Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1876-09-07 / 11. szám

inéi, úgy foga ak el tűnni egyszerre csodál gyorsasággal a sötétség gyermekei liazáuk s a föld minden határiról s a népszabadság fája zöldéieni fog túl időn s eoyésszeten; árnyékában gazdag mint szegény a testvériség szent zászlójával kezükben üdülést, boldog- tágot talál ; és ha a föld megrendülne is, az átkozott vihar sértetlenül csak el fog zúgni felette, sót gyökerei mélyebben fognak nyomulnia földbe; lombjai virulóbbak lesznek a sötét ellenek csatája után 11..

És nagyon természetes, ha egyszer a népek milliója felébredt a közérdek tudatára, megszabadul önző vezéreitől; az elfogultság sötét köre nem fogja elhomályosítani szemeit, saját lábán fog járni; absolut lehetettlenné lesz téve az önző érdekek uralma; a nemes gyümölcs a szabadság gyümölcse, melynek fáját már annyi sok nemes vér öntözé, megérve önként alá fog hullani!

Mert egyeseket meg lehet vesztegetni, de a saját jólfelfogott érdekeinek tudatára felébredt egyetemes népet, melynek érdeke a közérdek, a bumanismus örök követelményeivel egy és ugyanaz, soha 11

Akkor a népeket zsarnok papi és világi fejedelmeik, hiú nagyravágyó czélokért, nem fogják vérebek gyanánt egymás ellen uszít hatni; sót ellenkezőleg, — kegyetlenül le fogják rázni magokról örök időkre ez undok vérszopó nadályokat; egymásnak kezet nyiyt- va megfogják alkotni a szent szövetséget, a népek szabadságának szövetségét a világ zsarnokai ellen ; s bár különböző nyelven beszéljenek is; bár egyik így, a másik amúgy imádja is az egy jigaz istent: egymást megfogják érteni a testvériség nyelvén. És lesz „egyakol és egy pásztor.

.. .óh népek szabadságnak dicső tavasza te, Bdvözölheti-e vájjon már e jelen nemzedék testi szemeivel arany napod első sugáréit ? 1

Vagy talán még századok fognak elrepülni az emberiség felett, még a nagy katasztrófa a világ szadság csatája, a világ zsarnokai ellen bekövetkezik s a kivivandott győzelemért, az emberiség nemtője hála hymnust fog zengeni az egek urának ? 11....................

Hát az a roppant katonaság az országban minek ? 1

Mint ha hallanám a magas chórusban amaz ismert szavakat zengeni, „az kell mert, az ország nagyhatalmi állása azt parancsolja“ 1

Valóban, bámulok, persze falusi észjárással, hogy át nem látják a föintézök, miszerint hiában van meg a sok katona, ha az állam Agykor nam képes a hadsereget rendesen fizetni, b azt rendesen felszerelni.

Mert hogy államunk, ezen az utón, a a melyen halad, elébb utóbb vagy talán nem sokára elfog jutni a fizetés- képteleuséghez, nem hiszem, hogy legyen el nem fogúit, gondolkozó fő ismerő a helyzetet, aki ebben ma már kételkednék.

Hiában! ha nincs mit enni, még a nemzeti hadsereg kezeiből is kihullannak a fegyverek ; ha meg nincs vetve az ágya, mint szokták mondani, még a szabadság isteni nectára sem Ízlik l

Ha anyagilag tönkre jutunk, megöltük a szabadság életét is 1

Csekély véleményem szerint azonban, addig még is van értelme államunk részéről a nagy hadsereg tartásának, mig a keleti kérdés meg nem lesz oldva úgy, hogy aztán államiságunk, s azon szent rnissio betöltheté- se, — mely nem lehet más, mint a keleti népeknek világitó torony lenni a népek nagy oczeápján, hogy dicsőséggel bejuthassanak a szabad eszmék felszentelt kikötőjébe — a félrevezetett, fanatizált, saját jólfelfogott érdekeinek tudatára fel nem ébredt sláv nemzetiségektől többé nem fenyegettethetik 1

Csak hogy mi e kérdés megfejtésére sokáig nem várakozhatunk, mert különben el- vérzőnk pénzügyileg, és akkor menthetetlenül elveszünk, még pedig elveszünk gyáván, dicstelenül.

