Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
1887. november hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 3 köntöse mögött is tisztán látja hétköznapi életét az Ür ! És az emberek? Mit ér az, ha másnak ismernek is az emlberek, mint amik vagyunk, ha egyszer majd az ítélet mérlegén könnyűnek találtatunk? 'A földi élet rövid, de a halál utáni életnek nem lesz vége soha. A hétköznapi ember ünnepi köntösében azt hiszi, hogy megszabadult a büntetéstől, „letudott mindent“, mert vallási kötelességének eleget tett azzal, hogy el mélitóztatott fáradnia a 'templomba, így ámítja el önmagát — végzetesen. És amikor kilép az Ün házából, a régi utálatosságokat cse- lekszi. Ha megiborzudunk a hétköznapi embertől, bizony meg kell borzadnunk a vasárnapi ember farizeus-arcától is! íme, láttuk a kettős életű embert. Akiinek a vallásossága be .van zárva a templom négy fala közé. Hitének nines átütő, életformáié és életszépítő ereje, mert nem a Fundamentumra: Jézusra épült az élete, hanem — fövényre. Éljünk azért elsősorban mi úgy, hogy me legyünk kettős életűek. Csak egy életűek: Krisztusiban újjászületettek, akik ugyanazok vagyunk vasárnap, mint hétköznap. Csak az egy életű ember várhatja a kettős életű emberek megtérését és újjászületését! Ennek az országinak boldogabb jövendőjét semmiképpen sem a kettős életű emberek munkálhatják! Dögé- Barcza József. A lelkészválasztásról Református közéletünkben egyik legtöbb vitára alkalmat szolgáltató témáihoz /nyúlok akkor, amidőn a lelkészválasztás kérdését vetem fel. Az 'egyik szempont, — amit nevezhetnénk legitim felfogásnak, — helyesnek, s a Szentírás alapján .álló alkotmányos rendszernek minősíti egyházi törvényeink rendelkezését, míg a másik, — igen tekintélyes csoport, — egyházi helyzetünk megromlásának, sok bajunk hétforrásának tartja ■a lelkészválasztási rendszert. Kétségtelen, hogy maii rendszerünkben sok visszaélésre alkalmat szolgáltató hibát lehet felfedezni, a felvetett kérdés eldöntése azonban korántsem olyan egyszerű, mint az az első pillanatban látszik. Három olyan előkérdés merül fel rögtön, amely ezt a kérdést irányítja. A személyi, majd a lelki, végül az anyagi problémák. Lelkészeink is emberek, természetesen közöttük is akadnák gyarlóak, s olyanok, akik egyéni érvényesülésükéit tartják elsőhbrangúnak, mint az Egyház érdekét. Nem riadnak vissza egyesek a kortézia legvisszataszítóbb eszközeitől sem, s egy-egy választás a pogány világszemléletben is undorító emlékeket hagy vissza. Pártokra szakadt, gyűlölködő csoportokból áll az ilyen választás utána gyülekezet s ha a Szentírás alaptónusában vizsgáljuk meg1 az eredményeket, nem lehet más döntés, mint hogy Krisztus nem ilyennek akarta An vas zent eg yh á zá t! De nemcsak a tusakodó lelkipásztor-j elöl tökben s támogató korteseikben van a hiba, hanem elsősorban a gyülekezetek lelki .fejlettségének hiányában. Abban, hogy a választók nagy többsége csak viseli a református nevet, s választójogának gyakorlásakor alantas indulatok rabszolgájává válik, ahelyett, hogy alázatos keresztyéni lélekkel csak az egyetlen szempontot: az Egyház érdekét' vizsgálná. Ennél a kérdésnél mondjuk meg őszintén azt is, hogy bizony a lellkiisimeretes vizsgálódás is tévedhet, mert a legritkább esetben tudja s tudhatja a gyülekezet, hogy kit választ lelkipásztorául, s a báránybőrben mutatkozó jelöltből mi lesz, ha már elmozdítbatatlanul megválasztott lelkészként ül parochiáján. A harmadik ilyen előkérdés a lelkészi helyek anyagi ügye, — de ezt csak országos rendezéssel lehetne megoldani. Vannak egyházközségeink, ahol kevesebb gondozásra szoruló hívő mellett kétszer, sőt sokszor többször is több a lelkész jövedelme, mint a nagy lélekszámú, de „szegény“ eklézsiákban. Természetes dolognak kell tartanunk tehát a lelkészeink ama törekvését, hogy egész életüket ne rossz, de jó eklézsiában töltsék el. Amennyire végzetesen rossz irányiba tereli ez a rendszer a természetes kiválasztódás szabályait, annyira háttérbe szorítja az Egyház egyetemes érdekeit, így tehát e téren lenne leg indokoltabb olyan egyházi törvény alkotása, amely a méltányosságot és az egyenlő elbánás elvét a gyakorlatban is megvalósítaná. Ha nem lenne különbség fizetés és fizetés között, illetve csak a több-munkáért járna magasabb javadalom, kisebb lenne a törtetés egy-egy lelkészt állás körül, — kevesebb lenne a zajos választás. Ami pedig a kérdések végleges megoldását illat!, az alöbb amlített problémán kívül csak egyféle kiutat látok. Ügy az aktív, mint a passzív választójogot csak keresztyéni lelkeken keresztül szabad gyakorolni. íMegsemm isit and őrnek tartok minden olyan választást, amelynél akár a jelölt, akár a választók részéről a korteskedés vagy visszaélés legkisebb gyanúja felmerült, s kizárnám a választás jogából úgy a jelöltet, — mint az egyházközséget. Ilyen esetben lelkes zik ü Idősnek lehetne helye, s a gyülekezet csak hosszabb idő után, lelkiekben megerősödve és megtisztulva nyerné vissza a választás jogát, amely keresztyéni szempontból nézve inkább kötelesség, mint jog! Nem is fordul elő baj ott, ahol az egyház- község tagjai a minél alázatosabb, de annál áldozatosabb szolgálat jegyében forrnak össze. Ahol Krisztus lelke él a gyülekezetben, ott ismeretlen az ádáz választási küzdelem, ott meghívják a lelkipásztort. Lehetne gondolkozni azon, hogy, ha egy gyülekezet nem eléggé érett arra, hogy békesságesen, meghívás útján töltse be lelkészi állását, vájjon eléggé érett-e arra, hogy egy választási küzdelmet nagyobb lelki veszteség nélküli elszenvedjen. Keresztyén egyházban csak a keresztyén lélek szelleme lelhet irányadó. Hagyjuk a demokráciáit, a választójogot, a hangoskodást a — politikának. Sz—s. Cserkészek a közösségért Megcsonkított országunk Európa közepén megfeszített erővel küzdi kulturális és gazdasági háborúját; ugyanakkor világnézeti harcok dúlnak az egész földön. — Dörögnek az ágyúk keleten és nyugaton... Pokoli tűzgópek pusztítják az ártatlan emberek tízezreit.., Ebben a válságos történelmi időben elfogódott lélekkel gondolunk a bizonytalan jövőre. Nem tudhatjuk, mit hoz a Holnap. — Gyermekeink .unokáink s ezeken keresztül szeretett hazánk és egyházunk sorsa aggodalommal tölti el lelkünket. önkéntelen azt a következtetést .vonja le minden gondolkodó lélek, hogy a jövő nemzedék jellemképző munkája legfontosabb nemzeti és egyházi 'érdek. A hivatásos nevelőiknek és szülőknek jellem- képzés terén el kell érni az elérhető csúcsteljesítményt, annyival is inkább, miivel olyan ifjúságra van szüksége a köznek, mely a keresztyénség által mindenkor megkövetelt ideál kellékeivel rendelkezik. Ennek logikus következménye az, hogy a jövő nemzedék — a szükséges lelki vértekkel ellátva — öntudatosan meg tudja harcolni az élet nehéz harcát, sőt a közösség javát idővel nagyban elő tudja segíteni. Megállapíthatjuk tehát, hogy hazánk és egyházunk létérdeke: agyeneslelikű, jóért, szépért rajongó, tettrekész, aktív egyedeket kíván. — E két szent közösség kívánsága pedig elkötelezett parancs mindenkire nézve. Mit is tehet a nagy társadalom e magas cél érdekében? Felelet rá egyszerű, éspedig: a legmesszebb men ő,l eg támogatni minden olyan 'törekvést, amely hazánk és egyházunk alapköveit erősíteni igyekszik, A cserkész-közösség is ezt akarja. A magyar cserkészet — mondhatjuk — jellemképző „műhely“, mely az emberi humanitás nemes eszméjét tűzte ki célul. Célját rövid mondatba összefoglalva: „Emberebb embert és m agya rab b magyart“ akar a „műhelyéből“ kikerülő if jakból faragni. E rövid mondat magába foglalja a cserkész-közösség jóra irányuló törekvését. Első része a bibliai értelemben vett szolgálatot jelenti, — Cserkész- ■ifjaink lelkében él az ige, mely olvasható Pál apostol Korimthusbeiekhez írott levelének 10. részének 33,. versében a következőképpen: „... mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak“. — Sohasem írhattak volna szebben, kifejezőbben — a cserkészet célkitűzéseinek megfelelően —, mint Pál apostol a fentemlített bibliai idézetben. Talán ebből az igéből pattant ki a cserkészet- eszméje s lett országokat átfogó, hatalmas közösség, mely jelenleg soikmillió, embertársain mindenkor segíteni akaró — lelket számlál. A magyar cserkészet „Emiberebb embert és magyarabb magyart“ akar kitermelni a köz számára. Lássuk e cél szolgálatában álló 10 cserkésztörvényt, melyen keresztül egyúttal meg is »fogjuk ismerni a cserkészet igazi lelkiségét. A cserkész egyeneslelkü és feltétlenül igazat mond. A cserkész híven teljesíti kötelességét. A cserkész, ahol tud, segít. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik. A cserkész vidám és meggondolt. A cserkész takarékos. A cserkész testben és lélekben tiszta. Ez a 10 törvény — mint látjuk — a bibliai értelemben .vett szolgálatra igyekszik a cserkészközösség tagjait- elkötelezni. Világosan láthatjuk azt a szellemet is, mely őket aktivitásra serkenti. Azt is tapasztalhattuk, hogy a 10 cserkész tör vény nem is annyiraai saját közösségének javát, mint a nagy társadalomét igyekszik előmozdítani. — Altruisztikus irányzata tehát kétségtelen. Gyakorlati kiképzésük sokoldalúsága közismert. Ha tekinteithe vesszük azt, hogy az előírt rendes kiképzésen kívül még 50 különleges próbát (vizsgát) tehetnek cserkész'tagjaink, mint pl.: be- tegápoló, mentő, híradó, szakács, térképész, műszaki, stb., akkor arról is meggyőződhetünk tehát, hogy hasznos gyakorlati ismereteket is szerezhetnek. Cserkészeink helyes kiképzését mutatja az a tény, hogy az utóbbi négy Jamboreen (világinagy- tolborzáson) — melyet négyévenként tartanak —, fiaink nem egyszer voltak első helyezettek nagyszámú, hatalmas nemzetek cserkészeit megelőzve. Faji kiválóságunk e tekintetben is elvitathatatlan, így láttuk ezt az 1933-ban, Gödöllőn megtartott Jamibor-een is. A kiscserkészek célkitűzései — melyek főképpen elemi iskoláinkban működnek — általában hasonlítanak a nagycserkészek célkitűzéseihez; mondhatjuk: annak előiskolája. Mint ilyen, a nagycserkészek lelki- és gyakorlati kiképzéséhez azodik. — Csapatösszejöveteleinek nagy részét ílyesen megválasztott játékok töltik ki, melyek sti .ügyességüket fokozzák, azonkívül engedel- ességr.e, leleményességre, önállóságra, önfe- relmezésre szoktatja őket. — Két törvényük tn. Az első törvényük: „A kiscserkész a vezető re hallgat“. A második pedig így szól: „A k erkész uralkodik önmagán“. — Felesleges e k írvény jelentőségét fejtegetni, mert hiszen i agukban hordják a magyarázatot. — E keit tör ;ny ránevelése után kiiscserkészeink képesítve innak arra, hogy a cserkészet évi munkájának legszebbikén, a nagytáborozáson részt vehesse-
