Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-30 / 26. szám
XXXl. évfolyam Szafmar. 1899, csütörtök, márczius hó 30 26-ik szám. szám ős Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap es csütörtöké:. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár: lilies* ívre 4 fit. — Félévre 2 frt. — Negyedévi-. Egyes példány ara 10 Kr. SZERK .''Z'L’ŐSÍíf-f : Rákéczy-uteza 9 ez. in KlAllOHl VATA In Káköczy-nteza 9. sz. (uie ueimi dijak Szatmaron, a lap kiadohivatalahan tizeiöiidok rilRDETESEK: Készpénzfizetés mellett a legjutár.yosabb árban közöltetnek finden neigtatas után *50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. A vidéki pénzintézetek reformja. Vidéki pénzintézeteink organikus bajai a pénzügyi körök hazai komoly figyelmét tartják folyton ébren s a bajok lényeges alapokait kutatva azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy nrly módon és miféle eszközökkel lehetne azokat orvosolni. A magyar pénzintézeteknél általános ságban két sajátságos dolog tűnik fel. Először, hogy keletkezésüket és működésűket külön törvény vagy hatóság nem szabályozza ; másodszor, hogy a bankok és takarékpénztárak nálunk lényegileg miben sem különböznek egymástól A vidéki pénztárak közös tulajdonsága, hogy aktiv vagyona immobilis, inig tartozásai mobilisek, azaz esetleg rövid idő alatt visszafizetendők, ellenben követelései legtőbbnyire olyan természetűek,a melyeket egyszerre vagy rövid idő alatt pénzzé tenni nem lehet. A hirtelen, vagy rohamos hitelfölmon- dás által — annak okára való tekintet nélkül — pénzintézeteink tömegesen pusztulnának el és válságos időben azokat senki sem támogatja. Azok esetleges válsága nagy pusztítással fenyegeti az országot, ha tekintetbe vesszük, hogy 1897 végén a saját 110 millió alap- és tartaléktőkéjükön kívül 558.687,000 frt betétet kezeltek vidéki | enzintézeteink és körülbelö! ugyanannyit helyeztek el kölcsö- nökben. Ezért kelt komoly aggodalmat bármely csekélyebb vidéki pénzintézet bukása. E bajok orvoslását czélzó javaslatok egyike az államra bízná a reformot, egy másik önkormányzati alapon kívánja e kérdést megoldani. Ez utóbbi mód a czélrave- zetőbb es jogosabb is, mint az előbbi. Elő szőr tehát egy központi hatóságot vagyis egy országos pénzitézeti kamarát kell megalakítani, melynek kötelező tagja lenne minden hazai hitelintézet, melynek alaptőkéje nem haladja meg az egy millió forintot. A kamaraval kapcsolatosan országos pénzintézeti alap volna létesítendő az által, hogy a kamara minden tagja összes betéteinek 5u/o-át abba helyezné és gyümölcsőztetné. Így mintegy 25 — 30 millió forintot kezelne az oiszágos pénzintézeti alap. ami oly erő- tartatalek, hogy az ország pénzintézeteinek meg nagyobb válságok esetében is elegendő támaszul szolgálna. Mert a legnagyobb válságok sem úgy keletkeznek, hogy egyszerre pusztul el az egész ország, hanem előbb egy, aztán tiz, száz és több pénzintézet omlik össze Ha tehát van oly intézmény, m.'ly az e!sők pusztulását meg tudja akadályozni, a bajban levő intézetben fenntartja a bátorságot és erőt, a közönségben pedig a bizalmat, akkor meg van mentve minden. Az állam hozzájárulása csak annyiban volna szükséges, hogy a fentjelzett két intézmény szabályzatai a törvényhozás utján törvény erejével ruháztassanak fel és hogy az országos pénzintézeti alap jövedelmei adómentességet élvezzenek, minthogy az illető betétek már úgyis megvannak adóztatva. Ez intézmények előnyei sokfelék Először emelnék pénzintézeteink hitelét itthon és a külföldön. Mert másként áll a dolog, ha tudva van, hogy minden intézet mérlege szakértő és elfogulatlan hatóság szigorú ellenőrzése alatt. Az intézetek tehát nem a nagy osztalék fizetésére fognának első sorban törekedni, de arra, hogy mérlegük kiállja a bírálatot. Továbbá teljesen me szűnnék a bizalmatlanság, mely onnan ered, hogy tekintve a tartozások rövid lejáratú voltát a vagyon- tételek hosszú lejáratával szemben az intézetek nagyobb megr . >dü!