Ragadjuk meg azért határozottsággal, ez időszerű kérdés üstökét. A szabadság, testvériség szent karajával kezűn kben, rettent- hetlenlélekkel oldjuk meg e gordiusi csomót. Ha Isten velünk, ki ellenünk ? 1

És ha az van megirva asors könyvében, hogy e szent küzdelemben elvérzünk, legyen. Úgyis, — mint a történelem egéről rég letűnt, ezredévekkel ezelőtt a félvilágnak parancsoló latin' nemzet koszorús költője jelképesen mondja, — „mindenkinek egyesek, mint népeknek a neve, elébb utóbb kijön a sorsi) uzó vederből!

De legalább baláliink dicső lesz, | a késő századok is tisztelettel fogják emlegetni a magyar nevet!...

De nem, nem !!

Él még a magyarok istene, s mint eddig is, vész viharban be fog takarni szent kezel! ......................... .....................,v í

Se

gíthetünk tehát oszágos bajainkon.

Először : Ha a józan democratiának nagyobb, ót megilető befolyást biztosítunk az ország, mint a megye kormányzat körében.

Másodszor: Ha a szigorú takarékosság elveit mielébb mindenütt valósítanunk !

Harmadszor; Ha miellébb letérve a

kölcsönntánjárás útjáról, de azért mellőzve az általános adóemelést, tekintettel a haza rendkivttli helyzetére, egy bizonyos idő tartamra behozza a nemzet a progressiv adó elv alkalmazását. Végre :

Negyedszer: Ha szemébe nézünk komolyan, míg a jó alkalom el nem malik, mielébb a zsarnokság fészke, a moszkovita hatalommal, a népszabadság iegyőzhetlen fegyvereivel kezünkben!!

K. J.

Adalékok Réső-Ensel {Sándor ,.Csörsz árka“ czfmii munkájához.

Az előttem fekvő kis füzetkére, mely régészeti szempontból érdekes közleményt foglal magában, következő észrevételeket, illetőleg adalékokat vagyok bátor közzé tenni, és pedig három szempontból: Először: Annak kiderítésére, hogy a nevezetes árok Csörsz vagy Csősz nevet viselt-e ?

Másodszor: hogy ez mikor keletkezett ?

Harmadszor: hogy mi czélra készült?

A Csörszárka Pestmegyében Dunakesz körül képződvén, a gödölői, valkói, sz.-lászlói és túrái határokon keresztül húzódván, a Galyga palakot átlépve, a fényszaru határig, s innét pedig tovább Árokszállásig húzódik, mig végre innét a Tiszába szakad be.

A hagyomány mit mond ez árokról, azt fellelhetjük Tompa népregéiben. Szerintem a történelem fejti meg az árokhuzás czélját

Első sorban, nevét illetőleg egy 1610 május 2-áról szóló, 1701-ben megújított, és később 1765. évi május 11-én Túra községében a határok qjbóli megújítása után Malik Rudelf Buják uradalmi ügyésze, és Olaj Mátyás uradalmi tisztartó által aláirott határlevélben, — mely alólirottnál eredetiben meg van — és a mely egyenesen, s közvetlen Túra község határai kijelölésére vonatkozik, következőket találom : Túrától Szentlászló felé 210 lépésre a cserfától, melyet kettős keresztnek — (duplici cruce signal a) és tovább 23 lépésre a Csősz-ároktól sat.

Ismét 100 lépésre a Csősz-árok azon pontjáig, melyet keresztnek (cruce signata) neveznek.

Ismét 200 lépésre azon dombtól, mely a Csősz-árok hátán van.

Ismét 150 lépésnyire a szénás-útig’,mely mellett a határ dombok állanak (triplex capitals méta construct») ugyan a Csősz-árok hátán, sat. sat.

Azt tapasztalom, Túra községében 1610. évben a Csősz-árok meg volt; és az solw^em. neveztetett „Csörsz-árok“-nak. Nevét a most is ösmeretes „Csősz“ szótól kapliatta, a mennyiben a Dunától a Tiszáig húzódván, e mellett őrdombok emelkedvén, azokra föl- vigyázók, úgynevezett Csőszök állitattak föl, mely név a régi időben állomást, hivatalt jelentett.

Miért volt ez árok nevezetes a Duna s Tisza közt, azt keletkezési korára tekintve fejtem meg.

Attilának Aetius által ajánlott galliai Constautius nevű titkára, Theodosius keleti császárnál követségben járván, jó szolgálatot Ígért a béke fenutartására, azon föltétel alatt,jha neki, egy gazdag nőt ád feleségül. A nő azonnal ki volt számára szemelves jelölve Saturminus testőr főnök leányával. De aki utóbb megborzadva ezen a sors által számára szánt férjhez meneteltől, llufushoz ment Bőül.

