Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-09-01 / 13. szám
2 SZABOLCSI ŐRSZEM Isten nem azt nézi, amit az ember, mert Ő a dolgok, a cselekedetek mögé néz. . az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Űr azt nézi, ami a szívben van.“ Tanulj meg a dolgok mögé nézni, Isten szemével nézni mindent. Erre segít a Szentírás, mert benne Isten megjelentette, hogy hogyan néz és lát téged, engem, embert, világot, mindent. BÉKEFI BENŐ. ISTENRŐL Isten lát Számtalanszor megfigyeltem, hogy az ember másként beszél, mozog, tesz-vesz, végzi dolgát, ha tudatában van annak, hogy látják, vagy éppen nézik. Még ennek a mások előtt való forgolódásnak is eltérők a formái: másként cselekszik az ember, ha felebbvalója, általa nagyrabecsült ember tanúja tevékenységének és másként, ha szegény, általa lekicsinyelt valaki. A gondolatait pedig, amit szeret a természeti ember egészen a magáénak vallani, igyekszik lehető legelőnyösebb formában közölni, mert tudja, hogy embertársai eszerint ítélik meg. Az ember látás és hallás szerint ítél. Azt hiszi, azt fogadja el, amit lát. Ez a látásban járás vezet ahhoz a hamis önámításhoz, amit az ördög lop az ember szívébe, hogy magános cselekedeteiben, egyedül járt útjaiban, gondolatainak labirintusában is egyedül van, hogy tanú nélkül él. Ennek, az önámítás halálálmába merült embernek szól Isten: „Én is látok, azt mondja az Űr Isten.“ Aki azt mondja, hogy lát, azt is mondja, hogy: „Nem szemeinek látása és nem füleinek hallása szerint bíráskodik.“ Ezzel Isten mintegy arra is figyelmeztet bennünket, hogy Ő megtéveszthetetlen. Mindig, mindenkor teljes egészben lát, múltammal, jelenemmel, bűneimmel, vágyaimmal, reményeimmel. Belelát, belevilágít emberi lényemnek legtitkosabb rejtekébe, előtte nem lehet titkom. Az emberek előtt lehetek kedves, nyájas, utólérhetetlenül figyelmes, alázatos, de Isten, Aki mindeneket vizsgál, megtéveszthetetlenül látja az indulatot, amelyből a cselekedetem fakad. Isten leleplező Isten. Ha tudomásul veszem, hogy Isten lát, azt is tudomásul kell vennem, hogy a látott bűnre és szennyre a világosság és szentség Istene nem borít leplet, hanem leleplezi. A leleplezett ember ezernyi bűnével a kárhozat fia, a pokol örököse. Amikor megláttam magam úgy, ahogy Isten lát, feltört belőlem: „Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hová fussak?“ Feltűnt előttem a golgotái kereszt. Így Isten elől Istenhez menekültem. A kereszten meghalt Fiában Isten kien- gesztelődött irántam és irántad. Már nem a bűn fiát, hanem a Krisztus vérében megmosott gyermekét látja abban, aki hisz a Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában. Rákoscsabai. • AZ EMBERRŐL Miért nem szeretnek engem az emberek? Az ember természetéhez hozzátartozik, hogy két csoportra osztja az embereket. Szimpatikus és nem szimpatikusokra. Ezeket szeretem, azokat nem szeretem. Én ez utóbbiakhoz tartozom, akiket nagyon nehezen, vagy egyáltalában nem lehet szeretni. Telve bűnnel, gyarlósággal, nyomorúsággal és ez lépten-nyomon kiütközik belőlem. Néha elviselhetetlen tudok lenni környezetem számára. Büszke, dacos, megalázkodni nem akaró valaki vagyok én természet szerint. És mint ilyet, nem tudnak, mert nem is lehet, hogy szeressenek az emberek. Életemben már sok fájdalmat és szomorúságot okozott ez. Sokszor megálltam és feltettem magamban a kérdést: miért? A felelet mindig ugyanaz volt: „ezért“. És igazuk van, mert egy ilyen valakit nem lehet szeretni. Ez ugyan így nagyon szomorú és teljesen elkeserítő lenne számomra, ha ott nem volna az a bizonyosság, hogy Jézus érettem is meghalt a kereszten, az Ö vére elfedezi az én bűnöm is. Őbenne elrejtőzve eltűnik a természet szerinti emberem, el minden büszkeség, dac. Őbenne tudok alázatos lenni. Őbenne meg tudom feszíteni a testet minden indulataival és kívánságaival együtt. A világ végtelenül türelmes és előzékeny tud lenni, csakhogy az Isten gyermekeit a a maga iránt való szolgálatra és engedelmességre megnyerhesse, bölcsesége és világnézete, vallása és jövendő sorsa osztályosává tehesse és a saját szelleme szolgálatába állíthassa. Koeker Jakab