Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM 1937. Március hó. Eat iá helyzetet találjuk tehát most a dombrádi tanyákon. Mielőtt a következtetések» ben továhb mennénk, meg kell jegyeznem, hogy ezért nem lehet kizárólag egy embert — tehát jelen esetben a dombrádi lelkipásztort felelőssé tenni, mert a tanyai lakosság nagyobb része köb töző, lakóhelyiét gyakran változtató nép. A 109 család közül pád. 53 pár nem Dombrádon eskü* dött, hanem közelebbi vagy távolabbi, legna» gyobbrészt azonban szabolcsmegyei községek» ben. A jelenlegi helyzet legnagyobb veszedelme az, hogy a tanyai felekezetközá életiben egy olyan közfelfogás alakult ki, hogy a református fél az, akinek vegyes házasság esetén engedni kell, mert hisz erre van az ő életükben a legtöbb példa. Arról még nem akarnak tudni, hogy ez a hűt» lenség a református félre is milyen komoly kö» vetkezményekkel. jár. így történik aztán megi az, hogy amikor a lelkipásztor megtudja a község» házán kitett hirdetésből az útban levő vegyes házasságot, a reverzális már készen van. Valami mélyen elszomorító közömbösség az, amit ilyen esetekben észlelünk. A református fél a saját lelkipásztorához' nem megy el, de elmegy a más vallásé jegyes lelkészéhez. . Egy iilyen kialakult közfelfogás megdöntésé» hez idő és kemény munka kell. Aki próbált már az ilyen nép körében kialakult közvéleménnyel megküzdeni, az álmos közönyt felrázni, az tudja, hogy milyen kitartás és öntudatos összefogása az erőknek szükséges a siker eléréséhez. A lelki» pásztor magára hagyatva nem tudja elérni a ki» ivánt eredményt. Hisz’ egyedül képtelen arra, hogy tudomást szerezzen .idejében, — s itt a hangsúly ezen van,—minden készülő házassá gról. Segítségre van szüksége! Minden öntudatos re» formátus ember legyen egy őrszem azon a he» lyen, ahol mindennapi .munkáját végzi. Két dob got kérünk minden hű ref. egyháztagtól: az egyik az, hogy amikor tudomást szereznek egy készülő vegyes házasságról, azonnal értesítsék ar» ról a lelkipásztort, a másik pedig az, hogy igye» kezzenek ők is minden befolyásúikkal visszatar» tani a református félt attól, hogy saját nemén születendő gyermekei református vallásáról lemondjon. A kitartó, hűséges munkának meg lesz az eredménye. Meg fogjuk tartani Isten se» gítségével a tanyáik népét is a református egy» ház számára. Porzsolt Ferenc. Hogyan énekeljünk? ... Fenti cím nem a falusi dalárdák éneké» ről, sem az emberek magánénekéről, legkevésbé a korcsmái mulatozások üvöltözéseiről akar szól» ni, hanem arról az énekről, amely ének legméltóbb az emberhez, a teremtő Istent diosőitő gyüleke» zeti éneklésről lesz néhány szó. Hogyan énekeljünk? Erre könnyű és természetes a válasz: szépen! Igen, csak az a baj, hogy ami könnyű, természetes, magától értetődő, ami szép épen azt nem találjuk meg mindjárt. Kerülő uta» kon, sok keresgélés, próbálgatás után jutunk el rendszerint az egyszerűhöz, a magától értetődő» hoz. A múltkori számban „Két korkép“ cím alatt rámutattam a gyülekezeti éneklés néhány kirívó hibájára. Hogyan lehetne ezeken segíteni, ho» gyan lehetne általában az egyházi ének»zene ügyünket korszerű színvonalra emelni? Mert most nem ott vanl íEz a megújhodási kívánalom nem elszigetelt jelenség, nem csak egyes emberek újító törek» vese. Épen most volt március l»én én 2»án Buda» pesten egy protestáns egyházzenei konferencia, hol egyházunk vezető emberei, képzett szakfér» fiák tanácskoztak a ref. egyházi énekügyről, éne» keskönyvünkről, s ezek nívójának emeléséről. Gyülekezeti éneklésünk hibái nem önálló je» lenségek, hanem csak eredménye egy eddigi rossz iskola»politikának, amely iskóla»poíldtika háttérbe szorította úgy az elemi, mint a közép» és felső» fokú iskolákban a művészeti tárgyakat, főként az éneket és zenét. Mi lett ennek a következménye? Az, amit világhírű magyar zeneszerzőnk és nép» dalkutatónk, Kodály így fejezett ki: a magyar Intelligens középosztály jól ismeri az értékes bor és kocsis bor közti különbséget, de az értékes zene s a zened kocsis bor között nem tud különb» séget tenni. Hogyan énekeljen szépen az, akiit so» hasam tanítottak erre, s hogyan tanuljon meg szépen énekelni, mikor nincs akitől tanuljon?! ■Épen most írta ifj. Porzsolt István kartársam Ba» sellből, hogy ott a gyülekezeti énekeskönyvekben nem csak a dallam van — mint nálunk — ki» nyomtatva, hanem alatta van a négyszólamú ve» fgyeskari összhangosítás is, s a hívek ott helyben, az istentiszteleten lapról éneklik a hamgterjedeb műknek megfelelő szólamot. Én szeri’ .tem igazán nem szenved csorbát a gyülekezet áhítata, ha bárdolatlan kiabálás helyett szépen zengő ibarmo» imákban dicsérik a minden szépség és jóság Te» rendűjét. Ezt .pedig — sajnos — nem lehet kis» ded tanácsokkal, szép okos írásokkal és beszé» dakkel elérni. A baj annyira fundamentális, hogy csak alapjában lehet megjavítani. Szélesen kite-r» j eszteni, s alaposan- megszervezni az iskolád ének» tanítást. Ne kerüljön senki úgy ki az -iskolából, hogy ne részesülne kellő zenei nevelésben is! Hi» szén a legtöbb helyen még a falu zenei vezetője, a kántor sincs hivatása magaslatán. A kántor» képzés Is egiy igen fájó pontja a ref. egyházi ze» nőnek. De hogyan lehessen itt eredményt elérni, .miikor miniszteriális, magasramgú tisztviselők, fő» igazgatók is olyan kijelentéseket tesznek, hogy: „lehet valaki jó tanító zenei hallás, tehát énebta» nítási készség nélkül is“! Nem, kérem, ez súlyos tévedési Református tanító, vagy tanítónő nem lehet olyan egyén, aki nem tud éneket tanítani, aki nem tud gyülekezetének zenei vezetője, ta» nácsadója lenni. A református edemi iskoláknak egyik legfőbb tárgya a zsoltárok és dicséretek tanítás.a Hogy gondolják? talán a harangozó bá» csit hívja be a tanító úr, amikor a zsoltárokat akarja megtanítani?!! Emberi balgaság és dőr.e» ség volna ott aratni, ahol nem is vetettünk, hiába velő erőlködés és utópisztikus álom mintaszerű gyülekezeti éneket kívánni ott, ahol azt senki nem tanítja, mert nem tudja tanítani, s nem is tudhatja! Megjavítani és széppé tenni a gyüleke» zeti éneket a fiatalsággal lehet, a gyermekekkel, az ifjakkal, akik egy ügyes és muzikális tanító keze alatt állandó őrei, vezetői, példaadói lesz» nek a szép éneklésnek. Tőlük megtanulják az idő» sebbefc is. Gyülekezeti énekkar oknak, — gyerme» kékből, ltjaikból, félnőttekből, — nem szabadna hiányozni egy életrevaló gyülekezetből sem. Erre épen olyan nagy gondot kellene fordítania a ta» miítóniak, kántornak, minit amilyen .elsődleges gondja és dolga egy lelkipásztornak a cura pasto» ralis, a gyülekezet lelki gondozása. Mind a kettő cura pasboralis, az egyik a lelkek cura pasto ralisa az Isten igéjével, a másik pedig a Hozzá szár» nyaló énekkel! Ne akarom a kedves olvasót abban a pesz» sz'.mista felfogásban hagyni, hogy tehát nálunk már nem lehet csinálni ezen a téren semmit. Nem! Más korokban is voltak hiányai a gyüleke» zeti éneklésinek és tudtak rajta segíteni, mert akartak. Ez a lehetőség pedig most is meg van, csak akarni kell. Az eredmény, az áldás úgysem tőlünk függ. S még eddig sohasem hagyta cser» ben azokat, akik az Ö neve dicsőítésére szolgálni akartak. Vikár Sándor. Okos bolondok... A bolond a magyar nyelvben olyan embert jelent, akit nem lehet és nem szabad komolyan vonni, mert nem tudja, mit beszél. A tréfás, mókás, bohókás, mélás ember egészen más!... A bolond teljesen esztelen, lehetetlen, természet» ellenes dolgokat mond és szörnyűségeket tesz. Aztán az a borzasztó benne, hogy annak jelentő» gégét, értelmét, következményeit nem tudja fel» fogni... De most .nem az ilyen szerencsétlenekről akarok beszélni. Vannak ugyanis olyan bolondok, akik égé» szén rendesen viselkednek minden tekintetben, ha szántaniívetni, gyalulni, cipőt, ruhát varrni, iro» dába, gyárba kell járni. Ismerik a pénzt, újságot olvasnak, gyűlésekre járnak, szavalnak, tanítanak, üzletet kötnek, szeretik a jómódot stb. Csak egy tekintetben van bennük nagy hiba: azt mondják, hogy nincsen Isten! Te pedig, kedves olvasóm, vedd elő a zsoitá» ros könyvedet, vagy a Bibliádat és nyisd ki a XIV. zsoltárnál. Ott ezt olvashatod: „A bolond így szól az ő szivében: nincsen Isten“!... Dávid ki» rály több ezer évvel ezelőtt írta ezt a zsoltárt és úgylátszák, akkor is voltak ilyen bolondok, mint ma is vannak. A mi vidékünkön, a Szamosháton „Okos»bolond“»oiknak hívják az ilyeneket... Ezek azt mondják: Isten nincs, csak a termé» szét uralkodik. De ők a Természetet sem látták, mert ők nem tudják, mi a Természet. Csak nem hiszik talán, hogv a fű, fa, víz, kő, állatok stb. uralkodnak? ... Hiszen ilyesfélékből áll a látható természet. Egyrészük azt mondja erre, hogy nem ezek, hanem a természeti törvények uralkodnak. De az listentagadók nagyrésze ezeket a természeti törvényeket se látta és nem ismeri, csak vakon majmolják egymást és amellett boldogtalanok, mert üres a szívük, a lelkűk. Azaz, hogy nekik nincsen is lelkűk, mert ők a majomtól szármáz» nak. így tanítja nekik a természet. így tanítják ők egymásnak! És ezt elhiszik ... Hát nekik is hit kell?... Hogyne!?... Pedig éppen ez ellen har» colnak!... És ezt nem veszik észre! íme, milyen találó reájuk a cím!?... Az igazi, legnagyobb tudósok pedig rájöttek arra, hogy a világnak nincs értelme Isten nélkül és hogy a természeti törvényeket is Isten szabta ki. Milyen bölcsen is éneklik a református hívek a 41. dicséret első versében: „Óh természetnek alkotója. Felséges Istenünk“. Bizony: nem volna annyi baj a világon, ha az okosíbolondok olyan sokan nem volnának!... (Tivadar) Kosa Béla A német keresztyényséo válsága* Dr. Révész Imre debreceni egyet, tanár előadása a Leánykálvinettmban, február 5 én A tornacsarnok befogadóképességére nézve mindig nagy próbatétel, ha Révész Imre dr. lép az előadói emelvényre. A termet zsúfolásig meg» töltő közönség ajkairól hatalmas erővel csendült fel a XXV. Zsoltár, majd Ferenczy Károly dr. képzőintézetí igazgató olvasta fel — valóban idő» és alkalomszerű léietküzonetkánt — a XLVI. Zsol» tárt és imádkozott mély buzgósággal; Kun»,Szabó Klári továhbképzős növendék pedig Máj tón yi György: Isten lábai előtt című versét adta elő közvetlenül, egyszerűen és a lelkeket megfogó meleglséggel. A polgári leányiskola — Kováeh Ár» pád tanár kíséretével előadott — karénekének el» hangzása után Révész Imre dr. lépett hálás és hűséges közönsége elé. Mindenekelőtt erőteljesen kiemelte, hogy bár nincs elragadtatva a keresztyénség németországi helyzetétől, ebből semmiféle politikai következte» test levonni nem lehet és nem szabad. Nekünk, magyar protestánsaknak megértenünk és elhin» nü-ik nehéz, hogy Németországban, a prates» tamtizmus bölcsőjében, baj van a keresztyénség» gél, de a helyzet az, hogy a jelenlegi uralom nem viseltetik rokonszenvvel a keresztyénség iránt. Nehéz megérteni, hogy a kétharmad résziben protestáns és egyharmad részében római katholi» kus iNémetországban mi baj lehet, hiszen a III. birodalom is a pozitív keresztyénség alapján áll és Hitler, a katholikus centrumpárt feloszlatásá» nák egyetlen, feltételével egyezményt kötött Ró» mával és a protestánsokkal is megegyezett. Vila« gos látásunkat nagyban akadályozza az, hogy a sajtó híradásai sem tárgyilagosak mindcnhen és ha ütnek is egyet»egyot a németországi nem» zeti keresztyémsiégien, tulaijdanikéipen, mint a „sanda mészárosok“ máshova céloznak. Ha aztán egy , k ampóske rész test kérdeznénk meg, hogy tu» lajdonképen mi baj van, az legfeljebb azt felelné, hogy semmi az egész — csupán a papok vésze» klednek. Hogy tehát szemléletessé begye a kérdést, mindazt, ami ma Németországban van — kép» zeletben — átülteti a magyarországi viszonyokra. Tegyük fel, hogy Magyarország 2000 protes» táns lelkésze közül 1000»nél több azt mondaná, hogy mi igaz lelkipásztorok vagyunk, de vajjá» sunkat korszerűvé és népszerűvé akarjuk tenni és ezért megakarjuk szabadítani mindem zsidó elem» tői. Jézus tanítását elfogadjuk, mert Jézus nem zsidó, de már Mózes és a próféták nem kellenek és Pál apostol sem, mert zsidó rabbi volt. Erre aztán jönne a vallás» és közoktatásügyi minisz» ter, a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter és azt mondanák, hogy a vallásnak kizárólag a templomban van a heiye, tehát, aki ezentúl az if» júsággal a templomon kívül foglalkozik, az bűin» tetendő cselekményt követ- el. Be kell zárni min» den kér. ifjúsági fiú» és leányegyesületet, mert a vallás tompítja a hareképesség lendületét és; a fajszeretetet. Az iskolákból pedig ki minden egy*
