Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)

1899-02-02 / 10. szám

XXXI. svfolyam Szatmár. 1899. csütörtök, február hó 2. 10-ik szám. SZ A MOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap es csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I trt. Az , Otthon “-nal egy negyedévre I frt 50 kr. Egyes példány ára 10 kr. SZERK .bZTŐSÉG : Rákóczy uteza y sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-nteza 9. sz. M ndeanemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 80 kr. Meghívó. Az 1898 ik évi pénztári számadások meg­vizsgálására kiküldött bizottságot felkérem, Rogy f. hó 4-én d. u. 2 órakor a' szatmári termény és hitelbank helyiségében arevidiálás megejtése végett megjelenni szíveskedjék. Domahidy Sándor, biz. elnöke. A talaj ojtásról. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület ál­tal rendezett téli felolvasások múlt vasárnapi szatmári programmját e kérdés fejtegetésével dr. Schober Emil gymn. tanár tartotta. Az elő­adás mély tanulmány és fáradságos készületről tett bizonyságot. Hallgatósága közepes számú volt, mintegy 80, köztük nag}' számban előkelő hölg}rek, kik mindvégig figyelemmel kísérték a fejtegetést s végül elismeréssel jutalmazták az előadót. Az értekezés tárgya a felsőbb akadémikus gazdaságtanba vág, s e sokak előtt egészen uj theoriát a könnyed előadás annyira érthetővé, egyszerűvé tette, hogy a hallgatóság azzal a be­nyomással távozott, hogy a talaj ojtás obeareti- cus nagyszerűsége mellett gyakorlatilag is jövő­vel bir. Nem lesz érdektelen, ha röviden ismer tétjük a kérdést, mely egyébként a téli előadá­sok gyűjteményes kiadásában egész terjedelmé­ben meg fog jelenni. Bégi gyakorlati tapasztalat, bogy a hüve­lyes növények nagymértékben talaj javitó tu­lajdonsággal bírnak, mit azok a légköri nitro­gén nagyobbmérvü leszűrő képességével ma­gyarázunk meg. — E növények eszerint nagyobb mértékben adják vissza bentmaradó dús légeny tartalmú gyökereik utján a talajnak azt az al­kotó részt, mi a talaj termékenységét oly mér­tekben befolyásolja, hogy trágya alakjában va­gyunk kénytelenek egyéb ily alkatrészekkel együtt pótolni. A termő talaj annyira szüksógeli a nitro­gént, hogy bizonyos növények termelésénél ép­pen ez alkatrész szervéből indokolt egyoldalú műtrágyák — mint pl. chilisalótrom — alkal­mazása. IJjabb időben kimutatták, hogy e nitro­gén gyűjtő növények e képessége bizonyos gyökereiken élősködő baktériumnak tulajdonít­ható, az u. n. baktérium, radificalanak mely nitrogén táplálékát a növényből véve fel, a nö­vény az elvont légeny tartalmat uj légeny fo­kozott felvétele által kénytelen pótolni. A növényből igy elvont nitrogén, a bak­tériumokban halmazódik össze, melyek ha elhalna a talaj nitrogén tartalmát növelik. Miután kísérletek utján ki van mutatva, hogy e radificala baktérium nem minden talaj­ban egyforma mennyiségben van jelen, gondos­kodni lehet, hogy a baktérium fogékony talajok­ban oltás utján iehessen azt pótolni. E baktériumok oltását eiöbb dús talajok áthordásával s a sivár talaj beteritésével igye­keztek eszközölni, ez azonban ann}dra költséges, hogy ma mesterséges tenyésztés utján előállított baktériumok, úgy nevezett nitragin oltása által érik el a czólt, a nitragin alig kerül ka- tastralis holdanként 5 írtnál többe. Ily módon tehát lehetővé volna téve, hogy a talaj nitrogén szükséglete ne drága tárgya ut­ján, hanem a levegőből legyen pótolható. Természetesen a theorin gyakorlatban al­kalmazást még nem nyerhet, egyrészt azért, mert eléggé kipróbálva még nincs, másrészt mert szükség rá csakis teljesen baktérium men­tes talajban volna. Mindazonáltal gyakorlati jelentősége idő­vel lehet, ha kísérletek által teljesen ki lesz is­merve. Nálunk ez idő szerint a Magyar Óvári gazdasági akadémia foglalkozik a kísérletekkel. Poszvék Nándor. Tanügyi nyomorúság. E czim alatt irt t. Szilva István számos- becsi ev. ref. lelkész ur egy hírlapi czikket a „Szamos“ „8-ik számában, intézvén azt mint nyílt levelet hozzám s a kir. tanfelügyelő úrhoz. Nem szívesen teszem, de a t. olvasó kö­zönség iránti köteles figyelemből megadom a rö­vid nyílt választ a rövid nyílt levélre, főkép azért is, nehogy a t. olvasó közönség e hírlapi czikkből következtetést vonjon a szatmári ev. ref. egyházmeg)Te tanüg\ ■ állapotára. A nyílt levél írójára czikk elején azt ál­lítja: „Mikor múlt óv juuius havában a nt. egy­házlátogatás iskolánkban volt, még csak kritika alá sem vette a tanítás eredményét, mivel nem volt gyermek, a kit vizsgáztatni lehetett volna!“ Ez állítással szemben közlöm az egyház­látogatási Jegyzőkönyvet Szamosbecsre vonat­kozólag, mely igy hangzik: „Az iskola vegyes, IV osztályú. Tankötelesek száma 5>í, kik közül vizsgán megjelent 28. A tanítás s a gyermekek előmenetele fogyatékos. Magyarnyelvtaut épen nem, a többi tantárgyakat is kevés ered meny­nyel tanította a tanító. Egyháztanács is elége­detlenségének adott kifejezést s a tanító vál­toztatását kérelmezte. Esperes ígéretet tett, hogy ügyökön segíteni fog. Általános eredmény: alig elegendő.* A tiszteletes lelkész ur állítása tehát va­lótlan, mert a tanítás eredménye igenis kritika alá vétetett, nem csak, de a tanító onnan el is lett helyezve, a vizsgán pedig 56 tanköteles gyermek közül 28 állott elő. Midőn a tanító onnan elhelyeztetek, én az állomást be akartam tölteni egy okleveles óvónő­vel ideiglenesen, tiszteletes lelkész ur pedig ön­magát bizí tta meg a tanítással, hogy majd az iskoláját rendbehozza. Mint iskolaszéki eluök s mint tanító egy szeméiben működik tehát Szá­mos-Becsen az iskola föllenditésón. Hogy a tan­évben öt hónap alatt nekem soha jelentést nem tett a rendetlen iskoláztatásról, ebből azt követ­keztetem, hogy csakugyan rendbe jön az isko­laügy Sz -Becsen, és ime hírlapi nyílt leveléből kell megtudnom, hogy a sz.-becsi iskola ügy nem fölfelé, de lefelé lendült. E napokban lesz a téli félévi iskolalátogatás. A hivatalos jelen­tés majd beszámol minden iskoláról. Abból meg­láthatja tiszteletes Szilva ur, hogy a szatmári ev. ref. egyházmegyében az iskolaügyet általá­ban ez a kettő jellemzi : tultömött tantermek és,kitűnő tanítók! A hol a tanterem üres, s a tanítás eredménye gyönge, ott nem a hatósá­gokban szoktuk keresni és megtalálni a hibát. A nyílt levél végső passzusára, hogy t. i. „az iskoláztatásra nézve semmiféle felelősséget nem vállalok senkivel szemben . . .“ csak any- nyit mondok, hogy mint iskolaszóki elnök és mint tanító igenis felelősséggel tartozik ható­sága előtt. Ugyan ám megjárnánk, ha egy hír­lapi czikkel kivethetnénk a hivatali felelősséget nyakunkból. Egyébiránt ez a dolog nem tartozik a hir- lapolvasó közönség elé. Ezzel tiszteletes Szilva ur sem önmagának, sem iskolájának, sem sen­kinek semmit sem használt. Nekem — úgy ér­zem — e rövid nyílt választ meg kellett adnom a szatmári ev. ref. egyházmegye iskoláinak re- putatiója érdekében, nehogy a „Tanügyi nyo­morúság“ más iskolánkra is alkalmaztassák. Biki Károly, a szatmári ev. ref. egyházmegye esperese. A Yértetü. (Sehizoneura lanigera Hausm.) A vértetü az almafának a legnagyobb ellen­sége, a mennyiben az ettől a rovartól ellepett fa, ha emberi kéz segítségére nem jő, nemcsak hogy nem igen, vagy ritkán és kevesebbet terem, hanem teljesen el is pusztulhat. Hogyan lehet a vértetiit fölismerni? A vértetü az almafának csak fás részein, tehát a törzsön, az ágakon és gallyakon fordul elő (rit­kábban föld alatt, a körteiácskák csemeték gyö­kerein), és pedig mindig csak olyan sebes-forra- dásos helyeken, a melyek a széltől és esőtől leg­inkább vannak védve, vagyis a törzsnek nem a szélnek kitett oldalán s az ágaknak és gályák­nak alsó (földfelé néző) részén vannak. A törzs és az ágak sima kórgü részein, vagy a levele­ken állandóan soha sincs vértetü. A vértetü nem egyenként fordul elő, ha­nem egy helyen eleinte kisebb később szerfelett tömeges számban. A hol a fa sebében vagy for- radásos helyén a vértetü letelepedett, ott a ro­var tömegét az annak testéből fejlődő, finom hófehér, mintegy gyapot szerű bevonat takarja. E gyapotszerü bevonat tavaszszal május-junius havában igen bőven fejlődik, annyira, hogy az illető sebet nemcsak betakarja, hanem arról le is csüng ; a száraz julius és augusztus havi idő­szakban a gyapjas váladék már kisebb mennyi­ségű, ellenben nedves, meleg őszszel, egészen ok­tóber, november hó végéig ismét buján fejlődik. Télen át a sebhelyen alig van kis váladék s a seb ilyenkor lilás szinü. Ha a vórtetü-foltról a gyapjas váladékot könnyedén leemeljük, alatta az egész seb fene­két kitöltve nagy mennyiségben találjuk a lete­lepedett rovart. A vértetü felnőtt korában 1 fél millim. nagy szárnyatlan, felülete fehéres-hamvas teste hátsó részét (potrohát) felül aránylag bőven fej­lődő fehér váladék borítja; ha ezt a fehér vá­ladékot a rovarról eltávolítjuk, láthatóvá válik színe, a mely sötét barnás. Igen fiatal korában a vértetü azonban borostyánkő szinü. Ha a vér tetü telepet, melyről a viaszkos váladékot eltá­volítjuk, újunkkal szótnyomjuk és az abból ki- ömlő nedvet fehér papirosra mázoljuk, a kelet kező folt piros szinü lesz, a mely némileg a szét­mázolt aludt vér színére emlékezett: innen szár­mazik e rovar neve, hogy „vértetü.“ Hogyan él és hol fejlődik a vértetü? A vértetü első (1 ivaszi) fejlődését a régi (előző évi) vértetü sebekben folytatja : az ugyancsak ezeken a helyeken •>.ttelelt anya rovarok nem petét, hanem párzái nélkül (tehát u. n. szüzén szapo­rítás utján) azonnal eleven rovart számszerűit mintegy 30 -40—50-t. Ez az ivadék rövid két

Next

/
Oldalképek
Tartalom