Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-05-01 / 5. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 5 Jut-e eszedbe, amikor megtöröd a mindennapi kenyeret, hogy a búzát érlelő nap fénye és melegsége felülről, ingyen kegyelemből árad szét a világra? Eszébe jut-e a világ hatalmasainak, hogy a háború viseléséhez felhalmozandó kenyértömegre azért küldi az Ür áldott napsugarát, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere? A természetet figyelő földmunkás szeme legyen nyitva, lelke teljék meg áhítattal és hálával, amikor reggel felkéí a nap s mindennap érezze, tudja, higyje, hogv amije van s amit vár, mind-mind ingyen ajándék a Mindenek, a nap, a fény Urától. Sz—s. AZ IGE MÉRLEGÉN Katonáink hazajöttek Kárpátalja visszaszerzése véqleq befejeződött, a rend visszaállt, ha uqyan méq ukrán propaqanda kész is zavarokat okozni. Szinte azt lehetne mondani, hogy most lett iqazán örömmé ez az isteni keqyelem és ajándék. Most ünnepelték a városok a hazatérő katonákat. Hős és nagy munka volt, mert orszáqszer- zés, rabbilincsek széttörése volt. A húszesztendős hazuqsáq eqyrészének dicsőséqes helyrehozása . . . Elbeszélqettem eqy ilyen hazatérő ma- qyar katonával. Ezt mondta: „Félek hazamenni, mert otthon meqint nem lesz mit csinálni. Kérem, mi naqyot szeretnénk tenni, olyat, aminek látszata is van. Rendelkezzék velünk a nemzet és mi qyőzünk“. — Elqondolkoztam ezen a kijelentésen. Nem tudom elfelejteni. Mi mindent lehetne ezzel az erővel cselekedni. Micsoda új orszáqot lehetne belőle építeni! Oh, csak tudna a nemzet valóban rendelkezni vele. Csak volnának terveink és boldoqító álmaink, melyekből valóban lehetne jövendőt építeni. A jövendőlátáshoz azonban lélek kell. Előbb a maqyar telkeknek kellene felébrednie . . . Hiqy- qyük, várjuk és szolqáljuk bűnbánattal, hittel, imádsáqqal és bizonysáqtétellel a naqy maqyar lelki ébredést. Naponta több lehet rá remény- séqünk, mert a jelekben felfedezhetjük a könyörülő Isten szent íqéreteit... Te látod-e ezeket? Én iqen. Roosevelt békét akar Az Északamerikai Egyesült Államok elnöke üzenetet küldött a „béke“ érdekében Hitler vezér és kancellárhoz és Mussolini olasz miniszterelnökhöz, melyben felszólította őket, hogy hajlandók-e egy sereg általa felsorolt kisállam területi és állami függetlenségét biztosítani. A tényekkel nem ismerős, vagy azokat rosszul ismerő emberek előtt bátor, határozott és valóban békét akarónak tűnhetik fel ez a cselekedet, de azok, akik emlékeznek a „békét csináló“ Wilson elnök tizennégy pontjára, csak egyet tehetnek: tiltakoznak az ilyen béke ellen, mint ahogv meg is tette még az elnök úr által felsorolt államok legnagyobb része is. Béke ürügye alatt háborút provokálni: ez azért már mégis csak sok! ... Mi mindent felhasznál a sátán arra, hogy lángba borítsa ezt a világot! Lehet béke ott, ahol igazság nincs? ... A béke Isten műve. A békét igazán csak Isten akarja és munkálja. Hiszen békessége csak a hívő embernek van. Isten azonban az igazságot is akarja. A keresztyénség Isten nagy és örök békekínálata az emberiségnek. Ez a béke már készen van, csak elfogadni kellene. Ez a béke azonban nem tétlenséget, bárgyú beletörődést jelent, mert a békességet adó Krisztus harcot is hirdet és fegyvert is ad a bűn, a világ, az ördög ellen. Dolgozni kell . . . Olaszorszáqi útjáról hazatérve mondotta Teleki Pál miniszterelnök: „Elmúlt az álmok és a beszélés ideje. Ma dolgozni kell mindenkinek ott, ahová állították“ . . . Az emberek leq- többjének álma: dolog nélkül élni. A munkát az emberek inkább tehernek tartják, mint valami kiváltságnak. Az általános, népi vélemény szerint a munka a szolga dolga; úrnak lenni egyet jelent a nem dolqozni-val. Es melyik szolqa az, aki ne szeretne úr lenni? Itt valahol nagy nemzetnevelési hiba történt, mert különös, hoav az intelligencia kevésbbé szereti a munkát. A legjobb esetben a munka kenyérkereseti forrás, a megélhetés előfeltétele, nem pedig szolgálat és jöveydő-építés. „Annyit dolqo- zom, amennyiért megfizetnek“ — elvén épül fel a mai társadalmunk és nemzeti életünk. Ez íqy nem jól van ... A munkát építéssé csak a szolgálat teheti. Erre a szolgálatra pedig csak Krisztus tanítja, meq övéit. Mindaddiq hiába állítjuk fel a munka igényét mindenkivel szemben, amíq a szolgálatnak lelke nem tölti be az embereket. Ez a lélek pediq a Krisztus Lelke. B. B. „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, meg- tántorodnak a legikülönbek is; de akik az Urban bízinak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, .futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el“. (Ésaiás 40 : 30—31.)
