Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-25 / 51. szám

A realizmust az idealizmussal össze lehet kapcsolni, bármily viszonyok mellett is harmónia létesíthető közöttük. Megférnek szépen egymás mellett. Egyenkint mindkettő baj. Hanem, hol karöltve jár, mint két igaz jóbarát, ott csak jót, áldásost szülhet.

A szatmárnémeti gör. kath. esperesi egyházkerület értekezlete.

A szatmárnémeti gör. kath. eperesi egyházkerület lelkészi és éueklésztauitói f. hó 21-én tartották gyűlésüket Szatmárnémetiben, a midőn az iskola helyiségben összegyűlvén, elnök s egyházkerületi esperes lelkész az ülést megnyitotta; felolvastatott a múlt évben Kökényesden tartott ülés jegyzőkönyve, mely után elnöklő Melles Emil esperes lelkész a következő beszédet intézte a r.eljes számban megjelent éneklész tanitókhoz:

„Midőn ezúttal először van alkalmam a szatmárnémetii gör. szert. kath. kerület éneklész tanítóinak értekezletén az elnöki tisztet betölteni, teljes tisztelettel üdvözlöm önöket és mint e kerületnek vezetője kérem az önök bizalmát, viszont Ígérem, hogy legjobb tudásom szerint akarok tisztemben eljárva a tanügy és a mi ezzel összefügg, a tanitói kar jóléte érdekében minden lehetőt megtenni.

Engedjék meg egyúttal, hogy mielőtt tanácskozásunkat megnyitnánk, pár szóval figyelmükbe ajánljam hivatásuk fontosságát és az irányt, melyben azt megoldaniok lehet és kell.

Önök, uraim, görög szertartásu katholikus! éneklésztanitók, tehát hivatásuk kettős. Rendeltetésük tanítani nevelni, de úgy, hogy a kezeik alól kikerült nemzedék egyaránt ' megnyerje , a képesítést e világi, földi, de egyúttal lelki életének fenntartására is. Én érzem, tudom, meg vagyok győződve, hogy önök is érzik-és tudják, miszerint e kettő nem zárja ki egymást, sőt ellenkezőleg csak e kettő együtt teszi az embert emberré, a teremtés koronájává.

Abban a küzdelemben, melyet ma az egyház és az állam folytat és a melyben épp azért, j mert az irányitó eszmék még kellőképen ki nem domborodtak, sok nem oda tartozó, gyakran 1 hiányos tekintet viszi a főszerepet, az utolsó j szót önök tisztelt uraim, a tanítók fogják kimondani, kik a gyermeket zsenge korában nevelik,'az ember lelki világának az első irányítást adják.

A mai kor embere az ő létért való küzdelmében a legsajnálatraméltóbb jelenség. Sivár kebellel, az eszményit eldobva, teljesen anyagiakba merülve az emberiség érzi szerencsétlenesetlenségét. E várat a vallás ihlete tudja csak megeleveníteni, mely az embert a létért való küzdelem keserűségei között is az eszmény, az Istenség, a tiszta erkölcs magasabb légkörébe emeli és a bukott égilén}^ szárnyairól a sarat lemossa.

Tekintsék tehát önök hivatásukat magasztosnak, mert magasztos az, és a hitvallásos iskolát tartsák becsesnek, mert becses az, nemcsak a legszigorúbban vett egyházi, de talán még inkább az általános emberi szempontokból.

Önérzettel, munkálkodásaink eredményét sz-'miéivé a jól teljesített kötelesség tudatával, elmondhatjuk, hogy nekünk iskoláinkkal nincs miért restelni magunkat.

E kerület gör. szert. kath. lakossága ma kizárólag magyar, iskoláink magyar tannyelvüek, istentiszteletünknél a magyar nyelv az idetartozó összes e ?yházaknál a lehetőségig elfoglalta az őt megillető helyet. Tudjuk, üogy ez nem volt mindig igy, és most, hogy ez ma igy van, abban bennünket nem kényszeritett senki, de nem is segített senki, épp azért tudjuk, hogy a mi iskoláink a mi kezeinkben jó helyen vannak.

Szívesen elfogadjuk, sőt kérjük az állam segítségét, a midőn és a hol anyagi erőink fogyatékossága megbénítja igj'ekezetüuket, nem teher reánk az állami hatóságok ellenőrzése, mert nincs semmi eltitkolni valónk, de mert meggyőződésünk az, hogy csak a hitvallásos népiskola felelhet meg a népiskola legeszményibb feladatának, kötelességünk intézményeinket védeni, fejleszteni, mert hisz országos törvényeink arra nekünk jogot is adnak.

