás ki nem tör. — A negyedik futamban ép úgy, mint a 2-ikban, nem egészen biztosak az indulók, mert több ló mindkét versenyben be van nevezve ; biztos induló Laptay Délczegje, mely valószinülag uralja is a mezőnyt, erős ellenfele

lenne itt is Burchard Sprimginsfeldjae és Mer- weldt Tiszája; meglepetést szerezhetne Merhal százados 4 éves pej kanczája; e két utóbbi nem tudni, melyik versenyben indul.

A hölgyek dijában valószínű nyerő-Kovásznay százados Vándorja, mely klassisbaai magasan a többi felett áll; második helyre igen erős küzdelem leszDomahidyMillerjumgja és Schwendt őrnagy Calipsója között, e küzdelemben esetleg Horváth hadnagy Ilkája is részt vehet.

A Szatmármegyei Gazd. Egyesület szeptemb, 27-éir tartott ig. vál. üléséből,

Jelen voltak Domahidy Séndor elnöklete alatt: Szerdahely Ágoston alelnök, Galgóezi Zsigmond, bér. Kovács Jenő, Kölcsey Antal, Nagy Béla, Szeőke Ödön ig. vál. tagok és Posz- vék Nándor titkár.

Tárgyalás alá kerültek a következő fontosabb ügyek :

Br. Vécsey József ur köszönő átirata Domahidy Sándor, Kovásznay Zsigmond, az egylet közremöködő összes tagjainak, valamint az egylet titkárának, a lóverseny körül kifejtett tevékenységükért.

Számos miniszteri rendelet elintézése után a N.-Károlyban okt. 15-én rendezendő tenyészló jutalom díjazásnál az Egylet részéről a juribe kiküldettek: Domahidy Sándor és Domahidy István.

Majd a főispán által a jutalmazandó cselédek és munkások véleményezés vegett áttett ügye intéztettek el. Tárgyaltatott és helyben hagyatott a magyar kölcsönös állatbiztosító szövetkezettel kötött szerződés. Uj tagokul jelentkezettek az egylet tagjai sorába felvétettek. Az országos kertészeti egyesület által október 7—15-én rendezendő gyümölcs kiállításon a jelentkezettek terményeit mint az egyesület kollekeziója kiállítani elhatároztatott.

Az ülés részletes jegyzőkönyvét következő számunkban közölni fogjuk.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei.

Rovatvezető: Poszvék Nándor.

* Lóversenyünk Y. sz. futamát képező

Hölgyek dijábar eddig befolyt nagylelkű adományokat van szerencsénk a következőkben! nyugtázni: Luby Béláné önagys. Nagy.-Gócz 5 ; frt, Helmeczy Józsefné önagys. Szatmár 5 frt,, Jókey Sándorné önagys. F.-Gyarmat 5 frt, Dr. Kereszthszeghy Lajosnó önagys. Szatmár 5 frt,. Galba Lajosné önagys. Szatmár 5 frt, Luby Lajosnó önagys. Tunyog 8 frt, Ludmann Gyu- lánó ömélt. Szatmár 3 frt, Dr. Halász Jenőné önagys. F.-Gyarmat 2 frt, Boros. Ilona önagys.

adott szállást. A házigazda 15 éves szép szőke leányának látása hevesebben dobogtatta meg a költő szivét. „Zsuzsikához“ czimü versében be is vallja ezt;

Ne hozd, ne hozd azt a bort kis leány Hisz.már a nélkül is részeg vagyok: Megrészegített kelletned,

Felforditotta eszemet:

Nem ihatom ... nem kell. .. sok ami sok ...

Még nehány dalban látjuk nyomát e lányka iránti vonzalmának, melynek másként is jelét adta a költő. Ugyanis öcscsótöl, Petőfi Istvántól egy érzelmes levél és egy karikagyűrű kíséretében az „Árvalányhaj a süvegem bokrétája“ ez. dalát, szépen leírva küldte el Zsuzsikának, kire két év múlva is igy emlékezik vissza :

Elváltam a lyánykátéi Ki kedvesem vala ;

Úgy fájt leszakadnom ajkáról,

Mely csókola . . .

Petőfi Duna-Vecséről Pestre ment, hol mint a Pesti Divatlap segédszerkesztője ismerte meg Yachot Sándorné húgát Csapó Etelkát „a szőke fürtök kedves gyermekét.“ S bár alig néhányszor beszólt az ártatlan gyermekleánynyal, annak képe mélyen vésődött szivébe; s az érte égő tiszta érzelem őszinteségében nem lehet kó telkednünk, mikor a róla irt bájos, de szomorú dalokat olvassuk.

A 15 éves korában elhunyt leánykát Petőfi maga tette a koporsóba és sírva csókolgatta

szemfedőjót. Abba a szobába költözött, hol az ártatlan leányka lelke szőtte angyalálmait; az emberek társaságát kerülve, csak a kedves emlékének élt siratva „szebb reményeinek korán kiégett hajnalcsillagát.“ Naponként kijárt a temetőbe s órák hosszat állt a kedves sírja mellett, melyre ércznól kőnél maradandóbb emléket állított a „Czipruslombok“ ez. költeményekben. Petőfi akkori lelki állapotát híven tükrözi e rövid költeménye:

Te voltál egyetlen virágom ;

Hervadt v<gy: puszta életem.

Te voltál fényes napvilágom ;

Lementéi : éj van körülem:

Te voltál képzeményeim szárnya;

Megtörve vagy : nem szállhatok.

Te voltál vérem forrósága;

Meghűltél: oh, majd megfagyok.

Egy évig gyászolta Etelkát igazi mély fájdalommal, úgy hogy barátai már a búskomorságtól féltették.

„Hatalmas orvos az idó : előbb utóbb Minden sebet befog.“

Petőfi szive is begyógyult és uj szerelemre vágyott.

Szeretnék már szeretni újólag . . .

Mit er a kert, ha rózsát nem terem ?

Ha szerelemmel nem diszeskedik,

Mit ér az élet, ifjúság nekem . . .

Mednyánszky Berta, a „szép vidéknek szépséges leánya“ volt aki „megteremte lelke uj világát.“ A költő lantján a gyászfátyolt rózsafü- zér váltotta fel sa „Czipruslombok“ utána „szerelem gyöngyei“ zengettek róla.

Az előkelő gazdag leány eleinte szívesen fogadta az akkor már híres költő udvarlását, do aztán kellemetlennek találva fóltékenykedésóh s talán egyébb okok miatt is elhidegült tőle.

Petőfi csalódottan dalolta ekkor :

Nem pazarlóm én többé leányra Daliáimat, érzeményimet:

Érzéketlen bábok a leányok,

Szivet és dalt nem érdemelnek.

De a remény, mely Petőfiben oly sokszor mint csodás sejtelem, mint erős hit szólalt meg, biztatta hogy:

„Lesz leány még, kell leánynak lenni,

Ki éreztesse majd velem,

Hogy áldás az átkos élet, melyben Van egypereznyi boldog szerelem.“

« *

*

Petőfi 1846. augusztusában jött Szatmárra, körutat óhajtván tenni az ország keleti részén.

Szatmáron jóbarátja és költőtársa Papp Endre tárt karokkal fogadta. Szeptember 4-ón átjöttek Nagy-Károlyba közös barátjuk Riskó Ignácz látogatására. Szendrei Júliát szept. 8-án látta először. S csodálatos, hogy a ki mindig szőke leányt szeretett — ami hízelgő lehet a szőke hölgyekre, — most az első pillantásra megszerette Júliát, ami viszont a barnákra nézve hízelgő.

Petőfi nem volt megáldva hóditó kül-