Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-06-15 / 8. szám
I. évfolyam 8. szám. dregyháza, 1939 funius 15. SZABOLCSI ŐRSZEM A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Körte-utca 9. Telefon: 472. Felelős szerkesztő: Békefi Benő református lelkész. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Előfizetési díja egy évre: 1*50 P. M I É H T ? Füllesztő melegben, nyitott vonat-ablakok mellett állottam. A rohanó vonatból néztem ki az egyre érlődőbb mezőkre. Azon gondolkoztam, hogy mennyire csodálatos is az élet, a természet. Milyen nagy csoda, isteni bölcseség van a vetés és az aratás között; a mögött, hogy a földbe vetett gabona magból fű, aztán kalász, a kalászban pedig érett búza lesz. Mindennek megvan a maga útja, sőt célja is ebben a világban, mert Az, aki mindent teremtett, mindennek megszabta rendeltetését. Az elvetett mag tudja, hogy miért került a fölbe, hogy miért rothadt meg... És az ember ? Mikor idáig jutottam csendes, magamban való elmélkedésemben, megszólított egy kedves arcú, idősebb úr. Ahogy megítéltem, a visszacsatolt Kárpátaljáról való, 150—200 holdas középbirtokos lehetett. Első kérdése az volt, hogy merre járunk és Debrecenben meddig áll a vonat. Aztán szóba került sok minden. Beszélgettünk magyarról, németről, angolról, franciáról, oroszról, szóval egy kis politikáról. — „Azt nem értem, hogy miért nem engedik élni az emberek egymást?“ — mondotta, de érződött, hogy szívéből mondotta. — „Mire való az a sokat szerzés? Nem tudják, kérem, hogy miért élnek az emberek. Gyűlölködnek vagy szeretnek, csalnak, hazudnak, házasságot törnek, pereskednek, mulatnak, de nem tudják, hogy miért csinálják, vagy mit is akarnak. Rettenetes ez“. Csendben hallgattam az öregúr kifakadá- sát, de közben lelkemben megmozdult valami, mert láttam, hogy talán éppen azért keveredtünk mi ketten a zsúfolt vonaton, és éppen mi ketten beszélgetésbe, mert ugyanaz a gyötrő kérdés mozgatta szívünket. Meg is mondottam. Aztán elmondotta élettörténetét beszédes utitársam. A maga elé tűzött céljait elérte. Felnevelte családját, most már unokáinak örülhet. Tanultságához mérten elérte a legnagyobb megtiszteltetést a társadalmi életben. Előbbre már nem juthat, többel már igazán nem tudna mit csinálni. Megöregedett, most lassan saját maga rájön arra, hogy nincs rá se itt, se amott szükség, de még mindig él. Miért ? ... Csak eddig juthatott az elbeszélésben, mert a vonat Debrecenbe érkezett és ő leszállt, hogy meglátogassa húsz esztendeje nem látott, régi cimboráját... Néztem feleletet kereső tekintettel utána: Miért? Igen, hát miért él, dolgozik, fárad, sír és nevet, szenved és imádkozik az ember; ő is, én is, te is ? ! Mondd csak meg, ne hagyjuk felelet nélkül a felvetődött kérdést. Miért? Miért éled a semmiképen se „dicsőséges“ embersorsot ? Ugy-e mennyit kellett szenvedned, fáradnod, megnemértést, megbántást elszenvedned? Igaz, hogy voltak örömeid, megérkezéseid. De mondd csak: mindez miért ? ... Mindez után jön majd a halál. Oda, ahová ez a kapu nyílik, nem vihet magával az ember se gazdagságot, se dicsőséget, se az elért eredményeket. — Ara 10 fillér A lap elfogadása előfizetési kötelezettséggel jár.
