Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-04-01 / 3. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 3 AZ EMBERRŐL Vágyol-e gazdag lenni? De még mennyire, hangzik rá mindnyájunk részéről a válasz. Pedig Jézus határozottan megmondja tanításában, hogy »boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten országa« (Lukács 6 : 20). Ugyancsak: »De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek vígasztalástokat« (Lukács 6 : 24). Máté 19 : 24-ben pedig ekként figyelmezteti tanításával a gazdagokat: »Köny- nyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni«. Es mégis csaknem minden ember vágyik a gazdagságra. Avagy kétségbevonjuk Jézus tanításának igazságát és úgy gondoljuk, hogy a földi élet sáfárkodásáról nem kell számolnunk? Ne legyünk dőrék! Mert földi életünk után egy olyan bíró, a Mindenható Űr Isten elé kerülünk, ahol nem lehet letagadni, vagy szé- pítgetni gyarlóságainkat, nyomorult,' bűnökkel teljes életünket. Ha hiszel egyáltalán egy min- denekfelett állóban, a világ Teremtőjében és bölcs Kormányzójában, akkor ezt kétségbe nem vonhatod. Igazságosnak kell találnod, hogy e földi élet igazságtalanságai után valaki részrehajlás nélkül igazságot szolgáltasson az itt üldözött, háborúságot szenvedett nyomorgóknak, nélkülözőknek és szenvedőknek s hogy hasonlóképpen a nagy kincsekkel hütleniil sáfárkodott gazdagoknak is számolniok kell! A gazdagságra vágyóknak több csoportja van. Az egyik az »egyél, igyál, játszál, a halál után úgy sincs semmi gyönyörűség« élvét vallók, akik gazdagságra törekvő vágyaik teljesülése esetén bizonyára csak saját élvezeteik, testi gvönyöreik fokozására gondolnának. Minden bizonnyal inkább mennének Abbáziába, San Remoba, vagy a Riviérára, mint a »Megbékélés Házá«-ba. (Evangelizációs telep a pestmegyei Szödliget község egyik dunaparti akácos ligetében.) A meggazdagodni vágyók másik csoportja már a lelkiekre is gondoló, vallásról is hallott és a társadalommal is törődő emberekből áll. Sáfárkodásra kapott talentumnak tekintik Isten anyagi ajándékát s abból talán Isten dicsőségére és szolgálatára is áldoznának. Azonban a nagyobb részt, ha nemesebb célokra is, de mégis csak önzőkre igyekeznének fordítani. Míg bizonyára volnának olyanok is, akik gazdaggá válásuk esetén minden vagyonukat Isten szolgálatába igyekeznének állítani, azonban, azt hiszem, ebből volna a legkevesebb! Pár nappal ezelőtt szerződések és más magánmunkálatokból egy nap 40 pengőt kerestem. Istennek ezen nagy szeretetéért és jótéteményéért nemhogy fokozottabb mértékben igyekeztem volna hálát adni, de még az esti bibliaolvasásomat is egészen áhitat és elmélyedés nélkül végeztem. Bizonyos gyarló emberi, de jóleső örömöm volt. Egész este az járt eszembe, hogyha ez naponként megismétlődne, csak egy hónapban 1000 pengőn felül keresnék. Ennek lehetőségét latolgatva, beleszédültem örömömbe s minden figyelmem erre fordítottam. Isten ezen az éjjelen megostorozott és porig alázott, majd álmom hatása által kényszerített rá, hóm? kora hajnalban lámpát gyújtsak, kezembe vegyem a Bibliát. Ekkor világosodott meg az is előttem, hogy Isten bizonyára irántam való szeretetből nem engedte eddig, hogy sorsjegyem nagyobb nyereményt nyerjen, mert lehet, hogy azáltal lelkemben vallottam volna kárt. Én ezen kinyilatkoztatásban, ha pillanatra is, de megnyugodtam. Mégse jó meggazdagodni. MOLNÁR JÓZSEF, községi főjegyző AZ EGYHÁZRÓL A^urvacsorázó egyház A húsvéti ünnepkör az, amelyikben lélek- számban a legtöbben szoktak anyaszentegyhá- zunkban úrvacsorázni, legalább is a statisztika kimutatásai szerint. Ezért lesz időszerű, ba az Űrvacsorával kapcsolatosan néhány dologra felhívjuk olvasóink figyelmét. Ez azért is időszerű, mert ezekkel az ünnepekkel kapcsolatban szerezte a mi Urunk ezt az igen sok áldást magában rejtő sakramentumot. Mi az Űrvacsora? Milyen különös feleleteket kapnánk erre, ha megkérdeznénk úrvacsorával élni. kívánó egyháztagjainkat. Talán semmi körül nincs annyi tudatlanság, tévhit és babona, mint éppen e körül a sakramentum körül. Ebben a rövid cikkben nem is igen akarunk mi mindent kimerítő választ adni felvetett kérdésünkre, hanem csak egy-két dologra szeretnénk a figyelmet felhívni. A korinthusi gyülekezetről mondott ítélet ránk is áll teljes egészében ezzel a kérdéssel kapcsolatosam »Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagv issza az Űrnak poharát, vétkezik az Ür teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel hogy nem becsüli meg az Ürnak testét. Ezért van ti közietek sok erő- telen és beteg, és alusznak sokan.« I. Kor. 11 : 27—30. Hát nem ez az igaz, hogy gyülekezeteinkben sok az erőtelen, sok a beteg és sokan alusznak? Most ne is vegyük számításba azokat, akik
