Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-10 / 73. szám
Hát még az a sok, sok ezernyi Halommal érkező virág Virágüzérek unokái Is fognak emlékezni rá. Huszonnégy ifjú piros vére Érette hullt a földre ki, Százával hordozott a postás Tíz ives levelet neki. Ábrándos lett a büszke hadfi Pálczát kötött fel kard helyett. Tintával önté a czivil le A már megirott levelet, S ha meglátták öt, elfeledtek Aktát, kardot és portepét És azt hitték, hogy a világ egy Nagy, véghetetlen szőkeség. Jött, látott, győzött s foglyul ejtett Mindnyájunkat egy perez alatt Mig egyszer eltűnt s könyes szemmel Kerestük őt, de hasztalan S azóta karban énekeljük : „Uram Isten tégy hát csudát, Hozd vissza, kit sosem felejtünk A szatmári szőke csudát!“ Kis kertem. Még nem is rég, virágos volt a kertem Volt benne rózsa, szekfü, rozmaring. Marókkal téptem és csokorba szedtem Hozzád vittem neked ajánlva mind. Zengő hangomtól visszhangzott a távol Ajkamon százezernyi dal fakadt ! Daloltam mérhetetlen boldogságról Ls álmodtam tündér szép álmokat. És most kicsiny kertem le van tarolva Illatja elszállt, puszta lett, sivár. Itt-ott maradt csak busán hajladozva Egy-egy megsárgult, elfonnyadt virág S a mely előbb vigan, csapongva zengett, Elcsendesült, elhallgatott dalom, Nem dalt teremt, könnyüt fakaszt szemembe És hallgataggá tesz a fájdalom. Legyen tied ami még megmaradt is Ez a nehánj* szál elfonnyadt virág Neked szedem ne dobd ki, mint a többit Erről fogsz néha emlékezni rám. S a mig szedem, a mig kötöm csokorba Eg}- eltűnt álmon lelkem elmereng, S minden levélre, minden kis sziromra Hullatom egyre égő könyemet. Visky Sándor. Inglik József Adakozzunk! Boldogult Erzsébet Királynénk emlékére Budapesten „Örökimádás templom* szándékolta- tik építtetni, mely czélra országos gyűjtés határoztatok el a budapesti központi bizottság által. A központi bizottság részéről Szatmár megyére ón kéretvén fel a gyűjtésre, erre legalkalmasabbnak találtam a többi között a megboldogult halála évfordulója napját szeptember 11-ikét, valamint az ezen napot megelőző napot, mely vasárnapra esik. Meszlényi Gyula megyés püspök Ur Ő Méltósága engedelméből a róm. kathólikus templomokban szeptember 10-én vasárnap az összes misék alatt és szeptember 12-én a gyászmise alatt hölgyek által az említett nemes czélra adományok fognak gyüjtetni. Felkérem ezért a hiveket: adakozzanak e szent czélra, a legcsekélyebb adományt is köszönettel fogadom. Emlékül minden adakozó a Királyné arcz- képét fogja kapni a misék alatt gyűjtő hölgyekpolgárj-, papi- és egyenruha üzletében Szatmár, Deák-tér (városház épület.) Tartalékos tiSZtfiif egyéves önkéntesek elegánsan és előnyösen felszereltetnek. — Elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, — — Polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek, — Papi öltönyök előnyös árban. — Iparos és kereskedő osztályunk a jó példán indulva az érintkező kapcsolatokat úgy egymás közt, mint a tár ;adalom egészevei szintén csák utilitáris szempontból válogatja. Egyébként nemcsak együttvéve, hanem külön-külön sem tudnak egymásközt egészséges szerves kapcsolatot létesíteni. Az igények nagyranövekedtével a verseny egyesek részéről íölöttébb tolakodó, a mibe szolidabb temperamentumok beilleszkedni nem tudnak s a miből a visszásságok egész sorozata támad. Társadalmi szempontból a lekötelezettség egy re hangzatosabb elve miatt ke vésbé függetlenül tudnak érvényesülni, holott a társadalmi egység megteremtésében