Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)

1899-07-16 / 57. szám

megoktatottabb, legvizsgázottabb, legtöbb oklevéllel ellátott, de egyúttal legszellemte­lenebb, legkedélytelenebb és legközönsége sebb nép között. Más munkára van szüksége hazánknak, más szellemre iskoláinknak, gyökeres rend­szerváltoztatásra korunknak! A mai rendszer mellett csak múlik az idő, múlik a kedv, de nem jő a tudás; s hogy oly sok nálunk az okoskodó és oly kevés a munkatevő ember, azt nagy részt a mai tanítási rendszernek köszönhetjük. C. A magyar parasztság. Ha a magyar paraszt nőm volna a legsza­porább Szt. István birodalmában s gazdaságilag nem volna képes legyőzni, a velünk szövetséges németségtől eltekintve, az összes többi fajok pa­rasztságát: akkor sötét tájkép nyílnék meg a magyar politika előtt. Még a legjobb politika sem hóditná vissza nekünk az ország területét és nem létesíthetné sokat említett nemzeti kon- szolidácziónkat. , . Nemzeti konszolidácziónknak két hatalmas, szinte egyenlően fontos tényezője van. Az egyi­ket képezik a városok, a most alakuló polgári elemmel; a másikat képezi parasztságunk. Vá­ros nélkül nincs asszimiláczó, mert nincs kultúra s mert a fajok elkülönítve élnek. A kifejlett városrendszerek teremtették meg az egész Nyu­gaton az egységes nemzeteket és társadalmakat ugyancsak egy hatalmas kibontakozó városrend­szer Magyarországon is létesitni fogja nemzeti és társadalmi egységünket. Városaink azonban ma még fejletlenek, asszimiláló hivatásuk dől gában még csak a kezdet kezdetén vannak. A mig a kultúrái és gazdasági erők hatása követ­keztében nagy szellemi és gazdasági empiriu- maink nem lesznek a nemzetiségi vidékeken, addig nagy eredményeket városainktól nem re mólhetünk. A magyar nyelv elsajátítása s a ma­gyar nemzeti szellem hatása nagy sikereket .ért el addig is. Rendkívül örvendetes jelenség, hogy városaink szinte kivétel nélkül, a magyar nem­zeti érdek szolgálatában állanak s hogy a nem­zetiségi elemek városainkban s különösen Er­délyben mindinkább visszavonulnak. Kimutattatott, hogy fajunk szaporodása nem a városokban, hanem a vidéken, a falukon történik ; sőt városaink legnagyobb része még nem is képez oly rezervoárt, a mely a falusi népszaporodás feleslegét felfoghatná. Az ipar nem alkalmas arra, hogy a nópszaporodást táp­lálhassa. Az ipar helye és valódi régiója Erdély és Felső-Magyarország. Fajunk jövendőjére nézve szintén kedvező jel, hogy az ipar e régiójában a magyarság az ipar e terein diadalmasan mér -! ! közik s a németség mellett egyedül a magyar-! I ság bir iparos hivatással. Jellemző, hogy 907 J nagyiparos közt egyetlenegy román sem foglal ! ! helyet, tót is 18 van, szerb csak 2 ; ellenben I | 533 magyar. Parasztságunk, főképp az Alföldön ! nem akar mással foglalkozni, mint szellemének j J és hagyományainak megfelelő mezőgazdasággal. | Ez az oka egyszersmind annak, miért nem lehet az iparral orvosolni az alföldi agrárszo j cziálizmust. Át kell tehát alakítani a birtokviszonyo-! kát. Le kell dönteni parasztságunk terjeszkedése j előtt a gátakat. Mi nem követhetünk paraszt j irtó rendszert, mint követett Anglia. A paraszt irtó politika Magyarországot ' nemzeti katasztrófára vezetné, mert parasztsá­gunk nem mehetne át, mint Angliában, az ipa­ros foglalkozásra, s igy megszűnnék szaporodni, [ vagy még nagyobb mértékben kivándorolna. És nem csak fajunk terjedése, hanem egy-1 szersmind társadalmi átalakulásunk szerencsés befejezése miatt is kell követnünk e parasztirtó politikát. A városi elemből keletkező uj közép ősz- j tály sok hézagát kitölti ugyan hatalmas törté-í neti közép osztályunknak, de nem tölt ki minden hézagot. Gazdagodó parasztságunkból s különö- j sen az alföldi parasztságból uj rétegek kelet- j keznek, a melyek igen becses anyagot szolgál- j tatnak társadalmi átalakulásunkhoz s az uj kö zéposztály létesítéséhez. A parasztságunkból ki- j emelendő művelt és vagyonos elemek nemzeti J érzületéhez semmi kétség nem fér, s ez elemek ! olyan becses tulajdonságot hoznak a most ala- j kuló s az összeforrás küszöbén levő közép osz­tályokba, aminővel a történeti közép osztály soha sem birt, és ami — fájdalom .