Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-20 / 67. szám
XXXi. évtolyam Szatmar. 1899. vasárnap, augusztus hó 20. 67-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap és csütörtökön A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I t'rt.. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSED : Ráköczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Ráköczy-utcza 9. sz. 1)1 ndeunewü dijak Ssatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés, mellett a legjutányósabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilfiér sora 10 kr. I Városi közgyűlés. Tartalmas tárgysorozat, érdekes tárgyak foglalkoztatták a közgyűlést, melyet a polgármester havi jelentése s Mátray Lajosnak az István-tér és Verbőczy-utcza összeköttetésére vonatkozó interpeliátiója vezetett be, mely interpellátióra adott azon polgármesteri választ — hogy az ügy tárgyalása folyamatban van, — közgyűlés egyszerűen tudomásul vette, valamint tudomásul vette a belügyminiszternek a Lövészegylet felebbe- zésére hozott elutasító leiratát. Ezzel kezdődött a tárgyalás, melyből a Vigadó kérdése emelkedik ki vitájával és a vita eredményével. Nem uj kérdés, talán épen azok rántották elő üstökénél lógva, kik ma legnagyobb ellenségei s midőn a város az előkészítő munkálatokra 9 ezer forintot költött,! akkor lefújják a nagy modorú férfiak, az! ujabbkori igények kielégítésére szolgáló esz-j mét s bűnnek, meggondolatlanságnak tartják a közgyűlés által már elhatározott építkezésnek a végrehajtását. Mit mutat ez, hogy nincs elég komoly-j ság a közügyek tárgyalásában, bizonyos mozgató erők, egyéni érdekek és tulajdonságok befolyásolják az ügyek eldöntését s 1 ha a rohamos fejlődés felfogásához még ez is hozzájárul, elmondhatjuk, hogy városunk egy szerencsétlen alakulásba jutott, melyben a higgadt s józan belátásuaknak nem szabad tétlenül nézni a felfordult állapotot, de a cselekvés terére kell lépni, hogy az igaz tiszta őszinteség, a város érdeke felülemelkedjék minden közönséges emberi gyarlóságon. A Vigadó felett megindult vitát az ellenzők elég hosszúra nyújtották s a felszólalásokból eléggé látszott, hogy a hozzászólók nincsenek eléggé tisztában a kérdéssel, a kérdés még nem érett meg, mert sokkal inkább elágazóbb, mintsem hogy egyszerű hallása kellőleg tájékozná a hallgatót. A megejtett névszerinti szavazás után 30 szavazattal 28 ellenében a Vigadó felépítése elhatároztatott. A Venke Emil halála óta üresedésben lévő számvizsgálói állásra pályázottak közzül 43 szavazattal, Bugyi Gyula 25 szavazatával szemben Nagy János választatott meg, mindkét ő régi tisztviselő s a városnál eltöltött hosszú idő miatt számítottak az előléptetésre. Az 1898. évi zárszámadás, az alapok és a villamvilágitás számadása elfogadtatott! Far- ' as Béla villamvilágitási igazgató saját kérelmére állásától telmentetett s az igazgatói állásra a pályázat meghirdetése elrendeltetett. Tudomásul vette közgyűlés, hogy Val- kovits Sámuel Kossuth-kerti bérlő kezesei Márkus Márton és Schvarcz Albert s egyidejűleg 1900 frt költséggel a Kossuth kert Attilla-utczai kerítésének megcsináltatását elrendelte. A közúti alap számadása és költségelőirányzata elfogadtatott, az ipartanácsba Tan- kóczi Gyula tanácsjegyrő megválasztatott, a Kiszely-féle erdőalap jelzálogi gyümölcsöz- tetésére, a villamvilágitási telep kezelésére vonatkozó szabályzat, az allamvasutak világítására előterjesztett bizottsági javaslat elfogadtatott. A Kossuth-kerti kioszknak 25 ezer forinttal való haladéktalan felépítése elrendeltetett, a városunkban felállítandó földmives iskolához