Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)

1899-09-03 / 71. szám

XXXI. évíoiyani Szaímar. 1899. vasárnap, szeptember hó 3 71-ik szá SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I trt. SZERK -isZTŐíSÉU : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Ráköczy-utcza 9. sz. Egyes példány ara 10 kr. M'iideauemü dijak Szaitnaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetea meiiett a legjutányosabb árban közöiíetnek Minden beiktatás után yo kr. bélyegilleték Szelendő. Nyiittér sora 10 kr. Dalárdánk és ennek jubileuma, A manapság felszínre jutott városi nagyszabású „aktuális“ ügyek és „afferek“ a helyi sajtót annyira igénybe vették, hogy talán egy ilyen szerény társadalmi és kulturális természetű czikk megjele­nésre nem is igen számíthat. Ennek daczára bátorságot veszek ma­gamnak, hogy a szunynyadő régi dalegylet érdekében par szót koczkáztassak, — s ha lehet — a közönség érdeklődését régi „sze­retett dalárdája“ iránt fölkeltsem. Ha még nem ment feledékenységbe — a szatmárnémeti férfi dalegyesület, — mely 1874. év őszén még csak csirájában volt — 1875. évben lett alapszabályszerüleg szer­vezve, — vagyis- alapszabályai 1875. évben lettek megerősítve. Tehát a jövő i90u-ik évben tölti be működésének 25-ik évét. Hogy a zsenge egylet eleintén a szat­mári müveit nagyközönségnek minő ro- konszenvevel és pártfogásával találkozott, mint dédelgették első debreczeni verseny ki­rándulásakor, — arról csak az idősebbek bír­hatnak tudomással; de hogy a társadalom­ban, társas összejövetelekben, egyes ünne­pélyeken mily szerepel vitt, s minő ténye­zőül szolgait egyes jótékony és hazafias czél előmozdításában: azt már a későbbi nem­zedék is tudja. Hogy voltak a dalegyesület életének kimagasló pontjai, mikor a messze távolban Szatmár nevének hirt és dicsőséget szerzett, az is köztudomású. Az pedig kétségtelen, hogy a 25 év alatt bizonyos időszakokban a dalegylet nemcsak saját kebelében tudott kellemes és barátságos összekötő kapcsot lé­tesíteni. de összetartásánál és a tagoknak egymás iránti együttérzésénél fogva, s ezen tisztességérzetben, mely az egylet tagjait már érintkezésükben, de alapszabálysze­rüleg is kötelezte, városunkra nézve jelen­tékeny befolyást gyakorolt és maga iránt foly­tonos jó indulatot és vonzalmat biztosított. Ez az egyesület - daczára a közelebb alakult dal- és egyéb kulturális egyesüle­teknek — nimbusát azt hiszem mai napig is fenntartotta; s bár mostanában nem is adja jeiét oly sűrűén kitartásának, mint előbb — mert hisz a közelebb létesült ifjú egyle­tek a közönség jóakaratát igyekeznek minél inkább és minél tetszetősebb módon maguk részére megszerezni : de azért a dalegyesü­let iránt a közönség és a tagok érdeklődése még ma is fennáll, sőt sok oldalról hallot­tam, hogy ujabbi sikra szállását és műkö­dését nagyon is óhajtva várják. Szeptember havában a hosszú pauza megszűnik és hiszem, hogy ujjult erővel és a pártoló tagok irányában is kötelezett emer- i giával fognak az egylet működő tagjai so­rompóba lépni, hogy úgy önmaguknak, mint pártoló tagjaiknak és a müveit közönségnek kellemes szórakoztatást nyújtsanak. De ettől eltekintve egy ily egyesület, mely az ország északkeleti részén a dal- müvészet hatalmával a nemzeli szellem fej­lesztése s a magyar dalköltészet terjesztése és általában a társadalmi érint cezés fenntar­tására nagy tényezőül szolgál, — nem zár- kózhatik el az elől, hogy 25 éves fennállá­sát megünnepelje. Látjuk^ hogy kissebb jelentőségű helye­ken az egyes dalegyletek jubileumot tarta­nak. Hát mi miért maradnánk ettől távol ? Hisz a közönség, a tagok még mindig szeretik az ő dalárdájokat! És egy jubiláris ünnepély megtartatása. a mikor 6—8 dalárda s megfelelő idegen közönség láto­gatná meg városunkat: Szatmárra csak előnyös volna úgy anyagilag, mint főleg er­kölcsileg. Nem is hiszem, hogy a közönség el­zárkóznék és közönyt tanúsítana ily kellemes és mindenesetre