Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-08-15 / 12. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM felől a mennybemenetel és a keresztse#, másfelől pedig az Űrvacsora és Krisztus másodszori eljövetele a legpontosabban körülhatárolják. Oly munkaterület ez, amely problémákban és feladatokban fölöttébb gazdag. Vagy erre a területre — a maga területére — fogja magát korlátozni az egyház, s akkor mesternek fog bizonyulni, vagy pedig — egyáltalában nem fog annak bizonyulni. Bartjr Károly „Hiszek“ című könyvéből. ISTEN SZOLGÁLATÁBAN Ég a szemét... Sződliqet, Megbékélés Háza. Alig egy hete vagyok itt. Ahogy futott velem a vonat, úgy nőtt szívemben az öröm. Ujjongott lelkem, mosolygott arcom. Álmok, tervek keltek bennem. Ilyen boldog voltam. Hogyne, mikor szolgálatra hivattam, amikor Isten közelében lehetek, amikor benne vagyok Isten szolgálatában. Itt a forrásnál. . . Ügy volt minden, amint gondoltam. Teljesült minden. Lehetőségek nyíltak előttem, alkalmak a bizonyságokra. És én egyre jobban örültem. Különösen egy valakire vártam. Valakire, akiről sokat hallottam már, akiért sokat imádkoztam már. Nem ismertem, de bíztam módszeremben, szeretetemben, hozzáértésemben. Akárki is, akármilyen dacos, akármilyen engedetlen is, nekem sikerülni fog. Azt hittem, rámbízta az Űr. Szóval boldog voltam. Szolgáltam, beszéltem, imádkoztam és örültem. Űgv, mint aki alkalmas Isten szolgálatára, mint aki lelkeket ment, világosságot hord. így gondoltam. És nem vettem észre, hogy ott van bennem a sötétség. A mi Istenünk megemésztő tűz (Zsid. 12 :29.) vágott be nyugodalmamba az Ige. Tűz vagyok. — Megemésztő tűz — mondta az Isten. Nekem nem hozhatsz semmit, ami a magad rongya, szemetje, lim-lomja. Elég az mind. De ha elég, ne sajnáld. Űgysem való az semmire — hallottam. És beleszomorodtam, mert ítélet volt számomra. Mi baja? — állt elém Irén. Sok a lim-lomom. Nekem is — mondja ő. Hát akkor égessük el, villant föl szemem. És ott volt már bennem a tettre kész szolgálat; a másikat mentő indulat. De csak ennyi, mert az érzelmeken túl már nem is gondoltam rá. Este még láttam ugyan, hogy ott ül a Bibliája mellett, de azt sem tudtam már, hogy miért. Szökött belőlem az Ige. Nem lehet azt olyan gyorsan, — mondta az ördög. Még azt sem tudod, hogy mit kell elégetned. Várj még. Gondolkodj. Majd azután... És én vártam. Gondolkodni akartam, időt nyerni, gyönyörködni a lomokban .. . De az Isten nem hagyott. Számonkért. Égetett-e Eszter testvér? — kérdezte másnap reggel Irén. Én meg azt sem tudtam miről beszél. Csak néztem rá csodálkozva. Hát szemetet, polyvát, lomokat ! — kaptam a választ. És maga? — kérdeztem, hogy felelnem ne kelljen rá. — Megpróbáltam. Ég, pislog. Szívenütött. Elszégyeltem magam. Az enyém még csak nem is pislog. Én még csak a tűz közelébe sem mentem. Én nem vettem ilyen komolyan. Elfelejtettem, hogy amíg másoknak prédikálok, én magam meg méltatlanná válhatok. Ekkor könyörült rajtam az Isten. Segített. Belekapott a láng, anélkül, hogy én akartam volna. Meggyulladt. Ég és fáj ... Amint idáig jutottam, bejött hozzám Irén. Miért, mit keres, mit akar, nem tudom. Küldte az Isten. Én akartam rajta segíteni, én akartam őt megmenteni, és ő hozott áldást nekem. Ülünk itt egymás mellett. Most nem beszélünk, most nem mosolygunk. Hordjuk a lomokat. Égetünk. Együtt ketten. Ö, meg én. A hitetlen, meg a hívő. Ég a szemét. Oda tudásom, oda alkalmasságom. Oda módszerem, oda szolgálatom, oda hívő keresztyénségem . . . Oda van minden. Nincs már kincsem, nincs már értékem, nincs már reménységem. Elégett minden. Kifosztottságomba, nagy egyedülvalósá- gomba beleremeg szívem. Nem félek. Ujjongok már újra. Előttem a Kereszt. Csak ez maradt. De ez véd, de ez őriz, de ez élet. . . Ezt nem fogja a tűz, a bűn, a kísértés. És ez a Kereszt az enyém is. A szemét pedig mind elégett. . . Hollósi Eszter. Krisztus Keresztjére háromféleképen lehet tekinteni. Vannak, akik úgy tekintik a Keresztet, mint érthetetlen, a világot és az életet elpusztító esztelenséget. Ez a magában bizakodó, értelmi gőg álláspontja. Vannak, akiknek szemében a Kereszt átok és büntetés. Ez a maga érdeméből jóvá lenni akaró lélek álláspontja. És végre vannak, akiknek a Kereszt az Isten Kegyelmének áldott megnyilatkozása. Ez a hit álláspontja. Dr. Makkal Sándor,
