Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-06 / 54. szám
XXXI. évfolyam Szarmar, 18S9. csütörtök, julius hó 6 ■ SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I írt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK SZTŐSÉtt : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. i M ndeonemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület julius hó 12-én d. e. 10 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében, ig. választmányi ülést tart, melyre az igazgató választmány tagjait meghivom. Tárgyak: A f. hó 5-én tartott választmányi ülés el nem végzett pontjainak folytatólagos tárgyalása. Sárköz, 1899. jul. 5. Br. Vécsey József elnök. Meghívó. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület kiállítási bizottságának összes tagjait f. hó 12-én d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében tartandó kiállítási gyűlésre meghivom. Szatmár, 1899. jul. 5. Br. VÉCSEY JÓZSEF elnök. Meghívó. A Szatmármegyei Gazd. Egyesület lóverseny bizottsága f. hó 12-én d. u. 3 órakor a városháza tanácstermében gyűlést tart, melyre a bizottság összes tagjait meghivom. Szatmárit, 1899. jul. 5. Br. VÉCSEY JÓZSEF elnök. Ä jelenkor főhibái. II. Az ifjúság az élet költészete, teli örömmel, reménynyel, vágygyal, tündérszerelemmel. — Paradicsom az ifjú előtt még a kopár mező is, édesen szól szivéhez a zene, a madárdal és minden hang, a mely kedves neki, az élet mint egy koszoruzott menyasszony áll előtte, örök szerelemmel boldo- : gitandó őt. Nem csoda, ha ennyi káprá- zat közt elkevélyedik, hiúvá lesz, a nagyra- vágyás és fényűzés szenvedélye erőt vesz 'ártatlan lelkén, és őrző védangyalát, az | erényt — a hízelgés kisértet szavára — száműzi keble paradicsomából: beszennyezi j múltját, jelenét, elveszti gyakran szerencséjét, életczélját, szép jövőjét, feláldozza magát 1 egyedül nagyravágyásból — agyonlövi ma gát, kedvesét szeszélyből, szokásból, divatból — minden valódi szeretet és elv nélkül. Valóban mély sajnálkozás tölti el keblünket, ha a társas-, családi életben annyi szinlett, szeszélyes, ingatag, elvnélküli egyént látunk, kik mint bolygó fény, prizma, ezer szint játszanak, most jobbra, majd balra, ide s tova hajlonganak, másként éreznek, mint beszélnek vagy cselekszenek, egy életen át ezer meg ezer munkába belekezdenek, de soha egyet sem hajtanak végre! Azonban az igazságnak és méltányosságnak tartozva ki kell jelenteni, hogy vannak a koldusok között valódi Lázárok, kik méltók a szánalomra, a részvétre, segedelemre, gyámolitásra, mivel igazi szegények, szerencsétlenek^ nyomorultak mindég lesznek veletek világ végéig! uszintén kell bevallani, hogy vannak a szegény napszámosok, cselédek között, oly hű munkások, miszerint méltók volnának napszámukon és bérükön felül az illő meg- jutalmazásra, vannak ész- és okszerű gazdálkodók, földművesek, iparosok, kereskedők, mesteremberek, művészek, hivatalnokok, irók és ifjak között, oly szerény, hiv munkások, kik a hon- és vallás oltáránál, vagy az isten szabad ege alatt a mező, a reménység sovány lámpájánál éhen, szomjan, éjjel és nappal virrasztanak, híven és lelki- ismeretesen, józanan munkálkodnak; minden nagyravágyás és fényűzés nélkül boldogítják magukat, maguk áltál a hazát, egyházat és a szenvedő emberiséget! Vannak hála az égnek, az isteni gondviselésnek mind a férfiak, mind a nők közül többen, mint nem, a kik áldásai-, jóltevőiként tűnnek fel az emberiségnek életében, történetében, a kiknek drága emlékezetük nemes tettük örökké élni fognak az élők szivében és ajakán! * Munkálkodjatok azért híven minden sorsú munkások az anyagi és szellemi téren, mert eljő az éjszaka, a sir hosszú éjszakája, midőn senki nem munkálkodhatik többé! Munka után édes a nyugalom, a szorgalmas munka szerez édes álmot, jóizü kenyeret, ételt, italt, ruházatot, jó egészséget, becsületet, érdemet, polgári erényt, jutalmat, Ne húzzátok . . . Ne húzzátok, hagyjátok el Oly lehangolt még a kebel, Ha a keblet bánat járja : Kevés a kedv a nótára. Egy pár pohár bort még iszom : Borban és bennetek bízom — Bor és czigány jó barátom : Bennetek kedvem találom! Ne menjetek, maradjatok, Várjátok be mit akarok, — Hátha egy kis kedvem támad S megóhajtom a nótámat! Majd ha szólok,— szép csendesen Akkor húzzátok el nekem : „Felleg borult az erdőre’ Nem átkozlak, ne félj tőle“ . . . A városban . . . A városban tegnap előtt Két gavallér egymásra lőtt, Megtudja az egész ország : Hírül hozza minden újság! Nálunk, ha két paraszt legény Össze is tűz egy lány kezén. Nem kerül az újságokba — — Legfellebb a falu tudja! De minő is . . . De minő is az én dalolásom, Tudj’ az isten jó vagy rósz szokásom ? írogatom : vele kinek vétek : Legfelebb a kritikus szemének! Mikor milyen gondolatom támad Ha epeszt vagy elkerül a bánat: A szerinti a hangulat benne, Mintha a dal keblem mása lenne ! m Hallgasson ide minden lány . . . Mikor Tóth Piroskát esküvőre vitték : Hogy nagyon boldog lesz, a faluba hitték ! Csak az édes anyja nem tartotta jónak : Mire egy szegény lány a gazdag bírónak ?! Boldog is lett szinleg, legalább mutatta, De az anyja szava nyugodni nem hagyta. Azután is folyton a fülébe csengett . . . — A sok kérő szónak, miért is nem engedt! Végre sem találta magát a nagy módba’ Vágyott megpihenni csendes koporsóba ! S mikor fiatalon ravatalra tették : Sokan látogatták, sokan megkönyezték! Beszélik azóta széltére-hosszára. Hallgasson minden lány az édes anyjára ! m Hogyha olykor . . . Hogyha olykor kedvem támad, S elhuzatom a nótámat: Kinek, mi gondja van rája, Tőlem telik ki az ára! . . . Mit is tehetek én róla, Hogy szivemben van a nóta . . . S hogyha olykor ki-kiárad, Kevesebb benne a bánat! De meg az a szegény czigány ! —- Keresete úgy is silány — Ha nem akad egy-egy napja: Hogy éljen az istenadta ?! (Csenger.) Baka Elek.
