Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-08-31 / 10. szám
~T III, évi folyam, 1876. 10. sz. Nyíregyháza, augusztus 31. Vegyes tartalmú hetilap. 09" Ie»i Ll m i «sáktöx-tokonL. Előfizetési árak helyben és postán küldve: SÓT* Hirdetések „Nyilt-tér‘*l közlemények dija: Egész évre.........................4 frt. Félévre . . ► ................2 „ ju tányosán közöltetnek. Öt hasábos petit sor térfogata egysteri egy négyezer hasAbzott garmond sor 20 kr. Negyedévre....................1 „ kö zlésnél 5. kr, többszörinél 4 kr. Név- vagy bérmentetlenül beküldött kéziratok nem vétetnek tekintetbe. Előfizetési pénz 8 minden közlemény s „Szubvicsmegjci HitiBélyegdíj !' Úgyszintén kéziratok nem adatnak vissza. lttuy“ szerkesztőségéhez bérmentve küldendők. minden beigtatásért külön 30 kr. Egyes isim éra 10 kt. bennünket, ámenekben már magukban képessé teszik a jövedelmet. Melyek ezen gazdasági bajok ? kérdi talán valamelyik olvasó. A gyakorlati mezőgazda igen is jól tndja és ismeri ama bajokat. Ilyenek a kalászok rövidsége, a megdőlés, a sanyar sovány szemek nnottság, csekély ellentálló képesség a növénybetegségekkel szembeu. E kalamitások ellen uj fegyverhez kell nyúlni a gazdának ; hogy a bajokat megelőzze, vagy megszüntesse, de e fegyverekkel bánni is kell tudni, különben kétélű pálossá válnak kezünkben, melyekkel megsebesíthetjük ugyan magunkat anélkül, hogy az ellenséget legyőztük volna. Eme fegyverek egyike az üzleti forgalomba vett trágj'a anyagok. A ki nem tud velük bánni, nem csak, hogy mit sem segített földjein, hanem az értűk adott pénzt is kidobta. A kereskedésbeli takarmányokkal éppen úgy vagyunk, mint a mesterséges trágyákkal. Mindezek többé nem a régi egyszerű óramű, hanem igenis bonyolult szervezet, melyben a természeti törvények egymást metszik át s egymásra kölcsönösen erősitőleg hatnak. Már most a ki ez erőket nem ismervén nem tud vélök bánni, az uralmat ők ragadják meg s a gada rabszolgájává válik. Ezen hatalmas természeti törvények urává a gazda csak azáltal lehet, ha egész jelentőségükben igyekezik őket megismerni ; ha mepismerkedik velők nemcsak felületesen, mesterségére való nézve hanem megbarátkozik magukkal a tudományokkal, melyeknek segélyével urává lesz helyzetének ; lia komoly elhatározással fekszik a természettudományok tanulmányozásának megnyerendő a szükséges szakképzettséget. Ez okból elengedhetlen kötelesége a mai gazdának, hogy alapos ismereteket szerezzen magának, a physikába chemiá- ban és pbysiologiában ; ainenynyiben az egész mezőgazdaság, egyik oldalról tekintve, nem egyéb alkalmazott természettannál, vegytannál és élettannál. | Szükséges még, hogy nemzetgazdasági ismereteket is szerezzen a gazda és necsak mesterségéhez alkalmazottan tanulmányozza, hanem úgy, hogy önállóan is tudjon róla és fölötte gondolkozni, Ua a gazda a nemzetgazdaságtan alaptételeivel nincs tisztában, egész életében csak laikus marad. Ne feledjük, hogy: a csupán gyakorlati előkészület a jövendő gyakorlati gazda számára, ma már nem lehet elegendő; mert a jövendőbeli mezőgazdaságnak sorsa attól függ, hogy a leendő gyakorlati mezőgazdák képzettségük mellett egyszersmind szaktudományilag is műveltek. „ V Wochenhl f. Land n. FortwlrtseM“ után magyarosítva. Hogyan kellene országos bajainkon segíteni ? Nem mondom én azt, hogy a megyei tisztviselők, eleget tevén kötelességüknek, nem érdemlik meg azt a fizetést. Hanem csak azt mondom, hogy nincs módunkban, nekiek annyit fizetni. S azt hiszem, hogy ez már kézzel fogható megdönthetien érvelés. Én meg vagyok győződve, sőt jót mernék érte állani, miszerint ha jövőre felényire leszállítanánk a tisztviselői fizetéseket, és megkínálnánk mindenkit állomásának megtartásával, hűségesen megtartaná azt mindenki, részint hazafiság, részint önzésből, s ha valaki lemondana, lenne pályázó elég, alkalmatos emberi! És ez igy van, az egész országban....! Hát a miniszteri tanácsosok, osztály- tanácsosok, minisztereknek mire való az a roppant fizetés ? megérdemlik 1 Legyen hogy megérdemlik. Dehát nincs módunkban 11 Hát az a sok minisztérium minek, mintha leggazdagabb államok egyike volnánk ? ! Vagy ennek megkell lenni, mert az ország becsülete úgy kívánja ? 