Szamos, 1899. május (31. évfolyam, 36-43. szám)

1899-05-28 / 43. szám

A legfokozoltabb érdeklődéssel várja tehát az egész világ a hágai konierenczia eredményét. Ha a tárgyalások nyilvánosságra kerülnek, abból némikép tájékozódhatunk és következtethetünk a jövőre nézve. Minden müveit ember kívánsága és óhaja kétségkívül az, hogy ez üdvös ige, melyet a hatalmas orosz czár hirdetett először, mihamarabb testté váljék. A realismus alkonyán. A „Szamos“ pünkösti számában Bodnár Zs. bölcselő író tollából egy érdekes tárcza czikk jelent meg, mely a nők családi és társadalmi helyzetét ismerteti s röviden érinti, hogy egy jobb kor hajnala dereng, „ébredezik már az idea­lizmus, bennsönkben megszóllal a vallás, az egész szempontjából kezdjük látni a családot ... az éhredő idealizmus nemsokára földre tiporja a rut reálizmus zászlaját.“ Az idealizmus győzelme az eszmények di­adalát jelenti. S e diadal megváltoztatná a vi­lágot. Az emberek nem hajszolnák oly kótségbe- ejtöen a kábitó gyönyöröket, s megtanulnák fo­gékonya szívvel élvezni az élet örömeit. A tiszt­viselők hivatásukat kötelességnek tekintenék, s azt, bármily száraz, bármily rideg legyen, nem tekintendik tehernnek ; ha a tárgy, melylyel fog- lakozniok keli, nem költ bennök elég érdeket, maga a munkásság, a kötelesség teljesítés érzete lesz az, miben örömet s megnyugvást talalnak. Az élelmesség, a számitó önzés, mely mindent csupán az egyéni érdek szempontjából tesz, nem fogna uralkodni a hatalmi polczon és a köz­pályán. A honpolgár érdekei és czóljai mások lesz nek, mint az anyagiság mai önző, kapkodó hí­veié ; s ha törekvéseiben sikert arat, nem fogja bánni, ha egyéni kitüntetés és anyagi jutalom csak gyéren jut is neki, sőt a teljes sikertelen­ség esetén sem engedi meg majd önérzete, hogy kétségbe essék. Fogékony, elfogulatlan keblekben termé­keny talajra fog lelni a hie, s a szentségtagadó frivolitásnak nem leszen oly hálás tere a sajló- ban és társadalomban, mint most. Messze e még a diadal, vagy a közeljövő­ből int felénk, — ki tudná azt most megmon­dani ? Egy azonban bizonyos, az t. L, hogy a lélek idealizmusa, ma kétségbeejtő harczot viv a külső világgal s hogy ennek a harcznak logi­kai következménye a képmutatás. Mert aki kissé mélyebben beletekint a mai élet hullámaiba, rögtön észreveszi azt a rettene­tes harczot, melyet a hajótöröttek (az idealis­ták) az élet megmentéséért vívnak. Nemes ön- feláldozással minél kevesebben, az életfentartási össztön végső erőlködésével a legtöbben. Aki tiszta eszményeivel jut bele ebbe a harczba, az azokért az eszményekért küzd egész a tragi­kumig. S ki idáig jutott és a bukást kikerülte, csak a szerelmet. Olyan az az álom, mint a pa­taknak a téli fagy. Elringatja mélyen, hosszan aludni, hogy aztán a tavasz ha eljő, édes, virá­gos legyen a világ körül. Te is most álmodsz arról a szép világról, a mely ilyen lesz mint a mostani és még sem ilyen. Ott már a virágok nem ilyen haragos, mohó pirosak lesznek, de illatosabbak, állandóbbak. Az a kétkedő mosoly eltűnik majd az ajkakról és élni fogsz boldogan. De most csak szeress, fiatal vagy, ideális lel­ked megtalálta azt a lényt, a ki boldoggá tesz egy pillanatra, de ez majd elmúlik s a kalapod mellől a virágot elfogod dobni, mert ő adta va­lamikor. Nevetni fogod a gyermekies bohó ságot . . . * * * Mert kétféle a szerelem. Egyik a misztikus, az ideális, a mely a gyermekeknek olyan, mint a czukor; a másik az a szerelem, a mely a lel­künket szárnyalásra készteti, s a mely megta­nít önállónak lenni. Ti most éltek, a gyermekes szerelem édes világában s majd ez elmúlik, át fogjátok élni az igazi szerelem kéjes pillanatait; az más lesz, édes és nem édesebb a mostani szerelmeteknél. Csak szeressetek! Olyan édes a bohó, gyermekes szerelem! Szeressetek mohón. — Siessetek mohón szeretni! Károlyi Lajos. az végre is fölhagy a meddő harczczal, megalku­szik a változhatlan viszonyokkal s uj képet ölt. Azt mutatja ő is, amit körülötte lát, de lelkében megvet; elveket hirdet, miket nem vall; érzelmeket negélyez, miket lenéz ; helyesli, ami lelkét felháborítja. Mert az az uj kép, melyet mutat, nem az övé; az övé mélyen bele van zarva a leikébe, s ott emésztődik, mig tehetet­len csontvázzá torzul. S ennek igy kell lennie, hogy éljen. Mert élni kell, élni! Bárhogy, bármi módon, bárminő eszközökkel. E gondolat súlya azon erő, mely képmu- tatásra vezet, mely a lélek képére erőszakolja a látszat vasálarczát. Társadalom és politika, közművelődés és irodalom, csak úgy hemzseg a képmutatástól. A pathosz ott vau, s mindenütt egy: a való képébe öltözött látszat. Ez a látszat alkot elveket, az ily elvekbe öltözködik az érdek, mely aztán hamis tehetsé­geket és nagyságokat kreál. Fölemelünk valakit, hogy magával emeljen. Mert érvényesülni, élni kell; mindenki igyekszik híveket toborzani, hogy minél gyorsabban kivívhassa — önmagát, hogy meglegyen a jogos látszata törekvésének. A közérdek a legtöbbnél csak jelszó, mely alatt egyébb érdekek lappangnak: társadalmi, vagy politikai érvényesülés, összeköttetés, meg­gazdagodás. A végezel rendszerint az utóbbi. De ez a képmutatás igen előnyös valami : nagygyá csinálóduak! azonfelül igen praktikus dolog, ha a lelkiismeret el is ítéli. Igen a lelkiismeret ütközik össze az élettel s a legtöbbször ö huzza a rövidebbet. Mire ve­zet ez ? Arra, hogy az eszmények tiszta tüze lassanként kialszik a szivekben, a hazafiság ön­zetlenség, elvhüség, férfias bátorság s lelkesedés a közjóért, üres fogalommá zsugorodik össze, elv lesz az elvtelenség, erény a kapaszkodás s egyetlen czél az önérdek. Hála a gondviselésnek, hirdetik már az anyagiasság alkonyát; remélhetjük egy szebb jövő hajnalát. Mert ami segíthetne a lejtőn való esés megakadályozásában, egyedül az idealizmus győzedelme. Cato. HÍRROVAT. * József főherczeg csütörtökön este 7 órakor érkezett városunkba. Az utczákon tolongó közönség aggódva várta az érkezés idejét, mert az esős délután semmi reményt nem nyújtott arra, hogy az érkező főherczeget jó időben üd­vözölje. Az érkezés idejére a majdnem egész nap szakadó felhők eltisztultak s a Szigetről érkező személyvonat utolsó szalon kocsijából szállt ki József főherczeg az állomást zsuffolásig megtöl­tött közönség őszinte szívből fakadó zajos é Ijen- zése között. A lelkesedés okozta zaj lecsilapulta után Tsehoffen cs. és kir., Kotányi m. kir. hon­véd őrnagy állomásparancsnokok tettek jelentést, majd gróf Hugonnai Béla főispán lépett a főher czeg elé, s messze elhalló, igaz őszinteséget fel­táró beszédben üdvözölte a magas vendéget a város nevében, a mely üdvözletre nem késett a főherczeg mindjárt kijelenteni köszönetének ki­fejezése mellett, hogy örömmel jött e szép s fej­lődő magyar városba, hol mindig nagyon jól találja magát. Galba Lajos a törvényszék és a törvényszék területén levő járásbíróságok nevé­ben, Hermán Mihályné a nőegyesület nevében üdvözölte a főherczeget, s Korányi Juliska nő- egyesületi jegyző pompás kivitelű gyönyörű csok­rot nyújtott át a fenséges urnák. Ezután Feren- cy János t. o. főparancsnok jelentésében kérte j a főherczeget, hogy fogadja szívesen a t. o. egye­sületnek hódolatát, mire a Főherczeg kijelentette, hogy a szeretett tűzoltók hódolatát köszöni s szívesen fogadja. Az üdvözléseknek vége levéli, a főherczeg és a főispán egy négyes fogaton, a vendégek szintén négyes fogatokon s hosszú kocsisorban az Atilla-, Árpád-, Széchenyi-utczán végig a nagy közönség megmegujuló lelkes él­jenzései között egyenesen a püspöki udvarba hajtattak, hol a vendégek elszállásolva voltak. ÖA közönség öröme. A város közönsége a rósz idő daczára is gondoskodott arról, hogy a közelebb városunk iránt is oly melegen rokon­szenvező főherczegnek városunkba érkezése fe­lett érzett örömének, az épületek sürü fellobogó zása által külsőleg is kifejezést adjon. E mellett az érkezés estéjén kivilágított s különösen a Deák-tér fényben úszott, hol a kivilágítás fé­nyében gyönyörködő nagy közönség mulattatá-j i sára, a szalontüzijáték árusítással foglalkozó ke- ! reskedök, különböző mutatványokat is produ- ' káltak. * Katonai szemle. Pénteken korán reggel a helyben állomásozó 12-ik honvéd gyalogezred legénysége, a sok esővel áztatott gyakorié térre vonult, hol a szokásos katonai jelentések átvé­tele után zárt rendben pár gyakorlat követke­zett, melyet harezszerü gyakorlat követett elő­nyomulással, támadással és harczi tüzeléssel. 1/410 órakor volt a gyakorlatnak vége, melynek végeztével a főherczeg maga köré gyűjtötte a j tisztikart s a legénység katonai kiképezése ki- J váló magatartása, és az uralhodó tüzfegyelem felett legteljesebb elismerését fejezte ki. s a fő herczeg a püspöki palotába hajtatott, a legény­ség pedig vidáman zeneszó mellett a lakta­nyába tért. * Diszebétl. A kir. herczeg tiszteletére Meszlényi Gyula püspök május 26-án déli 12 órakor fényes ebédet adott. Az asztalhoz ülés előtt a meghívottakat 0 fenségének az egyháznagy személyesen mutatta be. Az emel­kedett hangulatú diszebód alatt pohárköszöntő­ket nem mondtak, ellenben egész tartama alatt a honvéd zenekar játszott. A kir. herczeg látható- jlag igen jó! találta magát s vidáman és nyája­san társalgót! környezetével, majd az ebéd vé­geztével körbeszédet tartott, mely alatt csak­nem minden jeleuvoltat megszólítással tűntetett ki. Eltávozásakor a vendégek a kir. herczeget zajosan megéljenezték s délután 1/2'í kor a pá­lyaházhoz kocsikon kikisérték. Az ebéden jelen (voltak: Clair Gjmla cs. és kir. altábornagy, Hugonnai Béla gróf főispán, Domahidy Ferencz nyug. főispán, Habrovszky József m kir. hon­védezredes, Ludmann Gyula m. kir. honvédez­redes, Bodnár István m kir. hortvódalezredes, szárnysegéd, Mattyasovszky Mátvás cs. és kir. kamarás, őrnagy udvarmester, Krusina Manó m. kir. honvédszázados, kerületi parancsnoksági segédtiszt, Galba Lajos kir. törvényszéki elnök, Lator Sándor Máramaros vármegyei alispán, Hámon József prépost kanonok, Tsehoffen György cs. és kir. örnag}', Kotányi Henrik m. kir. honv. őrnagy, Schvent József m. kir. honvéd őrnagy, Hérmán Mihály polgármester, Veréczy Antal királyi táblai biró, Melles Emil esperes plé­bános, Binder András pápai kamarás, dr. Stein- berger Ferencz pápai kam. képezd, igazgató, Katkovszki Pál főgym. igazgató, dr. Korbai Károly városi főkapitány, Csaba Adorján főszol­gabíró, Junk Károly városi alkapitány, Linhárt Gyula m. kir. honv. főhadnagy, Ferency János tüzoltófőparancsnok és ő méltóságának udvari papjai. ÉTKEZŐ-LAP. Gerstli pieré leves scheberlivel Vaddisznó mártással Borjú cotlete környezve. Sparga vajmártással. Iába és sertés karaj salátával, Eper és mandula parfait. Gyümölcs. Sajt. Fekete kávé. Sör. Zsérczi fehér, Zsérczi vörös, Velenczei pecsenye bor. Pezsgő. * Előléptetés. A m. kir. p. ü. minisztérium Szentandrássy Antal p. ü. igazgatóhelyettest, Nagy Tamás és Kovássy Illés p. ü. s. titkáro­kat magasabb fizetési fokozatba léptette elő. * Kinevezés. A m. kir. p. ü. minisztérium Eötvös Mihály n.-somkuti kir. adóhivatali gya­kornokot a szeredi kir. adóhivatalhoz adótiszttó nevezte ki. * A Szatmár-ugocsamegyei róm. kath. néptanító-egyesület folyó hó 25-én tartotta évi rendes közgyűlését városunkban, A gyűlést meg­előzőleg 9 órakor a székesegyházban szent mise volt, melyet Dr. Steinbergor Ferencz olvasott. Szt. mise alatt Halász József és Mondik Endre tanítók gyönyörködtették a jelenlevőket. A köz­gyűlés a Czeczil egylet dísztermében folyt le. Minden pontjában igen érdekes és tanulságos volt. Bodnár Gáspár egyesületi elnök sok tu­dással s kiváló szakértelemmel elkészített beszé­dében a kötelessógórzetről s annak a növendé­kekben való fejlesztéséről szólott a tanítósághoz. A titkári jelentés nevezetesebb pontjai: van az egyesületnek 148 tagja. Az egyesület vagyona az 1898 év yégén 771 frt 08 kr. Könyvtára 233 kötetből áll. Magában foglal az egyesület

Next

/
Oldalképek
Tartalom