Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-09-01 / 13. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 5 j.Bűnös vagyok és fájnak is a bűneim, de hogyan szabadulhatok meg ettől a rettenetes tehertől? — „Jézus Krisztus azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye“, olvasom a Bibiiámból. Előkerül a nagybetűs Biblia és együtt húzzuk alá I. János 3:5 verset: „ . .. Ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és Őbenne nincsen bűn.“ Megpróbáljuk együtt énekelni: „Van erő, van, csodás erő van, Jézus drága szent vériben.“ Vasúti szolgálatból hazatérő fiatal férfivel kerülök beszédbe. Keserű szívvel beszél nehéz szolgálatáról. Lehetetlennek tartja, hogy ilyen körülmények között lehet Istennek tetsző életet élni. Az Igében találunk rá feleletet: „Keressétek először Istennek országát és az Ö igazságát és ezek mind megadatnak néktek.“ Elcsendesedve kéri, szerezzek be számára Bibliát. Betegen fekvő, hívő testvéremhez küld Isten. Figyelmetlenül, szeretetlenül bánnak vele az emberek. Még a hívő testvérei is, — panaszolja. Nem beszélünk sokat, csak elővesszük Istennek áldozatos szeretetéről szóló beszédét és az én testvéremnek újra elég az, hogy Isten őt a Krisztusban szereti és zeng a kis szobában az ének újra. A naponként más-más családnál való ebédelésünk is legtöbbször Isten magasztalására való alkalom. Közös elbeszélése annak, hogyan bánik velünk az Isten. Imaórán vagyunk együtt, néhány komoly, Krisztusban hívő testvéremmel. Üdülést jelent együtt könyörögni mások ébredéséért és hitben való megerősödést jelent mindannyiunk számára. Utána kezdődik kint a város végén a házi bibliaóra. Jönnek az Ige után szomjas emberek. Egyesek hosszú útról fáradtan. De annyi vággval az Életvize után, hogy rövidke időnek tűnik fel az a másfél óra, amit együtt töltünk. Bizony. Az Istennek beszéde élő és ható. Juliska testvér. Meg kell látnom, hogy e világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. Dr Ravasz László Nem az ember építi Isten országát, hanem az embert építi Isten Országa. Kroeker Jakab Krisztus nem a szolgálatot és az ajándékot nézi, hanem annak belső értékét. Kilburn J. D. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Az őszi munkáról Elérkezett a jövő évi termés előkészítésének időszaka, megkezdődtek az őszi munkák. A talaj előkészítése és a mag elvetése ma minden gazdának kötelessége. .Igaz ugyan, hogy a gazdák nagyrészét katonai kötelességek teljesítésére hívják be s az is igaz, hogy a lovak és szekerek nagyrésze ugyancsak ilyen katonai szolgálatot teljesít, — az őszi munkáknak azonban elmaradni nem szabad. Már tavasszal is, amikor az ország megnagyobbodásának biztos reménye, majd ennek megvalósulása is bekövetkezett, gondoskodott a kormány arról, hogy azoknál a gazdáknál, akik katonai szolgálatot teljesítenek, vagy akiknek igavonó állatai szo'gálattételre berendeltettek, — a szomszédok megmaradt állatai kisegítsenek s elvégezzék a múlhatatlanul szükséges munkákat. Biztosra vesszük, hogy ez az intézkedés a legrövidebb időn belül megérkezik és mindazok, akik bármi okból mentesültek a katonai szolgálat alól, hatósági intézkedés alapján, de bizonyára önszántukból is készségesen sietnek segítségére azoknak, akik a legfontosabb kötelességüket teljesitik. Fel kell itt vetnünk a kérdést, hogy vájjon az egyenlő teherviselés elvéből kiindulva, nem lenne-e helyes, ha a tavaly ősszel, az idén tavasszal és idén ősszel nem mozgósított dunántúli gazdaságok segítségére sietnének a mindhárom alkalommal igénybe vett szabolcs- szatmári gazdáknak. Ez a vidék egyébként is kedvezőbb gazdasági helyzetben van és fekvésénél fogva még eddig mindég megkiméltetett a megmozdult hadsereg igénybevételétől. A dunántúli gazdaságok igaerői, traktorok és egyéb gépeszközök egyrésze nélkülözhető lenne egy-két hétre és azokkal a mi országrészünkön visszamaradt munkálatok könnyebben és gyorsabban elvégezhetők lennének. Az országnak az a feltétlen érdeke, hogy a jövő évi termés biztosítva legyen ! Ebben a közös és kölcsönös segítségnyújtásban a krisztusi vonásnak és. a szeretet parancsainak kellene érvényesülni. Önként kellene, hogy segítségére menjen az erősebb a gyengének. Ha pedig a lelkek még eddig nem értek meg arra, hogy maguktól, önként és szívesen siessenek segítségnyújtásra, úgy a kormánynak kell erős kézzel irányítania azokat, akik csak parancsszóra dobogtatják szivüket. Szükség van tehát nem a jelszavakban, de hitben felépült keresztény Magyarországra, hogy a rendkívüli idők ne találják készületlenül a magyart! Sz—s.