1 Vigyázzunk, nehogy ez elvet túlhajtva úgy járjunk, mint járt a ház becsületével az egyszeri mesebeli házi asszony, ki ha egy kicsit kopott volt a kázi bútor, azonnal potom áron túladott rajta, újakat, divatosakat vevén helyette, s az ezért zürgölödö házi urat mindig azzal torkolta le, hogy „a ház becsülete ezt kívánja“ 11 utóljára bankrótot mondott megcsalva sok becsületes hitelezőjét bepiszkolva azt aminek a becsületét épen, kificzamodott észjárással megakarta menteni. Hát a tudós aki a föld kéjes gyönyöreit, e csábítóan szép, illatos virágokat eldobja magától, hogy az emberiség BÖtét agyában boldogító világosságot derítsen önzetlenül, drága életét koczkára téve, mint egy hős lobogtatja a zászlót, a melyre amaz isteni intelem van felirva „legyetek tökéletesek miként a ti menyei atyátok tökéletes“ 11 hű nemzeténél halhatatlanságát még iá késő ezredévekre is megőrzi, — és a költő, ki ha lantja húrjain zeng nemzeti éneket bájos esettel rajzolva híven a mait dicső tetteit, örömtelién föllelkesít, a a jelen borús egén egy jövőt, a reménység mosolygó szivárványát a sóvárgó szem előtt feltüutetve szivének drága vérén kóstoltatja meg velünk bűvészként a rejtelmes menny isteni italát, a nem múló gyönyört: nem érdemlik-e meg, hogy fejdelmileg tiszteletdijjáztassanak, és dijjaztatnak nyomorultan. Mert a közép osztálynak már nem telik, az alsóbb néposzt&ly nem érti meg, a nagytőke pénzesek és a magasabb aristokratia pedig nem akarják — tisztelet a kivételeknek —, őket megérteni ? 1 És kérdem, hogy a szegény földmives ki éjjel nappal izzad, fázik, éhezik szomjazik Párszé a hazai mező- gazdaságról. A mai gazdának nehezebb akadályokat kell eltávolítani, mint a régi idők embereinek. A külső viszonyok az igényeket felfokozták anélkül, hogy az eszközök szaporodtak volna. Ma kevesebb pénzerővel fontosabb és nehezebben megközelíthető czélokat kell megnyerni. A régi idők földbirtokosainak rendelkezésére állott a robotosok munkaereje s habár az ily munka hanyagul és immel- ámmal teljesítettek is : a mennyiség mindig kiegyenlítette a minőséget. Nem igy ma. A munkaerő általában hiányzik; csak a legnagyobb tárgyismeret mellett lehetséges, hogy a kellő helyen jelentékeny munkamegtakarítás éressék el. Kitűnő szakképzettség kell ahoz, hogy a hiányzó kézimunka okszerűen pótoltassák a gépi munkával. Régen kitűnő gazdának azt tartották, a ki a talaj lehető legnagyob kimerítése mellett, esztendőn át legtöbb állati trágyát produkált birtokán. Ez az idők elmúltak. Az újabb viszonyok megtanítottak bennünket arra, hogy a talaj kimerítésével még nem tettünk meg minden szükségest; megtanítottak belátására annak, hogy az állati trágya magában egyáltalában nem pótolja azon erőt, amit a termelés által földeinktől elvonunk ; megtanítottak azon igazságra, hogy az elvont erőnek egyenlőtlen visszandása az a pótlás, melyben túlnyomó a nitrogén, de amelyben bizonyos ásványi anyagok nem elég menyiségben foglaltatnak, hogy ez nem kis gazdasági bajba képes sodorni TÁ11CZA. ft FÜRIT 1 — Eredeti beszély — Irta: IQ. Donászy Ferencz. (Folytatás) A pasa Alma. Amint, az ajtófűggöny lehullott, utána fttrkészőleg tekintett körül .......... A hervadt virág még nem üdült fel, — kérdé Efiiniától, ki legcsábosabb mosolyát vévé fel és üdvözlé a pasát. Valószínűleg a nap első sugaraival ő is, felüdiil — jegyzé meg Éfimia, — elhozassam, óh uram nargylodat és éji italodat ? Efimia tapsolt, egy néger fiúcska hozá a rózsavizes Jnargylet, és lados csésze forma edényt, melléje egy pompás narancsot........ Ef imia a narancsot kétfelé szélé, s nedvét a csészébe facsará, a pasa nem vévé észre hogy a narancs nedvvel egy fekete lencse nagyságú golyó is hullott a csészébe. Efimia a pasa lábaihoz ült, elhivassam a rabnöket hogy azok tánczoljanak és énekeljenek? A pasa keblére voná Efimiát. Minek, — szólt — én csak a te szerelmedben akarok gyönyörködni. Efimia válasz helyett a csészét vévé fel, s a pasa ajkaihoz tartá. Ez hosszat, majd az egész tartalmát ki- ürité a csészének, e szép kezekből. Efimia csábitón mosolygott a pasára, a hódítás minden mesterségét elővette. A pasa sohasem látta oly szépnek oly csábitónak mint ma. Különösen szemei, ezek maid őrülté tették a pasát, mert az eltitkolt epedés az édes titkos vágyak s mély ábránd lángjai égtek azokban. Csak időnként értette ajkaihoz,nargyle- jának gyémántos szopkáját, mert édesebb csókokat szedett a még gyémántosabb ajkakról, mint a rózsavizén keresztül szűrődött füst..... A pasa álmos kezdett lenni, szemei Olykor lecsukódtak, egyszer hátra esett, és csak nehéz lélegzet vétele hallattszott. Efimia kibontakozott a basa karjaiból és egy undorodó tekintetet vetett reá. Itt az idő Isabel, — s ez gyorsan emelkedett fel a pamlagról egy félénk tekintetet vetett a hortyogó basára. Ne félj, fel nem ébred, siessünk, — ezzel egy sált kapott fel s Izabel feje körül egy turbánt formált, s öltönyének egyik gyémántos kapcsát leszakitá s ezzel megtüzé. Mily gyönyörű odalisk lenne belőled — szólt mosolyogva. Most vedd fel ezt a köpenyt, — szólt újólag Efimia, egy kerevet vánkosa alól két köpenyt, huzva elő, melyet már ma előre jó eleve oda tett, s egyiket maga vállai köré kerité. Most jer — az odalisk titkon egy kö- nyet törült el setét szemeiben, a mint a fényes termet elhagyák. Mentek, a két őr aludt az első terem ajtajánál, vigyázva átlépték őket sietve haladtak le a börtönök felé. Oda érve látták a két jó kurdot a lefüggő mécs gyér világánál hosszában a földön feküdni. Efimia reszketve kérésé elő övéböl a kulcsokat, próbálta egy sem illett bele a zárba. Még egy utólsó kulcs volt hátra, ha ez sem jó a szeretett ifjú szép szemeinek fényé holnap lecsukódik és megtörik a halál örök álmára. Ah az egész erősség súlyát keblén viselte. Lázasan dugá a kulcsot a zárba, a kulcs megfordult kétszer a zárban; Efimia leakasztá a mécset. A nehéz ajtó csikorogva fordult meg sarkaiban. Ah hogy vert szive akkor, Isabel is reszketve lépett a börtönbe Efimia után. A mint a mécs kétes világa egy kis fényt lövelt szét a börtönben, Isabel reszketve sikoltott fel. Bátyám! Isabela! Hogy van az hogy téged itt látlak. Siessetek, siessetek, — unszolá őket Efimia. Ki vagy te szabadító őrangyal ? — kérdé Miklós. Az odalisk reszketve süté le szemeit, de kévés idő múlva felemelő, a ráspolyt átnyújtva Miklósnak. Siess magyar i(ju, siess, minden perez veszélyt hozhat. Miklós kettőzött erővel kezdé a lán- ezokat reszelni. Efimia leoldá turbánját, fejéről s a börtön keskeny ablakát bedugá vele.. < A mécsvilága árulónk lehetne 1 Oly elragadó volt igy fedetlen fővel, midőn csak a holló haj koronázá a legszebb arezot. A kis aczél reszelő, sebesen mélyedt a láncz' szemeibe, Miklós egyik lábáról a láncz lassan csörögve lehullott. A két nő lázasan várta a munka végét. Ah lehullott a másik lábáról is a láncz. Most siessünk. Árnyként suhant a három menekülő keresztül a folyoson kiértek az udvarra, az őrök ott voltak a bástya tetőzetén Csak lassan a falhoz lapulva utánam suttogá Efimia alig hallatólag. Elértek a bástyához; milyjó hogy az éj fekete. Itt Efimia tapogatódzni kezdett; kevés keresés után reá akadott arra, amit keresett. Egy kis kulcsot von újólag elő övéből. A müezzim vontatott éneke hangzott és rezgett végig az aláztalan setét éjben: A basa álmodott.... Almában Efimiát és Izabelt látta sietni s távozni szökni a várból. Allah ők itt vannak — monda önmagának. Velők ment az a magyar iJfju is, kit holnap karóba húznak. Allah nagy, ö a nap első sugarával el fog halni. Mindinkább távoznak, Efimia is velők, a kit ő annyira szeretett. A pasa álmodott tovább. Azt álmodta, hogy felébredt, s ment Efimia szobájába, A kálit üres volt, a madarak kirepültek. A basa felorditott, kiálltott az őröknek, hozzák elébe a magyar ifjút, azon akarta bosszúját hűteni. Az őrök sápadt arczczal (értek vissza, egy saált hoztak, melylyel a börtön ablaka be volt dugva.