ésnek ellenállni nem képesek. — megszűnnék, ha általáno san mdva volna hogy égy hatalmas pénzerő áll mindenik intézet háta mögött Vonatkozik ez a régi és nagyobb intézetekre is, a mit bizonyít az utóbbi években tönkre ment 3 régi kolozsvári, a csödbeju.ott m -szigeti takarékpénztár és a nemrég (elszámolásra kényszeredett aradi poig. tak. pénztár, valamint a bukástól csak egy fővárosi nagy intézet segítségével megmenekült érsekujvári takarékpénztár esete is. Ama tanulságok, melyeket a jelzett válságok nyújtottak, a relorm hivévé tettek mindenkit, akinek alkalma volt e válságokat közelebbről szemlélhetni. Két jellemző vonást lehetett minden hasonló esetben tapasztalni: először, hogy a bajba jutott pénzintézet, tudva, hogy nincs kire támaszkodnia pénzzé tette mindenét és csak akkor fordult segítségért a p. ügyminiszterhez vagy valamelyik bpesti pénzintézethez, mikor már minden hitel és bizalom megszűnt irányában; másodszor, hogy a pénzügyminiszter egy esetben sem segített. A pénzintézeti kamara és az országos alap fennállása esetében nem fordulna-e ilyen intézet a veszély idején bi zalommal ahhoz a közeghez, melynek ő is tagja s melynek hivatása, hogy rajta segítsen? A most 3 éve csődbe jutott szigeti takarékpénztarnak 380,000 frt volt a tőkéje s 2 és fél millióra rúgtak betétjei, több százezer írtra egyéb tartozásai. A tőmeggond- nok 3 millió frt. vagyont kapott kezébe értékesítés céljából, melynek fele értéktelen volt. A betevők azóta egy krajezárt sem kaptak pénzükből s az azelőtt 400 frt értékű részvények teljes értéküket vesztették. E mellett be kellett hajtani a jelzálogilag bekebelezett követeléseket is. Hány ház és telek került dobra! Mindez megakadályozható volna a fentebb jelzett két intézmény létesítése által. A fenti refoim tehat úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben csakis hasznos lehet s legyen szabad remélni, hogy ez elöl nem fognak elzárkózni hely i penzintézeink sem. Hiszen üdvös dolgot cselekednénk a közjó érdekében is. mert az egész ország mobilis vagyonának biztosabb megőrzését egy haladó lepessel vinnők előbbre. Az illetékes tényezőkön a sor, hogy akczióba lépve a reform eszméjét megvalósítsak. Mindnyájunkat érhet baleset! Jegyzőkönyv a Szatmármegyei Gazd. Egyesület márcz. 22-én tartott évi rendes közgyűléséből, Jeleu voltak : Báró Vócsey József elnök, Domahidy Sándor és IS agy László alispán alei- nökük ; tíalázsy József, -Balogh György, dr. Böszörményi Emil, llj. Böszöi menyi Sándor, Da- í’óozy Endre, Erdős Gábor, dr. Farkas Antal, dr. Fekete Sámuel, Hérináu Mihály, Jákó Sándor, Klein Mór, bér. Kováts Béla, bér. Kovács Jenő, Kovács József, Kölcsey Antal, dr. Kürthy Dezső, Luby Béla, Luby Géza, Nagy László ev.' ref. lelkész, Papp Gyula, Papp János, Papp Lajos, Pethő György, Szabó Lajos, Szentgyörgj i Zsigmond, Szeöke Barna, Szeöke Sándor, Szo- boszlay Sándor, Szuhányi Lajos, Szuhányi Ödön, Sz. Tróger Albert, Tury Zsiginoud egyesületi tagok és Poszvék Nándor titkár. Az Elnök megnyitja az ülést és örömmel üdvözli a szép számban megjelent tagokat; egyben fájlalva ad kifejezést azon aggályának, hogy elöhaladott koránál fogva az égj esület elnökségének nehéz tisztét sokáig betölteni képes nem lesz. Nagy László alelnök sajnálva a közszeretetben álló elnök e szándékát kéri, hogy az Egyesülettől mentül hosszabb ideig ne vonja meg vezető támogatását. 1. Az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kölcsey Antal és dr. Fekete Samu egyl. tagokat. 2. Titkár jelentést tesz az egylet 1898. évi működéséről, engedélyt kérve arra, hogy egy évkönyv adassék ki, melyben e jelentés az alapszabályok, a számadásokra vonatkozó adatok, végül a tagok névsora bent foglaltassák. Az ülés hozzájárul az évkönyv kiadásához s azt a hivatalos közlöny melléklete képpenminden egyleti tagnak megküldeni rendeli. 3. Titkár felolvassa a pénztár és számadásokat vizsgáló bizottság 1251/98. sz. a. iktatott jelentését mely (szerint az egyesület vagyonát képezte 1898. decz. ol-én : Készpénz és betét könyvekben 6870 frt 25 kr. Hátralékokban ...............................2213 frt — kr. In gatlanokban........................... 13500 frt — kr. Ös szesen 22583 frt 25 kr., melyből a csikó legelő még hátralékos bérének levonásával a vagyon tényleges állapota 20562 frt 13 kr.; ezt a múlt évi zárlat vagyon mérlegével összehasonlítva, valamint az előző évekre
