Szamos, 1899. május (31. évfolyam, 36-43. szám)

1899-05-14 / 39. szám

Szaímár. 1899. vasárnap, május hó 14. 39-ik szám. XXXI. évfolyam SZAMOS. Vegyes tartalmit lap. — Megjelenik vasarnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK -bZTŐSÉÜ : Rákficzy-ntcza 9 sz. KIAD0H1VATAÍj: Rákóezy-utcza 9. sz. M ndeíinemü dijak Szatuiaron. a ia,i kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után yo kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Népiskoláink államosítása. Megtörtént tehát, a processus elemi is­koláink államosítása ügyében a f. hó 4-én tartott rendkívüli közgyűlésen. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta elemi iskoláink álla­mosítását a kultusz Miniszter urnák 12 pont­ban előszabott elengedhetlen fel: ételei mel­lett. A közgyűlésen a hitfelekezetek képvi­selői közöl egyedül csak Papp Lajos gör. kath. lelkész emelt szót, hitközsége nevé­ben is opponálván az államosítás ellen. Hogy hová lettek az államosítás elleneinek oly nagy hangon előre hirdetett szónoklatai, azt senki sem tudja megmagyarázni! De hát helyes is volt ez Így ! Annyira megérlelődött már a város-atyákban is eme a város kultúráját nagy mértékben emelő eszme, hogy lőlöslegesnek tartották az úgy is czélhoz nem vezető vitatkozást. Bár egyes I felekezetek részéről itt-ott megvan a lél- j tékenykedés, erőszakoskodás stb. fájós pana­sza. Különben úgy a miniszteri leiratban, valamint a városi közgyűlés határozatában nyiltan ki van mondva, hogy az érdekelt hitfelekezetek a mennyiben a határozatot ma ukra nézve sérelmesnek vélik, az ellen I jogorvoslattal élhetnek Ez az, a miért a róm. kath. iskolaszéknek memorándumát a közgyűlés tárgytalannak declarálta. Fölösleges is azonban minden aggoda­lom, belenyugodhatik ebbe minden hitfele- j kezet. Hiszen mint állami iskolalai tanulót is, minden felekezetnek mint saját fiát kell (sőt szigorúbban) taníttatnia a vallás- és annak gyakorlásaira. E tekintetben nagyobb lesz az ellenőrzés az eddiginél! Aztán nem kell azt erőszakosan maga-magával elhitetni va­lakinek, hogy az állami iskolai nevelés-ok­tatás nélkülözi a vallás-erkölcsi alapot! Át kell vonulnia ott minden tantárgy tanításá­nál a valláserkölcsös oktatásnak bármily felekezethez tartozzék is az illető tanitó. Ha ezt a feladatot iskolájában, bármily jellegű iskola tanítója nem teljesíti, azt az ő lelki­ismeretlenségének, főleg pedig a rósz felü­gyeletnek kell betudni. Vágj'’ talán eme fel adatot lelkiismeretesen csak a felekezeti is­kola teljesiti ? Oh nem! Sokkal több feleke­zeti iskolát tudok tisztelet a kivétele inek — hol az nem felel meg hivatásának, s nem teljesed kötelességét a vallásoktatásban úgy, mint az állami iskola, miután ott sok helyen hiányzik a kellő ellenőrzés és lelki- ismeretes tanitás. Aztán mint sok más em­bernél, úgy több tanítónál is meg van a hanyagság — mondjuk meg nyiltan — hol nincs meg a kellő ellenőrzés s felügyelet. Igaz, hogy a jóra való s hivatását igazán érző lelkiismeretes tanítónál fölösleges az ellenőrzés, ha az ép államitanitó is. A Szatmáron jelenleg működő intelligens tanitók, kiknek a jelenben kezeikbe fog át­adatni az állami iskolai oktatás, majd kivé­tel nélkül oly lelkiismeretes s vallásos neve­lésű tanitók, kiknek a kezeikbe, mint leendő állami tanítóknak, bátran tehetik le az állam, az egyházak és a társadalom az elemi ok­tatást ! Ők lesznek a kezdeményezői, alap­letevői a vallás-erkölcsös oktatásnak és ne­velésnek állami iskoláinkban. S ha ők mint ilyenek, oly nagy szabású iskoláknál, minő ez nálunk tervben van véve, erős alapot lóg­nak teremteni a vallás-erkölcsös állami is­kolai oktatásnak, úgy nem íog kelleni többé féltékenykedni egy felekezetnek sem; s igy már az utánok következő tanerőknek is már a megkezdett rendes kerékvágáson kell haladniok. Ha tehát eme tekintélyes tanitói kar oly nagy átalakítás küszöbén állva, bátran íog uj munkájához látni, úgy a városi ha­tóság majd annak idején, midőn állami isko­lánk borult egérői minden felhő elvonul, s így midőn a kultusz miniszter úrral kötendő szerződés tervezet le íog küldetni a városi hatósághoz, hallgassa meg akkor a jelenlegi