Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
2 SZAKI ŐRSZEM 1938. lebruár hé. Xíssabercel díszpolgára I lett Farkas István, a tiszáninneni egyházkerület püspöke. Szülőfaluja önmagát tisztelte meg, amikor megbecsülte Farkas Istvánt, aki onnan a Tisza mellől, innen Szabolcs földjéről indult el népe szolgálatára. Megvalljuk őszintén: elvi alapon nem vagyunk hívei annak, hogy református lelkipásztorok világi kitüntetésekkel ékeskedjenek, még akkor sem, ha egyházuk bizalmából nagyobb munkakör és több szolgálat vigyázóhelyére állíttattak. Nincs itt a helye annak, hogy ezt az elvi álláspontot itt kifejtsük, indokoljuk és igazoljuk. De ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunkhoz híven ragaszkodva is, a legteljesebb örömmel adjuk tovább a Farkas István díszpolgárrá választatásáról szólt a „Szabolcsi őrszem“ olvasóinak is, mertmberek részéről jövő ki tüntetések között tennek lehet a legnagyobb becse. Nem felülről,ági hatalom magasságából jött: alulról, egy m- falu lakóinak szívéből született. Nem jármele világi előnyök, cím, rang, megkülönböztft mégis a szeretet felülmúlhatatlan értékét íti és hordozza a Farkas István dísz polgárságáén tőle sem várhatnak cserébe egyebet — bbi szolgálatnál. A szivünket betiigaz tisztelet és szeretet teljességével köszönt^ Szabolcs földjéről elindult püspököt, akit -ne — szülőfaluja a szívébe zárt és szívből njuk, hogy további szolgálata legyen neki, lázának és nemzetének áldottan gyümölcsöz», boldog lelki szüretek eljövetelére ! Az öntudatos református keresztyéniéig; asi ! élő hit kiépítése az emberi szívekben, csak: ne- I velés, személyes ráhatás; példaadás; Ige élés, alázatos és imádkozó élet által lehetséges. A példát pedig, — élni és mutatná mindenkinek kötelességei... Ezért kell: nád fedeles, kiest falusi házaikban, városvégi nyomortanyákon, nemesi kúriákban — városi palotákban újból. Istenihez simuló, — főiben és tagokban újjászületett, az őskereszt yen puritanizmus, egyszerűség,, Isten félelem erényeit átélő s minden magyarban • testvért szerető, igazán Krisztusban hivő keresztyénekké ionná. Minél előbb állást tölt be közöttünk valaki — annál inkább hallania kell ajkéról a fiáknak a bizonyságtétel .vallomását „Refor mátus magyar vagyok s halálomig az maradok s nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát! ‘.. Ha az apák tem.plam.kerülők; egyházuk dód gaivall nem tör ődök ; az áldozathozatal tói félrevonulok; — meg fog halni az ifjúságunk ... S ha ők nem fognak állni erősen a bástyán: — meghal a nemzetünk is —, mert a jövőnk olyan lesz, amilyennek növeljük fiainkat. Nagy megbékélés kellene ide közénk: — a különböző templomokban imádkozó keresztyén FERENCZY KAROLY. 3 nép már ébrei (Részletek Farkas István püspöki jelentéséből* Fakult írásokat olvasgattam a nyáron... Az idei lelkészi vizsgán egyik vizsgázó ifjú: a Vay- család hiteles okmánytáraiból kiemelt eredeti levelek alapján — igen szépen örökítette .meg az 1821. évben meghalt s még életében a: „nagy Vay József“ nevet kiérdemelt, — hajdani kerületi fő- kurátorunlk: emberi ábrázatát. A tizenkétezer hold föld ura, tanuló fiához így ír egyik levelében: „Az igazi érteik tanulásra készülj. Szorgalmaasságigal és jó erkölccsel különböztesd meg magad másoktól“........Jó erkölcsben és az Isten félelmében légy állandó !“ ... írja más levelében ... „Bocskorban kezdeni — csizmában végezni“ főúr írja ezt, maga írásával: az igényesek, — a pazarlásra hajlamos ifjak oktatására. Utazás közben sohasem mulasztotta el, hogy a községeik protestáns panócfluaJt felkeresse'.". . „Tiszteletemet akairám tenni“:... ezzel a barátságos köszöntéssel állt meg a kopott ruhájú kálvinista papok előtt... S ha Vasárnap volt s harang■■HmmnaaaHMMHflni TÁRCA •■■•■■I HiamiWHiimM CSAK EZT NE FELEDD. Hogyha a szívedre ráborul a bánat S arcodon kennyárja tör át minden gátat, Hogyha minden ember árvaként kerülget: Mitsem ér szemében gyönge törött tested, Ne feledd eil soha. Isten van feletted. Kenyér, ha megfagyott remegő kezedbe, A remény — mi éltet — haldoklik szívedbe, Ha ekéd eltörve barázdát nem vetne S életugarodon csak gaz s kő teremne: Emeld szemed s kezed Istenhez az égre. szó alatt érkezett egyjy faluba: „Semmi szán alatt nem mulasztotta azt, hogy az istentiszteleten részt ne .vegyen“ . így van ez megírva !... Nos!, —• ... ilyen ilágiak, — ilyen világi vezérek illenek a Kriszt anyaszent egyházába .. Nem elég a magyar praiterséglbez az, hogy vastagnyakú kálvinista vaunkat emlegessük, mint azt sokszor szemünkre,vetik elleneink, hanem élővé, hatóvá kell lenn életünkön keresztül a 'bibliás korcsztyénségneíkÉs az Igének. Igaz az is, hagy neünk, a lelkipásztoroknak is oda kell áldanunk Uag őszintén' ama tükör elé, amelyben meglátszik a li leikiábrázatunk is; nekünk is befelé néző ckintettel, alázatos ma- gunkbaszállással kell od állanunk Krisztus mellé, hogy cselckedtünk-e valmii olyast, amelyek miatt kedvesek 1 -k, ■1 v .. i„ velünk együ tt élő te».-veséink nők is. Éber vágy-ázással kell ma mindnyájunknak védeni Isten ügyét, mert a modern pogányság s a többi ellenség valóbaa itt áll a kapuk előtt. Jöttek utána még a vásár elkésett népei: kit a jószág tartott vissza, kit a törvény igényelt először. Nem is annyira mentek, mint szaladtak már, nehogy a vásár farkára ‘érjenek. Ahogy sorba megelőzték Csabája Nagy Józsefet, sebtiben od aköszön t öt tok: —» Dícsértessék az Ür Jézus ! Csobaji uraim nem válaszolt rá. Talán nem is tudta, hogy kell rá válaszolni. De ha tudta volna is, nem mondta volna egy világért! Kálomista volt! Vastag nyaka csak rántott egyet az izmos vállán. — Ezek tán’ még nem is láttak ilyen magamfajta vallásait — mondta magában. Egy férfi, meg egy asszony előzték meg éppen. Végigcsodállkoztak rajta s tisztelettel köszöntötték: —- Díesértessék 1 magyarok között elsősorban .. . A munka és a hit; a jellem és a becsület; a kötelesség-tudás és a valláserkölcsi eszmények becsületét kell ide visszaállítani —- mert minden magyarnak tudnia kell e szomorú időkben, hogy- igaz a régi megállapítás: — Mindenki annyit ér itt, — amennyit a haza javáért dolgozni tud!.. Nem az uralkodni akarás; nem az erőszakos diktatúrák; nem is a világ által irigyelt bölcsesség, hanem; a jobb emberek típusának kialakítása s a nagyabb szeretet javíthatja meg ezt a háláira siető világot! Még, — csak egyet !... Kálvin, — annak idején Ferenc francia királyhoz intézett szózatjában; Luther a: „Német nemzet keresztyén nemességéhez“ írott üzenetében fejtette ki, hogy a protestantizmus nem elszakadás az őskeresztyénsóg- től, sőt visszatérés ahhoz; Isten uralmáért — rerL,/.t'U3 rt e nemzet boldogságának murikálásáért sürgeti a visszatérést az örik- kőszálhoz, a Krisztushoz... A dogmákon vitatkozó — mai időik lelkipásztorai; — a látható, történeti egyházak lelki vezérei, ha nem tudják meg- «—Mm i 11 ■■——mm. —i Keresztyén, mint maguk. Az Gr Jézus Krisztus követői. —» Akikor mér nem fogadta a köszönésünket? — lélegzett fel az ember is. —i Mert hogy mi úgy köszönünk: „Jó napot adjon az Ür Isten 1“ —i Hát az is szép! — helyeselte az ember. — De mégis csak szebb a miénk: „Díesértessék az Ür Jézus !“ —• De md nem akarunk senkit sem sérteni a köszöntéssel. Mi az Istent dicsérjük vele. —1 Mi meg az Üir Jézust! — felelte az ember. —■ Közben pedig bennünket, protestánsokat vérig sértenek vele. — Tessék mán megmugy arózni! — Ügy látom, nem tudják, hogy a maguk köszönése nem a krisztusi szerátétből származik, ■ővele a bánat Vidámsággá enyhül, Könnyed helyett Vele hálaiharmat pezsdül, Árvaságod Benne édesatyát lel meg, Kenyered nem fogy el. Megéled' reményed : Csak ezt ne feledd el! Isten van feletted. Gyulaháza, 1937. Petfaő Károly. Dicsértessék.... Nagy vásár volt. Töhb falú népe igyekezett az országúton a vásárra. Csobaji Nagy József is ott szedte nagy, öles lépteit, lassan, méltóságtaljiesen, mintha csak nem ás vásárra igyekezett volna, mintha csak gyönyörködött volna hatalma&izmú testének ringásában, mintha nem is a vásár érdekelte volna, csak úgy be akart kukkantani, hadd bámulják birkózó termetét, java fiatalságát. Csobaji rájuk sem nézett. Egykedvűen e'Jbá- mult a tavaszi földek felé. Pár lépései odébb megszólalt az asszony. Csak csendesen, nehogy meghallja az az idegen: —» Zsidó a‘! Vájjon honnan szala jtották a biki vásárra? Az ember visszanézett egy lehelJetnyit, csak úgy a szemesünk álból, nehogy észrevegye: — Ne,m úgy nézőm! —* Pég csak a‘ lehöt — mondja az asszony.— Nem fogadja a tisztesságös köszönést! —, Lőhet, hogy zsidó! — Köpött ki a szája szélén az ember. — Ma mán mindennel becsapják a szegént. Csobaji Nagy József elmosolyodott, aztán átszólt hozzájuk érces hangján: —i Hát .maguk csak katolikust Láttak még, meg zsidót?! A házaspár megállóit és bevárta az idegent. Aztán megszólalt az ember: —• Hát van még másfajta is? —■ Nézzenek rám: Én kálomista vagyok! —< Hát az miféle szerzet? — szörnyűködött az asszony s titokban keresztet vetett. hanem a pápa örvendező felkiáltása volt, amikor hírül vette, hogy Franciaországiban, a párisi vérnászon 40.000 protestáns embert gyilkoltak le a katolikusok. Ha mi, kálomisták azóta halljuk ezfc a köszöntést, megfáj-ul bele a szívünk, hogy a katolikusok még dicsekednek a mi véreink Legyilko- lásával. A házaspár elgondolkozott egy kicsit. Aztán az ember megköszörülte a torkát: —i Hát az nem vót szép a párisi katőükusok- tul. De azért az a „Díesértessék“ mégis csak nagyon szép köszöntés 1 Most már Csobaji nyrelt egy nagyot. Hogy értesse meg velük a méltatlanságot, ami ebiben a köszöntésben van? —i Szíép! — szólott azután —, akárcsak egy disznóölés! Ugye, hogy szép dolog egy disznóölés? A kolbász, meg a sóik hurka?! —■ Szép bizony! — sóhajtott fel az ember. Szinte már a nyelve hegyén érezte a jó, fokhagymás kolbászt. —i A‘ mán szép — helyeselte az asszony is —, s megtörölte kendője csücskével a szája szélét.
