Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)

1899-08-03 / 62. szám

XXXI. évfolyam Szatmar, 1899. vasárnap, augusztus hó 3. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 fit. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉGI : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M ndecnemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyílttér sora 10 kr. Őszinteség a közélet irányítója. Eötvös Károlynak Nagyváradon tett ßyM l/ozatát, hogy vidéki központokat kell '‘‘ftí^mteni, mi szatmáriak már régen belát­tuk ; mert hazánkban íekvésénél lógva talán első helyen áll Szatmár, mint vidéki köz­pont Magyarország északkeleti részén; ez a legnagyobb város, úgyszólván beékelve rut- héne c oláhok és svábok közé, — kulturális szempontból is hivatva lenne e részen ve­zér szerepet vinni Elég szomorú, hogy vá­rosunk eddig valóságos mostoha gyermeke volta magyar kormánynak bámulatos mégis, hogy saját erejéből annyira íejlődött, a mi minden esetre csakis a polgárok áldozatkész­ségének köszönhető, a melyért az utókor hálásan fog megemlékezni. - Szomorú, hogy városunkat fejlődési útjában egy ne­hány ember lel akarná tartóztatni takaré­kosság ürügye alatt, de mindenütt kilátszik valami titkos önzési czél, mert az illetők írnak mindenfélét, de egy sem Írja oda a nevét. Itt van p. o. az építendő Vigadó a mire nemcsak égető szükség van; de építése foly­tán városunk anyagi helyzete is javulna. Hiszen igaz, a városra minden esetre igen jó lenne, ha a város a Vigadóra szánt telket eladná; de akadna-e vevő, aki e telek­nek teljes értékét megadná? A teleknek becs­értéke 100 ezer írt, hát megengedhető, hogy ezt 50 ezer írtért elprédáljuk ? vagyis olyan hibába essünk, mint a régi múlt időben azon vezető férfiak, kik már régen a föld alatt nyugosznak, de kiknek hibái nyitott könyv­ként áll előttünk azért, mert értékes telkeket, melyek ma ezereket érnének, potom áron eladtak és igy a pénz és telkek is elvesztek. Hisz majdnem az egész Attila-utczai telkek a városé-i voltak, melyek kőzzül föl­említem a többi között p. 0. a Papp János- íéle telket! - Szerezni lehet, de eladni tel­keket egy városnak nem szabad. A Szatmár és Vidéke névtelen czikkirójától kérdem, menynyire becsülik a régi törvényszéki épü lelnek telkét és hiszi-e, hogy valaki annak a becsértékét megadná? Hiszen ép úgy le­hetne kérdezni, mire való a Zöldfa ven­déglő ? el kell adni! Ott van a haszontalan sétatér, tegyük pénzzé! Azt is lehet kérdeni, mire való a nagy Deák-tér? Ezt is háztelkekre kellene felosz­tani és eladni A marhavásártért is értéke­síteni lehetne. — Igaz. hogy ha ezeket a telkeket mind eladnánk, a jelenben élő pol­gárok kevesebb pótadót fizetnének, de uno­káink bizonyára azt mondanák rólunk, a mit az elődeinkről mi mondunk. Nemes dolog a közczélért küzdeni, de tegyük azt nyilt sisakkal és ne bujkáljunk a névtelenség mögé; hiúság és az emberi gyarlóság, magáné dekek az önzésnek e soha ki nem elégíthető részei, még indulataink és becsvágyunk fékezésével is tétessenek hát térbe a közügyek tárgyalásánál s ki ettől szabadulni nem tud, ne szegődjék a köz­ügyek szolgálatába, — mert a névtelenség okvetlenül azon gyanút ébreszti: hogy itt valami titkos czél rejlik. Vanna olyan szegény lelkű emberek, a kik azt mondják: hja az is azért lelkesül a Hotel mellett, mert félti a bérházát!! A német azt mondja: „Wie der Schelm ist, so denkt er!“ Midőn a Deák-téri parkírozását indít­ványoztam, többen reám rontottak ezen sza­vakkal: az urnák a jövedelme 5—600 fo­rinttal csökkeni fog Feleletem pedig ez volt: Nem bánom ha ezer forinttal is, de városunk legyen egészséges és szép. Senkisem vádolhat engem önzéssel, mert egész életemen át küzdöttem hazámért, a jóért és szépért, saját érdekemet a közérdek előtt mindég félre dobva. Városunk legyen az első vidéki köz­pont, ezt szivemből kívánom és ezért egész erőmből küzdeni fogok, mert ezáltal polgár­társaim jóléte is emelkedni íog és ha ma áldozatot is hozunk, gyermekeink majd an­nak idejében hálásan fognak reánk vissza emlékezni. Jelszavam: „Mindig előre!“ Kovács Leó. A bikszádi vasút. Alig van egy egy vasút nemzetgazdasági és kulturális szempontból tekintve fontosabb jel­legű, nemcsak megyei, de országos érdekű, mint épen a bikszádi vasút. Megnyugvás. Már megnyugodtam a változhatlanba, A seb, mely úgy fájt, most már behegedt, Csak néha csillan fel a múlt előttem Mint egy rég olvasott tündérrege. És álmaimban látogat meg olykor A mesebeli szép király leány . . . Felébredek ... és eltűnik az álom, Szertefoszlik az éji látomány. Fásult vagyok. A bus közönynek árja Rideg ködös szárnyával betakart. Száraz szemem, könyeimnek forrása A sok sirástól régen kiapadt. A köny, mit hullaték alászivárgott S jéggé fagyott, körülvevén szivem ; Ah ! úgy érzem szivem körül e pánczólt Nem olvasztja fel senki, semmi sem ! Csak egy, de ami ábránd lesz örökre S csodával sem történhet meg talán Ha egyszer hozzám, visszatérne újra Az aranyhaju szép király leány. Ha újra nézhetnék a kék szemébe És vállára lehajthatnám fejem: Szivem körül felolvadna a kéreg És sirnék, — sírnék hosszan — csendesen. Visky Sándor. Az én ismeretségem kezdete M.-yal. Elbeszélés a művészvilágból. — Irta: Nagy E le k ­Folytatás. Szívélyes búcsuvótel után eloszlottunk, s szép álmokat kívánva egymásnak, nyugalomra tértünk. * * * Még egy, a hölgyek társaságában kelleme- tesen eltöltött nap s est várt reánk, mely utób­bit a ref. vallásu apáczák — diaconissák — kór­háza javára rendezett tánczmulatságban töltöt­tük el. Jól mulattunk ; a tegnapi ismerősök ma újra eljöttek s azokhoz még újak is csatlakoz­tak, legnagyobb részt a művészvilágból, kikkel a nap folyamában a festészeti akadémia tárla­tán tett látogatásunk alkalmával ismerkedtünk meg. Hiában D.-ban a társasólet legjelentéke­nyebb alakjai művészek s művésznőkből ke­rülnek ki. A következő délutánon ismét egy nem do­hányzó coupéban ültünk együtt a bájos Emilia s Ottiliával; csakhogy itt volt a néni is, kiről az ebédnél kellőleg gondoskodtunk, hogy étvá ■ gya ki legyen elégítve s újra vissza ne tartsa az utazástól. A társaságot még M. jelenléte egé­szítette ki, aki engem — illetve minket — elkí­sért K.-be. Hogy utazásunk igen kellemesen telt el, arról szólanom is fölösleges, azt méltán elhine- tik Önök. Este volt már, midőn K.-be órkezénk; a hölgyeket elkísértük lakásukra s meghívásuk folytán, megígértük, hogy legközelebb meg fog­juk látogatni őket. M. vendégem volt; a hajnal arany fénye s a fölkelő nap sugarai által elözönlött tündéri ragyogásban tündöklő dóm faragványain a va­súti hid remek rácsozatán s II. Érigyes Vilmos szobrán elábrándozhatott amaz ablakból, mely a Rajna felé tekintett; elnézhette a központi indóházból negyedóránként kiözönlő utasok tö­megét s a szomszédos árucsarnokba beözönlő vá­sárosok tarka-barka népét. Egy tanulmány teljes kirándulás a mú­zeumba ; egy séta az állatkertben; egy csóna­kázás a Rajnán; ezek voltak azon szórakozások, melyek délelőttünket betölték ; mígnem délután látogatásra mentünk a Séta-téren lakó Kreutz tanácsosókhoz, hol a legszívesebben fogadtatván,

Next

/
Oldalképek
Tartalom