— ennek részleges bukását előidézte. Beleviszik a munka­erőt, munkakedvet, takarékosságot és a vagyon­szerzés vágyát. Középosztályunk ekkóp felfris­sülve s megerősödve újra letéteményese lesz régi nemzeti konszolidácziónknak. Parasztságunk tehát kettős hivatást telje­sít. Meghódítja a haza földjét, s a belőle kiemel­kedő művelt elemekkel nemcsak kiegészíti, hanem egyszersmind szerencsésen átalakítja kö- ; zéposztályunkat. Boldog nép,' melynek ily pa­rasztsága van. Ha egy franczia történész büszkén mon­dotta, hogy valahányszor Francziaországot a császárok, politikusok és'hadvezérek tönkre tet- ' tók, ez ügyet mindig megmentette a franczia ! paraszt. Költők, színdarab irók magasztalhatják né- ! pünk érdekes tulajdonságait. Részemről a ma­gyar paraszt egészen prózai tulajdonságai előtt emelek kalapot. Magasztalom túlhajtott ta­karékosságát, földéhességét, túlságos józanságát, de legfőkép szaporodási képességét. Ezek a tulaj­donságai döntik le a gátakat fejlődésünk és nemzeti jövőnk előtt. B. Gr. séges deszkadarabra mázolt főn akadt meg. Egy sötét színekkel festett, előre hajlott, bus arcz, dús hajzattal, kuszáit bajusz és dúlt arczvonásokkal; mély redők az arezon, melyek még mélyebb fájdalom barázdáit vágják a szívbe! Mit fejez ki ez az arcz ? Halál fájdalmat? Meg- nyugvást a sorsban? Bánatát a múltnak? Fájó érzetet s részvétet mások szomorú sorsa miatt ? Resignatiot? Kétségbeesést? Gyűlöletet? Bosszú­vágyat? Vagy mit? Mindezt és mindent, ami az életben bus, fájdalmas, szomorú és vigasztalan. S mindezt egy közönséges paraszt arcz, igen, egy betyár arcz tükrözi vissza! Meghatva álltam ott s kórdém, kinek agyában született ez eszme ? kinek ecsetje teremte meg e vonáso­kat, e színezést?! „Az M űré“ feleié Adams „Tőle kaptam e darab deszkát barátságunk zálogául. E darab deszka az ö legújabb nagy festményének főalak­ját — illetőleg az ott használt tanulmányfőt tünteti elő. A festmény most ment el a párisi szalon kiállításra s annak dísze leend; concep-! tio, felfogás és kivitel, az eredeti alakok, a isii j bus alaphangja, a színezés originalítása, mindez sikert fog aratni, sikert kell hogy arasson s akkor a mi M. barátunk általánosan ismert lesz a művészet terén, mint múzsák felkentje, mint teremtő erő és nem holmi szolgai utánzó. Akkor hiszem, hazája el is fogja ismerni művészetét s hódolni fog nevének ! S ennek szószerint be kell következnie. Nem lehet másként történnie. Ez lesz az eredmény, melyet M barátunk részé­re okvetetlenül Várunk és remélünk, mert vele szemben el kell hallgatnia még azon irigység­nek is, mely a művészeknek különben szabadal­mazott tulajdonát képezi!“ Adams egész lelkesedéssel beszélt közös barátunkról s jövőjéről, mit ez merengve hall­gatott, én pedig örvendező figyelemmel kísér­tem s magam is elgondolkozám. Merengésemből az árnyas fasor végén jöt­tem magamhoz, midőn karomból M barátom ki­vonta karját s ajtót nyitva előre bocsátott. Egy elegánsan bútorozott garzon lakás fogadott ma­gába s kényelmes kerevetre dőlve iuttuk az illa­tos cigarette füstöt az erkély ajtaján át a vá­rosi park fái felé. A bútorzat, berendezés, a comfort, szóval minden tanusitá, hogy egy mü­veit lelkű, kedélyes gavallér lakásán vagyunk ; de mi sem volt, ami a művészre emlékeztetett volna, mint egy szerény tollrajz, mely tulipános füzért ábrázolt s melyre mutatva mondá M ba­rátom : — „íme a művészet kezdete, ez az mely­ben tehetségem csirája felfedeztetett; ennek kö­szönöm kiképeztetésemet; ez mentett ki a gj'alu­forgács poros légköréből. * <:• * (Folytatás következik.) HÍRROVAT. * A királyi arczképek leleplezése. A ki­rály 0 felsége és Erzsébet királyné arczképei már régi idő óta várják a leleplezési ünnepélyt. Az elkészült és felállított arczképeket a bizott­ság már átvette Grósz Móricz festőtől, miután azokat szakértőkkel is megnézette, kik a képek­ről a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Az arczképek leleplezési ünnepélyét okt. 4-óre, a ki­rály neve napján tartandó közgyűlésre tűzte ki a tanácss a leleplezési ünnepély előkészítésével pol­gármestert, t. főügyészt s tanácsjegyzőt bízta meg. * Helyettesítés. Meszlényi Gyula püspök Jandrisics János apát plébános betegsége idejé­re Tóth József s. lelkészt plébános helyettessé nevezte ki. * Gyászllir. Múlt számunkban emlékeztünk meg a csengeri Képessy családot lesújtó azon eseményről, hogy Képessy Lászlót a Kossuth Lajos utczán szélütés érte, minek következtében a közel eső rendőrlaktanyában kellett orvosi ápolás alá venni. A beteg helyzete nem sokat javult, mégis hozzátartozói özv. Günther Ignácz- néhoz vitték, hol csütörtökön szivszélhüdés érte s azonnl meg is halt. Hulláját csütörtökön éjjel szállították haza, a temetés pedig tegnap d. u. Csengerben nagy részvét mellett ment végbe. A gyászesetről a család az alábbi gyász- jelentést bocsátotta ki : Alantirottak fájdalomtelt szívvel tudatják a legjobb férj, apa, nagjmpa és apósnak, fogarasi Képessy Gyula 1848—49-iki honvéd, földbirtokos és várm. bizottsági tagnak folyó évi julius hó 13-án d. u. 6 órakor, életé­nek 65-ik, boldog házasságának 34 ik ' évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytat. A kedves halott földi maradványa f. év. julius hó 15-ikén d. u. 4 órakor fog Csengerben a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyuga­lomra helyeztetni, az engesztelő szent mise-áldo­zat pedig f. hó 17-én d. e. 9 órakor fog a Min­denhatónak bemutattatni. Csenger, 1899. julius 13. özv. Képessy Gyuláné szül. oroszfái Foga- rassy Anna neje, gj^ermekei és az összes rokon­ság. Áldás és béke 'poraira ! * Városi alapítvány a honvéd hadapród iskolánál. A honvéd hadapród iskolánál a város által fizetett alapítványi helyek egyike szep­temberben fög bet’öltetni, melyre a város a pá­lyázatot meghirdette s egyetlen pályázó Mazu- rek Béla, Mazurek Pál helybeli polgár fia, kit a város tanácsa a betöltendő alapítványi helyre kijelölt, illetve a honvédelmi minisztériumnál fölvételre ajánlott. * Aradi hir. Az Aradi közlöny legutóbbi számában olvassuk, hogy Arad város közgyűlése csütörtökön választotta meg az uj bagatell-birót, még pedig egyhangúlag, lelkes éljenzések mel­lett. Mindenekelőtt a polgármester jelentését hallgatták meg, melyben tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a községi bírói szék betölté­sére közzététette a pályázati hirdetményt s abban mindjárt egy esetleg megüresedő fogalmazói állásra is pályázatot nyitott. Kéri a közgyűlést, hogy e bejelentését vegye tudomásul. A közgyű­lés tudomásul vette. Ezek után megalakították a kijelölő bizottságot. A kandidáló bizottság rövid tanácskozás után visszatért és kijelentette hogy csak egy pályázó van, ki a törvény által kívánt minősítéssel is bir: J o ó Béla t. b. al- kapitány, kihágási biró. Harsány éljenzések közt, egyhangúlag választották meg községi bírónak. Kétségtelen, hogy a nagy ambiczióval évek hosszú sora óta a város szolgálatában működő és ritka erélyeórt közszeretetben álló alkapitány szép tehetsége az uj tisztségben is érvényesülni fog. A békésebb bagatell-birói szék­ben J o ó Bélát bizonyára nem fogják halál- itéletekkel fenyegetni és tettleg inzultálni, mint legutóbb megcselekedtek, azok a bizonyos szo- cziálista urak, kiknek az ő erélyessége szemet szúrt. * Eljegyzés. Czaich Endre Lajos tápió- szelei oki. tanító eljegyezte Csorna György tiszt­tartó leányát, Margitot Nagy-Megyerről. * A Kossuth-kerti kioszk, mely eredeti tervében páratlan szép látványt nyújtott volna a vasúton érkező-, és kényelmet a városi közön­ségnek, kivetkőzik eredeti alakjából. A szépen rendezett s bizonyára látogatott Kossuth-kert mindenesetre igényel egy megfelelő alkalmas he- lyiséget, éppen azért a költségvetésnél 7000 frt több kiadással tett ajánlatok arra indították a tanácsot, hogy a terveket visszaadta a tervező­nek azon utasítással, hogy lehetőleg a méretek

Next

/
Oldalképek
Tartalom