nálunk reájuk igen szép munkakör várakoznék. Hivatalnok osztályunk részéről szintén kevés akczió mutatkozik, kivévén azon keveseket, kik a közügy érdekében kifejtett önzetlen és eredményes szolgálatukra a buzgalmat már régebbi idők jó szokásából örökölve hozták magukkal. Keveseken nyilatkozik meg a társadalmi közösség érzete oly módon, hogy annak fejlesztése érdekében eszmét cserélni vagy valamely jól átgondolt határozott irányban társadalmi akcziót kifejteni szükségesnek tartaná. Effajta tevékenységük a legjobb esetben valamely aláírási ivén bizonyos összeg lefizetésében vagy valamely banketten való megjelenésükben merül ki és sokszor ez is mind csak azért, mert vannak dolgok, melyek elől feltűnés nélkül kitérni nem lehet. Ily negativ és ily vonszolt természetű ez a tevékenység a legtöbb esetben, a miből a társadalmi köztevékenység annak fejlesztése érdekében sohasem származhatik. E nagyjában idevetett általános jellemvonásokból is megállapítható, hogy társadalmi fejlődésünk iránya városunk szükebb keidében sem helyes, mert nem természetes. Más szóval; a társadalmunk fejlesztésére irányuló törekvések erőtelenek, mert nem a társadalmi egység alapgondolatán nyugosznak. A mi eredmények társadalmi téren mutatkoznak, jobbára formaiak, s mert nem a taisudalom egységes szervezetében gyökereznek, csak múló értékűek, melyeknek száVidéki pénzintézetek kongresszusa. A pénzintézeti reform ügye nem uj kérdés. Csak fel kell ütni a pénzintézetek elismert közlönyének, a „Magyar Pénzügy“-nek évfolyamait és tapasztalni fogjak, hogy másfél évtized óta szinte megszakítás nélkül folyik a hozzáértők közt a vita a pénzintézetek szervezetének reformálásáról a kereskedelmi törvény a pénzintézetekre vonatkozó határozmányainak revíziójáról. Tagadhatatlan azonban, hogy a vita még sohasem vert akkora hullámokat s a revizió kérdése még sohsem volt annyira aktuális, mint körülbelül egy év óta abból az alkalomból, hogy csaknem egyidejűleg több pénzintézetnél jöttek malverzácziók nyomára. Tudvalevő dolog, hogy a kormány érdeklődésit is fölkeltette a reform kérdése. A vidéki pénzintézetek folyton hivatkoznak arra, hogy autonómiájukon nem engedhetnek csorbát ütni. De vájjon nem a legnagyobb sérelem-e az autonómiájukon, hogy a kormány esetleg az egész ügy'et a „de nobis sine nobis“ elve szerint fogja elintézni ? Ezt meggátolni érdekében áll minden vidéki pénzintézetnek. De megakadályozni csak úgy lehet, ha a pénzintézetek maguk veszik kezükbe a reform ügyét s maguk állapítják meg, hogy mit és hogyan kell megreformálni. A „Magyar Pénzügy“ vállalkozott arra, hogy hazai pénzintézeteiket kongresszusra gyűjtse egybe a reform ügyében. Arról van szó, hogy végre megállapittassék, hogy a felmerült reformeszmék közül melyek fogadhatók el a pénzintézetek üzleti érdekeinek hátránya és önrendelkezési joguk sérelme nélkül ; minő reformokat igényel a pénzintézetek közgazdasági czélja és mely eszmék azok, melyek eme czéllal összeütközésbe jönnek; végre, melyek a szükséges, melyek a csak ajánlható, melyek valamennyi, melyek csupán egyes pénzintézetek üzleti köré- | ben alkalmazható reform-törekvések. Mindeme j kérdésekre a gyakorlati élet van hivatva meg- J felelni, vagyis pénzintézeteink reformja ügyének nem Budapesten a zöld asztal mellett kell eldőlni, hanem a vidéki pénzintézetek gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, a körülményeket ismerő vezetői hivatvák arra, hogy a kérdésben döntsenek. A pénzintézeti reform megoldásának a gyakorlati útra terelése képezi a „Magyar Pénzügy“ akcziójának a főczélját. lai bár könnyen ionodnak, de könnyen szét is szakadoznak. Mindezekből az a tanulság, hogy m é- lyebben kell szántanunk; le kell hatolnunk azon erőforrásokhoz, melyek a társadalmi egység alapérzéséből és gondolatából származnak, mert csakis e biztos iránytű vezetése mellett munkálható társadalmunk komoly és egészséges irányú fejlődése. Mintegy száz előkelő vidéki pénzintézet vezetőinek nyilatkozatai feküsznek máris a „Magyar Pénzügy“ szerkesztősége előtt, melyek odakonkludálnak, hogy a pénzintézetek az országos érdekképviseletet nem nélkülözhetik, de úgy ennek létesítése, valamint a fölmerült sokféle reformterv megvitatása, egységes elvek felállítása és a teendőkre nézve történendő megállapodás egy országos kongresszus mielőbbi megtartását teszik szükségessé. A vidéki pénzintézetek közt nem áll fenn semmi oly kapcsolat, mely lehetővé tenné, ha csak az ugyanazon vidéken vagy ugyanazon megyében székelő pénzintézetek eszméiket kölcsönösen kicserélhessék ; a kereskedelmi és iparkamarák e tekintetben megindult akcziója, a miskolezi és beszterczebányai értekezletek megtartásával véget ért és a pénzintézetek alig számíthatnak arra, hogy a többi kamara által egybehívandó hasonló czélu értekezleteken adhassanak nézeteiknek kifejezést A „Magymr Pénzügy“ e részben is igyekezett a pénzintézetek érdekében meglenni mindazt amit tenni módjában áll. Levélileg kereste meg az összes kereskedelmi és iparkamarákat a pénzintézeti reform-eszmék megvitatása végett megtartandó értekezletek egybehivása tárgyában, de felhívását a kamarák nagy része langymelegen fogadta, néhány kamara későbbre odázta el az értekezlet egybehivását, néhány nem tart e tárgyiban szükségesnek semmiféle értekezletet. A vidéki pénzintézeteknek az országos kongresszus mielőbbi megtartása tárgyában megnyilatkozó óhajtása tehát jogosult, megvalósítása pedig szükséges, mivel a megtartott értekezleteken felmerült, eltérő véleményeket egyeztetni kell és ez csak országos kongresszus megtartása által lehetséges. Különösen nagy körültekintést és beható megvitatást igényel az országos érdekképviselet tervezetének előkészítése. Egyesek pénzintézeti kamarák felállítását, mások a kereskedelmi és iparkamarák hitelügyi osztálylyal eszközlendö kibővítését javasolják, a vidéki pénzintézetek többsége azonban a hazai pénzintézetek országos kötelékének egyesületi alapon létesítése felé gravitál. Ennek tervezetét tehát szintén ki kellene dolgozni, hogy a kongresszus dönthessen e kérdésben, esetleg az országos kötelék létesítését elvben kimondva, annak megvalósítása végett bizottságot küldhessen ki. A kongresszus tehát — szerintünk — ez évi november havában megtartható, midőn a pénzintézetek vezéregyéniségeinek figyelmét az évi mérleg felállítása és megvizsgálása még le nem köti. A kongresszus helyére nézve véleményt mondani nem akarunk, de tekintve a főváros kedvező földrajzi fekvését —• Budapesten óhajtanák a kongresszust megtartani annyival inkább, mert az itt megtartandó kongresszus országos jellege sokkal inkább kidomborodnék és határozatainak erkölcsi súlya is nagyobb lenne.' A fődolog az, hogy a kongresszus megtartását a pénzintézetek szükségesnek ismerjék fel s abban oly tekintélyes számmal vegye- I nek részt, hogy semmi kétely se támadhasson i az iránt, miszerint a kongresszus határozatai Magyarország pénzintézeteinek közvéleményét j és közóhajtását fejezik ki.
