Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1876-08-10 / 7. szám

.VM 17. g. A közgyűlés ügyköréhez tavi ozifc:­a) az elnök, két. alelnölc, a pénztar- nok, számvevők és választ.níáijyi tagok meg­választása (lásd 8. 10. 11. és 13. -§§■) b) a választmány,illetőleg a számve­vők előterjesztése feletti határozat hozatal; különbben a 3. 4. ö, eseteiben a tájolt felvé­tele vagy kizárása feletti végleges határozat hozatal; a békéltető bizottsági tagoknak év- röl-évre való megválasztása,általános szótöbb­ség alapján ; a társulat által kezdeményezett, pénztáfak és közös vállalatok szabályzatainak megállapítása ; a választmány évi müködésé- neltmegvizsgálása ésarefetfif?vTukmffit'á'fel* mentvény iránti határozattal; az évi költ­ségvetés tárgyalása és megál l api tása.'; c) a tanonczi és segédi viszonyok közvetítési dijjai iránti határozat; d) az alapszabályok módosítása, a földmivelés, ipar és kereskedelmi in. k. mi- nisteriumnak leendő bemutatás fentartásával; e) a hűtlen, vagy a társulat érdekei ellen működő tisztviselők vagy választmányi tagok letétele; f) a társulat feloszlása vagy más tár­sulatba olvadása iránti határozathozatal, (lásd 25—26. §■) A közgyűlési jegyzőkönyve­ket hitelesítésül áz elnökön és titkáron kívül három kiküldött tag írja alá. A társulat vagyonáról s annak kezeléséről. 18. §. 1- szőr. A társulat Vagyonát képezik: a) a beirási dijak; b) a tagok vagy más egyének által adandó ajándékozások, végre c) a társulat által üzletileg eszkö­zölt Nyeremények. E" tételeknek csak kamatjai fordítan­dók a társulati folyó költségek fedezésére. 2- szor. A társulat jövedelmei: a) a társulati vagyon évi kamatja; b) a tagok állal fizetett évenkénti dijjak s netaláni pótlékok ; c) a tanonezok és segédek felvétele alkalmával, a szerződés közvetítéséért, az e közvetítést igénybe vevő> társulati tagok ál­tal fizetendő, és időről időre megszabandó dijak; H a mull évről netalán megmaradt többlet.-. ; 19. §. A társulati jövedelmekből fizetendők a társulat kiadásai, különösen í a) a társulat helyiségéért fizetendő bér; bj a tiszti és szolgai fizetések; ’ c)az muíái, posta,nyomdai és egyéb!) üzleti és kezelési költségek ; d) a 'társulat nevében folyamatba tett közigazgatási vagy törvénykezési lépé­sek költségei; e) a tanonczi iskoláztatásra, vagy az ipar emelésére megszavazott járulékok, megjegyéztétvén, hogy a tanonczi iskolázta­tásra az évi jövedelemnek legalább 10 száza­léka fordítandó. ; áÖ. §. , A folyó kiadások fedezésére közvetle­nül nem szükségelt pénzek valamely intézet­nél, takarékpénztári könyvecskére elhelye- zendük. 2i.§. A bevételekről és kiadásokról évnegye­denként jelentés, és az év befejeztével ok­mányok számadás készítendő, mely a szám­í ve\fők általi* fdliilvizsgálat után, ezek által, | fejnwMit vény megadása végett, az évi közgyű­léseié terjesztetik. (Végé köv.) X-MáUó jul. IO, 1H7G. [Vége.]*4­.Miután a nagy-kállói reáliakolakeletke- íőzéséiie vonatkozó adatokat, mozgalmakat nie- í gyei hirlapi/odalmuukban, — daczára annak, hogy az efféléket éber figyelemmel kísértem • és ha szerét tejiettem felkerestem, sajtó utján köeölteml* közété ve, megírva nem láttam: a most kezemnél- levő okmányok alapján közöl­ni fogom azokat, lehető részletességgel re­mélve, hogy ez által á helyzetét tisztázom s az érdekelt közönségnek szolgálatot teszek. Azon kezdem, hogy a szabolgymegyei takarékpénztár egylet még 1868-ban egy is­kolabizottságot választott, mely egy N.-Kál- lóban 1869. junius 24-én kelt emlékirat­ban terjesztő elő a reáliskola felállítására vonatkozó működése eredményét az akkori, e téren korszakot alkotó miniszter B. Eötvös Józsefnek. Az emlékirat igy ke?dj: „Sza-. bolcsijiegyébei) fekvő s a megye székhelyéül szolgáló N.-Kálló mezőváros 6872 lélekszámú lakosságnak értelmisége több mint egy évti- zedenát ápolta s érlelte lelkében e városban egy uiindeu hitfelekezet ifjai közös használa­tára alapítandó reáliskola felállításának ter­vét.“ Felemlíti aztán a czélt. melynek eléré- . sére, vagy legalább megközelítésére szolgálna az a tervezett intézet e megyében. 1867-ben már a megyei községek többsége nyilatkozott egy N.-Kallóban felállítandó reáliskolairánt. Kezdeményezett, a tett mezejére lépett a ta­karékpénztár 1868 január 23-án tartott köz­gyűlése. Ez, a tiszta- nyeremény egy részének közös czélra fordítandó mennyiségét 904 frt 75 kr. azonnal átadta a N.-Kállóban felállí­tandó reáliskolára, mely összeggel letette az intézetnek alapkövét. Ugyanakkor egy ve­gyes iskolai bizottságot nevezett ki a közgyű­lés, melyet már fentebb ernliték. Ez az isko­lai bizottság aztán aláírási ivet bocsátott ki a megye inteligens s vagyonos fiaihoz, közsé­gekhez, bitfelekezetek egyháznagvjaihoz, B. Vécsey József akkori főispán levele kíséreté­ben ; mely aláírási ivén szintén hangsúlyozva van, hogy N.-Kállóban kezdeményeztetett, te­hát itt fog felállittatni is a reáliskola 267 gyűjtő ivén aztán 1163 egyéntől begyiilt 22,99X1 frt 37 kr. mely összeghez N.-Kálló városa a mint város, mint terület maga 8000 frtal,járult. Hogy csakugyan N.-Kállóban kelL ’ ez iskolának felállíttatása, azt az e melyből adatainkat merítjük igy! ínojkorfa : „Az iskola sorsát nem valamely hely népes-, ségi vagy kiterjedési viszonyai határozzák ; legyenek jó tanáiai, mint p. az ország egyik legjelentékenyebb kisvárosa Sáros-Patak col- leginmának, fölkeressék az ország legtávo­labbi zugából is; ellenben ha tanáraiban nem szerencsés : lehet az a tanoda a legfényesebb városban, s forgalma szegény leend.“ Továbbá „N.-Kálló ez iskolához jogosult; nem csak mert itt költ, ért ez iskola eszméje, in­nét indult kezdeménye, s minden adomány, mely létesítése mozzanatához járult kizáróan a N.-Kállóban felállítandó reáliskolára ada­tott : hanem jogosult fóleg azon érzelmi fej­lettsége s abból folyó lelkes ügybuzgalmáért, melynélfogva ezen igen korlátozott vagyoni viszonyok közt élő várős és lakosságának adománya a begyiilt alap minimál számítással 8ll2-ed árnyát képviseli; inig a megye 3|12-ed idegenek l|L2-ed arányban érdekel­, I Én reszketve rejtem arcaoraat kaftánom redöibe. Ragadd meg, kiáltá ezer meg ezer csu­da ajak. Kn utánad nyujt&m kezemet; de egy­szerre az égrőlegy sötét felhő ereszkedett alá, mely téged Efimiám elfedett szemeim elől, s'abból az a magyar ifjú lépett elő, kit múltkor elfogtam, s ez fényes kardját reám emelte, én éreztem mint oszolnák szét tagjaim parányaikra, összefolyt előttem minden, csak alaktalan szürkeséget láttam, s felébredtem. Allah nagy, mit Jelenthet ez álom? az elfogott magyar ifjút holnap megöletem. Efimia tagjai megrándultak, egy vo- nagló ijedős íiruya vonult át arczán. Kettős őrizet alá iéletem az ifjút; mert érZ'eni, bőgj'uz ő életével életein össze van kötve. Efimia tagjai mog-meg rándultak, e sza­vakra. Mi bajod ? éltein fájának gyökere, hogy úgy reszketsz ? , A halál angyalának hideg szárnycsapá- sáí éreztem. Kár volna az ily virágnak még elher- vadni.