Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-07-27 / 5. szám
Utó-limigok t negye* kikerekités tárgyában.' A magas magyar királyi b«diigyinini»z- térium leirata folytán, szabolcsmégy* alispánja meghívására, f. h. 20-án tartott bizott- mányi gyűlésen, e megye bizottmánya szép számmal jelent meg jogai gyakorlása végett. A bizottmányi gyűlés tagjai arczárói azonban hiányzott az öröm; minden arczon férfias komolyság vegyülve a várakozás okozta türelmetlenséggel volt látható. Végre megkezdőtött a gyűlés, melyből az eddig oly egy és nagy kiterjedésű megye, területétől megnyirbálva kerül ki oly annyira, hogy életképessége csaknem kérdés alatt áll. Nem használt tehát szabolcsmegyének több Ízben történt kérelmezése. A magasabb állami czélok Szabolcs és heves megyéknek feldarabolását követelték.Ki tudja mi oka lehet? Nem akarom hinni, hogy e feldarabolta- tásnak oka, ellenző ki állásunkban rejlenek ? A bizottmányi gyűlésen elnöklő alispán ur megnyitván a gyűlést, először Katusai K. bi- zottmáuyi tag ur szólalt fel, gyönyörűen ecsetelve szabolcsmegye történelmi múltját azon kegyelettel, melylyel mi magyarok őseink iránt viseltetünk s kijelenté, hogy az 1876 XXXIII t. ez. l-§-ában körülírt megyénk átdarabolását tárgyszó pontot, megyénkre nézve sérelmesnek találja; de mint hű és alkotmányos polgár, az alkotmányos utón hozott törvényeket tiszteletben tartja; kijelenti, hogy ő azok előtt vérző szívvel bár, de meghajol, s kérte a megyét, hogy a reá tartott nehéz megpróbáltatást férfiasán viselje el. Beszédjének e szakasza felesleges volt, mert Szabolcsban tudjuk mi az alkotmány szolgáinak lenni s tudjuk mi a törvény tisztelet Ki jelenté, hogy ő megnyugszik ezen el daraboltatásban;s nem kívánja,hogy megyénk kikerekitése más megyék kárával eszközöltessék ; szerinte ez szabolcsmegye méltóságával ellenkezik. Szólották a tárgyhoz még többen. Mindenkit sorrend szerint elő sorolni úgy hosz- szas, mint felesleges is lenne; de nem mulaszthatom el Vidliczkai nyíregyházai képvitelő ur beszédére vonatkozni. Tagadhatatlan, hogy beszéde ügyesen szerkesztett, de sem helyes, sem czélirá- nyos nem volt Egész beszéde a törvény magyajázatára irányult, s ez alapon kijelenté, hogy ó térületnagyobbitást, illetőleg rendszeres kikerekités általi kárpótlást, nem kér, mert nem is kérhet; határozott tudomása lévén róla mint képviselőnek, hogy a törvény czikk 5. §-sa az erdélyi megyék részére alkottatott. Tekintetbe nem véve azt, hogy a törvény czikk I. §-ban Szabolcs megye is az erdélyi kikerekiteudő megyék sorredjóben következik ; továbbá hogy a törvény ez. 6. §-sa nem matat rá, mely megyékre vonatkozólag hozatott a törvény. Bár e körülményből mi a magunk részére úgy védelem, mint támadó pontul felhasználhatunk, bátorkodtam képviselő urat, valamint a vele egyértelembe nyilatkozott képviselő társát Vidovich Ferencz urat figyelmeztetni, magyarország és erdély uniója nem csak írott mulaszt, de bevégzett tény*,képviselői Budapesten székelnek, segyüt tesen alkotják szt. István koronájának területére a törvényeket. Az unióval azt hiszem kötelezők lettek a törvények Erdélyre is, vagy is ugyan azon törvényeknek, melyek magyar ország törvényhozása által hozatnak, TARCZA. ft PtRSft D É L. I B Á. B.. — Eredeti beszély — Irtat IfJ. Doiiszy Fereurz. (Folytatás) Miki«». Nem édes anyám, csak ez a meleg lan- kasztott el nagyon. t Nem törtéut itt semmi sem nálunk azóta? Dehogy nem flatt, valóságos csudák. Tudod, hogy a török falunkat mindig megszokta látogatni, leginkább takarítás idején; egypár kazlat felgyújtott, egypár embert leölt, s többeket rabul fűzött, különösen a leányos anyák rettegjenek, mert a kinek szépleánya volt, azt elvitték, ha ellenkezett, levágták, vagy rabul vitték, az a Gyulai basa felszaglászta még a pokolban is a szép leányt. Tavaly ha jól emlékezem, igen tavaly, már minden be volt takarítva; mi békésen elnyugodtunk .... Egyszerre égő veres világ, ordítás lövöldözés zaja ébreszt« fel mindnyájunkat, a török rabolni jött. A falubeli emberek kaszákat villákat ragadva, csak kevésnek volt becsületes fegyvere, megtámadták a törököt, azaz védték tulajdonaikat. Ti kutyák, szólt a fő csausz haragtól elveresedett arczczal, még meg mertek mozdulni, nyakatokra gyújtom ezt a rongyos felüt. , Eu Izabellával a kertbe menekültem, onnan néztük mint gyulnak ki egymásután a kiterjedni s hatálylyal kellene bírni azok mindeu részében. Mind Kanzsay Károly,mind Vidliczkay# Vidovich képviselő urak nézetével ellenkező álláspontot foglalt el e tárgyban az állandó választmány. Az állandó választmány nézetének is voltak védelmezői; de a szónokokat s azok beszédeit fölöslegesnek tartom itt felsorolni ; mindöszze arra szorítkozom, hogy én szabolcsmegye méltóságát egyátalában megsértve nem látom az által, ha mi elvesztett területünkért kárpótlást kérünk. Nánás és Dorogit városok egyfelől ha Szabolcshoz ragaszkodásuknak elég jelét nem adnák is, nagyon természetesnek, czélszerünek tartom vissza csatoltatósukat kérelmezni ; mert Polgár község s az Óháti puszta, mint a mely a kijelelt helyekkel el nem szakaszta- tott. Szabolcstól, igy ma tényleg szabolcsi terület, elzárja e két hajdú várost a megyéje területétől. E tény körülmény szerintem meg figyelendő s nem látom át, ha e városok még vissza o8atoltatni akarnának Szabolcshoz miképpen vólna méltóságunk mesértve. Más felől több szónok azt hangsúlyozza: ne jelöljük ki a helyeket, melyekkel kárpótolni akarjuk elvesztett területünket, mert a szomszéd szatmárvármegye rovására nagyobbodásunkat kérni nem illő dolog. Uraim e tárgyban nem látom megyénk méltóságát sértve, mert Szatmármegye Kővárvidékével terület nagyobbitást nyer, annyival inkáb nem, mert Szatmármegyének általunk csa- toltatni kért része a múltban megyénkhez tartozott. Ha akkor szatmármegyének tőlünk elszakitása szégyen nem volt, azt hiszem reánk nézve nem szegy ele tes annak visszakeb- lezését kérni, kiváít akkor midőn mi területileg jelentékeny csorbulást, szenvedünk. Különösen'nem szégyenletes dolog azért sem mert Szatmármegye ez elszakítandó területe nagy részben kereskedelmileg elválhatlanul hozzánk van kapcsolva. Ezenfelül még az Ecsedi láp és a Szamos folyó e vidéknek szathmármegyéveli közlekedését nem csak megnehezíti, de igen sokszor tehetetlenig is; mig a vélünk való közlekedése teljesen szabad és ment minden oly körülménytől, mely azt meggátolni képes volna. Tagadom, hogy megyénknek levonna valamint, azt is tagadom, hogy joga.ne volna a miniszterhez folyamodni terület kárpótlásért ; mert ha szabolcsmegyéról a törvény az orvoslás jogát megvonta volna, akkor egyedül térképét elkészíttetni rendeli, akkor felesleges lett volna a bizalmi férfiak . megválasztása, úgyszintén^ a nek 5. §. második pontjában kezesi jog, azon hozzáadással, mely a harmadik pontban foglaltatik. Hosszas vita után szavazatra kerülvén a dolog az állandó választmány véleménye fogadtatott el. Hogy tényleges haszon fogja e koronázni Szabolcsmegye fáradozásait, azt nem tudom nem tudhatom. Elvan tehát határozva, miszerint kérjük a területi kárpótlást, kijelölten a községeket, melyeket nem elvenni, hinein visszalcebelezni óhajtunk. F. vállalathoz szerencsét kívánok Sza- bolesmegyének. Az eltérő nézetek összehozása és egyértelembe működés tekintetéből találtam helyén, habár utólag e czikket napvilágra hozni, s szivemből kívánok szerencsét a megyének az újabb kikerekités tárgyában. Lóvry Sándor. falu házai. A falunkbeli emberek már-már lankadni kezdtek, a török sereg egy része folyvást gyújtogatott. De átkos munkájokat meghiusitá az ég, mert egy jótékony zápor eloltá az égést. A fő csausz szakáiét tépte mérgében. Lójjétek, vágjátok ezen sertés evő tisztátalan kutyákat — orditá rettenetes hangon — és te Isten, te madzsar Isten — kiál tá öklével az ég felé fenyegetve, — megmutatom azért mégis, hogy eltörlöm ezt a falut a föld színéről. A mint öklével az ég felé fenyegetett, abban a pillanatban fél karja úgy repült el, elvágva a csuklónál mint a gondolat. A törökök egy rém ordításra fakadtak, egy fekete seregtől találók magukat körülvéve, mely oly nesztelenül, oly észrevétlenül jött, mint ha csak a légből vállt volna ki. Elöl a vezér egy fekete karcsú alak, setét fénytelen pánczéljával fekete ménen, mint az éj királya ütött atürökökre, ő volt ki ama mesteri vágást tette, melytől a fő csausz karja elrepült. Oly rémesen, olysetéten nézett ki, hosz- szan lelóggó fekete sisak tollával a záporban is folyvást égő kazlak vérvilágánál. Te láttad édes anyám mindezt ? Nem fiam, az öreg bíró beszélte. » A török futott, s a rejtélyes szabaditó niiut a köd, mint a zivatar tűnt el fekete lovagjaival. A köznép elnevezte fekete délibábnak, arczát sohse látta senki, azt sem tudják honnan jő,de valahányszor veszély van ö mindig megjelenik, azért oly biztosak vagyunk falunkban, mint egy erős várban. Snem kutatott senki sem utána falunkból édes anyám ? Kutattak gyermekem, de minden kutaSzabolcsmegye gyűlés* terméből« Szabolcsmegye rendkívüli gyűlést tartartott f. hó 20-án N.-Kállóban, mely alkalomra a belügyminisztériumnak, az újonnan ki- kerekitett megye határvonalainak kijelölésére vonatkozó intézvénye volt tárgyalás alá ki- tüzve.Az elnöki széket a főispán ur távolléte miatt, Bónis Barnabás alispán ur foglalta el, ki is üdvözölvén a jelen volt megbizottmányi tagokat, a gyűlést megnyitotta. A tárgyalásra kitűzött miniszteri leirat erős vitára nyújtott alkalmat. A miniszteri rendelet ngyanis, arra hívja fel a megyei törvényhatóságot, hogy Szabolcsmegyének uj határvonalát, a szomszédos törv. hatóságokkal egyetértve, határozzák meg a törvény által megjelölt irányban; a térképet készíttesse el s a tisztviselők névsorát terjesze fel. A főjegyző Petliő Zsigmond indítványát jelenti be, melynek felolvasása későbbre határoztatok. 'Ezután az állandó választmánynak a miniszteri leiratra tett javaslata olvastatott fel. Az állandó választmány a miniszteri rendeletnek eleget-kiván tenni, de egyszersmind -kérelmezni javasolja, hogy Szatmármegyének beszegelló részei csatoltassanak Szabolcsme- gyéhez. Kauzsay K.nem óhajtja,hogy az elvett községekért, a szomszéd megyékből kárpó- toltassék szabolcsmegye; bár fájlalja, hogy a minisztérium Szabolcsmegyét megcsonkította. A törvénynek azonban, ha nehéz szívvel is, eleget kíván tenni. Gál Elek SzathmáT megyéből kíván az elvett területért kárpótlást. Vidliczkayjózsef Kauzsay nézetét pártolja. A