Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-09-01 / 13. szám
6 SZABOLCSI ŐRSZEM AZ IGE MÉRLEGÉN Magyar gyűlöld a magyart! így címnek szinte ijesztő és kétségkívül botránkoztató ez a négy szó együtt, de mégis le kellett írnom. A mi napjaink, ezek az idők nami és felelősségteljes napok és idők. Ahogy Teleki miniszterelnök szereti nevezni az „országépítés“ ideje ez, de valóban is az, mert azok a feladatok melyek megoldásától függ a magyar holnap, igen komolyak és igen súlyosak. Ebből a munkából mindenkinek szinte ereje felett ki kellene vennie a maga részét s éppen ezért a társadalmat minden rendelkezésre álló eszközzel nevelnünk kellene a nagy áldozatok meghozására, a nagy magyar összefogásra. Ebben a sörgős nevelő munkában mindenki tudja, hogy legnagyobb szerepe a sajtónak, főként a napilapoknak van. Erről is sokat lehet hallani. Ezt az újságíró társadalom tudja is, de fájdalom most nem csinálja, mert napilapjaink tele vannak a gyűlölet, még pedig az egymás gyülölésének tanításával. Gyűlölni tanítanak azzal a sok egymást-megszólással, szeretetlen, epés bírálgatással és gúnyolódással. Én már nem szeretek újságot olvasni, mert lélekmérgezésnek tartom azt a sok „nyilas“, „csáklyás“, „rendszer“ vitát, vádat, gúnyolódást, magyarázkodást. Mikor és honnét tanulja meg népünk Isten kívánságát, parancsát: SZERESSETEK EGYMÁST!... SZERESSÉTEK ELLENSÉGEITEKET!...? A kavargó világ Ha az ember egy kicsit gondolkozva nézi az emberek, a népek mostani életét, szinte megrémül az élettől, mert valami rettenetes kavargás az egész. Vonaton beszélgettünk az eseményekről, amelyek most már egy esztendeié forrongásba hozták a vén Európa, sőt az egész világ életét. Egyszercsak odaszólt hozzánk epv idősebb úr: Komédia az egész. Néhány ember veszedelmes játéka, melybe milliók pusztulhatnak bele ... — Igaz? — merült fel bennem a kérdés. Emlékeimben végigfutok az eseményeken, szemem előtt megjelennek az újságok híradásai, a nagybetűs, fenyegető, izgató címek, a váratlan fordulatok, a bombaként ható meglepetések, a hangyabolyhoz hasonlóan nyüzsgő élet, a diplomatákat szállító repülőgépek ide-oda száguldása. Imé: A kavargó világ! Ennek nézésében csak bele lehet szédülni. Nem csodálom, hogy emberek, sőt nemzetek idegbetegei lesznek ezeknek az időknek. Ettől engem is csak egy ment meg: a hitem: Ezt a világot Isten igazgatja! A történelem ura Isten ! A kavargó világ láttán megrémült lelkemmel Isten felé fordulok és megnyerem boldog békeségemet: „Micsoda az isteni gondviselés? Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mely által mennyet és földet, minden teremtménnyel egyetemben, mintegy saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden nem történetesen, hanem az Ö atyai kezéből jő.“ Ez a hit valóban vigasztalás ! Tiéd-e?! Megnyílnak az iskolák Itt a szeptember, az iskolai év kezdete. Megindulnak a holnap emberei az iskolák felé, hogy ott készüljenek arra az életre, melyet végig kell élniük, azokra a feladatokra, melyeket nekik kell megoldaniok. Az iskolák is várják a diákjaikat. Megindul az egyik legnehezebb munka. Dolgozni fognak tanítók, tanárok, diákok. Kik fognak nekik segíteni? Milyen kevesen és milyen ritkán imádkoznak ezért! Mivel állasz oda az iskolák mellé nagy munkájának segítségére. B. B. 1 BIZONYSÁGTÉTELEK Szükségem van a Krisztus keresztjére Mikor először mentem Krisztus Keresztjéhez, nehéz, fájó és nyugtalan szívem megbékélése, megtisztulása olyan nagy csoda volt számomra, hogy csak ámulva néztem. Amitől én minden erőmet összeszedve, hosszú esztendőkön át meg akartam szabadulni és nem sikerült, az most mind nincs többé, el van fedezve, meg van bocsátva, mert Valaki az életét adta azért, hogy én megszabaduljak. Élet számomra csak onnan jön, csak a Jézus Krisztus Keresztje éltet egyedül. Nekem kell mennem a Krisztus Keresztjéhez, mert másként nagyon rossz élni, nagyon nehéz, de onnan felülről várva mindig mindent, nem elviselhetetlen. Bűneim elől el nem futhatok, azok utolérnek, újra megtalálnak, de áldott az az egy biztos menedék, ahova még soha nem mentem hiába. Ott van csak egyedül szabadulás bűneimtől, kísértésektől. Ha ott vagyok, nincs ereje rajtam a sátánnak. Sokáig fájt az nekem, hogy a bűn nem marad el életemből. Mindennap újra le kell hajtanom fejem bűnbánattal, beismerve, hogy a