Én tudom, hogy a mit elmondottam, azt önök tudják, azt önök érzik, hogy még is el mondottam, oka az, hogy a közös érzelem megnyilatkozásából merítsünk erőt a küzdelemre és egymást bátorítva, lelkesítve haladjunk .czé- lunk felé.

Minden ember lelkületéuek mélyen gyökeredzik a két legszentebb érzelem : az Isten imádása s a haza szeretető. A 'mi elődeinknél e két érze'em soha sem volt ellentétes, nem lesz ellentétes nálunk sem. Mutassák meg önök tisztelt éneklésztanitó lírák, hogy önök a gör. sz. kath. egyháznak engedelmes hívei, magyar ha záuknak, nemzetünknek hűséges fiai és akkor önökön s önök működésén csak áldás lehet és biztosítjuk vele a jövő nemzedék háláját, de jólétét is.

A tanácskozást: ezek után tisztelettel, megnyitom.“

Ezután Spiri Endre a Il-od oszt, tanulóknak tartott előadást a névelők használatáról, felolvasást pedig Ilosvai István „A tanítás és a nevelés közti külömbség“-röl. Végül pedig letárgyaltattak a tárgysorozatba felvett következő ügyek:

Az Ungváron létesítendő leány- és fi-árva- ház ügye, továbbá a szatmár- és ugocsamegyei kath. néptanítók egyesülete által is tárgyalt kánt ortanitók nyugdíj sérelmeire vonatkozó ügy, végül azon tételt vitatták meg, hogy a népiskolai záróvizsgálatok mai rendszerének reformálása időszerü-e ? Ha igen, mily alapelvek szerint volnának reformálandók e vizsgálatok ? melyet már Mondik Endre r. kath. elemi tanító a szatmár-ugocsamegyei kath. tanítók gyűlésén is előadott. S csaknem egyhangúlag elfogadták, illetve csatlakoztak a szatmár ugoesa megyei tanitó egyesületnek e tárgyban hozott határozatához; t. i. „Az évvégi eddig szokásban volt nyilvános vizsgálatok a jövőben teljesen megszűnjenek s azok egy évzáró ünnepélylyel pótoltassanak.“

Voltak még egyes indítványok, melyek le- tárgyalása után az ülés további vezetésével megbízott alelnök Lipeczky Elek az ülést berekesztette. Ezután pedig a lelkészek Melles Emil esperes lelkész vendégszerető házánál gyűltek össze ebédre az éneklésztanitók pedig Spiry Endre és Lipeczky Eleknél, honnan jó magyar szokásként egy kedélyes társas ebéd után mindenki jó hangulattal távozott

HÍRROVAT.

* A félév közeledtével felkérjük azon mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, akik hátralékban vannak, hogy azt kiadóhivatalunkba beküldeni szíveskedjenek.

* Egyházi közgyűlés. A megüresedett lelkészi állásnak meghívás utján leendő betöltése tárgyában^ f. hó 25-én vasárnap d. e. 11 órakor a városháza nagytermében egyházi közgyűlés tartatik.

!í óvodai majális. A városi ovoda szokásos majálisát július 2-án d. u. fogja tartani az ovoda nyári játszó helyiségében. A rendező bizottság ez alkalommal kiküszöbölte a belépő dijaknak megváltás czéljából való szétkiildözge- tését, de mégis ez utón felkéri a nagy érdeklődő közönséget, hogy a kik adományaikkal, a tetemes kiádásba kerülő s kizárólag csak a gyermekek számára kis belépődíjakkal rendezett majális költségeihez hozzá akarnák járulni, azok szíveskedjenek adományaikat a városi óvóshoz eljuttatni. Az óvodába ;járó gyermekek 10., a a felnőttebbek 20 kr. 'belépő dijat fizetnek.

* Az ecsedi-láp lecsapoló és Szamos bal- parti ármentesitő és belvizszabályozó társulat

e hó 20-án közgyűlést tartott N.-Károlyban a vármegyei székház nagytermében. A közgyűlést melyen 860-an vettek részt, gróf Károlyi Tibor nyitotta meg. Az elnöki előterjesztés után tudovatkoztam arra, hogy az idegen kéz nincs is benne, de annál több, idegen gondolat — ez mitsem használt. — És azt hiszi ön — kérdé az igazgató kajánul mosolyogva, — hogy mi a színdarabot oly melegen adatjuk elő, mint ahogy megírják ?

Ez a kijelentés nagyon alávaló gyanúsítás volt, amennyiben ón sohse hittem ezt. Sőt én már régóta tudom, hog}*- meleg darabokat csak kihűlt szerzőktől játszanak.

Mégis egy borús őszinap reggelén azt az értesítést kaptam, hogy darabomat eljátszák. Korántse tessék azonban hinni, hogy a direk tor talán saját jószántából határozta el darabom előadását. Oh nem ! Hanem a lapok általános támadásai j következtében, melyek unisono azzal vádoltak, hogy a magyar Géniuszt agyonnyomja, az idegen Múzsát homlokon csókolva gyengéden fölemeli.

A „Márczius Idusa“ a sorok közt „Múzsa“ elnevezés alatt pláne egy oly csinos színésznőre czélzott, ki rendesen a Múzsa szerepeket játsza.

A vehemens támadások következtében tehát azt határozta el a direktor, hogy pro primo íróasztalát egy másik szobába helyezi át és nehogy állása megrendüljön, sohsem fog állni, hanem mindig ülni — az Íróasztal előtt: az oly

darabot pedig, melyet a dramaturgok különben elég jó dolognak tartanak — előadatja.

S ettől a pillanattól kesdve vagyok én a legszerencsétlenebb ember. Miért ? Azért!

Mikor a direktor darabomat elfogadta, a következő hirecskék jelentek meg lapjainkban.

„Hajnali Hírlap.“ Uj szinmü. A Nemzetközi Színház lágyvelejü igazgatóját ismét becsapta valami idegen, de hazai iró. A jeles férfiú, kinek neve sajnos, nem lett indiszkréczi- ónkra bizva — egy darabját fogadtatta el pa- ralisis progressivában szen/edő által, melyet mint értesülünk, eljátszatni is szándékozik. Ám lássuk !

.Századvégi Napló.“ Isnét uj marhaságra van kilátásunk- A Nemzetközi Színház valami ismeretlen embertől uj daratot fogadott el állítólag. Hát vak is lett már a boldogtalan, hogy minket nem lát? Hogy mi n*m tudtunk volna külömb szamárságot Írni? Jó. nézünk ki. A darab hir szerint szinre fog ke:ülni. Állunk elibe.

„Márczius Idusa.“ Szinnü három felvonásban. Ilyesmivel fenyeget a Nemzetközi Színház igazgatója. Egy emberről, ki oly jelentéktelen, hogy amire e sorok írásához rezdtem, még nevét is elfelejtettem, egy színmüvet fogadott el. Nem fogunk sokat teketóriázm.

... A premierről a következőkép nyilatkoztak a lapok:

„Hajnali Hírlap.“ Sajnos, de vig hivatásunkkal járó, szomorú kötelesség megemlékeznünk arról a párját ritkító botrányról, mely a Nemzetközi Szinház deszkáin játszódott le tegnap este. Hihetetlen vakmerőséggel egy ismeretlen iró szinmü titulusa alatt megirt (?) hülyeségét adták be imádott fő- és székvárosunk közönségének. Magunkat és a közönséget tiszteljük meg azzal, ha az előadott mű bírálatába nem bocsátkozunk. Megelégszünk azzal, hogy ime átadjuk a közmegvetésnek.

„Századvégi Napló.“ Ha tévedni emberi dolog, akkor a Nemzetközi Szinház igazgatója kegyetlenül tévedett, mikor azt hitte, hogy a közönség megtorlástalanul fogja hagyni azt a kvalifikálhatlan eljárást, melyet a tegnap este előadott darabbal a jó Ízlés ellen intézett. Ámbátor a darab úgy általánosságban nem is oly rósz, de részleteiben ennek a hitványságnak annyi infámis hibája van, hogy a szerzőt, ha most úgy lötávolban volna, képes, volnék egy jól irányzott lövéssel leteriteni! Érdekes, hogy a szinház naivája, kiről közismert dolog, hogy nem egy könnyen lehet zavarba hozni, mikor a szinre lépett, csak akadozva bírta szerepét mély pirulás közben elhebegni. Közönségünk magas értelmiségét jellemzi, hogy az egész elő-