Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-05-15 / 6. szám

SZABOLCSI ŐRSZEM 7 I MIT SZÓLSZ HOZZÁ? Szabolcsvármegyei reformátusság tiltakozása Szabolcsvármegye református közönsége nevében Porzsolt István, Kiss Lajos és Bartha László esperesek, dr. Kálnoky Bedő Sándor és dr. Nánássy Andor e. m. gondnokok nyílt le­vélben fordultak vitéz dr.- Jékey Ferenc, Sza- bolcsvármegye főispánjához, melyben a \ómai katholicizmus keresztyénietlen harc modorát utasítják vissza. Lapunk kis terjedelme miatt az egész nyílt levelet közölni nem tudjuk, ha­nem csak az alábbi részleteket. Legyen ez is elég arra, hogy minden szabolcsi reformát us magyart harcbaállítson és vigyázatra intsen: „Mléftóságos Főispán Ür í Szabolosvármegye református közönségének nevében- a következő ’előterjesztést tesszük Méltó­ságodnak: A róm. kát. klérus egyes tagjai Szabolcsvár­megye közéletében, főiképpen a közjogi állások betöltésénél az ú. n. felekezeti többségi elvet ve­tették bele, ami azit jelenti, hogy nem az illető képessége, hanem a felekezeti hovatartazandósága, vágyás keresztlevele és -hitbuzgalmi tevékenysége dönt az egyes állások betöltésénél. Ez ellen az elv ellen a vármegye református közönsége nevében a leghatározottabban óvást emelünk és tiltakozunk. Tiltakozásunk indokait az alábbiakban sorol­juk Fel: Veszedelmesnek és éppen azért elveten dőnek tartjuk ezt az elvet, mindenekelőtt amiatt, mert az ilven, felekezet szerint való megkülönböztetés az egyes állások betöltésénél ellenkezik az orszá­gos tönvénvekkel. A magyar állam ugyanis a tör­vény előtt egyenlőséget és viszonosságot állapít meg a keresztyén felekezetiek között. Törvényte­len tehát az, ha az illető vallása válik döntő té­nyezőivé egy állás elnyerésénél... Országos törvényeinkre támaszkodva valljuk és hirdetjük, hogy — különösen vezető állások­nál — csak az egyéni rátermettség lehet irányadó. A felakezet szerint való minősítés szolgálhat egy­oldalú hatalmi érdeket, de sohasem a közérdeket. Károsnak és veszedelmesnek tartjuk ezt az -elvet társadalmi és felekezeti szempontból is. Ugyanis a sok fájó seb ütése mellett különösen alkalmas arra, hogy a különböző hitű magyaro­kat szembe állítsa és a magyar nemzeti egységet, ezekben a sorsdöntő napokban megbontsa. Azok az egyeduralmi törekvéseik, amelyek a vegyes házasság, reverzális, közös istentisztelet, stb. kérdésben a róm. kát. Codex juris canonici kizárólagos rendelkezéseinek megvalósítását tűz­ték ki célul, már eddig is fájdalmas összeütközé­seket okoztak a magyar életben. Nincs sdmmi 6zükség arra, hogy hatalmi érdekből tovább foly­tatódják egy kétes értékű és magában sok vesze­delmet rejtő ténykedés. iMlély tisztelettel hívjuk fel Méltóságod fi­gyelmét az ilyen -eljárásoknak rendkívül káros hatására és kiszámíthatatlan következményeire. iMa még a törvényes formák mellőzésével, egyébként tiszteletreméltó férfiak próbálnak be­főj ezetlien választási ügyekben hangulatot, vagy félelmet kelteni, — holnap a dolgok természeté­nél if-ogva, úgylelhet ugyanezt fogja cselekedni az utca és a fegyelmezetlen csőcselék. Hol lesz ak­kor a megállás és ki vállalja a felelősségeit feleke­zeti, társadalmi és nemzeti életünk aláaknázá- sáért, íha még komoly egyházi tényezők is a nemzeti egységet bomlasztó, széthúzást és gyűlö­letet keltő törekvéseket segítik elő. Mindezeken kiviül Szabolcsvármegyében a felekezeti többségi elv előtérbe állítása szembe­szökően egyoldalú és iga.zságtailán. Ugyanis itt évszázadok óta -a református közép- és kis­birtokos osztály volt anyagi helyzeténél és mű­veltségénél fogva a vezető és nemzetfenntartó elem. Ez a társadalmi réteg törzsökösen színma­gyar, sóiba meg nem ingathat» m-agyarságiánál, műveltségéinél, Vagyonánál, mindig meghozott vér-áldozatánál fogva állandóan és kivátóam nagy súlyt képvisel a.z egész nemzeti életben. Ennélfogva nem vagyunk hajlandók tétlenül nézni egyházunk kebeléről akár csak egyes llel- keknek szórványos elsodródását is, annál kevésbbé azt, hogv ez az elsődródás itt-ott gyakori jelen­séggé fejlődjék. Másfelől azonban nem felejtjük el azt sém, hegy a teljes Szentírás szerint, amely egyházunk számára az isteni kijelentés egyetlen és kizáróla­gos forrása, az egyház igazi tagjává a kiválasztó kegyelem szuverén predestinációja tesz bárkit is azáltal, hogy a Szentlélek Isten egyesíti őt az ainyaszantegyiház egyetlen és örök fejével, Jézus Krisztussal. Ennek következtében az egyháztiagsáig végső- lég Isten kegyelmi munkája, amelyet emberi munka Isten- eszközeként elősegíthet, de sem meg nem alapozhat, sem meg nem szüntethet. listen Iigéjének, a Szent Evangéliumnak meg­dönthetetlen ígéretére támaszkodva, állhatatosan hisszük és valljuk, hogy magyarországi reformá­tus egyházunk léte és fennmaradása nem a sta­tisztikai tények alakulásához köttetett. (Mi- a legfőbb hangsúlyt -arra kívánjuk he­lyezni, hogy az általunk ez alkalommal szóváitett jelenségek miatt egyfelől nemzetünk Lelki egysé­géért, belső békéjéért, keresztyén alap jelleméért remegünk, másfelől pedig magát a róm. kát. egy­házat féltjük. ...Az itt előadottak alapján Szaholcsvárme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom