Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-24 / 77. szám
A III. osztályú vaskorona-renddel való kitüntetés 1894-ben érte. * íme, halvány és rövid vonásokban ez foglalatja az elhunyt lefolyt nemes és üdvös életének. Ö pályáját nem a lelkészkedő papság körében kezdte, hanem már az érdemek egész koszorúja övezte halántékát, amikor ide jött. Csaknem egy századnegyedig osztogatta ugyanis tanszékéről tanítványai közt ékesszólásának, szivének, tudományának és szellemének kincseit. Üdvös és eredményteljes tanári működésének legszebb emléke az a hála és szeretet, mely iránta tanítványainak lelkében eltörölhetlenül él Amikor a törvényhatóság őt osztatlan bizodalommal lelkészi állására megválasztotta a város közönsége minden rétegében sietett üdvözlésére, s ő lelkészi működésével fényesen bizonyította, hogy teljesen érdemes volt a múltja jogán általánosan előlegezett bizalomra. Népszerűsége, mint lelkészé is, hirtelen nagyra nőtt. Róla igazán el lehet mondani, hogy ha hívei örömének osztályosa vala, gyászfályolát is mindig viselte. A vigasztalás megáldó balzsamát nyujtá a kénynek, fájdalomnak és szenvedésnek s jó szivével együtt örvendett azon, ha híveire a szerencse, boldogság vagy megelégedés su- gára mosolygott. Népszerűségéhez nem elvi feladásának árán jutott, mert megmaradt szigorúan egy- háziasnak, hithünek és vallásosnak s ezen álláspontjának nem egyszer a törvényhatóság zöld asztalánál is érvényt szerezni törekedett. Az ő népszerűsége fényes tulajdonainak talajában gyökerezik, melyeknél fogva egyházmegyéjének is régi idők óta elsőrangú csillaga volt s e mellett a magyar Északkeletnek legkiválóbb szónoka, akinek zengze- tes ajkairól lelkesedést keltve, elragadóan s mézédesen folyt a magyar szó Egyénisége erősen hozzá volt nőve tár- sadalmunk és törvényhatósági életünk minden kérdéséhez s (árasztó munkával évek Fel akar emelkedni, de erővesztett tagjai nem győzik ezt a fáradságot; fekvő helyzetben marad, arczán néma kin. — Hallatlan siker! — hallatszik egyszerre két hang a háttérből. A költő szemei kitágulnak, száját feltárja és egész testén remeg. Hörgésébe hirtelen re kedt zokogó hangok vegyülnek. Barátai az ágyhoz lépnek. — Üdvözöllek, kedves, szegény Frigyesem, kezdi az egyik. Ujjongtak és tapsoltak, mintha tudták volna, hogy ezáltal örömet szereznek neked. Kihívtak a lámpák elő, minden felvonás után hatszor, hétszer. Szerencsékivánatokat hozok neked összes barátaidtól, az egész világtól! Frigyes átszellemülten mosolyog — sir és nevet egyszerre. Úgy látszik, hogy egészen elolvad boldogságában és beszélni akar. Ferencz ismét lehajtja fülét a beteg ajakéhoz és ez alig érthetően hebegi : „Többet“ ! A jóbarát újból beszól és referál; dicséri és magasztalja a költő darabját; elmondja minden egj'es jelenetnek hatását és a két testvér hallgatja, mig a másik jóbarát a sarokban sir. Ekkor már Ferencz sem türtőztetheti magát, elfordítja arczát és könyek hullanak szeméből. Azután a sarokba húzódik a siró mellé. — Még az éjjel, mondta az orvos ! nyögi s aztán halkan zokog. A beteg költő arcza sugárzik az örömtől és szeme csillog. — Künn sivit a szól és eső ver desi az ablakot. A közeli toronyóra tizenegyet üt. —e. —x. hosszú sora óta állott a jótékonyság és emberszeretet őrangyalának szolgálatában. Tüneményes hangjával hódított az áhitatnak. Délczeg alakjával dísze volt rendjének. Emlékéhez ragaszkodó mély vonzalmunk sokáig meg fogja őrizni az elvesztése feletti fájdalmat! HÍRROVAT. * A negyedév közeledtével felkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, akik hátralékban vannak, hogy azt kiadóhivatalunkba beküldeni szíveskedjenek. * Jandrisics János temetése. Annak az általános őszinte szeretetnek és mély tisztelet-1 nek, mely Jandrisics Jánost életében körülvette, hü kifejezése volt az az óriási részvét, mely a boldoguló temetésén