Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-02 / 53. szám
XXXi. évfolyam Szatmar, 1889. vasárnap, julius ho 2, 53-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre Egyes példány ára 10 kr. SZERK -SZTŐSÉU : Kékóczy-utcza 9 az. I frt. I KIADÓHIVATAL: Kákóczy-utcza 9. sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetéb mellett a legjutányoeabb árban közöltetneb Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. M ude-ueuiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők Ny ilttér sora 10 kr. A jelenkor főhibái. A nagyravágyás és fényűzés. I. Az emberi nem nagy része, részint vele született természeti gyengeségénél, részint majmolási ösztönénél fogva, béka módjára felfúva, vagy pávatollal felékítve magát, a megpukkanás'g vagy nevetségig mindig többnek, nagyobbnak óhajt látszani, tetszeni mint a mi valósággal. Valóban, az emberi nemnek e veleszületett természeti gyengesége, hajlama vagy szenvedélye sajnálatra méltó, melynélfogva észnélkül mimeli majmolja a rendkívüli lényeket : az úgynevezett lángszellemeket! A könyör falatján vagy az Isten nevében adott kenyérmorzsán élődő szegénység pai zsos embere, az éhhalállal küzdő koldus, naplopó és csavargó czigány, gyakran ha jóllakik elfelejti magát, nyomorult lázári állapotát, betér a korcsmába, egyet iszik a soron kapott vagy lopott filléren, jókedvében eldobja mankóját, támaszbotját, elkezdi magát egyengetni, dalolni és tánczolni, inni és káromkodni, sőt mintha ő volna az ur a csárdában parancsolni, mivel az ő pénze csak olyan, mint a másé, mert a nagyra- vágyás lelke megszállotta, kívánja magát mutogatni láttatni, hogy ő is ember volt valaha, ő is valaki jelenben a koldus jelmezben is, aki nehány fillérével tud is parancsolni, ur lenni a csárdában. A szegény napszámos, hetes, hónapos cseléd, egyik része, ha kikapta arczverejték- hullatás közt megszolgált napszámját, vagy heti, havi bérét, szintén beül gyakran a korcsmába, a szivet, lelket, erkölcsöt elrontó földalatti lebujba és ki sem búvik onnan, mig el nem pazarolja k i vagyok én vágyó lóságból, nagyra vágyásból a holnapi nappal és szegény családjával semmit nem töíődve, szolgálati keresményét. És behunyt szemmel összedugott kézzel nézi mindaddig a napot, mig pénze vagy hitele elfogy, midőn megéhezik ismét szolgál, hogy legyen mit ennni és inni, és ez így tart egy életen at, a nélkül, hogy valaha saját kárán tanult vagy megjavult volt; a másik része, kit az ital szenvedélye nem vezérelj a hiúság, nagyravágyas ösztöne üldöz egyik kereskedésből a másikba, hogy ruházatra, díszítésre felülmúlja urát, úrnőjét, gazdáját, gazdaszo- nyát stb. a kik fizetik. Mert a fényűzés, a divat azt igényeli, hogy még a szegény napszámos, cseléd is helyzetén felül selyem kötőt, selyemkenctot, szurruhát, drága prémes ujjast, magas sarkú csizmát vagy csat- tos czipőt, piros harisnyát, fülén, nyakán, karján ékszert hordjon, haját arczát szépitő szerrel kenje-fenje. Óh nagyravágyás és fényűzés! oh divat! mire nem juttatod a szegénységei! hogy inkább éhen hal meg, mint divatos ruha nélkül! A földmivelő osztály nagy része, nem tartja a szántás-vetést, földmivelést, gazdá- szatot a legelső mesterségnek e világon, mely pénzforrás ha bedugul: összeomlik a dicső trón, porbahull a koronás fő, éhen hal a bölcs tudós, megszűnik az ipar kereskedelem, művészet és irodalom; hanem nagyravágyóig eszik, iszik, öltözik, kávézik theá- zik, szivarozik, kártyázik és uralkodik: későn kél, korán fekszik, a delet jól megalusz- sza, összedugott kézzel sétál a mezőn, a kertben, az udvaron és házban, a soron és a nagy világban, — a földet, cselédséget, igavonó állatot és drága napszámosokat magukra bízván elfeledve amaz aranymondatot: „ki mint vet, úgy arat, vagy ki mint cselekszik, úgy veszi hasznát!