Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-06 / 63. szám
Vármegyei rood. Érdekes rendeletefc köröznek a püspökök most vármegyénk minden vallásfelekezetü lelkészei között. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy az 1860-ik évtől kezdve az anyakönyvek összes másod példányai elvesztek a vármegyén. Ugyanis a lelkészek kötelesek minden év január havában az előző évi anyakönyveket másolatban illetékes főszolgabiráikhoz büntetés terhe alatt beküldeni, honnan azok az alispáni hivatalhoz küldetnek. Ezen intézkedésnek czólja az, hogy ha valamelyik parokhián a tüzeset az anyakönyveket megsemmisitené, annak hü másolata a vármegyeház erős tüzmentes boltozatai alatt megkapható legyen. Ezen másolatokat a lelkészi hivatalok — bár zsörtölődve — hűségesen beküldöttók. Nagy munka volt a díjtalan másolás, de a czélt tekintve, elvégezték rendesen a lelkészek feladatukat s ezt miudmegannyian igazolni is tudják. S mig a papi lelkiismeret édesen szunnyadott azon áldott tudatban, hogy anyakönyveket nem környezhet semmi vész, képzelhetjük minő rém- letes volt ébredése, midőn felharsan a kürt az alispáni hivatalból, zugó harsogása felveri a pa- rókhiák csendes nyugalmát; azt hirdeti, hogy az összes anyakönyvi másodpéldányok a vármegyén elvesztek. A szerencsétlenség már meg van s nincs más mód elhárítására, mint egyszerűen kibocsátani egy alispáni ukázt a papokhoz: üljenek asztalhoz, — úgyis ott szeretnek ülni legjobban s idejük is van reá elég — és hamarosan har madolják le az anyakönyveket! Igen ám de a nagy bökkenő az, hogy a papok azt az elvet vallják — kivált a kálvinisták— „higyj, de nézd meg mit?!“ s ebből kifolyólag a rendelet igazságossága után kezdettek kutatgatni és kijelentették, hogy nem harmadolnak. Erre lett nagy konsternáczió a vármegyén és most már rendelet helyett simogatni kezdik papi polgártársainkat, Ígérvén fizetést is a másolás mánkájáért, még pedig szép fizetést. Üres óráikban is pénzt kereshetnek a papok már pedig, melyik papnak nincs üres órája ? valóságos véletlen stóla számban esik feltartott tenyerükbe a mellék foglalkozás, ígérvén a vármegye minden anyakönyvi ezer név és annak adataiért 1 frt 50 krt. Ámde a papok ismét azt hangoztatják, hogy az anyakönyvek nem az ő hibáik miatt veszvén el, ilyen díjazásért pennát nem fognak. Nem is csoda! Ez a díjazás csak a tinta gyárakat gazdagítaná, — lévén az csak tintára elegendő, — minél fogva a papság ismét ellent„Szerencsés jó reggelt kívánok gazduram, — kezdé a szót, — egészségére váljék az éjszakai nyugodalom,“ „Neked is Jóska, hát mi baj, ki vele szaporán. “ Nem sietős épen, maradhatok, mert hogy a nyáj mellett ott a nagyobbik fiam, tetszik ismerni a Pista, bizony már sor alá jut jövőre, | bizony öregszek, de a gazd uram is deresedik, tán a búzát akarja megnézni gazduram? Szépek, nagyon szépek, de a rozs is megjárható, én is csak elmegyek már, mert hogy hosszú az, j a mit mondanék. i Hát a mint az este a kisebbik fijammal{ hazahajtottam a csűrhet, igen jól voltak lakva, nagyon jó legelőnk van az idén, hát mondok a kisebbik fiamnak: „Te Miska fiam eredj haza, mondd meg az anyádnak, hogy befőzheti a galuskát, én meg felfutok a felvégi Szántó Sándorhoz a pásztorbérért, mert egy árva piczula sincs a zsebembe, pedig egy kis dohány csak kell a szegény embernek. Hát ugjr is lett, hanem a Szántó uram gabonát adott a bér helyett, sebaj mondok azért is ad Salamon, meg kenyérre is marad, hát hátamra vettem a zsákot s elindultam hazafele a kertek alatt, hogy hamarább haza jussak. Nehéz volt a tereh, hát gazduram már nem mai legény vagyok nem csoda, hát biz én megpihentem a kegyelmed kertje végében, akkorra már úgy 9 óra lehetett. A mint ott nézegetek, egyszerre csak halk suttogást hallok, hát nem adtam volna én rá semmit, mert hisz én is suttogtam a lányokkal 80 évekkel ezelőtt a kiskapuba eleget, mert hát fiatalság, bolondság ! de mert a kegyelmed kertje mond a harmadolásnak méltányos dijazázt követelvén. És valljuk be, a papoknak igazuk van. Most már azt volna érdekes megtudni, hol és hogyan vesztek el az anyakönyvi másodpéldányok ? mert 35 év anyakönyvei biztosan kiadtak volna egy teljes vasúti vaggon rakományt, ha nem többet! Azt elhisszük, hogy a vármegyei urak őseinktől öröklött hagyományaiknál fogva sokat pipápáznak, de fidibusznak is sok volna annyi anyakönyv, vagy talán oly éhes egerek ütöttek tanyát oda bent, hogy nyomtalanul előrölték 35 óv anyakönyvi gyümölcseit ? Most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy meddig tart a hivatalos átirogatás, melyből anyakönyvek fognak szülemleni és mi történik akkor, ha valamelyik parókhián tűz találja elhamvasztani az anyakönyveket ? Ki kárpótolja majd azokat, kiknek adatai oda égnek s melyek nem lesznek pótolhatók soha ? ! A baj nagy, sokkal nagyobb mint első tekintetre látszik. Veszedelem a késedelemben s a másolatok gyors beszerzése égető közérdek, mindnyájunk érdeke, kik e vármegyei anyakönyvek adataira szorulhatunk, tehát az alispáni hivatal mielőbb szerezze be a hiányzó anyakönyveket s utaljon érte méltányos dijja- zást, mert nem lehet a lelkészeket hibáztatnunk, mert azt csak lehetetlen még feltételezni is, hogy az alispánok 35 éven át eltűrték volna a lelkészek hanyagságát ha azokon múlt volna a másod példányok beküldése. Nekünk pedig tanúságul marad fenn, és hisszük, hogy a legnép-pártibb papok is igy sóhajtanak fel a vármegyei rönd láttára: „Oh állami közigazgatás, jöjjön el a te országod !u-y —n. HÍRROVAT. * Áthelyezés. Lépes Ödön százados a m. kir. 12 honvéd gyalogezred n.-károlju zászlajához helyeztetett át. * Királyi kitüntetés. Ő felsége a király a munkácsi gör. szertartási! kerületi egyházmegyében megüresedett káptalanon kívüli szatmári fő- esperessógre Melles Emil szatmárnémeti gör. kath. lelkészt nevezte ki. * Báró Vécsey Józsefről a napokban egyik pesti napilap a legnagyobb tévedés folytán azt a megdöbbentő hirt közölte, hogy megyénknek e közszeretetben álló főura elhunyt, s legott életrajzából is közölt adatokat. E hir természetesen legnagyobb mértékben magát br. Vécsey Józsefet lepte meg, ki sietett is kijelenteni, hogy elhunyta az ő tudomása nélkül történt. Azt mondják, hogy azok, kiknek hótt hírét terjesztik, hosszú boldog életet élnek. Adja Isten, hogy felöl jött, hát csak biz ón vén ember létemre szégj'en, nem szégyen kihallgattam. Nem jól hallottam minden szót, merthogy nagyon kelepelt a gólya a kegyelmed kéményén, hanem annyit mégis, hogy . . . hogy mondjam csak: Nemcsak a szőlőt lopták el kegyelmedtől gazduram ; ha nem csaltak ezek a vénülő szemek, a tens ispán ur fiskális bojtár fia ölelgette a kegyelmed leányát, szegény Juliska meg sirt, mint a záporeső és esküdözött, hogy elöli magát, mert hogy nem hiába kelepel a gólya a kegyelmed házán gazduram. Nem aludtam én az éjjel, mindig e felett törtem a fejemet, hogy elmondjam ne mondjam gazduramnak, az imént oszt, hogy megláttam, elmondom — gondoltam, — hátha jobb lesz igy, mert az a szegény Juliska még kárt tesz magába. De már ezt nem hallotta Bordás uram, rohant visszafele a dülőuton, mintha ezer ördög, ezer manó űzte volna rómséges zajjal, de hiába futott, hosszú, nagyon hosszá volt az ut, pedig máskor mily rövidnek tetszett. Messziről látta, hogy sokan ácsorognak kapujában, félig eszméletlenül rohant a szobába s omlott az ágy elébe, melyre épen akkor fektették a szerencsétlen Juliskát, ruhája csupa viz volt, szeme zárva, szive nem dobogott: a a kútba ölte magát. Jött a szolgabiró is, oda lépett a gyászba borult gazdához, hogy kezet fogjon vele s a mint annak dúlt arczába tekintett önkónytelenül jöttek ajkára a szavak : „Hány kapás szőlőt adna most Bordás uram leányáért?“ Szerencsére csak elgondolta, de nem mondta ki. e közhit az általános tiszteletben és szeretet- ben álló Vécsey báró urra is vonatkoztatható | legyen! * Az ev. ref. főgimnázium Értesítője, mely az idén a XXIX-ik évfolyamában küldetett szót 111 oldalon jelent meg a Borsos Benő fögimn. igazgató szerkesztésében. A főgimnázium életében ez az elmúlt tanév méltán nevezhető a gyász esztendejének. Az országos gyászese- mónyről, Erzsébet királynénknak szomorú ha- : háláról való megemlékezés után az Értesítő sor- : ban emlékezik meg gróf Bethlen András, fen- tartó testületi elnök, Szathmáry Sámuel tanár, Fósös András, Keresztes Sándor ig. tan. tagok és Tabajdi Lajos vallástanár elhunytáról. A múlt ; tanévben a tanulók összes száma 312 volt. A főgimnázium beléletóben történt változások föl- emlitóse után ismertetve van az államsegély és az építkezési kölcsön ügye. Az elmúlt évre 12 ezer (ft. segély utalványoztatok, mely ezer írttal I emelkedik óvenkint mindaddig, mig a 16 ezer frtot eléri. Az építkezés ügye, a miatt, hogy a j minisztérium által elfogadott pénzintézeti köl- csön-ajánlatot a bank visszavonta, bizonytalan időre lett elhalasztva. Az Értesítő további részében | Osváth Elemér r. tanár székfoglaló értekezése, | majd a részletes beszámoló következik az egj'es osztályok tananyagáról és tanulók előmeneteléről. Ezután a körök és egyesületek működéséről, majd a könyvtárakról és szertárakról található {részletes ismertetés. A szegény tanulók segélye- {zésének értéke 1285 frt. ,106 írttal több, mint az előző tanévben.. Az Értesítő többi részében az érettségi vizsgálatok, a tápintézet, a tanári nyug- és gyámintézet vagyoni állapota foglaltatnak, aztán a statisztika és a jövő tanévre szükséges tudnivalók. Helyes dolognak tartjuk, hogy az állammal kötött ’ szerződés is bele van foglalva szószerinti szövegében, úgyszintén a fögimn. normális költségvetése is. Ügy egészében, mint részletében ez Értesítő is a főgimnázium ügyeinek minden oldalára kiterjedő gondos figyelemmel és könnjmn áttekinthető szerkesztésben jelent meg. * Előléptetések. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Augusztiny János postafelügyelőt 1600 frt rendes fizetéssel a Vili. fizetési oszt. 2 ik fokozatába, Patócs Adám segéd ellenőrt 1000 frt rendes fizetéssel a X-ik fizetési oszt. fokozatába, Fekete Róza távirda kezelőnőt az 500 frtos fizetési fokozatba léptette elő. * Emlékeztető. Az iparos ifjak köre ma este tarja az eső miatt múlt vasárnapról elmaradt Petőfi ünnepélyét és a véletlenül ezen időre esett nyári tánczmulatságát aLöveldében, melyre azon megjegyzéssel figyelmezteti a rendezőség az érdeklődő közönséget, hogy a Petőfi ünnepély este pontban 8 órakor kezdődik. * Megbírságolt biciklista. A napokban Ka- czander Sándor kereskedő segéd Kazinczy-utczai gyalogjárón oly vigyázatlanul karikázott, hogy Pék György kis gyermekét elgázolta. Ezért a gyalogjárón bicziklizett Kaczander 15 írtig lett megbüntetve. Nagyon helyesen teszi a hatóság, ha azokat, kik a gyalogjárón bicikliznek megbünteti. * A erdődi Petőfi-iinnep. A Kölcsey-Egyesület által rendezett Petőfi-ünnep várakozáson felül sikerült. A várkert bejáratánál zászlókkal és zöld gályákkal díszített diadalkapu volt, melynél Prohászka Lajos uradalmi erdőmester gróf Károlyi Lajos és uradalmi tisztikara nevében fogadta lendületes beszéddel az érkezőket, mire Nagy László alispán, egyesületi elnök válaszolt. Ezután Nagy László a restaurált vártorony Petőfi szobájában levő Petőfi-szobrot koszoruzta meg s tizenegy órakor megkezdődött az ünnepély. A nagykárolyi dalárda Kölcsey „Hym- nus“-ával nyitotta meg az ünnepélyt. Utána Nagy László elnök mondott lelkes megnyitó beszédet. Majd Baudisz Jenő beszélt röviden, de annál nagyobb lelkesedéssel és hatással Szend- rey Júliáról. Most egy kedves alak Andrássy Ilona kisasszony lépett az emelvénj're és elszavalta Poór János főgimnáziumi tanárnak szép alkalmi költeményét „Gondolatok az erdődi várban.“ A meghatott közönség lelkesen megtapsolta a sikerült szavalatot s megéljenezte a jelenvolt szerzőt. Nagy Sándor „Petőfi Szatmár- megyében“ czimmel, alapos és nagy tanulmányra valló értekezést olvasott fel, melyben az erdődi j Petőfi-szobor felállitásának eszméjét veti fel, mi | osztatlan tetszésre talált Demidor Ignácz Pe- | tőfinek Júliához czimü versét nagy tetszéssel | szavalta. Szürke lepellel borítva állt a Szendrey- ; ház falába illesztett emléktábla e felirással: Petőfi Sándor és Szendrey Julia, 1846. szept.