közg ülés az erdőterületből 120 holdat felajánlott s elvállalta az építési anyagoknak a bekerülési árban való közvetitését, az ösztöndijak létesítését pedig a vármegye közönségének és a gazdasági egyesületnek hagyta. A peczértelephez vezető ut kikövezése elrendeltetett, Gerster Béla hegyi vasút építési vállalkozónak 50 ezer forint előleg kiutalása iránt előterjesztett kérelme elutasitta- tott, a Kossuth-kertben 450 frt fizetés és lakással egy kertészi és 250 írttal egy kisegítő kertészi állás szerveztetett. Végül dr. Kölcsey Ferencz kórházi igazgató főorvosnak és Kádas Albertnek 5 — 5 heti szabadság idő adatott, Timók Lászlóné sz. Hostán Juliánná bába oklevele kihir- dettetett. Közgyűlés 3/48 órakor ért véget. Utolsó órám. (Sully Prudhomme.) Ne mondjatok semmit, ha majd körülálltok Utolsó órámon! Egy parányi összhang mindaz, mit kivánok S csöndes lesz halálom. A lágy dal feloldó varázsán a lélek Igáját lerázza. Eingassátok kinom, — csak ez egyre kérlek ! Szótlan némaságba’. • Unom a beszédet, hisz hazug rendesen A szó, mely elrebben; Jobb nekem az ének, nem kell megértenem, Csupán megéreznem. Megéreznem a dalt, mely lelkembe térve, , A nélkül, hogy fájna, Átvezet a lázból az álom ölébe S onnau a halálba. Né mondjatok^ semmit, ha majd körülálltok Utolsó órámon! Enyhitésüi egy kis összhangot kivánok S édes lesz halálom. Majd felkeresitek szegény jó dajkámat, Ki nyájat legeltet S megmondjátok neki, hogy szeszélyem tá- Eogytán életemnek ; [madt Hogy hallani vágyom ajkáról merengve Egy régi éneket, Egyszerűt, egyhangút, meghatót, a melybe’ Hang is kevés rezeg. Bizonynyal ráleltek, hisz hosszú az élte A kunyhók népének, Mig a magamfajta húsz évet húsz évre Alig-alig ér meg. Majd egyedül hagytok véle, hogy szivére Szivem ráakadjon S dalolni fog, kezét homlokomra téve, Halk, remegő hangon. Talán ő lesz akkor itt lenn az egyetlen, Ki még mindig szeret S gyermekkorom felé danájában lelkem Szelíden átlebeg, Hogy me- ne erezzem, ha a búcsupercz int, Mi sajog szivemben, Hogy ne gondolkozzam, hogy úgy haljak meg, Ahogy megszülettem [mint Ne mondjatok semmit, ha majd körülálltok Utolsó órámon! Egy parányi összhang mindaz, mit kivánok S csöndes lesz halálom . . . Erancziából: Szabados Ede. A rendezvous*) Laczi a mámoritó izgalomtól gyöngyözve ül kis szobájában. Majd felugrik, alá s fel járna, ha a szoba belvilága három lépésnél többet tenni engedne. Aztán az asztalhoz fut, egy kis rózsaszínű levélkét vesz elő. s nézi-nézi azt hosszasan, hátha megismerhetné a kézírást. Semmi-semmi jel. Nem tudhatja ki lehet, a kis szőke-ó, vagy a fekete szemű, vagy . . . Szóval sehogy sem tudhatja ki . . '? Aztán leveti magát a keveretre s gondolkozik. Itt volna a va csora ideje is, a hetet már elhúzták, ejh! de mit neki most az a hitvány földi táplálék, hiszen ő ma a boldogság mannájával s a szerelem nektárjával fogja keble óhességét és szomjúságát csillapítani. Igen! tehát 11 órakor este ! Oh te négy hosszú óra, óh te örökké valóság! Pedig itthon I kell bevárni az időt, emberek közé nem mehet, hiszen leolvasná ma mindenki arczárói véghe- 1 tetlen izgalmát. Elfuvta a gyertj^át, bezárta ajtaját, nehogy valaki megzavarja gondolataiban. Hallgatta az óra ketyegését, hallgatta a mint künn a nagy torony öreg órája ütötte a negyedeket. Mintha az a kalapács az ő szivén verte volna ki az egyet, a kettőt. Nem úgy hangzott most neki, mint máskor! De hát nem is kérdik hölgyeim és uraim, mi okozta Laczi barátunk ezen rendkívüli felher *) A szatmár-vidéki ifjúság augusztus 13-iki Lázári | hangversenyén felolvasta Bottyán Pál ev. ref. lelkész.
