Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-06-15 / 8. szám

4 SZABOLCSI ŐRSZEM ígérem. Mint annyi sok más divat, régóta tartja már magát nálunk is a gyermekkultusz. Min­dennek középpontjában ott áll a gyermek, ő körülte folyik, forog minden. Ha őszintén és nyitott szemmel nézünk szembe ezzel az álta­lános gyermekrajongással, szomorúan kell ta­pasztalnunk annak egészségtelen egyoldalúsá­gát és azt a felelőtlenséget, amivel a gyermek lelki élete iránt viseltetnek a keresztszülők, akik éppen arra hivattak, hogy keresztgyerme­keik tekintetét a földről az odafentvalókra irá­nyítsák. Itt nem általános, hanem egyéni felelő­ségről van szó. Vájjon a keresztszülők, amikor ünnepélye­sen tartják karjukon a szendergő, kicsiny gyermeket, megfigyelik-e, emlékezetükbe vé­sik-e keresztszülői fogadalmukat? Nem gondol­nám, és pedig azért nem, mert akkor sokkal több megbékélt, vidám, Istent kereső és meg­találó ember volna közöttünk. A ma keresztszülője, kevés kivétellel, ab­ban látja tisztét betölteni, hogy anyagi képes­ségeinek arányában, sőt sokszor azon felül, ajándékokkal halmozza el keresztgyermekét. Hányszor láttam már versenyző keresztmamá­kat, akik egymást igyekeztek túllicitálni aján­dékozásaikkal, de arra, amire hivatva voltak, egyikük sem gondolt. Milyen komolyan mondják: „Ígérem, hogy e kisdedet mostantól fogva úgy nevelem és ne­veltetem, hogy az Atya-, Fiú- és Szentlélek Istenbe vetett hitéről annak idején ő maga önként tegyen vallást a gyülekezet előtt.“ A keresztszülő önként vállalja, hogy a gyermek mellé odaáll támaszként, hogy lelki kérdései és kétségei megoldásában segítségül legyen, de még inkább a serdülő gyermek lel­kében annyi kérdés vetődik fel és keres meg­oldást ! A gyermek is igazi világosságot és hitet keres. Ilyenkor kell ott állania a keresztszülő­nek, hogy Istenről önként elvállalt kötelessé­geinek eleget téve, a hit útjára vezesse ke­resztgyermekét. De vájjon a keresztszülők birtokában van­nak-e az igazi vallásosságnak? Csak az tudja betölteni hivatását, aki maga is ismeri a vilá­gosság és békesség egyedüli forrását: Krisztust. Azt a kötelezettséget, amelyet a kereszt- szülő tisztével vállalt, elhanyagolhatja, másra értelmezheti, de ez annak érvényén nem vál­toztat. Amint a törvénynek nem árt, hogy sokan megszegik, mert megjelenik a törvény őre és a büntetés vele van, ugyanígy nekünk Isten előtt kell számot adnunk a reánkbizot- takról. Istennek legyen hála, hogy a Jézus Krisz­tusban való hit által betölthető a keresztszülői hivatás. Jézus kész megajándékozni a Szentlé­lek által felülről való bölcsességgel, hittel, erő­vel és szeretettel mindenkit, aki ezekért hozzá fordul. Imreh Ilona. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Segíts magadon. A magyar föld kérdései sorában utolsó al­kalommal a mezőgazdasági szakoktatás kér­déséről beszéltünk s reá mutattunk arra, hogy mennyire szükséges lenne gazdasági középis­kola Szabolcsvármegyében. Most az értékesítés kérdésével foglalko­zunk. Ez a kérdés egyik legjelentősebb ténye­zője a magyar föld sorsának, merthiszen a leg­nagyobb szaktudás, a legintenzívebb mezőgaz­dasági kultúra és az Isten áldás bősége mind hiába való, ha a gazda nem látja meg termel- vényeinek értékét, ha azt a hasznot, ami a ter­melő és fogyasztó között, a dolog természeté­nél fogva, felmerül, idegen kezek vágják zsebre. A mezőgazdasági értékesítés a múlthoz képest mérföldjáró csizmákkal haladt. A ga­bona-monopólium bevezetése jóformán hetek kérdése, s valóban, ma mór el lehet mondani azt, hogy nincs olyan jó minőségű gabona, amit a Futura államilag meghatározott áron me® ne vásárolna. A dohány, a cukornak szánt cukorrépa ál­lamilag, illetve kartelszerűen egységárak után igazodik, itt tehát nincs a gazdatársadalomnak más érdeke, mint az, hogy úgy az állammal mint a Futurával és a cukor-, szeszkartellel, illetve szövetkezetekkel szemben erőteljesebb hangot adjon az elérhető legmagasabb ár kö­vetelésének. A magyar kisgazda-társadalom, akiknek érdeke legközelebb esik szívünkhöz, nagvrészt azonban a burgonya, káposzta, tejtermékek, baromfi és gyümölcs értékesítése terén szorul­nak nagyobb szervezettségre és segítségre. A németalföldi gazdák, amikor a leginten­zívebb mezőgazdasági termeléssel foglalkoz­nak, ugyanakkor egyénenként és összességük­ben tagjaik is annak a kereskedelmi szerve­zetnek, amely a termelvények piacáról és elér­hető legmagasabb áráról gondoskodik. Nem is ördöngős mesterség az, hogy a gazdaszervezetek maguk értékesítsenek ott, ahol megfelelő szakértelem, kereskedelmi ér­zék lehetőségei kínálkoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom