Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-09-07 / 11. szám
III. évi folyam, 1870. if. S3. Nyíregyháza, szeptember 7. • • SS Vegyes tartalmú hetilap, g«“fi ^sa i aoa. S ■& *9^.*bu». «***« a «fc»»'ttÄ tin* fiWiftitctési «Tali helyben c& postán kdldvt.-: Egész erre .........................4 fr». Fé lévre........................... . 2 „ 2? egy«áévre ..... 1 , EISfizöfctíHi p«ui/ 8 mimleu L-dztomény a ,,Szal>olr*s*i<kis»r<*i MiVz^ Iwiijr*-* Hxcrkesxtu sutéhoz béinreoitve fcipMviiílftk. Hirdetések |pf jutiliLyoaini icörSDSetnek. Ót liitaúlio, potit »or Mefogwi« agysaaVi kSzMsnúl 5. kr, ifiMt#?." riutM 4 Icr. lüin'ái'n ■bei^ttiMÍ r-ú it kai ön 30 kt. „Myilt-lér M közlemények dija: Ogy n égy szőr hasáhzott gnrmoad sár 20 kr. Kóy- Ytgy •bél,menfct>fi‘nBl!bckttlilött kozirnfok trétö vétetnek tekintetbe. L’gyflzivitéu kéziratok nem adottnak vitsza. Egyel ilia ára 10 ÜT. A tiá»I>é3Pa,eií«í^zer. ] Minthogy a k.izbértulííjdonosok és ' háztoérlők közti viszony, törvényhozási utón mai napig sincs meghafá'ozva és j rendezve; csak is a helyi szó késők ad- ■ nak a perlekedő feleknek és az eljáró bi- j róságoknak némi irányt, az pedig rendsze- I rés és megnyugtató állapotnak egyáltalá- ban nem ’mi óiul ható:: igen kívánatos volna ha a megyei és városi köztörvénybatósá.- gok, addig is inig azt a törvényhozás rendezné, több kin. városok példájára maguk altatnának kötfe’ező liá/.feérreudsza- bályokat. Ily rendszabályok altatására, a tör- vényhatóságok éppen úgy feljogosítvak mint például c-eléil-koldus-ts építkezési ügy szabályozására, melyek üdvös voltát igen sok város élvezi ma is. Az országos törvényhozás már az -Ttj cselédtörvényt megalkotta ; czélszerii- ségét é* üdvös voltát ugyan még nem igen tudhatják a gyakorlatból; nagyon valószínű azonban sőt csaknem bizonyos, hogy ezekkel sokkal könnyebben kiegyentittet j nek a cselédtartó gazdák és cselédek körüli ügyek mint ezek nélkül, már csak azért is, mert mind ‘a járáshirák, mind a rendőr kapitányok írott törvények szerint járhatnak el tisztükben, tehát sokkal rövidebben és biztosabban, mint eddig. Nagyon valószínű, hogy a törvfiiy- hozás nem sokára a házbérleti ügyek rendezésére is kiterjeszti figyelmét, ami, tekintve különösen a nagyobb városokat, igen kívánatos volna; mindazálfal meg- j történhetik, hogy még most hamarjában nem fog kerülni a sor erre : szükséges és kell, hegy a helyhatóságok ne halasszák már tovább e fontos iigy rendezését. Mennyd békételenség, kellemetlenség «-Ü.-BLL1 .-■■■"■T -.V " r u r-11 és patvarkodás merül fel a háztulajdonosok és a bérlők közt, s mennyi nmnsát adnak azok az eljáró bíróságoknak, azt legjobban tudhatják a járáshirák, akik iroit törvények hiányában-, saját egyéni nézetük, felfogásuk s egykét helyi szokás szeivnt intézik el a fel-felmerült panaszos kérdéseket. Ily körülmények közt pédig vajmi nehéz a feleket kielégíteni, s a hozott, itélrt által megnyugtatni; inig iiott törvények vagy rendszabályok mellett, nagy részben nsegkevesbülnének, vagy legalább niegköii.iy ebbittefnéuek a bérlet viszúl kodások és félreértése le. Nagyon természetes, hogy © rendszabályok. ezentúl is érvényben hagynák az Írott szerződéseket; de ezekmegkötésénél a szabályok irányadóul szolgálván, sok futta ngwak és 'Csalási szándéknak vétetnék. ele te. Az ily rendszabályok alkotásánál figyelembe kellene venni nYndjái t első hely en a lakás felmondásának idejét, hogy a bérlők inegmentettnéneu a háztulajdonos zsarnokoskodásától s a tetszés szerinti ki- szó Tatástól ; a házi urak pedig azon kártól, begy bélháza üresen maradjon, s Kárpótlást bírósági ©ton keressen. Köítözködési határidőül május, augusztus és októberhónapokelseje tűzethetnék ki rendszabályilag azon okból, mert e hónapokban a cselédek nem igen változnak s a munka sem oly' sürgős, mint más hónapokban. A felmondási határidő között is kiilümbséget lehetne tenni. Például ; a hónapos lakások felmondási határideje 15 napra szabatnék miiida két félt kötelezőleg. Az éves lakásoknál két felmondási hatándö állapíttatnék meg. Ugyanis a 150 forintot meg nem haladó évi bért fizetőre ft füllt 0)|feS0ftB!* — Eredeti beszély — irtai ifj. Don ás/y Ferenc/. (Folytatás) Senki sem vette észre a zavarban. A két kurd egy lóra vetette Miklóst, s ezt közben véve viharként száguldott a futó sereg után. A falubeliek egy darabig üldözték, — hiszen csak ágyúim körébe jortek kutyák, tudom ott hagyjátok fogaitokat,, meg még nektek is lesz ám karácson napja — dömiügé menekülés közben a pasa. A falubeliek szabadilójukat keresték. Ez eltűnt, eloszlott, mint névrokona az alföld térés pusztáin, a hullámzó délibáb. Miklóst vitték, ragadták, a pasa felor- ditott örömében mid»n a várhoz közel, a két kurd a fogoly Miklóst elibe vitte. Ah te magyar kutya végre kezeim közé kerültél; tehát mégis én tömetlek ki, nem, az kevés lesz neked, hanem ablakom alatt huzatlak karóba. Megölhetsz — viszonzá Miklós nemes tekintetét a pasára emelve. Még most is vissza mersz szólni, gyaur czenk, vigyétek és tegyétek a legmélye!) börtönbe baa várba érünk, fejeitekkel álltok érte jót, harsogó a pasa ménjét megs&rkantyuzva, s az egész kiséret a vár felé vezető utón robogott az erődbe, melynek nehéz kapuja zörögve tárult fel. Miklós megtörve a fáradtságtól és a testébe vágott kötelékek fájdalmától, csuk lassan haladhatott előre, amiért egyik kurd oldalba löké fegyvere agyával. Ezt látta Efimia. Másnap reggel, karóba búzák a nyavalyást ép Efimia ablaka alatt,. A pasa mindent megtett kedvenc« hölgyéért. Miklós után bezárult a börtön rideg setét szomorú ajtaja. El volt zárva a kül világtól jobban mintha meghalt volna, mert Így uem tudják kova lelt. A magány és egy névtelen epedés mely rokona a szomorúságnak nehéz ólojnszárnyTai val nehezedett lelkére. Az életnek szomorú részletei, nem csak a boldogtalanok szemei előtt lebegnek, merthisz mi szomorú részlet szőné magát egy ifjú álmai közzé ? mert az élet csak álom. Igen állom, de sokszor keserű és ébredés, hogyha kivált a boldogabb álmaink közé mintegy fekete alak emelkedik setét válaszfalul, a sivár való a sanyaruság. A megpróbáltatást tűrjétek békével, mert nem de, nem álmodtok mindig kedveseitek mosolyó arczával : hanem álmaitokban is küzdtök a létért,, viaskodtok az élettel, és ennek százfejü hydrájával és elbuktok. Hát az életben, hol nem lebegtek az álom könnyű szárnyain hogy a göröngyöket utaitokban elkerülhessétek, hej sokszor de sokszor és sokan elbuktak már kik a göröngyökben elbuktak és letértek arról az útról melynek neve becsület és szerencse. A kik pedig a dicsőség utain jártak, és keresték azt, haj, de szomorúan tapasz■nózve egy negyedévi, 150 forintnál többet fizető bérlőre nézve fél évi írásbeli Felmondód idő szabatnék meg és köttetnék ki, nndy idő pen toktól csak azon esetben lehetne eltérni, ha a felek magok közt több bérleti időt kötnének ki szerződésileg mely ! esetben a felmondási idő is hosszabbra tűzetnék ki. , A házbér, hónapos lakánál egészben. az évi lakásoknál l negyed évi részletekben el ire len te fizetend > ,• bizonyos időn beiőli felmondás terhe ’alatt. Az azonban, hogy á háztulajdonosnak a bérlő bútoraihoz elsőbbségi joga 1,'gyen s azokat bírói közbejövetel nélkül ' is lefoglalhassa, nem kívánatos kedvei- j meny ; mert éppen ez nvujt legtöbb alkalmat a perpatvarkodásra . Ajánljuk a megoldásra várakozó ügyet küztőrvény hatóságunk § városunk figyelmébe. __________________„Flfula“ HL ogyHw kellene országos iMijulnkon segíteni? Nyiít titok ugyanis, hogy || legjobb akarat, mellett sem képesül magas kormány T'EypjeftVreuuszér áTájiján, évenkiijti mi fiókra J menő deficzir. nélkül, daczára, a milliókra me «■I csak nem minden évben felvenni szokott kölcsön öszvegeknek, az álüuuiiajójat a maga emberségűből továbbítani 1 Nyílt titok, hogy az állam fizetés képessége naponkint ijesztóleg siilyed, és nagyon rózsa sziliben látja az a jövőt, aki azt hiszi, hogy e képesség jelen helyzetünkben is valaha emelkedhetik! Az államszükséglet ped’g a helyett hogy fogyna, daczára a számtalanszor tett igei eteknek, mindig növekedik és mindig növekedni fog 1 Félek hogy ott állunk, a hol már csak j i usztulás, haláll nyomorult halál 1 vár ránk !! I Ha csak egy valamely gyakorlati állam férfiú, mint, egy isteni küldött férfias bátor- I Sággal, a haza szent szerelmétől hajtatva, talták azt, hogy ragyogó fény ez, de nem melegít. Lám a nap, fényes sugarai sem mele- giteuének, ha nem surlódnának a léggel, nem ütköznének meg azzal. A dicsőség sugarainak is kell ily akadály, ily súrlódás kell egy tiszta forrón érző kebelnek honnan vissza verődjenek forrón melegen, oda honnan tükröződnek. Most méltán kérdhetitek kedves olvasóim, mi az ami megmelegiti a dicsőség sugarait, és táptálja azt a tüzet azt a napot honnan ezek erednek ? Igénytelen szó ez, de erre feldobognak azok keblei kik ezt érzik és imádják, ezen szó a tiszta s forró szerelem. De talán elég is már e reflekxiókból? Körülbelül ily gondolatok foglalkoztatták Miklós elméjét, és liagyák el. Óh a börtön igen alkalmas az ily gondolatokra. Miklóst keveset foglalkoztatta rabsága, csak folyvást ama rejtélyes nó lebegett szemei előtt, ki délibábként jön és tűnik el. Látta azt a csoda szép keblet, elfedve patyolattól és félig a hímzett selyemtől. Látta azt a villanyos sokatmondó bámuló, köszönő tekintetet, melyet akkor vétett reá, mikor a pánczél nyílását eltakará testével, látva az oda iráuyzott kopját. Kimondhatatlan érzet vett rajta erőt... az elérhetetlen vágy, s kínos epedés. Oh felkeresem én e rejtélyes nőt, Fel ha a fellegekbe van is, a lakása. Csak a láncz csörgése emlékezteté arra hogy meg van kötve kínosan és nyomorultul. Erre fel sóhajtott....... Most érezé Hogy rab, mint a kalitkába zárt mádá*. ajkán az ékesszólás bűvös fegyvere a. lángész megdönthetien érveléseivel, a nagy szabású jellem varázs hatalmával, a veszély e végső perezében, az örvény szélén, meg uem Tagadja a kormány rudjáf, nemzetgazdásza- ti szempontból egész más irány bau terelve azt 1!f De hol vfl>n egy ilyen mentő kéz, | ha volna is, illyeuvajjou e fásukkor istene, a« anyagéivi'rség mámorától ittasult nemzet követné-e az általa kibontott zászlót a lelkesedés hatalmával ?!,.. Es ha a gondviselés megmenti nemzetünket a tőnkre jutás örvényétől most az egyszer, a legelső Megtakarított fillért hova fordítsuk?! Talán újabb vasutak épilusére, melyek dk «gyesek önző érdekeit előmozdítják az ország roppant kárával; vágy talán Budapest építésére, hogy a vidéki városok a falvak szegénység szülte rondasága annál kirívóbban tűnjék fel az idegen előtt? Talán a királyi kéjlakok emelésére, hogy a magán polgár házikója annál nyomorultabban vegye ki magát mellette | vagy zsíros gondvivő, ujj ab b és újabb szükségtelen tisztviselői álló mások csinál 6 sára a nagyszájú, kólónpos, hazafiak lecsendesitése végett?! Vágy talán épen a mUszkavezetök nyng- Aijjainak emelésére hogy minél nagyabb kedvet kapjon a huza gyermeke «ISruim anar- záf, | közös anyát, mely, önhibáján kívül mostohán vár, de mégis o táplál bennünket?! Vagy talán a hadsereg számának és harczképességének emelésére, melynek szűrön y ereje, még mindig nem lehetetlen hogy kedvező alkalommal tekintettel a csak alvó százfejii szörny', a kamarilla hatalomra jutása esetére, — hogy a nép érdekek a szabad eszmék ellen, — elhalgattatva még a legfőbb hadúr urunk királyunk ellenparancs szavát is, — fog rémes morajjal fenyegetöleg megmozdulni ? | Istenemre mondom nem |! A legelső megtakarított Alléra népnevelés oltárára te'endő lel! Mert ha egyszera népek agyában világos ság lesz, nem kell szuronyerdő aszabad eszmék védelmére mint a Feljövő nap elől az éj réKeáves képként állott lelki szemei előtt a barátságos szülei ház, a szerető anyával, de ez csak azért tűnt fel, hogy annál ridegebben tűnjék fel előtte a börtön penészes négy fala. Ki tudja mit lvoz a holnap. Halált e vágy szabadságot? Tán az elsőt...... Erre felelt a pasa gyűlölete, mely egy uj képletként tűnt fel Miklós szemei előtt. A pasa. A pasa az első rémes dörrenésre mely megingatá és megrecsegteté a nagy kaput sarkaiban, felriadt mákonyszerezte mély álmából. Az ő erős természete mely az Összeszáradt csontos testben lakott, győzött a mákony érzék tompító és lankasztó erején. A pasa felriadt. Allali, mit jelentsen ez ? — kérdé önmagától felugorva a pamlagról, kardját kereste. Nem találta! Ki látta volna azt, hogy a szerelemtől lángoló férfin a hárembe, a virágok közé karddal menjen. Ment lázasan álmára gondolva Efimia szobájába. Efimia nem volt sehol. A kedvencz hölgy eltűnt. A pasa fel- ordított mint a puszták oroszlánya, midőn kölykeifc nem találja, a többi rabnők félénken buvtak takaróik alá. Álmát valósulni látta. Rohant termébe hol kardját és hand- Stsárját hagyta. (Folyt, köv.)