Constautius, mint gaiiiai a hadmiveleti tudományban jártas levéu, Attila által Sirrni- um ostromlásánál is fölhaszuáltatott.

Vájjon ez árok ásatását Attila nem ó reá bizta-e ? ki a Dunát a Tiszával ezen árok által akarta össze csatolni, miszeriut mint árokfelügyelöt C s ö s z-nek nevezték, és igy Csősz nem is személy, hanem csak is állás név, azaz cziin lehetett. Történelmi tény, miként Attila Constantiust hűtlenség miatt kivégeztette.

Ezek ntán meg kell fejtenem, hogy mi czélból készült e nevezetes árok ?

Midőn a hunnok a Duna, és Tisza folyók közzé ékelték magukat, elöl-hátul ellenséggel álltak szemben, midőn tehát a Tisza és Duna között táboroztak, és fölnyomták ellenfeleiket, határ vonalra volt szükségük, mely az általok megszerzett tért részükre biztosítsa. Ily határ vonal volt a Duna s Tisza között a Csörsz avagy Csősz-árok. Hogy ennek mentén tábor helyek voltak, igazolja a szentiász lói, és valkói erdők területén lévő boglya alakú földhányás, melyet a nép T a t á r h á- u y á s-uak nevez, s mely mindenütt az árok mentén tűnik föl úgy, hogy néhol 30 is van egy csoportban, mely utóbbi „harminca hányásának neveztetik. Ezek hihetőleg temetkezési helyek is voltak, és a közeli Gyu- puszta tanúsítja, miként elhauvasztás utján történt a temetkezés. A közeli helyeken nagy erdőségek voltak, s most maga Túra községe is, az ezredéves árkot szántófölddé változtatta át, és annak nyomai a feunidézett határle- vélből ismerhetők.

Hogy Csősz, vagy Csörsz-e igazi neve ez ároknak, és kiál tál emeltetett, miiy czélra? az bővebb megfejtést kíván. Szerintem, valamint Örs, Buda-Örs, Kis-örs, ,Xövág6-Örs, Alsó-Örs sat. fenn tartották csonkitatlanuí

ős nevöket, agy Csörsz névben az r betű kihagyása szintén beható nyomozást igényel, és tekintettel arra, miként ez évben szept.

6-án a régészek Csörsz árka mentén szemlét tartanak, jelen észrevételeimet megtenni, ez okból is időszeiünek tartottam.

Végül helyén valónak tartom, hogy az 1765. évben megejtett határujitási okmányból néhány berek esztó sort ide iktassak: „Hoc itaque modo erectis terreis metis, ac positis utriusqne ad sensum primae varum metalium signis a I-a méta, usque altimám gressum considerando, quid quid adjacet a dextris ad teritorium Turense, siuistris autem ad Szent- Lászlóiense spectare, consequenter quamli- bet partem intra hős limites semet cuutinere debere ad inventum. sat. az az: Ez oknál fogva földhányással emelt, és jelekkel is ellátott határ dombok lépésről, lépésre még az előidöben készültekhez képest az első határ- dómtól az utólsóig megfigyelve, mindaz, a mi jobbról esik a túrái határhoz, a mi pedig balról a szentlászlói határhoz tartozandóknak határoztuk ; mihezképest mind a két érde- t kelt fél,kell hogy ezen határdombokhoz szorosan alkalmazza magát. sat.

Előre bocsátottadatainkbólmeggyőződhe- tik a figyelmes olvasó, hogy századok óta dívott, történelmileg is becses ároknak Csősz elnevezése újólag fölelevenitre s fölkarolva, kell hogy életbe lépjen Scripta manent.

Ruchietl Miklós

h. g. Eszterházy nyug. tisztje.

Vidéki élet

Szatmári, 1876. aug. 19.

T. Szerkesztőségi

Egy átélt fürdői idény éleményeit kívánom emlékbe visszaidézni, mely évad átküz- désében több Szabolcsúiéi lakos vett részt, és igy becses lapjára nézve nem lesz egészen érdektelen jelen közleményem.

Bikszádon voltunk, Szathmármegyének északkeleti részén, százados tölgyerdők ko- szoruzta bérezek által képezett völgykatlanban.

Hogy a júniusi esőzések mennyire megrontották az országban lévő fürdők évadját, az még kinek-kinek élénk emlékezetében van.

Bikszádon is szomorú napokat éltünk. Csak nem folytonosan esett az eső, zápor és jég. Hogy ilyen körülmények között a vizet sem igen ihattak — szerfölött meggyöngitve lévén az esővíz által — fürdésről meg szó sem lehetett nagyon sok napon, azt mindenki befogja látni, ki valaha fürdőben volt, vagy akinek a fürdői gyógymódról fogalma van.

Kevesen voltuk. Megölt volna bennünket az unalom, ha az a kevés vendég nem tömörül és egy családot képezve, nem igyekszik szórakozást szerezni agy, miként adott kö- rülményekközött épen lehető.

Tömörültünk. Csupa úriemberek voltunk jelen. Volt közöttünk nyugalmazott ezredes rendőrfőnök, járásbirók — kettő — birtokosok és orvosok.

Kártyáztunk, tekéztünk, mikor mire volt alkalmasabb az idő.

Vidor kedély hangulatunknál fogva — amire fürdői társaságnak nagy szüksége van — a pécsi Ba/ilita rend házfónöke köztiszteletünket és szeretetünket vivta ki annyira, hogy egy vasárnap, a fürdőtől nem messzi eső lelkészkez ebédre lévén híva, társaságunk a tekézés közben hiányát érezte és őt többször emlegettük.

Erre, ugyancsak pócsi lakos, bizonyos Pekarcsek Mihály nevű úriember félgunyo- san sajnálkozó hangon megjegyzé: „bezzeg nem bánják Pócson, ha soha nem is.“

Megütközéssel kérdők: „Hát nem szeretik Pócson ?“

„Bizony — válaszolá a nevezett ur — ott az intelligentia nem ad reá semmit, nem is jár sehová. A régibb házfőnököt pedig mindenütt tárt karokkal fogadák.

Nekünk nem jól esett e nyilatkozat és alig került vissza a fürdőbe szeretett házfo- nökttuk, közöltük vele a fenti nyilatkozatot és annak valódisága után kérdezősködve, egyszersmind kérdezők azt is, miért nem teszen látogatást a Púcs közelében lakó inteligen- tiáuál ?!

Később e történetke kellemetlen zsur- lódásoknak képezte okát, azért vált szükségessé e helyen szellőztetni a múltakat, hogy a félreértéseknek eleje vétessék.

Tisztelettel vagyok t. szerkesztő urnák Dr Tomesánji.

Tárogató,

(yy) A titok fátyola lehullott az e folyó évi szeptember hó 4-én N-Kállóban tartott megbizottsági gyűlésen. A 4 levél, melyek a miniszteri leirat szerint, csak is a közgyűlésben voltak felolvashatók, fellebbenték a nagy titkot fedő fátyolt s kitűnt, hogy ama levelek egyike a jövő évi költségterv elkészítését, a másik a megyétől elesett községeket illető hivatalos iratok átadását, a harmadik a földnélküli tisztviselők fizetésének név sorának és koruknakfölterjesztését, a negyedik, a régi megyei határ dombok lerombolását s az -újak felállítását rendelé el. Ugyan e gyűlésen kimondatott az életbe vágó hatái rozat, hogy ti. „Szabóié s-m egye meg ! alakul“ a kormány által kijelölt határok közt s ennek első bizonyítékául küldöttséget bízott meg, mely Nyíregyházán megvizsgálja a város által a megye használatába adandó hivatali helyiségeket s jelentését még az e hő 19-én tartandó megyei gyűlés elé is terjesztendő Szóba jött a fospáni és alispáni lakás természetbeni kiszolgáltatásának kérdése is; de Kovács Geró ur előzékeny felszólamlása azt, a részletes tárgyalás teréről leszoritá. Pethő ZS. ur ismét felszólalt Nyíregyháza kapzsisága ellen s Kalló mellett; Mezősi László ur magvas és nagyon találó szavai azonban ót is lecsilapitották. Úgy van jól. Végre kikeli békül ni az adott viszonyokkal és körülményekkel, ha még úgy fáj is I

*** Nagy megütközéssel tapasztaltuk, hogy a megyei közögyüléseket a megválasztott bizottmányi tagok, a vidékről igeu kevesen látogatják, közelebb is a botrányig csekély szám határozó tt a fenforgott tárgyak fölött. Nyíregyházáról 50—60 tag van beválasztva, 8 alig 14—16 jelent meg a gyűlésen. Igaz, hogy most a gyűlés napján vásár volt Nyíregyházán, mely körülmény sokat elvont a gyűlésből. Hasonló eset azonban máskor is előadta már magát Az ily hanyagság mindig, különösen pedig most, midőn nagyon is fontos dolgok fölött folyt a vita, megbocsáthatlan hiba az illetők részéről. Ha megválasztatták magukat, illetőleg a bizalmat elfogadták : feleljenek is meg az illető megválasztottak kötelességüknek. Az uj „közigazgatási bizottság“ gyönyörű virága is, alig ha nem az ily hanyagságokból bujt elő !

— Joszka János Nyíregyház városának házi pénztárnoka, közelebb felhivta a Tanácsot, mikép intézkednék azon lakositási tartozások behajtása tekintetében, melyekkel több képviseleti tag még mindig hátrányban van. Mint halljuk, a Tanács a képviseleti gyűlés elé szándékozik adni ez ügyet; miután a városi főkapitány jelentése szerint, az illető adósok egyenesen megtagadták a lakositási dijaknak fizetését. Vagy van joga a városnak ily dijjakat szabni és venni a városba költözőktől, vagy nincs. Ha van, érvényesítse azt; ha pedig nincs: egyszer mindenkorra huzza ki az e czimü követeléseket s ne engedje azokat haszontalanul szerepeltetni, az illető pénztári közegek terhel- tetésével, a kezelési könyvekben. Ha érvényesíti, az osztó igazság elvénél fogva kell, hogy előbb, a korábban letelepedett lakosok ellen lépjen fel a hatoság s úgy tovább.

(y) Az e hó 4-iki nyíregyházai érsz. vásár elég népes volt ugyan ; de koránt sem hasonlított a régibb idők vásáraihoz. Különben az nem csuda. A vásárok ideje már lassankint lejár. Alig van valamire való község, ahol kereskedések s azokban a napi szükségek mellett, még kész ruhák és lábbelik is ne volnának készletben; ami a vásárra járást fölöslegessé teszi. De ha a dolgot közelebbről vizsgáljak, a vásárok ma nem hasznára, hanem kárára vannak az iparosoknak és kereskedőknek. A vásárokra járó iparos ki van téve a gyakori bizonytalan kiadásoknak és időtöltéseknek. Van eset rá, hogy 28 nap alatt négy vásár is esik egymáshoz közzel fekvő városokban. Az iparos péntek délelőttjét fuvaros fogadással tölti; a vasárnap fel megy az utazásra; hétfő az árulással, kedd a hazamenetellel s pihenéssel, szerdán legkevesebb félnap a bevásárlással telik el. Tehát 28 nap eltelte alatt 4 vásár 16 napot vesz igénybe, s a munkára csak 12 nap marad. Lehet-e igy azután az iparosnak boldogulni; pedig még a drága kölcsön-pénzröl s a gyakori mitsem árulásról nem is szóltunk. A kormány azért mindezekkel mitsem gondolva, minden kérvé- | nyező falunak megadja a vásártartási jogot. Ha ez sokáig igy megy, az iparosoknak végkép meg keilend bukniok. A mi kormányunk sok mindent tesz; de semmit sem gondol és fontol meg jól.

(t) Palánszklné-Csapó Ida asszony leány- nőveldéjének „Értesitö“-je, lapunk mai számához van mellékelve, mely valóban megérdemli, hogy a nevelésügy barátai a legoda- dóbb figyelemmel végig olvassák. Ez értesítőből minden értelmes müveit egyén átláthatja, hogy jobbat és többet Nyíregyházán ma még kívánni semlehet. Özv.HvezdaGusz- távné asszony nőneveldéje programmjáról hasonló elismeréssel szólhatunk. Nyíregyháza város csak örülhet, hogy két ily egymáshoz méltó s egymással a legnemesebb ambitióv&l versenyző »öveidét ápolhat keblében! Mi hisszük, hogy az óhajtott siker, ily körülmények közt, ki nem mai adhat.

Szabolcsinegye alispáni hivatala a megyei fópénztárnokot körözteti. Múlt hó 24 óta, holléte nem tudatik.

— Figyelmeztetjük olvasóinkat a bécsi Beusinger Zsigmond könyvkiadó hivatalára, mely jelenleg Magyarországban fizi házalói szerepét. E ezég, hogy a nyakán maradt kopott olaj festésű régi slendrián képeken túladjon, silány könyveket, regényeket vesz jó olcsón a külföldi és magyar kiadóktól és pár fordittat is, s erre előfizetőket verbuvál azon ravasz furfanggal, hogy a 12 frtos képet az előfizető 2 forinton kapja meg a ezég- töl. Tehát nem elég már az, hogy minden pénzünk Becsbe vándorol; hanem még hazai