“ Ma már a Gozsen földje sem terem hangya szorgalom nélkül a vadonban gabonát, az Izráel fiainak sem hull égi manna többé a pusztában, a sült galamb nem száll senkinek a szájába! A közép osztály vagy hajdani földes ur egy része mégis ma is a polgári és vallási egyenjogúság világában is különös joggal, kiváltsággal (privigef t:n) bíró egyénnek képzeli magát, a nálánál kisebb, szegényebb birtokos társát kicsinyli, a főúri osztályt, mágnási kört, fényt, pompát stb. utánozza. A tőuri, mágnási osztály a királyi herczege- ket, uralkodókat követi, sőt gyakran ezeket is túlszárnyalja felülmúlja a nagyravágyás- ban, fényűzésben divatban stb. Ézért kerül aztán annyi birtok idegen kézbe, árverelésre, ezért pusztul el annyi ősi család és vagyon örökre! A szellemi téren működő, esze, tudoEgy pár nóta.- Zenéjét irta: füredi friedmann Sándor. — I. Ha előfog a bubánat, Végig járom az utczákat. Keresem a gyöngyvirágom, Hajh de sehol nem találom, — Keresem, de nem találom. Lesem este, lesem reggel, Soha, soha nem lelem fel . . . Elszakadtam messze tőle, Másnak lett a szeretője . . . II. „Megfogadom megfogadom, Ördögadta kis lánya , Nem nézek ón, nem nézek én Soha többé magára. A sok közül, a sok közül, Rám is jut csak egynéhány, Menjen innét maga csúnya, Nem köll nékem ilyen csalfa Ilyen csalfa kis leány.“ „No nézzed csak, no nézzed csak, Elhízott csúf legénye! Mintha nekem, mintha nekem Köllene tán szegényke. Hogyha égő, tüzes ajkam Nem vágyna a csókjára, Isten ucscse ón se vágynék, Soha, soha nem is várnék, Nem várnék én magára.“ Biró Arthur. m Borzalmas perczek. A „Fehér Elefánthoz“ czimzett füszerüzlet a legtekintélyesebb volt a vármegyében. Julius 28-ika volt, — jól emlékszem — mikor Tenyér Gusztáv tanoncz, különben ügyes fiú, a kit 3 óv óta nagyon megszerettek az üzletben, hirtelen elsápadt, rosszul lett s abba hagyva egy csomag lekötését, mereven bámult maga elé. A vevő, a kit Guszti kiszolgált, meglátva az elváltozott arezot, megijedt. — Az istenért, mi a baja?! Erre az egyik segéd is odarohan. — Mi baja van Gusztáv?! A főnök Keek Gábor (vele szemben lakott Sóos János kereskedő társa s azért irta a nevét két „e“ betűvel, hogy az igy hangzatosabb) figyelmessé lön s oda megy a fiúhoz. — Van valami baja ? — kérdi. A fiú alig mer, alig bir szólni, csak dadogja remegőn: — Jaj, ott hagytam a gyertyát a hordóban. A puskapor fel-rob-ban . . . A mint kinyögte a fiú, lerogyott. — Micsoda ? ! A pinezében ?! Te-te szerencsétlen ! — Igen ott felejtettem, azt hittem, hogy mák van a hordóban. t — Oh mák, mák! Min§k tartsam a mákot a pinezében ? — hadarja a főnök, — haját tépve. Pillanat alatt rémes megdöbbenés ült ki az arezokra. De nem volt vesztegetni való idő s a ezég feje gyorsan határozott. — Százast adok annak, a ki lemegy a pin- ezébe elvenni a gyertyát. — Menjen aki ott hagyta, mondja a könyvelő s kalap nélkül elrohant. A vevők is valamint a többi segéd, mind siettek menekülni. Csak az öreg Kovács Gergely udvaros és bolti szolga — ki épp akkor hozott be egy láda fát — maradt nyugodtan. — Megyek én uram, csak el ne hagyja két árva unokámat — mond s azzal ő a kapu alatti pinezébe. a főnök pedig a családjához rohan, vissza kiáltva: „Jól van Gergely meglesz“. Borzasztó ordítással dőlt be az ajtón. — Ki a házból hamar, kinek kedves az élete ! A gyermekek az iskolában voltak. Az úrnő és két nagy leánya együtt; utóbbiak zongoráztak. A vész kiáltására repültek a családfő után, félbe szakítván a „Lári Lettót“. Az egyik leánynak eszébe jutott a nagymama, ki gyöngélkedőnek mondta magát s a díványon nyugodott szobájában. — Jaj szegén}7 nagymama !