- í Az mindegy, kire ajhalál szárnya reá esik az elhal és elhervad. Fejtsd meg álmomat kedvenezém — szólt & basa térdére ültetve a tündéri Eti- miát. . Efimia elkezdé borús arczczal: Almodban fekete ménen ülni óh uram nagy veszélyt jelent, viharon nyargalni, dics­telen és véres halál, Hamáliel a halál an­gyala elfog jönui lelkedért. Allah nagy és hatalmas; mindenütt az 6 kezébéu vagyuuk, folytasd életem fo­nala. Vigyázz magadra uram! a veszély rövid idő alatt be fog jönni, a felhő alakok azt jelentik, tagjaid széllyel foszlósa pedig ha­lált, setét halál, végzé szavait Efimia ar- czát a pasa kaftánjába rejtve, Abdalah keblére öleié az odalisk lenge termetét. Megöleted a magyar ifjút — kérdé ol­vadó hangon tovább Efimia ? Meg, a holnapi nap első sugarairól fognak elhalványulta az ö élete sugarai. Efimia görcsösen szoritá össze kezeit. Tor­kán fuldokló hangon tört ki. Allah akarja igy — folytató Abdallah pasa, és az éh lelkem, óh kínos, a halál ha- | lállaí fog meghalni, ablakom alatt huzatom karóba, gyönyörködni akarok megtört szénáéi utólsó fényében. Efimia szive sajgott e szavak alatt, e szavak mindegyike maró méregcsépp gya­nánt hatott szivére; s égeté azt. A hárem főfelügyelője, egy hasított ajkú szerecsen eunuch jött s mellén keresztbe vetett karokkal igy szólt a basához: Dicső pasa, Ogli megérkezett s díszes koszorúdba egy illatos virágot hozott, ami néni hervadozott meg férfiú karjába, ha meg akarod tekinteni ez illatos virágot, melyen még & szüziség tompora ragyog, úgy jer, és legeltesd szemeidet rajta, mert csak egyedül azért alkotta Allah oly széppé és tökéle­tessé. Jól beszéltél Mustafa — szólt fiáczagva. hogy egész terjedelme testének megrázkó­( vék. Ám ha ez önérdek lett volna is: ntalhát N.-Kálló önzésének hazafiságára, melylyel közoktatási viszonyának fejlesztését munkál­ja; utalhat helyére, melynek gyümölcséül egy iskola magvát termelte s érlelésén foly­ton munkál ős üldözik-“ Eddig és így az em­lített emlékirat! Ezután vásárolt a nagy-kállói érdekelt­ség, más néven iskolabizottság iskolai helyi­séget 20,000 flórt. Mindezen intézkedések helybenhagyattak a nm. jvaik és közoktatás miniszt. 1869 november 25,15, 593. sz. a. in­tézkedése rendelete által, mikor is az intézet létrejővén s nagy-kállói reáliskola névre ke- részteltetvéfn, áldásos müködfcsétttegkezdte, támogatva azóta is folytonosan a nagy-kállói érdekeltség s a takarékpénztár-egylet által, mint ezt a már fentebb jelzett s a múlt évben adott 1800 frtnyi összeg is igazolja. A felyó évben meg, bogy a VI. osztály befogadására alkalmas helyiségek legyenek, a mii. vall. és közokt. min. mint egy 800 frinyi összeget utalványozott álalakitási költségekre. A történelmi levezetés teliát azt igazol­ja, bogy a reáliskolának N,-Káliéban kell lenni s maradui hacsak az alapítók, adomá­nyozók világos s határozott rendelkezése jogát sérteni nem akarjuk ; a mit tenni ta­lán meglehetne, de biz az égy cseppet sem szép és kegyeletes eljárás lenne. És ezt jó lesz komolyan venni és meggondolni, meg egy kissé szivükre is venni mind azoknak ikik ezeket Nyiregyházán mégnem tudják s az áthelyezést oly liűbele-balás módjára sür­gették ; mert én úgy vélem, hogy midőn egy város érdekeltsége oly nagy áldozatokat hoz, minőt N.-Kálló városa a reáliskola fel- 'állitásakor, hozván azt közmivelődési érdek­ből is, de saját fiai érdekében is : olyan vá­rost még | miniszternek sem lehet olyan könnyen sérteni az által, hogy Csakúgy köny- nyen elvegye tőle, kebeléből az intézetet s más helyre tegye át; mert akikor a társa­dalom támogatását bénítja meg. s veszíti el ; mire a mái zavaros állami' pénzügyi viszo­nyok miatt a kormánynak mindenütt, de fő­leg közművelődési téren oly nagy szüksége van. Nyíregyházának persze igen kényel­mes dolog lenne ezen, körülbelül két tized munkásságának gyümölcsét, annyi áldozat és utánjárás eredményét fiilön csípni s ha­zavinni, Igen könnyű és kényelmes lenne szedni az érett gyümölcsöt a nélkül, hogy az alanynak, a vadoneznak ültetése, nyéké-' getése s nemesítése körül egy késhegynyit lendített vagy egy kapavágást is tett volifa. Igén könnyű s kényelmes is lenne a repülő s'Últgalaml) elébe csak. az éles kést tartani.' De az ily cape-rape eiv a milyen mértékben kényelmes, olyan mértékben nem szép, hogy ne mondjam férfiút lan. Mert férfiatlannak lehetne mondani, mikor valaki küzdés nél­kül kivan eredményhez jutni. Hanem áldoz­zák Nyíregyháza is mint N.-Kálló, kezdemé­nyezzen p. egy polgári iskola, vagy felső- népiskola érdekében társadalmi, vagy bármi más utón és azt fogjuk mondani, hogy jó utón járnak. De midőn a reáliskolára tekin­tenek sóvár szemekkel s azt akarják, hogy az övék legyen ez intézet, arra azt mond­juk, mint az egyszerű szent mondott a sír­ból hozzáfohászkodó szegény embernek hogy: „segíts magadon : én is segitlek.“ Azt mond­juk, hogy „ne kívánd a te felebarátodét“... De mondhatunk egyebet is. Úgy lát­szik, hogy ott igen készek az emberek a más háza előtt sepreni, s az alatt i a magu­kéról egészen elfeledkeznek. Bizony jobb vol­na, és ezt jó&karatu tanácsként mondjuk dott, s nehézkesen felkelt, követte az eunuch Mustafát. Csak ezt várta Efimia, alig hullott le a pasa után az ajtó szőnyeg, a többi rab­nőt kiküldte, s kezeivel tapsolt. E tapsra egyik függöny széllyel nyil- lott, a vén háremörnő Kadina csoszogott be. Efimia felkelt, s eléje ment Kadinának s annak karját megragadva, mellé vonta egy pamlagra. Kadina! suttogá óvatosan körülnézve a teremben, ismered azokat, kik itt fogva vannak ? Egytöl-egyig biztositá Efimiát Ka­dina. Ismered azt a szép fogoly magyar ifjút? holnap a pasa karóba akarja huzatni. Ismerem és sajnálom. Az nem történhetik meg Kadina, mert én imádom, őrjöngöm ezért az ifjúért, meg­halok érte, — szólt a töröknők szenvedé- lyességével Efimia. Te szereted a fogoly ifjnt,1 és hol lát« tad ? Láttam, mikor fogva hozták a várba az ablakból, akkor megszerettem, és most, imádom és szeretem halálig. Mily nemes volt mint fogoly is, szó nélkül törte őrei gorombaságát, egyik fegy vere agyával előbre lökte, ah e lökést én éreztem, nekem fájt, engem alázott meg? Azt az őrt elárultam a pasánál, hogy kertemben járkált, másnap már karóba húz­ták a délkeleti bástya alatt; ép ódaláttam ablakomból, ah hogy örültem neki. 1 Egy ütés, egy halál. Tegnap éjjel sasijaimat összekötöttem azoknak a reáliskolára vágyó czikkiró urak­nak, ha arra toborzanának híveket, pártfo­gókat, hogy a városikban már fennálló,ág. "hitv. jellegű kis gymnasiumot segélyezzék, gyámolitsák. Mert biz úgy látszik, hogy arra is í'á fér egy kis anyagi jótétemény. Elhang­zanak évenként a felhívó, kérő szózatok és eszébe .nem jut sem egyik, sem másik szó­vivőnek, hogy megeresztene saját gyermeke érdekében, egy vezérczikket; hanem azután nyújtóznak csak, a mi niucg,* óhajtanak sokat markolni, pedig... .de hiszen tudhatják, mi ilyenkor az eredmény. Emlékezhetnek rá, hiszen szemök láttára történt, hogy a tanító képezde ugyanott megbukott. Nem jóannyiba fogni, mennyinek valaki embere nem lehet. Tehát csak hadd maradjon itt N.