megnyilatkozott. Egyházak, tanintézetek, testületek, továbbá városunk és vidéke közönségének ezrei részint tömött rendezett sorokban, részint sürü csoportokban gyűltek már fél 10 órakor a városi plébánia épület elé, hogy az egyház és társadalom nagy halottjának végtisztességtételén jelen legyenek. A helybeli két főgimnázium ifjúsága tanáraik vezetése mellett hosszan kigyódzó menetben indult meg 3/410 órakor s a plébánia előtt és mellett képezett eleven sorfalat. Pont 10 órakor kezdődött meg a beszentel és szertartása a ravatal mellett, melyet Meszlényi Gyula püspök az esperes kanonokok és számos más pap fényes segédletével végezett. Az udvar szorongárig megtelt a résztvevőkkel. Ott foglaltak helyet a helybeli és vidéki papi képviseletek, a helybeli katonai ezred képviselői, a helybeli kir. törvényszék, a városi megistratus, a helybeli két főgimnázium, a tanítóképző intézet, a zárdái és leányiskolái növendékek vezetőikkel, a Széchenyi- Társulat, a jótékony Nőegyesület, a m. kir. adóhivatal tisztviselői, a pénzintézetek képviseletei stb. stb. szóval városunk minden intézete és egyesülete, melyek majdnem mindenikónek a megboldogult, munkabíró erejének hanyatlásáig tevékeny tagja volt. s/411 órakor ért véget a beszentelós, amidőn az elhunyt koporsóját a plébánia volt káplánjai hatalmas emberáradat kíséretében, megható egyházi énekek mellett vitték a székesegyház felé. A koporsó után egy külön kocsi vitte a szebbnól-szebb koszorúkat, melyek a kocsit egészen elhalmozták. Már ekkor a székesegyház zsúfolásig megtelt közönséggel, úgy hogy a hivatali képviseleteknek is csak a rend éber felügyelete mellett lehetett bejutniok. A misét itt is Meszlényi Gyula püspök mondotta nagyszámú fényes segédlettel. !/212 órakor indult meg innen a menet a Széchenyi-utczán és az Iskolaközön át oly hosszú sorban, hog}^ a hosszú utvonalt a temetőig a sokaság majd nem egészen kitöltötte. 12 óra elmúlt, mire a temetői szertartás elvógzödött, átadván az anjm- földnek azt a férfiút, ki életében embertársainak lelki üdvét oly nemesen s annyi odaadással | munkálta. A ravatalra a következő feliratú koszorúk helyeztettek: Meszlényi Gyula püspök felirat nélkül ; — „A szatmárvármegyei takarékpénztár R. T. Igazgató tanácsa feledhetlen emlékű tagtársának“ ; — „Volt tagtársunknak kegyelettel“ j — a kir. kath. főgimn. tanárai; — „Igaz barátjának“ — Geiza; — „Mély bánattal“ — Lengyel Endre és családja ; — „Drága, jó nagybátyánknak, Nevelő atyánknak“ — a Petruska Testvérek; — „Feledhetetlen jó testvérünknek“ — Anna és Gyula; — „A r. kath. iskola tanítótestülete szeretett elöljárójának“ ; — „Mély tiszteletük jeléül“ — Nagy Endre és Yógh Gyula családja; — „Buzgó aligazgatójának“ — a Szóchenyi-Társulat: — „Szeretett volt Titkárunknak“ — a Nőegylet; — „A kath. legényegylet“ — szeretett Védőjének; — „Feledhetet len tanárjának hálája jeléül“ — dr. Bein Ágoston; — „Kegyeletük jeléül“ — özv. Weisz Gás- párné és leánya ; — „Feledhetetlen nagybátyánknak“ — Málika és Mariska; — „Szeretett elnökének“ — a róm. kath. iskolaszék ; — és még 4 koszorú felírás nélkül. * Személyi hir. Habrovszky József ezredes állomásparancsnok, mint örömmel értesülünk felépült s átvette a parancsnokságot. + Dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnk mint értesülünk október hó első napjaiban városunkba érkezik. Képviselőnk látogatásának czólja: a város ipari viszonyainak és iparosaink helyzetének tanulmányozása és gondoskodás a módokról, miként lehetne iparosaink anyagi helyzetén javítani. Képviselőnk, aki kiváló ipari szakférfiúkkal is tanácskozott, most — hogy a politikai élet hullámverése lecsillapodott — erőteljes akciót szándékozik indítani az iparos osztály helyzetének javítása érdekében. Kívánatos, hogy képviselőnket ezen eléggé nem dicsérhető eljárásában hathatósan támogassa úgy a városi hatóság, mint maga az iparos osztály is, melynek nyíltan föl kell tárni a maga bajait, hogy e bajok orvoslásának módjait egyetértőleg meg lehessen találni. Képviselőnk lejövetelének idejéről pontosan hirt fogunk adni. Emlékeztető a besorozott ifjak báljára. A katonának besorozott ifjak búcsú-bálja olyan szokássá vált, mint a sorozás, a berukkolás ; báljukat mindig nagy közönség látogatja, kit az elválás fájdalmai, kit a válogatott legényeknek mulatozása, kit meg egy kis szerelmi kapocs vonz a búcsúzok báljába, kik már besoroztatá- suk idejétől megkülönböztetve vannak egyéb közönséges halandóktól. Az októberben berukkoló katonák bálja ma tartatik a „Vigadóban“ zártközü bál lesz, válogatott közönségnek jó zenével való mulattatásáról gondoskodtak s nem kíméltek semmit, mi a bálnak fényére, [a közönség kényelmére szolgál. Készülődik is a nagy közönség, s bizonyára a rendezők egy szépen sikerült bál kellemes emlékével mondanak Isten hozzádot kedveseiknek, hogy annál könnyebb legyen elviselni a hazáért azt a 8 esztendőt. * A mensa academicanál egy egyetemi hallgató élelmezésére a város évi 150 frtos alapítványt tett. Ezen alapítványt a múlt iskolai esztendőben ifj. Cserny József egyetemi hallgató élvezte, a f. évre pedig Lipeczky András 5-öd éves orvostanhalgatót jelölte a városi tanács. "Papszentelés. Meszlényi Gyula püspök ma d. e. a papnöveldéi kápolnában 3 végzett papnövendéknek feladja az egyházi rend szentségét. A kisebb rendeket valamint a subdia- conasust és diaconasust már előzőleg fölvették, ma az egyházi rend betetőzését: presbiteratust nyerik a szokott fényes szertartások mellett az ifjú leviták. *A n.-szőllősi róm. kath. plébániára Müller Károlynak M.-Szigetre történt kineveztetése folytán mint értesültünk Dr. Zahorai Pál munkácsi gimnáziumi hittan tanár fog kineveztetni. * Hírlapi kacsa. Laptársunk a „Heti Szemle“ nemrégiben egy kövér hírlapi kacsát bocsátott szárnj'ra, azt újságolván olvasóinak, (és ez valóban újság számba mehetett) hogy országgyűlési képviselőnk aligha lép föl újra Szatmáron, mert ö is elkedvetlenedett, de a választók is azt látják, hogy dr. Chorin sem volt képes minden jóakarata mellett azt az Eldorá- dót megteremteni Szatmáron, a melylyel a várost biztatták. Úgy írja laptársunk, hogy a képviselői állásra hir szerint komoly reflektáns Rákosi Viktor (Sipulusz). Mi erről a hírlapi kacsáról, mint nyilván ilyenről, megjelenésekor nem vettünk tudomást, de miután a hirt időközben az „Alkotmány“ czimü fővárosi lap is átvette, kötelességünk konstatálni, hogy a kölcsönös elkedvetlenedésnek sem az egyik, sem a másik oldalon nincs nyoma és az legföllebb a „Heti Szemle“ tisztelt ujdonságirójának a titkos vágya. Azok a nagy sikerek, amelyeket Chorin Ferencz a legutóbbi időkben aratott, amikor parlamenti fellépésével lehet mondani az ország politikai életének adott döntő fordulatot, bizonynyal nem arra vallanak, hogy ö a politikai küzdelemben kifáradt volna. Hogy pedig mit tett és tesz állandóan a város érdekében, azt t. laptársunk ép oly jól tudja, mint mi. Bizonynyal nem a véletlen dolga, hogy az a három vasút, mely hivatva van arra, hogy Szatmárt egy nagy vidék góczpoutjává tegye és melynek létesülése kpzel egy év tized óta vajúdott: az ö képviselősége alatt valósult meg, vagy áll a megvalósulás küszöbén. A fejér-gyarmati vasút, melynek építése meghiúsult volna, ha képviselőnk az utolső pillanatban ki nem eszközli az építési tőke fölemelését; a hegyi vasút, melynek utjá- ból nagy munkával hárított el minden akadályt és legutóbb a bikszádi vasút, melynél az előzetesen megígért 50.000 frt államsegélynek 90.000 frtra emelését eszközölte ki. Mennyit fáradt képviselőnk az uj indóház építésének kérdésében, a honvéd zenekar ide helyezésében, az ecsedi láp szabályozás dolgában tetemes kormány-hozzájárulást eszközölve ki a városi körtöltéshez, nem is szólva azokról a kis kérdésekről,