hazafias irányú mulatság iránt Még van idő a gondolkodásra és tevé­kenységre is. A jövő évre már azt hiszem, üzemben lesz a hegyi vasút. A Kossuth- kert be lesz rendezve; a Kioszk felépítve, tehát szórakozási és ki ándulási hely lesz. Ily kisebb szabású ünnepélyen megjelenő vendégek és dalárdák elszállásolása pedig városunkban akadály ba nem ütközhetik. Csak egy kis nyugalom! Tizenegy órakor délelőtt; gyönyörű szép tavaszi nap. Albertina, 30 éves, Péter, 36 éves, Egy kocsis 60 éves : (Péter és Albertina együtt lépnek ki egy házból. Kocsi áll a kapu előtt. Albejtina beszáll. Péter egészen halkan nehány szót vált a ko­csissal.) A kocsis : Értem ! (Gyorsan pillantást vet Albertinára, megcsiklandozza ostorával lovát; a kocsi elindul). Albertina : Mit mondtál neki ? Péter: Kinek ? Albertina: A kocsisnak. Péter: Megmondtam, hova hajtson. Albertina : Egyebet nem ? Péter: Nem. Albertina : De úgy tetszett, mintha. . . Péter: Micsoda ? Albertina: Semmi. Tévedtem. (Szünet.) Albertina: Mily. szép az idő! Milyen bájos az Andrássy-ut reggel! Ah mily kellemes! Miért nem vettünk nyitott kocsit, Péter? Péter: Éppen nem találtam mást. Albertina : Mint mindig, ha szép az idő; csak esett volna az eső . , .! Kérlek bocsásd le az ablakot! Hadd szivjam magamba a friss levegőt. (Péter mindkét oldalt lebocsátja az ablakokat). Albertina : A levegő üde ... ah mily üde ! Milyen szép lehet ma vidéken. Péter. Igen! És örülök, hogy nehány napra Mihályi doktorhoz akarsz menni. Nagyon ügyes orvos; kitünően fog kezelni. Albertina: Nem kell nekem orvos, se ki­tűnő kezelés. Jól tudom mire van szükségem. Csak egy kis nyugalom. Nem kell egyóbb, csak egy kis pihenés a zöldben. Ha Mihályi barátod még mást is akar belém tömni, úgy el fogom kergetni — azt mindjárt most mondom neked. Csöndet és virágot és zöld leveleket, ez mind ami kell, s ez elég kevés. Péter: Látod, mindezt meg fogod találni Mihályi doctornál. Birtoka elragadtató. Nagy; sikság közepette, rengeteg nagy mezők, folyócska, talán inkább patak, de olyan sima és tiszta, azután még erdők, pompás erdők! .. . Hiszen majd meglátod. Albertina : Megfuladok az erdőben . . . sohse fogok az erdőbe menni. A tágas mezőn akarok őgyelegni, ott árnyas fa alatt heverészni és ki­bámulni a nagy sikságba . . . nagyon szeretem a sikságot . . . fönt a végnélküli égboltozattal és a távol láthatárral. Péter: Mihályi háza magaslaton áll. Albertina: Oh, az szép! Ott kifogom nyitni reggel az ablakot és gyönyörködni a nap keltében. Láttad már, milyen ünnepélyes lassúsággal emelkedik fel az égboltozaton. És azután egész pompájában kibontakozik, mint a hatalmas veres virág, akkor azt mondom neki: „Csak végezd dolgodat! Én most lefekszem.“ Behúzom a függönyöket, kinyujtózkodom az ágyamon és alszom . . . aludni fogok mosolyogva s boldogan, hogy aludhatok, mig a nap dol­gozik. Péter: Annyira fáradt vagy édesem ? Albertina : Több, mint fáradt. Én . . . de nem fogsz megijedni, ha megmondom, mi vagyok. Péter : Nem ! Albertina: Miért nézel úgy rg,m ?.Miért bá­mulsz meg minden járókelőt? Valami különöset látsz rajtam? Nem jól áll a kalapom? Csúnya vagyok vagy nevetséges ? Beszélj ! Péter: Ne kiabálj! Nagyon szép vagy csak ne kiabálj ! Albertina: Hiszen nem kiabálok. Nagy tit­kot akarok rád bízni . . . egészen halkan beszé­lek ugy-e ? Senkise hallhatja. Ki is hallhatná á kocsizörgéstől. Halljad Péter, én nemcsak fáradt vagyok, én ... de ne ijjedj meg ... én halott vagyok. Péter : (megtört hangon.) Drága Albertinám, szegény, szegény kis nőm ! Albertina : Bég meghaltam már, több mint egy esztendeje. Csak mert annyira uralkodtam magamon, látszottam élőnek ... ez különös ugy-e bár? Nem lepődtél meg attól, amit mondtam ? Péter : Nem. Tudtam. Albertina: S azt is tudtad mikor szűntem meg élni ? Péter: Ne beszélj róla . . . nagyon felizga­tod magad. Albertina: Dehogy is! Tévedsz, ez nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom