Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-08-03 / 6. szám
Ili, évi folyam, 1876. 6. sz. Nyíregyháza, augusztus & n f • • • • Vegyes tartalmú hetilap, HEc fele H.ik naa i ■■ «I c- »■ csialöi!>lök«»it. Előltzctési árak hrlyhrn és postán küldve: Erén évr, 4 frt. Félívre 2 , Negyedévre ..... 1 . Elű6zctéei pénz * minden közlemény a „Ninbnlrvmegyel Köm- lüuyu szerkesztőségéhez bérmentve köldendők. JMT Hirdetések *vff jutánjoian kozpltetnek. Öt hasábos petit sor térfogata egyszeri közlésnél 5. Jer, tdbbn<Vinéi 4 kr. Bélyegdíj t V‘ minden beiktatásért külön AO kr. „Xyilt-lér ‘-t közlemények dija: egy négyszer liasábzott garmond sor 20 kr. Hót- vagy bérmentetlenftl beküldött kéziratok nem vétetnek tekmtetb?* Úgyszintén kéziratok nem adatnak vissza. Egye« szám ára 10 kr. _______ .. Sz abolcsmegye székhelye. Szabolcsmegye székhelyének Nyíregyházára tétele az 1876-ik évi XXXIII. t. ez. kihirdetésével bevégzett tény. Arról tellát szólani, vitatkozni csak idő és papír fógyasztás. Minthogy azonban e tény ellen, Nagy-Kálló és barátai újból megindították a liarczot és vitát ; sőt a közelebbi me- gyegyülésen igen különös, még eddig nem hangoztatott eszmék léptek előtérbe: nem hogy nem fölösleges, sőt szükséges,'hogy, ez ismét kérdéssé erőszakolt tényt újból szellőztessük, ha egyébért nem már csak azért is, hogy Nyíregyháza ellenségeit a tények logicájáról meggyőzzük s Kálló barátainak általunk mindig tisztelt fájdalmára enyhítő irt kössünk. Kállónak nem Nyíregyháza lett ellensége ; Kálló ellen nem Nyíregyháza agitál; Káliétól nem Nyíregyháza akarja elvenni központiságát, a megye székhelyét ; hanem az i d ő, a korszellem. Hogy Kálló nem tarthatott lépést a korral s nem fejlődött oda, ahol ma Nyíregyháza áll, ánnak nem maga Kálló, hanem szerencsétlen földrajzi fekvése, lakosainak kizárólag a földműveléssel való foglalkozása, a terjedésre és településre egyátalában zsibhasztólag ható urbérisé- gi viszonyai voltak okai a múltban. Az újabb időben, midőn fájdalommal kellett tapasztalnia elmaradottságát s annak szomorú következményeit, elkövetett ugyan mindent Kálló, hogy az adott viszonyok közt, meghozza azon áldozatokat, melyeket saját jóléte és a közművelődés követeltek ; de anyagi viszonyai, csekély népessége, útját állták a nemes törekvésnek. . Elismerjük N.-Kálló s barátai fájdalmának jogosultságát; de nem értjük, nem TARCZA. z&nrn hóba levele Férjéhez, a munkácsi várból. „Kincsem uram, kérem Nagy isten nevére, Siessen kegyelmed Hive védelmére 1 „Nem gondoltam vön’, oly Szerencsétlen legyek: Sírással, nélküle, Töltsem az életet! „S bárminemű legyen Éátorságos ez hely — Nyugtot nála nélkül Szivem abba’ nem lel. „Vagy élet, vagy halál: Csak véle lehessek; Gyalog is utána Bárhová mehessek. „Eleitől fogvást Kitől mindig félek: Hogy ha kegyelmedtől Itt rekesztenének : érethetjük Nyíregyháza ellenében minden lépten nyilvánuló gyűlöletét. Avagy lehet-e oka Nyíregyháza annak, hogy közművelődési, ipar, kereskedelmi és anyagi tekintetben elhagyta Káliét ? Éppen nem. Ha van érdeme Nyíregyházának e tekintetben, az nem lehet más, mint az, hogy az idő és fekvési viszonyok nyújtotta kedvező alkalmat idejében megragadta ; tehát az érdem nem absolute az övé. Ezért gyűlölni Nyíregyházát nem lehet. A kormány mára kir. törvényszéknek Nyíregyházára lett áthelyezésekor átlátta, hogy Szabolcsmegyében egyedül Nyíregyháza van hivatvaarra,hogyavezér- szerepet átvegye a múlt küzdelmeiben kifáradt s a ma már tehetetlenné vált Kálló kezéből. E megyőződés vezette a kormányt közelebb a közigazgatásnak Nyíregyházára lett áttételénél is. Aki a kormánynak ez elhatározását és tettét jogtalannak, méltánytalannak találja, azt, az e tekin- tetbeni elbírálásnál inkább a mnlthozi ke- gyeletes ragaszkodás, a megszokottság vezeti, mint a közügyek és a közmivelődés megfigyelése. De ha mindezektől elnézve Nyíregyházának csupán a közművelődés oltárára adott áldozatait tekintjük is, lehetlen el nem ismerni azt, hogy Szabolcsmegyének csak ő lehet jogosult zászlóvivője, A városi kórház már 1836 óta fenn áll. Kisdedovódája 1846 óta ápolja és növeli a kisdedeket. A vasúti indóházhoz ingyen adta a szükséges földterületet. A nyíregyházai 5 felekezetű egyházaknak iskolai czélokra összesen 147,000 forintot, az iskolai épületek íentartására 48,407 forintot, tanári lelkészi és tanítói nyugdíjalapra 2,902 forintot adományozott. Az eperjesi jogakadémiának 2000, a sárospataki jogakadémiának 1000 forint „Az volna nekem mit Ne adjon istenem! Vajki*) nagy dolog volt Mindig a szerelem!! Tóth Endre. — Eredeti beszély — Irta: ii]. Donászy Ferenez. (Folytatás) A fekete délibáb. A távoli mocsárból a békák ábrándos kurutytyal zengtek, mibe Delevegyfilt a vad- ruczák hápogása, s egy bölömbika bömbölése. Miklós úgy elmélázott ezeken a hangokon, másnak tetszett előtte itt még a hold fénye is, mint a városban, hol nem látott mást, mint az örökké hajlongó embereket, kik egymás láttára hátokat görbesztik, a sivár falakat és palotákat, sehol egy kis zöld egy bükkel benőtt bérez, mindenütt,1 csak fal az ó szürke fehér egyforma rideg színével. Nélkülözte a szabad természetet, az ó bájaival és reménységeivel. Az öreg egyszerre ijedve ragadá meg fia kezeit, s ez felrezzen mélázásából. A fain északi részén az ég veres volt, reá fegyverropogás, zavart lárma, és egyhosz- szu jajkiáltás rezgett az éji légben. Miklós felugrott, anyám maradj itt Izá*) Vajki-Tajmi; régié». Erén, az eredeti szárak szerint írott lerél töredékét lásd Horváth M. „Zrínyi Ilena élete“ czimjF müvének 57—16. 11. T# E. alapítványt tett. A magyar tudományos akadémiának 1050 frt. a budapesti nemzeti színháznak 1050 frt, a szabolcsi gazdaságiegyletnek 500 frt, azorsz.magy.ipav- egyletnek 500 frtot. adományozott. Legközelebb pedig csaknem 400,000 forintba került palotát bocsátott a kir. törvényszék és a megye haszonélvezete és rendelkezése plá, íme igy fogta fel Nyíregyháza városának legutolsó telepitésülakossága knltur- hivgtását ; * ekép teljesité hazafiui kötelességét. I Ha nem érdemel is mindezekért Nyíregyháza egetverő dicsőítést; mert hiszen részben hazafiui kötelességét teljesité : de azon gyűlöletet, kisebitést és rágalmakat sem érdemli meg, melylyel Kálló és ennek barátai által minden lépten- nyomon illettetik. Itt van legközelebb Görömbei Péternek jelen számunkban közlött czikke a kallói reál iskoláról. Oly dolgok vannak eme czikkben elmondva Nyíregyházáról, melyeket. Nyíregyháza valóban soha sem tett s oly hangon, melyet nem érdemelt meg.— Vane czikkben l^iJweáStkisebbités, gyanúsítás, harag, gyűlő let,''"bántálmS^ás, minden, csak igazság és szeretet nincs. így beszélnek, igy szólnak Kálló barátai Nyíregyházáról csak azért, mert kedvezőbb anyagi és társadalmi helyzetbe jutván, többet áldozott a közös haza oltárán és több szolgálatot tett a közművelődési és nemzeti érdekeknek, mint Kálló és az összes megye. Ha van hibája Nyíregyházának, csak az az egy lehet, hogy a múltban oly lassan magyarosodott, Hála égnek, az njabb időben biztató haladást tett és tesz naponkint ; bár még többet is tehetne, ha különösen az evang. lelkész urak nem ragaszkodnának oly konokul a tót egyházi kultuszhoz, melynek pedig ma már semmi értelme sincs, sőt egyenesen kárára van,, * tótajku lakosságnak. Legyenek meggyőződve Kálló és barátai, hogy Nyíregyháza méltó fővárosa le- end árégi Szabolcsmegyének.Többet mondok. Még a demokratikus elvek is kövérebb talajra, több elemekre találnak Nyíregyházán,mintbármely pontján amegy ének.Itt nincsenek nemesi kúriák, nincsennek ódon várkastélyok, melyek visszavezessék a lelket a múlt idők elzüllött dicsőségéhez; hanem van munka, és szorgalom, van akarat az előre törekvéshez, van józan és érett politikai gondolkozás, van önzetlen liaza- fiság és emberszeretet, — szóval van de- m o c r a t i a, melynek elébb-utóbb diadalra kell jutni e vén kontinensen is. Tehát szabolcsmegyének hagyományos oppositióna* lis politikájára sem fog árnyat vetni Nyíregyháza. Azon kérdést teszik fel Kálló és barátai, hogy ha a megye ’székhelye csakugyan áttétetik Nyíregyházára : mi történik a mostani megyeházzal ? Igen könnyű rá a felelet. Vegye meg az állam s alakítsa át fegytiázzá, összekötve hasznot hajtó jiol- gozó házzal s ossza be e fegyházhoz a közelebb eső törvényszékeket, honnan a 2 évnél hosszabb időre elítéltek lennének át- szállitandók. Az állam ez által tetemes költséget gazdálkodnék meg a rabszállitá- soknál s felszámithatlan erkölcsi hasznot és nyereséget hajtana szabolcsmegyének, vidékének és az országnak. E pont megérdemli, hogy úgy a megyei köztörvényhatóság, mint a megyei országos képviselők komolyan gondolkozzanak róla. Félre tehát a gyűlölettel. Jöjjenek bátran, bizalommal és szeretettel Kálló barátai Nyíregyházára. A hazát mindenütt lehet szeretni s a közügynek bárhol szolgálni dicsőség. Kmethy 1. val, de hol is van Iza ? ah ott jön éppen, én megyek. Fiam édes Miklósom itt hagysz bennünket? Anyám itt leszek én, de segítségükre kell mennem azoknak a kik ott küzdenek, te maradj itt a kertben. Isten veled anyám .... Galambosiné már nem hallá fia végszavait, tompa érzéketlenségben kevert a gyeppamlagon. Miklós az udvarra érve, erős hangon s nagy sietve lovát párán csolá elő, és szobájába sietett. Most látta először szobáját a kedves othont, de nem ért reá körültekinteni, pedig a holdvilágban oly bűvösen ragyogtak Virgil, Ovid, Ciceró tábláin az arany nyomások. A szoba szögletébe sietett, ott állt az egész vasöltözet sietve magára szedé s atyja falonfuggó kardjai közül egyet lekapva, pár pisztolyt övébe dugva, njolag kisietett. Az udvaron már tombolt éskápálódzott az öreg János kezei között ménje. Miklós felvető magát reá s igy szólt az öreg Jánoshoz: „Jánosom édes öregem vigyázzatok és véd- jétek anyámat, ón megyek, Isten veled.“ Ezzel nem is várta még a kaput kinyitják, a jó mén mint a fecske keresztül veté magát a jó magas palánkonlovagjávalegyütt. Amint vágtatva haladt az ntezákon, az ágas felé több vasvillás emberrel találkozott s a mint a templom előtti térre fordultak, egypár török portyázót találtak ott, kik nagy- buzgósággal munkálkodtak a templom fel- gyujtásán. Rajok rohantak kettőt levertek közzülök, de egy megmenekült s lova nyeregébe egy áléit nő . alak volt kötve. Utánna.-------—— Ro pogó sortüzelés fogadta e .kisded sereget, a mint az égő kazlak közelébe értek, a falubeliek elszántan küzdöttek a túlnyomó erő ellen. Olyan volt e két sereg, mint egy boa kígyó és a puszták király tigrise. A török egészen körűlgyürüzte már a kisded sereget, melyből sok elhullott, s fedte a csatatért. A basát, ki most maga jött megbo- szülni kedves csauszját e lázadó kutyákon, setét félmeztelen mamelnkjai környezték villogó bárdjaikkal. A basa villogó s drága köves damask- kardját kivonva ült ott tánezoló berbermén- jón. . . Amint Miklóst meglátta az ntanna jövő kiscsapattal, dühében felorditott: Ezek a kutyák is halni jöttek ide, száz arany annak, aki azt a pánezélos gyaurt elfogja, s mialatt beszélt, hosszn szakála úgy reszketett állán, mintha az esti szél rezgetné A basa is megindult, mamelukjai széles palosa alatt úgy hullott a szegény nép. Miklós megsulüntá kardját, vaatág vérsugár lóvéit ki az egyik mameluk nyakából, a széles pallos nagyot pengve hullott ki kezéből. Hozzám jöjj kutya — orditá a basa, elfoglak és kitömetlek mint Sapor Valériánk Én meg hosszú szakáladdal az udvart sepretem — viszonzá Miklós újólag egy ma- melukot vágva le. (Folyt. köv.).