kárpótlásra nézve ajánlja, hogy ne a miniszterhez, mint aki a törvény fűlött nem állhat, hanem az országgyűléshez forduljon a megye. A miniszteri rendeletet teljesíteni kiváltja, s felhívja a közgyűlést, hogy a megye ujhatárvonalainak meghatározásához küldötteket nevezzen ki. Gencsy Károly fájlalja a megye megcsonkittatását s kárpótlást -követel, kívánja, hogy Téglás, Dorog, Nánás, biharból, Naméuy, Szamos s az úgynevezett nyírség Szathmárból ide csatoltassék. Vidovics Ferencz Kauzsay véleményét osztja. Kralovánszky Mór a kérvénye- ,zést pártolja. Pét hó Zsigmond nem kíván a • miniszteri rendelet végrehajtásához segédke- tzet nyújtani; ne hogy a megye önmagával jöjjön ellentétbe. Id. Pi 1 issy L.kárpútlást kíván. Kállay János a kárpótlást nem kívánja ugyan ; de ha a többség akarja: az esetben bízassanak meg a szabolcsmegyei országos képviselők, hogy azt a kormánynál mozdítsák elő. P i 1 i s s y L á s z l ó a megye uj határvonalának megjelölésére kiküldendó bizottsági tagokat kívánja odautasittatni, hogy a kárpótlást eszközöljék ki. A kárpótlásképen idecsatolandó községeket nem kívánja kijelölni, mint Gencsy Károly; jelölje ki azokat a kormány maga. Hosszas meddő vita után, szavazatra kerülvén a dolog, határoztatott, hogy a megye ujhatárronala jelöltessék ki, az arróli térkép és a tisztviselők névjegyzéke terjesztessékjfel a miniszterhez. tás sikertelen volt, a köznép azt hiszi, valami jótékony tündér, vagy hegyi-szel lem. Miklósnak egy terv villant fel agyában. Mely tájban jött tavaly a Gyulai basa ? Aratás, azaz takarítás után. Vájjon az idén el fog-e jönni? — kérdé inkább önmagától Miklós. Ne adja az Isten édes fiam, — szólt az özvegy áhítatostul, ki fia végszavait meghallotta, s sietett reá felelni. Nézd édes gyermekem mily szépen kel fel a hold, ne mennénk le a kertbe. Amint akarja édes anyám. De te fiam fáradt é| törődött vagy a hosszú úttól. Semmi az édes anyám, menjünk a kertbe. Az estelit is ott hordatom fel. A fekete délibáb. Miklósnak csak a fekete délibábon járt az elméje; Izabella előre szőkéit hogy a lugasban mindent elrendezzen. Az estebéd sültből, kenyér, vaj, és gyümölcsből állott. Miklós evett mint a farkas, rég nem esett neki az étel oly jóízűen, mint most. Az özvegy szeme édesdeden pihent fián, a hold sugarai megvilágították ennek délezeg alakját, egész boldogult atyja suttogák ajkai, ó neki is épp ilyen volt szeme, ép ilyen erős domborodásu homloka, egész szakasztott mása atyjának. Miklós fiam, — szólt az özvegy. Mit parancsol édes anyám ? Egypár komoly szavaló van hozzád ... Mi édes anyám ?.... .. Lásd fiam ón már öreg vagyok, nehezemre esik az a sok gond és teher, a mely a gazdálkodás által rám nehezül, védd át ezt mind te, ez egyedül csak téged illet. Ezután Petliő Zsigmond indítványa olvastatott fel, melyben indítványozó nem kívánj^ a megye székhelyét Nyíregyházára áttétetni mindaddig, mig ott a megyének saját háza nem lesz, nem akarván megyéjében zsellér lenni. Kauzsay lényegben pártolja az indítványt s óhajtja, hogy a mostani megyeházat a kormány vegye meg; indítványozza, hogy a megye írjon fel a kormányhoz e tekintetben, melyben kéressék fel a miniszter aziránt, hogy értesítse a megyét a székhelynek hová tételéről s azon esetben, ha azt Nyíregyházára teszi át, mit szándékozik tenni a kállai megye házzal ? A felirat ily szellemben határoztatott felterjesztetni. A határvonal kijelöléséhez László Alajos és Gál Elek neveztettek ki. (a. b.) Vidéki élet T.-Lök jul. 12-én 1876’ T. szerkesztő ur! Legutóbbi becses lapjában a közügy és csekély személyem iránt mutatott figyelmét, legmélyebb őszinte tisztelettel vettem. Óh nem csak egyedül felsőbb helyekről nyújtott érdemjelek boldogítanak. Van az emberi társadalomban, a lelkieken kívül egy intézmény, melynek neve „Nagy hatalom“, mely előtt meg kell hajolnia mindennek, mint igaz muzulmánnak prófétája koporsója előtt: ha ezen hatalom minden kísérletek, minden kigondolható körülmények és minden időben, egyedül a jónak, szépnek, hasznosnak és igaznak az ész mindenható szavával fogja pártját. Ezen nagy hatalom, — talán mondanom sem kell — a sajtó. Ez öl vagy elevenít; sújt vagy lelkesít; magasztal vagy lealáz; kárhoztat vagy üdvözít. Ezen hatásában, hivatásában és ezen rendithetlen szellemében, legyen mindezek által üdvözölve uj aerája küszöbén megyénk derék közlönye és ennek szerkesztősége.*) Tisza Völgyi. Tárogató, *** A városi közköltség ellen, mint halljuk nagyon zug a lakosság s egyátalában nem tud vele megbarátkozni. Mi pedig azt mondjuk, bár évtizedekkel ezelőtt behozták és fizették volna azt; most aligha állana a város az adósság azon fokán, melyen fájdalom, áll. Sajnálatos dolog, hogy a múltban nem akadt, a város érdekeit szivén viselő férfiú, aki kimondta volna a községi adó behozatalának igazságos és szükséges voltát. Igaz, hogy e községi adómentesség igen sok idegent csa- logtatott városunkba, akik azután itt letelepedtek ; de az ősi birtokos lakosság magát csalta akkor, amidőn a községi adó behozatala ellen küzdött. Igaz, fiogy nem fizetett fe- jenkint községi adót; de fogyott a közös vagyon s a bevándorolt idegenek kényelmesen élvezték a városi közjövedelmekből fedezett személy és vagyonbiztonságot. Ne zúgolódjunk tehát a közköltség ellen; hanem fizet- gessük azt, hiszen csak magunkon segítünk azzal is. Egyik zsebünkből kivesszük, hogy a másikba tegyük. *A nyíregyházai vegyes-ipar társnlatalap- szabályainak közlését mai számunkban kezdjük meg. Ajánljuk azt iparos polgártár*) Köszönjük e lelkes üdvözletei a sajtó, a közügy és 88j&t igénytelenségünk nevében. Szerk Izabella húgod már menyasszony, azt úgy is tudod, mindene készen van csupán a te megérkezésedre vártunk; ezekben a napokban meg lesz a menyegző, oly nehezen várta érkezésedetIzaoellaleendő férje, derék becsületes ember, egész leikével szereti Izabellát, ámbár te úgy is ismered, hisz barátod, leányom jövője úgy hiszem jó kezekben lesz. A felől legyen nyugodt édes anyám ismerem én Gábort. Izabellatehát a házat elhagyja, én ugyan amíg élek addig vezetem a háztartás gondjait; asszony kell a házhoz fiam. Majd idővel minden megjő édes anyám. Jól van fiam csak ezeket akartam mondani. Szobád készen van; megboldogult atyád minden fegyvereit ott találod hiány nélkül, még az egész oxydált aczél vasöltözetét is ott találod, felállitattam egészen, tán szükséged lesz valaha reá. Miklós megcsókolá anyja kezeit. Ked- vencz latin költőidet is ott találod — folytató az özvegy, — Cicerót, Liviust, Ovidot és Virgilt, hanem Hómért nem találtam. Azt én vittem magammal édes anyám. No csak hogy megvan, már azt hittem hogy elveszett. Az anya éh fiú mindketten hallgattak, csak egymást tartották átkarolva. Gyönyörű nyári éj volt. A hold szelíden úszott a kék égbolton, melyen szikráztak és villogtak a csillagok ; minden csendes volt, csak néha-néha hallatszott éhbögése egy szarvasmarhának, vagy egy kuvasz rekedt vakkan tása. (Folyt, köv.)
