Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-05-15 / 6. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM én kegyelmem“; és mi annyi viharban láthattuk, hogy ez a kegyelem valóban mindenre elégséges. Bölcsesége nem emberi tudományon nyugszik, hanem Istennek beszédén. Mert szüntelenül arra figyel, hogy mit kivan tőle az Isten. Nem a maga belátása, sem mások tanácsa után nem indul- el és ezért mindig tudja, mit kell tennie és amit tesz, az jó. Sokat forgatott Bibliája bizonyság arról, hogy neki életszükséglet az Ige. Nem kegyeskedés, vagy külső vallásosság, hanem mindennapi kenyér. Isten útmutatása nélkül elindulni egy napra sem tud és nem is akar. Sokszor megtörtént, hogv gyermekeinek várva-várt levelét csak este olvashatta el rengeteg dolga miatt, de a reggeli bibliaolvasását a legszorgosabb munkájában sem mulasztotta el. Nem szeretett „prédikálni“. Reggeli áhítataiban kedvesen tanította gyermekeit a Szentírásból, de egyet sem tudott volna Isten országa számára megnyerni, ha az élete mást mondott volna, mint amit tanított. Kilencedik esztendeje súlyos beteg, családját sok próba és szenvedés útján vezeti Isten, de arcáról nem tűnik el a békesség és szeméből az öröm. Sok fiatal, egészséges ember jár hozzá tanácsért, vigasztalásért, felfrissülésért s ő, az ágyhoz kötött, szenvedésekkel próbált, nagy beteg tud mindig, mindenkinek segíteni, nem emberi vigasztalással, hanem Jézustól kapott örömmel és bölcseséggel. Nekem a világ összes papja prédikálhatott volna, mégsem tettek volna hívő keresztyénné. Az édesanyám prédikáció nélkül életével és soha meg nem szűnő imádságával azzá tett. Anyák,napján hálás szívvel borulok le Istenem előtt. Elsorolni sem tudom neki, mi mindent adott nekem édesanyámban. Megköszönni valóm nagyon sok. A kérni valóm ez a három: áldja meg őt úgy, ahogy csak ö tudja; segítsen nekem, hogy hasonlíthassak, hacsak • valamiben is őhozzá, és adjon minél több embernek megtért szívű, áldott életű, imádkozó lelkű édesanyát. B. V. M. AZ EGYHÁZRÓL A missziói egyház A földön megvalósult, mondjuk így: a látható egyház a maga első formájában misz- szió eredménye volt. Ezért pünkösd nemcsak a Szentlélek kitöltetésének, hanem a missziónak is ünnepe. Az egyház mint földi valóság a Szentlélek Isten missziói munkájának eredmé- nyeképen állott elő. Amint az első pünkösd napján a Szentlélek munkába állította az apostolokat, előállott a misszió s ennek eredménye lett az első keresztyén gyülekezet. A misszió kétféleképen kapcsolódik a látható egyház életéhez: egyrészt az egyház belőle és általa áll elő, másrészt belőle és általa élhet csak tovább. Űgv van ez, mint a búzatermés. A búza csak búzamagból nőhet ki, de a búzamagból kinövő búzakalász ismét búzamagot érlel. Az igazi egyház csak misszióból nőhet ki s csak missziót teremhet. A misszió nem más, mint a Szentlélek munkája, nem az, melyet titkon végez az emberek szívében, hanem az, melyet a Krisztus teste tagjaivá szentelt emberek által végez el. Az egyházat létrehozó misszió csak a Szentlélek kitöltetése után indulhatott és indulhat meg. Milyen az egyházat létrehozó misszió? Erre a kérdésre a feleletet az első pünkösd napjának eseményeiben találjuk meg. Ezen a napon Krisztus beteljesítette ígéretét: elküldte a Szentlelket az Ő választott s az engedelmességben megmaradt tanítványaira. A Szentlélek őket tanukká avatta. A Krisztus tanúivá avatott tanítványok elkezdték hirdetni azt az evangéliumot, amit Krisztustól tanultak, láttak és tapasztaltak. Megnyílt ajkuk a megfeszített Krisztus feltámadásának hirdetésére. Ez a bizonyságtétel volt az a misszió, melynek hatásaként a hallgatók tömegéből kivált és külön gyülekezetté alakult az a háromezer ember. Vagyis az egyházat létrehozó misszió igehirdetés, mégpedig a keresztről szóló beszéd, az evangélium tiszta és hamisítatlan hirdetése a Szentlélek ereje által. Ma is csak ezen az úton állhat elő a tömeg egyházból misz- szió szülte egyház. Milyen a Szentlélek missziója által létrehozott egyház? Erre a kérdésre is az első egyház adja meg a feleletet. Tagjai a bizonyság- tétel hallatára megkeseredett, de tettre kész emberek. Megkeseredésük: bűnbánat; — tettre- készségük: megtérés, gyülekezet-alakítás, majd misszió. A missziói egyház tagjai csak azok lehetnek, akik bűnbánatban élnek, de bűnbánatuk nem valami beteges siránkozás, hanem alázatos engedelmesség az Isten kínálta kegyelem, a Krisztus szerzetté váltság elfogadására s annak bizonyságtevő továbbadására. A misszió által előállott egyház jellemvonásai, eltörölhetetlen jegyei: a bűnbánat, a megtérés és a misszió folytatása. Ilyen-e a mi református egyházunk most, a mi napjainkban? . . . Bizony, fájdalmasan nem ilyen ... Senki ilyenné nem teheti, csak elvedül a Szentlélek Isten. Ezért reánk az a feladat hárul, hogy magunk megalázása és buzgó imádkozás által kérjünk a kegyelem Istenétől pünkösdöt számára. Faluvégi Dániel.