tanitók méltányos kérelmét is, kik között most már az államosítás biztosabb kilátá­sában mozgalom indult meg többrendbeli, s rájuk nézve fontos személyi ügyeknek a szerződésbe leendő fölvétele czéljából. Ha tehát még a tanitók méltányos ké­relme is meg fog hallgatatni, úgy bizton re­mélhető, hogy államosítván elemi iskoláinkat nem lesz oka a legbuzgóbb hitközségi tag­Ä tekintetes közgyűlésből. — Rekettye Filep városatya csevegése. — Már látom, hogy a vénhedő idővel az én prófétai tudományom is lejebb száll. Ugyanis legutóbbi csevegésemben vihart ieleztem keletkezendőnek a titkos rendőri intéz­mény ügyéből s ezen a május 8-iki tekintetes közgyűlésen nagy szélcsendben teljesen elsimult a kérdés, mely a lefolyt idő alatt is sokat vesz­tett az éléből. A polgármester ur azt válaszolta a K o- v á c s Leo móltóságos ur ismert interpelláczió- jára, hogy ma már városunkban nincs titkos ren­dőr, mert az egyik megtért nem ugyan az Ábra­hám kebelébe, hanem időlegesen elhagyott paj­tásai közé, a másikat pedig a főkapitány ur a bűnügyi nyomozás sikere érdekéből polgári ru­hában csupán esetől-esetre foglalkoztatja. Hát hiszen én magam sem vagyok ellen­sége a titkos rendőri intézménynek, mert haj­dan, mikor még nekem termett minden virágos nekem hitelezett minden korcsmáros, némi hala- vány személyes tapasztalataim voltak sikereiről. Keméllem is, hogy ha a főkapitány ur ra­gaszkodni fog ebbeli kedves eszméjéhez, meg­találja a kellő formát, amelyben azt kiöltöz­tetheti. A polgármester ur válaszát nemcsak a köz­gyűlés, hanem maga az interpelláló ur is tudo­másul vette s igy az ügy békésen lezárt fejezet alakjában került le a közgyűlés asztaláról. Két kegyelmes urat tisztelt meg a törvény­hatóság a díszpolgári oklevéllel: a katonai ügyek­ben tanúsított előzékenységéért báró Fejér- v á r y Géza honvédelmi miniszter urat és az ecsedi-láp szabályozási ügyében a város iránt nyilvánított áldozatkészségéért Darányi Ig- nácz földmivelósügyi miniszter urat. így tehát módunkban lesz nagy urakkal egy tálból enni cseresnyét, csak aztán rekettye­sori szeretett választóim, azon igyekezzünk, hogy nekünk evés közben ne a cseresnye szára ma­radjon ! Az erdészi állás betöltésénél L ó b e r An­tal űré lett a győzelem pálmája. Szívesen üd­vözlöm az uj erdész urat, akinek fiatal erejétől mindnyájan sokat várunk s hisszük is, hogy be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket. Még csak nehány prezent ölfa községi háztartásom számára: aztán teljesen rendben lesz részemről a kérdés! Némi vita után szépen keresztül ment a Kossuth-kertben létesítendő nyári mulató és az ugyanott emelendő fürdőhelyiség pénzügyi kér­dése is, amelyeknek bérletét a befektetendő tőke 6% os kamataival felérő bérért a közgyűlés V al­kóv i c s Sámuelnek engedte át azon joggal, hogy a mulatóban az éjjeli vendéglői élet zár­órával nem korlátozható. Dr. Nagy Barna és Mátray Lajos bizottsági tag urak ellenezték ezt a kedvezményt, ügy látszik, nem szereztek maguknak ismeretet az éjjeli mulató órák kincsének kihasználásáról, mert különben engedékenyebb szívvel mérlegel­ték volna ezt a kérdést. Ami nekem egyébiránt a nagy gonddal és körültekintéssel összeállított bérleti szerződésből háromszor is kihangzott, az a mulató erkölcsi élete alapjának erősen hangsúlyozott biztosí­téka volt. Hát már annyira jutottunk, hogy a hét­köznapok ezer gondja és baja között a fejünkre nehéz fátyolként boruló szintelenségben a zöld lombok illatozó sátora alatt sem lehet egy kis megrovási kalandot elkövetni? Nekem félre azzal az erkölcsös szerző­déssel ! Ezen a közgyűlésen leginkább a lövész- egyesületnek az eddigi helyiség fenntartása és a régi állapotba való visszaállítása iránt beadott kérelme képezte a fő tárgyat. Ismeretes, hogy a lövő-egyesület ezelőtt tizenhárom évvel a városnak benyújtotta a kul­csot, mert nem tudott jelzálogos terheivel meg­küzdeni. A város ki is fizette ezeket a terheket, azonban az ügylet fölött létrejött okiratba be­iktatta, hogy a lövőknek semmiféle kárpótlást nem ad, sőt ha a lövészet az idők folyamán ren­dőrileg vagy felsőbb hatóságilag erről a helyről

Next

/
Oldalképek
Tartalom