-Kállón az a reáliskola s elfogultságból ne tartsák vissza nyíregyházi szülők gyermekeiket ez intézet­től, mint azeddig úgy látszik egészen ilyen L számításból történt. Midőn ez intézet áthelyezése mellett azt hozzák fel indokul, hogy ez által is a ma­gyarosodást akarják eszközölni, ezt az igye­kezetei mi szépnek s méltánylásra méltó do­lognak is tartjuk, s kinyilatkoztatjuk, hogy erre nagy szükségük is van ; kivált ha az or­szág leginagyarabb megyéjének Szabolcsnak akar Nyíregyháza fővárosa lenni; de teremt­senek e végett eszközöket otthon. Állítsanak p. magyarosító egyleteket, ápolják városi, ta­nyai iskolákban a magyarnyelV iránti elősze­retetet. sai{ sät. s ne a kicsinyeit, lenézett, el­maradt (?) Kallótól vegyék el torkonverve azt, a mit joggal mondhat magáénak, reális­koláját ; mert szó a mi szó, de az ily eljárás nem sok önérzetre mutat. Van niég egy figyelemre méltó; szem­pont, melybíjl az áthelyezés szükséges voltát sürgetik; ez az, hogy: miután törvénykezési, közigazgatási tekintetben már — már Nyír­egyháza a megye központja, • (mi zárjelközt legyen mondva, még máig sem bizonyos) mi- velődési tekintetben Cenürálisatió lehet ig'éh üdvös és igen előnyös ; de nevelésügyi, köZ- mivelődési tekintetben a legnagyobb mérvű decentrálisátió a leghasznosabb, jegiidvösebb ez a művelődés természetéből önként követ­kezik s bizonyítani is fölösleges ; az ellenke­zőt vitatni pedig : az ár ellen úszásnak meg­felelő foglalkozás. S megyénk közmivelődésé- re nézve az lenne az igazi nyereség, ha en­nek minden feltűnőbb pontján p. Kisvárdán Ny.-Bátorban, Dadán vagy Sz.-Mibá|yon vol­na legalább egy egy polgári vagy csak felső- népiskola is. Az áthelyezésnek tehát e szem­pont is ellene bizonyít; mert aki még azt sem tudja, hogy ez ügynél a decentrálisáció el­vének kell uralkodni -. az a tauügyi politiká­nak meg ábcéjéf sem ismeri. , A mi a növendékek elhelyezését s ellá­tását illeti: e részben sem lehet panaszra semmi ok, mert a növendékek befogadása s ellátására, számos jó házak ajánlkoznak s az ellátás bizonyosan olcsóbb is, mint Nyíregy­házán. Társadalmi életünk sem oly lanyha s élettelen, mint ottani elleneink hangoztatni s a világgal elhitetni szeretnék; mire számúé példát hozhatnánk fel ha már eddig is na­gyon hosszúra nem nyúlt volna czikkünk. Szakítsuk is végét s fejezzük be azzal, hogy ne bolygassuk többé a reál iskola ügyét., Jó helyen van az itt N.-Kállóban s jó kezek­ben; gondunk is lesz reá. Legyen gondjuk a nyíregyháziaknak is a saját intézménye­ik és intézeteik, — s iskoláikra! Nem ér az a sok experimentálás. kapkodás, hű-hó, hajeza s áthelyezés felejti polemisálás sem­mit. Éppen azért írtam s hoztam felaz ada­tokat e terjedelmes czikkemben, Üo&y az és ablakomból leereszkedtem, az őrök a bás­tyán járkáltak, nem véttek észre, Jia észre­vették volna is ; a basa gyűrűje nálam volt, leloptam njjáról, és a holnapi reggelt nem éri meg, ki az én arezomát látja a pasán kívül. Oda csúsztam börtöne ablakához. ' Ah mi mélyen van ő a föld alatt! Édes biztató szavakat susogtam neki; ő csak sóhajjal, és e szavakkal felelt: Ki vagy te résztveyő jó lélek? , Aki téged szeret és megszabadít, — fe­leltem. édes szavaira. . . Isten veled — sugám le hozzá, nekem mennem kell bízzál és légy nyugodt. Ki vagy te ? — kérdé. Őrangyal — viszonzám s elsuhantam az ablaktól, vissza szobámba. Ah' Kadina nekünk ez ifjút meg kell szabadítanunk. Vesztegesd meg az őrökét! Nem lehet te fényes esti csillag ; mert fejükkel állanak jót a rabért. ' ■ Tanácsolj valamit, hát, szavaid minden betűjét aranynyal fizetem.: ' 1 Kadina gondolkozott, egy kévés, ideig. Nem kellett neki sokáig gondolkozni; jártas volt már efféle eselszövényekben. Óh a háremekben mindent kitalálnak. (tfolyt. köy.): ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom